56 ezer fővel dolgoztak kevesebben, mint egy évvel ezelőtt – jelenti a Központi Statisztikai Hivatal

A koronavírus-járvány gazdasági következményei a vizsgált időszakot továbbra sem teljes egészében érintették, így hatásai a közölt foglalkoztatási adatokban ugyan a korábbinál markánsabban, de nem teljes egészében jelennek meg. A 2020. február–áprilisi időszakban a foglalkoztatottak1 átlagos létszáma 4 millió 436 ezer fő, a 15–64 évesek foglalkoztatási rátája 69,2% volt. Mindkét nem esetében csökkenés történt, ugyanakkor a férfiakat magasabb foglalkoztatási szint jellemezte, mint a nőket. 2020. áprilisban a foglalkoztatottak átlagos havi létszáma 4 millió 368 ezer fő volt, az előző hónaphoz képest 73 ezer fővel kevesebb, míg a 15–64 évesek foglalkoztatási aránya ugyanezen időszak alatt 1,1 százalékponttal, 68,1%-ra csökkent.

Központi Statisztikai Hivatal - KSH - Home | Facebook

Kedves Olvasóink a teljes szöveget itt találhatják:

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/fog/fog2004.html

Katherine Haenschen – Jay Jennings Az X-generációs szavazók mozgósítása célzott internetes hirdetéseken keresztül: Kísérleti kutatás

(Mobilizing Millennial Voters with Targeted Internet Advertisements: A Field Experiment)

Eredetileg megjelent: Political Communication 2019, 36(1): 357-375

Katherine Haenschen, a Virginiai Műszaki Egyetem kommunikációs tanszékének adjunktusa és Dr. Jay Jennings, a Texasi Egyetem kutatója közös cikkükben a politikai hangvételű internetes hirdetések, illetve a választási részvételi arányok közötti összefüggéseket elemzik. Az elmúlt években a világhálón megjelent reklámok választási eredményekre gyakorolt hatásait egyre nagyobb figyelem övezi. A célzott internetes hirdetéseket a 2016-os amerikai elnökválasztást követően számos vád érte, melyek szerint félrevezető módon tájékoztatták a választópolgárokat és ezáltal befolyásolták a választások eredményeit egyes választókörzetekben. A fentiek ellenére tudományos kutatások tekintetében még nem áll rendelkezésre kellő bizonyíték arra, hogy a politikai tartalmú hirdetések valóban befolyásolják a választásokon való részvétel mértékét. A szerzők célja ennek alátámasztása egy különösen releváns korcsoport, az ún. „X-generáció” vonatkozásában, mely hamarosan a szavazásra jogosultak legnagyobb számával rendelkező generációs csoporttá válhat.

Social Bots in Election Campaigns: Theoretical, Empirical, and ...

Az internet folyamatos használata napjainkra mindennapossá vált: az Egyesült Államokban a nagykorúak 89 százaléka, ezen belül a 18 és 29 év közöttiek 98 százaléka állandó felhasználó. A lehetőséget felismerve számos politikai jelölt, illetve szervezet dollármilliárdokat fordított választópolgárokat célzó online hirdetésekre választási kampányok keretében. Ennek ellenére korábbi kutatások nem adnak bizonyítékot arra, hogy ezen hirdetések valóban jelentős mértékben mobilizálják a választókat, emelik a jelöltek ismertségének arányát, illetve képesek befolyásolni a választók szavazati döntését. Haenshen és Jennings azt kívánják bizonyítani, hogy azon választók, akik közelgő helyi választásokról információt tartalmazó hirdetéseket kapnak internethasználatuk során, nagyobb eséllyel fognak részt venni az adott választáson. Továbbá azon feltevést is alá szándékoznak támasztani, mely szerint az efféle hirdetések által kifejtett hatás mértékét befolyásolja a szóban forgó választási verseny kiélezettsége.

A szerzők elemzésükben az X-generáció tagjait, nevezetesen az 1981 és 1996 között született szavazók magatartását vizsgálják, mivel ezen korcsoport tagjai különösen magas internethasználati aránnyal rendelkeznek az idősebb korosztályokhoz képest, ebből kifolyólag könnyebb őket online hirdetések útján elérni. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a fiatalabb választók idősebb generációkhoz viszonyítva kisebb mértékben érdeklődnek a politika iránt, kevésbé vannak tisztában a választási procedúra részleteivel, illetve gyakorta változtatnak lakóhelyet, melynek következtében sűrűbben szükséges ismételten választópolgárként regisztrálniuk az éppen aktuális lakóhelyükön. Ezen tényezők mind hozzájárulnak az alacsony részvételi arányhoz, azonban számos felmérés kiemel egy fő okot, mely jelentős mértékben előidézi az X-generációhoz tartozó polgárok politikai inaktivitását: ez az alacsony politikai tudás és informáltság. A választók önértékelésük szerint nem rendelkeznek kellő mennyiségű információval a különböző jelöltekről, illetve a közösséget érintő aktuális eseményekről és problémákról. Ebből következik, hogy az informáltság híradás útján történő növelése hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalabb választók megfontolt választási döntéseket hozzanak. A digitális média térnyerése kiváló lehetőség arra, hogy az interneten aktív fiatalok informáltsági szintje emelkedjen. Korábbi kutatások igazolták, hogy a politikai kérdéskörrel foglalkozó online hirdetések növelik a fiatal választópolgárok tudását, illetve aktuálpolitikai tájékozottságát.

A kutatást a Texas állambeli Dallas városában 2017-ben lebonyolított helyi választások kapcsán végezték, melynek során közel 75 000 fiatal, 23 és 35 év közötti választópolgár volt a minta része. Egy digitális reklámügynökség „cookie” alapú hirdetésekkel közvetített célzott üzeneteket az alanyoknak. A kísérlet során kétféle, különböző jelentéstartalommal bíró hirdetést alkalmaztak: (1) az információs jellegű reklámok a vizsgált alanyokat arra ösztönözték, hogy minél tájékozottabbá váljanak a választással, a jelöltekkel és az aktuálpolitikai kérdésekkel kapcsolatban, míg (2) az emlékeztető reklámok a választási helyszínekre és időpontokra, illetve a magas választási részvételre fektették a hangsúlyt, a szavazás szociális normájának hangsúlyozása céljából. A Dallas Morning News hírlap létrehozott különböző oldalakat a weblapján, melyekre a hirdetések irányították a célközönséget. Az alanyok böngészőjében hetente legfeljebb 28 célzott hirdetést jelenítettek meg a kutatás keretein belül, mely nagyjából 1%-a az egy főre eső heti online reklámmennyiségnek (az internetes felhasználók egy hét alatt átlagosan mintegy 2600 hirdetésnek vannak kitéve). A választások lezárultával a hivatalos nyilvántartások segítségével állapították meg a részvételi arányokat.

Az eredmények igazolják a szerzők feltevéseit, melyek szerint a célzott internetes hirdetések hatással lehetnek a részvételi arányokra, illetve ezen hatások mértéke és irányultsága függ az adott választási verseny kiélezettségétől. Az információs, illetve az emlékeztető jellegű reklámok külön-külön nem váltottak ki jelentős hatást, azonban együttesen alkalmazva igen. A választásra jogosultakat tekintve 0.52 százalékponttal emelkedett a 2017-es helyi választáson részt vevők száma, mely összesen 8.6 százalékos javulást jelent a vizsgált csoport körében. Ezenfelül azt is érdemes kiemelni, hogy az elemzés során alkalmazott hirdetések olyan alanyokon is sikeresnek bizonyultak, akik nem vettek részt korábbi helyi választásokon. Következésképpen az internetes hirdetések magukban hordozzák a politikailag inaktív választópolgárok mobilizálásának lehetőségét is. A reklámok emelték a részvételi arányokat azon választási körzetekben, amelyekben a jelöltek között kiélezett verseny folyt. Ezzel szemben az olyan körzetekben, melyekben a verseny már „lefutott” volt és az egyik jelölt jelentős mértékben esélyesebb volt, a tájékoztató jellegű hirdetések fordított hatást értek el: amennyiben a választópolgárok úgy érzékelték, hogy a jelöltek közti erőviszonyok fényében szavazatuk nem befolyásolhatja a végeredményt, csökkent a választásokon részt vevők száma. Ez a választási magatartás racionális modelljével magyarázható: az egyének nem mennek el szavazni, amennyiben úgy értékelik, hogy annak járulékos költségei meghaladják a várható hasznot. Mindazonáltal a teljes mintaelemszámot tekintve a kutatás eredményei egyértelműen kimutatják, hogy a vizsgált alanyok mozgósíthatók internetes hirdetéseket felhasználva, azonban a reklámok üzenete és az adott választási helyzet is befolyásolja a részvételi arányokat. Ebből következik, hogy az X-generáció tagjai olyan célcsoportot alkotnak, melyet érdemes figyelembe venni a választási kampányok során, különösen online hirdetések tekintetében.

Haenschen és Jennings kutatása elsőként igazolta az internetes hirdetések választási részvételre gyakorolt hatását. A 0.52 százalékpontos emelkedés nem jelentős, azonban meghaladja az automatikus telefonhívások és DM üzenetek hatékonysági fokát. Az eredmények végső soron arra engednek következtetni, hogy az online hirdetések abban az esetben működnek hatékonyan, ha a választópolgárok úgy érzik, hogy az adott választás bizonyos szintű téttel bír. Fontos megjegyezni, hogy a választási részvételben megfigyelt növekedés nagyjából azonos korábbi, más módszereket alkalmazó politikai mobilizáló kampányok által kiváltott emelkedésekkel. A kutatás nem vizsgált egyéb tényezőket, nem tanulmányoztak idősebb korosztályokat, illetve az alanyok tulajdonságait, korábbi politikai tudásukat és informáltságukat sem vették figyelembe. Elképzelhető, hogy a hirdetések kizárólag olyan egyének esetében hatásosak, akik rendelkeznek bizonyos szintű érdeklődéssel a választásokat tekintve, azonban ennek megállapítására további vizsgálatok szükségesek. Emellett az eredmények megalapozzák további jövőbeni kutatások elvégzését is: a hatások elemezhetők a hirdetések más módon történő megjelenítésének fényében, illetve további politikai üzenetek megfogalmazásával.

Tomka Márton András

Oksana Drozdova & Paul Robinson Tanulmány Vlagyimir Putyin retorikájáról

(A Study of Vladimir Putin’s Rhetoric)

Eredetileg megjelent: Europe-Asia Studies 2019, 71(5): 805-823

Oksana Drozdova az Ottawai Egyetem kutató asszisztenseként oroszországi vezetői beszédek elemzésében, illetve az orosz vezetés központi ideológiája kapcsán információgyűjtés szintetizálásában vett részt. Jelenleg politikai elemző a Kanadai Közlekedési Kormányügynökségnél.

Paul Robinson professzor az Ottawai Egyetem Köz- és Nemzetközi Ügyek Tanszékén tanít. Tanulmányait az Oxfordi Egyetemen (BA, PhD), majd a Torontói Egyetemen (MA) folytatta. Kutatásai a katonai ügyekre fókuszálnak. Az utóbbi években az orosz történelem, katonai történelem, védelempolitika és a katonai etika területein dolgozott.

China–CEE Trade, Investment and Politics: Europe-Asia Studies: Vol ...

A tanulmány célja rávilágítani arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök retorikája több, mint a politikai ellenfeleket összezavaró eszköz. A cikk amellett érvel, hogy Putyin retorikájának átfogó elemzése segít az orosz elnök politikai és ideológiai orientációjának meghatározásában. A retorika elemzése segít bemutatni, hogy Putyin miként pozícionálja magát politikailag másokhoz képest, hogyan igazolja politikáját, és gyakorolja a hatalmat.

A bevezetésben Putyin politikai filozófiájának eddigi elemzéséről esik szó, és annak hiányáról. Hiányáról, mivel a szakértők kevés figyelmet fordítottak az orosz elnök politikai beszédeinek elemzésére az elmúlt két évtizedben. Ezt követően a tanulmányban említésre kerülnek az eddigi módszerek Putyin ideológiájának meghatározására, olyan kutatók munkáján keresztül, mint Eltchaninoff, Hopf, Baturo és Mikhaylov, Gavrilova. Összességében kevés részletes elemzés áll rendelkezésre, mely alátámasztaná, hogy az orosz elnök retorikája bizonyítékul szolgál-e annak ideológiai perspektívájára. Utóbbi elgondolás azt tükrözi, hogy Putyin ideológiai rendszerben nem érdekelt és pusztán pragmatista, azonban ez több ponton cáfolásra kerül a cikkben.

Olvass továbbOksana Drozdova & Paul Robinson Tanulmány Vlagyimir Putyin retorikájáról

Richard Sakwa: Egységes Európa vagy nincs Európa? Monizmus, involúció és kapcsolat Oroszországgal

(One Europe or None? Monism, Involution and Relations with Russia)

Eredetileg megjelent: Europe-Asia Studies 2018, 70(10): 1656-1667

A szerzőről

Richard Sakwa a University of Kent professzora. Fő kutatási területe, publikációi témái a szovjet, orosz és kelet-európai kommunista és posztkommunista politika. Sakwa tagja a Valdaj Klubnak, a moszkvai Jog- és Közpolitika Intézet tanácsadó testületének, a brit Nemzetközi Kapcsolatok Királyi Intézet Oroszország és Eurázsia programjának, valamint a szintén brit Társadalomtudományi Akadémiának.

Europe-Asia Studies: Vol 70, No 3

Richard Sakwa „Egységes Európa vagy nincs Európa? Monizmus, involúció és kapcsolat Oroszországgal” című cikke 2018 decemberében jelent meg. Célja, hogy értelmezze az Oroszország és Európai Unió között kialakult krízishelyzetet. A szerző több összekapcsolódó folyamatot azonosít, amelyek hatással vannak a válságra.A cikk sorra veszi, mi vezetett odáig, hogy Európa újra megosztottá váljon, és hogyan veszett el az egyedi történelmi lehetőség, hogy Európa nemzetközi kapcsolatai átalakuljanak, és véget érjen a hidegháború. Sakwa megjegyzi, hogy a történelmi helyzet megint rendkívül képlékennyé vált sok tényező együttes befolyásának köszönhetően (ilyen például Donald J. Trump 2016-os elnökké választása), amely miatt az európai vezetők előtérbe helyezik Európa „stratégiai önrendelkezését” az EU globális stratégiájában. Sakwa szerint a jól megszokott „atlanti szolidaritás” mostanra a végéhez ért, ami Európa számára új lehetőséget teremt az intézményi fejlődésre és az eszmei innovációra – viszont néhány probléma is újra előtérbe kerül.

Monizmus és bővülés

A monizmus szerint a politika és a történelem egy irányba haladhat, sodródhat. 2014-re világossá vált, hogy Oroszországnak nincs lehetősége beilleszkedni a meglévő euro-atlanti biztonsági rendszerbe (Oroszország túl nagy, túl független, túl büszke és túl erős ahhoz, hogy egy kibővített történelmi Nyugat részévé váljon). Az ország egy pluralizáltabb európaizálódást választott. Az EU-hoz és a NATO-hoz sem csatlakozhatott gazdasági és politikai állapota miatt – itt jön képbe a monizmus, vagyis, hogy csak egy irányba indulhatott el a politikai modernizmus útján: ha nem csatlakozhat a Nyugathoz, a Nyugatot kell újradefiniálnia. Emiatt a szerző szerint a második hidegháború sokkal veszélyesebb lehet, mint az első: most nem két, történelemben gyökerező koncepció (a kapitalista demokrácia és a forradalmi szocializmus) szegül egymásnak – az interakcióknak nincs szerkezete, nincs közös valóság-észlelés, és nincs szokásos gyakorlat a konfliktus szabályozására.

Az európai monizmus négy fő folyamat eredménye. Az első, hogy a hidegháború befejeződése lehetővé tette az orosz oldalnak a közös győzelem feltételezését. A második, hogy az 1975. augusztusi Helsinki Záróokmány az emberi jogokat helyezte az európai nemzetközi politika középpontjába. A harmadik, hogy Európa elmulasztotta az önálló politikai szereplővé válás lehetőségét. A negyedik pedig, hogy az atlanti rendszer monizmusa különböző formákat vesz fel. A szerző szerint az előzőek miatt Oroszország azt gondolhatja, hogy ő az „igazi Európa bajnoka”, míg a „hamis Európa” be van zárva az eredeti atlanti struktúrába.

Involúció és státusz

A második hidegháború alapvető oka tehát Sakwa szerint az, hogy nem sikerült kialakítani egy egységes kontinentális víziót, intézményi és eszmei keretrendszert Európának. Az integráció két különböző logikája ütközött össze: a technokratikus bővülés és az intézményi átalakulás. Az integrációnak nincs egységes, közös módja, emiatt az EU meggátolja saját fejlődését, és hogy minél előbb a globális politika meghatározó szereplőjévé váljon. Ezt jelenti az involúció (az evolúció ellentéte), mely az EU esetében kettős folyamat. Az 1990-es években jelentős fejlődés ment végbe, viszont hiányoztak a közös, kontinentális politika alapelvei, nem jött létre egy európai „szuperállam”. A közös biztonsági politika ellenére a közbiztonság és védelem önálló nemzeti prioritás maradt, ellenállva ezáltal a közös EU kompetenciák bővítésének.

Végső megállapítások

A hidegháború negatív következményei, vagyis a hatalomváltás elismerése és a változatlan európai politika a konfliktusok megújulását eredményezte. Oroszország esetében az 1990-es évek normatív törekvései megegyeztek az atlanti rendszerével, ám hatalmi ambíciói, státusza és biztonsági megfontolásai nem. Ez egy olyan szakadék képződését jelentette, amely a Putyin-években még inkább megnövekedett. Európa ismét megosztott, ráadásul egy új „vasfüggöny” van kialakulóban a Balti-tengeri Narva és az Azovi-tengeri Mariupol között. A megosztott Európát az a veszély fenyegeti, hogy teljesen kimarad a nemzetközi politikából. Európa, mint politikai egység elvesztette önálló szubjektivitását, emiatt ismét a hagyományos nagyhatalmak dominálnak a nemzetközi rendszerben.

Sakwa szerint egy bővülő Európa monisztikus víziója, habár felgyorsította az első hidegháború végét, kiprovokált egy másodikat. A marginalizációtól való félelem ösztönözte a „stratégiai autonómia” gondolatát az EU 2016-os globális stratégiájában. Trump 2016-os novemberi megválasztása, az EU iránti nyílt ellenségessége, valamint a NATO „elavulttá” nyilvánítása lezárta az intézményi és eszmei involúció periódusát, új kaput nyitva és új impulzust adva az EU-nak. A szerző szerint a mai helyzet új lehetőséget teremt egy „egységes Európa” megteremtésére és megjelenésére a politikai közösségben.

Czigony Claudia

Christian Bjørnskov & Jacob Mchangama Hatást gyakorolnak a társadalmi jogok a társadalmi változásokra? (Do Social Rights Affect Social Outcomes?)

Eredetileg megjelent: American Journal of Political Science 2019, 63(2): 452-466

Christian Bjørnskov az Aarhus Egyetem Gazdaságtudományi és Üzleti Gazdaságtan Tanszékének professzora. Főbb kutatási területei többek közt az új intézményi közgazdaságtan területéhez, a szubjektív jólét és az élettel való elégedettség, illetve a kereskedelemelmélet és nemzetközi közgazdaságtan területéhez köthetők.

Jacob Mchangama dán ügyvéd, emberi jogi képviselő és társadalmi kommentátor. Az emberi jogokra, a szólásszabadságra és a jogállamiságra összpontosító koppenhágai székhelyű Justitia agytröszt alapítója és igazgatója.

A cikk célja felülvizsgálni, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok (angol rövidítése: ESCRs, economic, social and cultural rights) bevezetése hatással bír-e a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésre. A tanulmány vizsgálati alapjául szolgáló adathalmaz 1960 és 2010 közötti időszak alatt vizsgálja három fő társadalmi jog (az egészséghez, oktatáshoz és társadalmi biztonsághoz való jog) alkotmányi státuszát. Ezen ESCRs jogokra a cikk próbál szükségszerűen de jure státuszban fókuszálni, habár felhívják a szerzők a figyelmet utóbbi jogok alkalmazásakor a nemzeti jogalkotásban a de jure és de facto státusz homályos megkülönböztethetőségére.

American Journal of Political Science - Wiley Online Library

A bevezetést követően a cikk három fő fejezetre tagolódik: az ESCR jogok elméleti perspektíváira, az adat- és empirikus stratégiára, illetve az ESCRs jogok tényleges fejlesztéseire.

  1. Az ESCRs jogok elméleti perspektívái

Az elméleti perspektívák jogi és gazdasági perspektívákra ágaznak. A jogi részben áttekintésre kerül az ESCRs és a társadalmi és politikai emberi jogok (angol rövidítése: CPR, civil and political rights) szabályozástörténeti háttere. Bemutatásra kerül a hidegháború ideológiai hátteret adó szerepe ezen jogok kikényszerítésében, illetve számos szervezet és ország joggyakorlatában való elhelyezése. Míg globális tendencia mutatkozik arra, hogy az ESCRs és CPR jogokat számos bíróság jogilag egyezően kezelje, addig több liberális demokrácia, mint Dánia, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Lengyelország, Hollandia, Kanada, Írország és Svájc máshogy tekint ezen jogokra. Az ESCRs jogokat olyan politikai célnak tartják, melyek hiányosak és természetükből adódóan nem lehet ugyanúgy érvényesíteni a törvényben őket, mint a CPR jogokat. Míg az ESCRs jogok oszthatatlanságát és jogi érvényesítését támogatók rámutatnak ezen jogok bevezetésében rejlő akadémiai, intézményi és jogtudományi szintek fejlődésére, addig a jogi vita közel sincs elrendezve körülötte.

A gazdasági perspektíva, hasonlóan a jogihoz, nem egyértelmű. Politikai-gazdasági szemszögből nézve az ESCRs jogok bevezetése nincs kikristályosodva, és négy gazdasági problémát is felvetnek. Ezek: a.) Bizonyos egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, mint emberi jog. b.) A középtávon hátrányos helyzetet okozó tranzakciós költségek az egészségügy, oktatás, és szociális mutatók tekintetében. c.) Növekvő inflációs mutatók és későbbi strukturális változások. d.) Más emberi jogok aláásása (de legalábbis a polgári szabadságjogoké), ami az ESCRs jogok bevezetésével járhat.

  • Adat- és empirikus stratégia

A vizsgálat során a fő változók azt mérték, hogy egy ország implementálta vagy sem az ESCRs jogokat. Ennek forrásául a Szellemi Tulajdon Világszervezetének weboldala szolgált, mely adathalmaza 188 független állam alkotmányát mérte fel. Az adatok felállításának nehézsége abból adódik, hogy nehéz felmérni, mely országokra jellemző az ESCRs jogok betartatása, vagyis például az alkotmányos jogok érvényesítésre kerülnek vagy sem.

A legfőbb függő változókat az ESCRs jogok elsődleges következményeinek megragadására választották ki. Ezen függő változók: a népegészség, az oktatás és a jövedelmi egyenlőtlenség. Utóbbiak alternatív mérőszámai az első esetében az immunizációs mutatók és gyermekhalandósági mutatók, a második esetében az általános és középiskola elvégzésének mutatói, a harmadik esetében piaci jövedelem egyenlőtlenségi mutatók (adó és transzfer nélküli nettó jövedelmet használnak).

A kvantitatív adatok bemutatását és vizsgálatának módszerét követően áttekinti a tanulmány, hogy az ESCRs jogok bevezetése miként hat az egészségügy, oktatás és társadalmi biztonság területén. Továbbá áttekintésre kerül a téma általános emberi jogi szempontból, valamint az intézményi keretszerkezet minősége alapján. Végül olyan ESCRs jogok bevezetése kapcsán felmerülő mellékhatásokról is szó esik, mint az állami kiadások és az infláció alakulása.

Az eredmények összefoglalását megelőzően robusztusság tesztnek vetik alá az eredményeket. Mivel ugyan minden hatást nagy, hosszú távú panelek mentén kutatják a szerzők, a kiugró értékek kockázata ennek ellenére is fennáll. Elmondható, hogy a legfőbb eredmények stabilnak mutatkoznak kellően átfogó robusztusság tesztek elvégzése után. Mint kiderült, azon néhány látszólag szignifikáns, egészségi joggal és immunizációval összefüggésben lévő hatás csak pár országra volt jellemző, és így nem általánosítható a többi országra.

A tanulmány során arra az eredményre jutottak a vizsgálatok, hogy az ESCRs jogok bevezetésének nincs megfigyelhető, pozitív, hosszú távú következménye az egészségügy, oktatás vagy szegénység és jövedelemegyenlőtlenség területein. Röviden a szerzők konklúziója az eredmények alapján az, hogy az 1960-as évektől tekintett történelmi tapasztalat szerint az ESCRs jogok nemzeti alkotmányba való implementálása következetlen.

Ressely Kinga

Christopher Claassen Segíti a köztámogatás a demokrácia túlélését?

(Does Public Support Help Democracy Survive?)

Eredetileg megjelent: American Journal of Political Science 2020, 64(1): 118-134

Cristopher Claassen politológus, jelenleg a Glasgow-i Egyetem Társadalom- és Politikatudományi Intézetének adjunktusa. Kutatási területe a közvélemény demokráciával kapcsolatos attitűdjeinek, és a többségben lévő csoportok bevándorló és etnikai csoportok iránti attitűdjeinek vizsgálata. Érdeklődése főként arra irányul, hogy ezen vélemények miként formálják a politikai intézményeket és a politikai viselkedést.

A cikk célja, hogy részletesen bemutassa statisztikai módszerek alkalmazásával és azok kifejtésével, hogy az állami vagy más köztámogatások, és azok mértéke milyen hatással vannak a demokrácia fenntartására és kialakulására. Továbbá arra a kérdésre próbál választ adni, hogy a támogatás valóban segíti-e a demokráciát a túlélésben.

Széles körben elfogadott, hogy a köztámogatások segítik a demokrácia meglétét, azonban empirikusan ez nem kellően alátámasztott. Éppen utóbbi miatt foglalkozik Christopher Claassen a témával. A tanulmánynak két jelentős előnye van a korábbi kutatásokkal szemben. Egyrészt a szerző transznacionális közvéleménykutatási projektek adatait használja fel. Másrészt  ̶  az időbeni és országok közti eltéréseket figyelembe véve  ̶  lehetővé teszi a nem megfigyelt országspecifikus zavaró hatások és a demokrácia korábbi szintjének hatásait a jelenlegi támogatási szintre korrigálva.

American Journal of Political Science

A korábbi kutatások legnagyobb hátránya az időben csak töredezetten rendelkezésre álló adatokból adódik. Az elemzők ezeket a töredezett, fragmentált adatokat elhagyták és csak az ugyanakkor, ugyanazon módszerrel készült kérdőíves projektre fókuszáltak. Ezzel szemben Claassen a maga által fejlesztett Bayesian Latent Trait Model-t használja, mely bizonyítottan pontosabb, mint az alternatív módszerek. Így számos érdekes és hasznos adatot és azok időbeli variációit használhatja, melyet a korábbi elemzők az adatok fragmentáltsága miatt elhagytak. Összesen 135 ország 4-29 évig terjedő idősorait tudta megvizsgálni.

Néhány megállapítást, feltevést szükséges megemlíteni, mely a tanulmány egészén átível. Először is a tanulmány számos ponton szembeállítja a támogatás hatását demokratikus környezet és autokrácia között. Ezen kívül a szerző hangsúlyozza a demokrácia meglévő és korábbi szintjének figyelembe vételét a későbbi hatások vizsgálatához.

A tanulmányban kifejtett elemzés arra az eredményre vezet, hogy demokratikus rendszerben a demokrácia támogatása szignifikánsan és jelentősen összefügg a későbbiekben bekövetkező változásokkal. Továbbá a támogatás sokkal robusztusabban áll összeköttetésben a demokrácia tűrőképességével abban az esetben, ha már korábbi hagyománya volt az országban a demokráciának, szemben azzal, ha az először jön létre. Más szavakkal fogalmazva, amit 50 évvel ezelőtt Lipset és Easton hipotézisként megfogalmazott: a köztámogatások csakugyan segítik a demokráciát a túlélésben.

A következőkben röviden összefoglalásra kerül a cikk felépítése és dióhéjban bemutatja a tanulmány főbb mérföldköveit.

A bevezetést követően a szerző felvázolja a demokratikus támogatás elméletét Platóntól indulva, érinti Lipset és Easton demokratikus támogatás elméletét, majd pedig Inglehart és Welzel alternatív megközelítését vázolja a demokrácia politikai kultúrájára vonatkozóan. Ezután megemlítésre kerülnek az elmélet már létező tesztelései, melyet a hipotézisek megfogalmazása követ.

A demokratikus támogatás elmélete számos tesztelendő hipotézist vet fel. A meglévő tanulmányokat követve a cikk általános hipotéziseket tesztel, melyek a következők:

H1: A köztámogatás a demokrácia érdekében pozitívan kapcsolódik a demokráciában bekövetkező későbbi változásokhoz.

H2: A köztámogatás a demokrácia érdekében pozitívan asszociál a későbbi változásokkal már létező demokráciákban. 

H3: A támogatás elősegíti az autokrata rezsimek demokratizálódását.

Az Adatok című fejezetben részletezi a szerző a demokrácia és a demokratikus támogatás mérésének módszereit. Ezt követően az Empirikus stratégia című részben magyarázatot találunk – a feltételezések és az ökonometriai módszerek ismertetésével – a támogatás okozati hatásáról a későbbiekben kialakult demokráciákban. Végül a 2. és 3. hipotézis tesztelése kerül átgondolásra, mely szerint a támogatás hatása kontingens a demokrácia meglévő szintjével.

A konklúzió és az eredmények összefoglalása előtt külön fejezetekben azonosítja a szerző a támogatás okozati hatásait, illetve a támogatás demokrácia kialakulására és túlélésére gyakorolt hatásait. Utóbbi fejezetben további kiegészítő modellek használata bizonyítékot mutat a H2 hipotézisre, vagyis a támogatás segíti a demokráciát fenntartani. Bizonyítékot a támogatás demokratizáló hatására nem találtak, vagyis a H3 hipotézis nem került bizonyításra. Továbbá csak vegyes bizonyíték áll rendelkezésre a H1 hipotézis átfogó hatására.

A vizsgálatok eredménye tehát a következő: a támogatás hatása olyan rendszerekben koncentrált, melyek már demokratikusan működnek. Vagyis míg a támogatás segíti fenntartani a demokráciát, úgy tűnik, hogy nem segíti az autokráciák demokratizálását.

Végezetül a cikk a megelégedettség szerepét vizsgálja a demokrácia teljesítménye kapcsán. Tesztelésre kerül, hogy a demokratikus megelégedettség támogató hatásán túlmenően segíti-e a demokratikus támogatás a demokrácia fenntartását. Ebből két következtetés vonható le, melyek konzisztensek Lipset és Easton demokratikus támogatás elméletével.

  1. A specifikus támogatás csekély vagy nem független hatást gyakorol a demokrácia bukására vagy felemelkedésére.
  2. A diffúz támogatás segíti fenntartani a demokratikus rezsimeket, és ezt kellően eltérően teszi bármily specifikus támogatástól, melyet a demokrácia bevonzhat az instrumentális teljesítménymérés következtében.

Ressely Kinga

Világbank: 60 millió embert taszíthat mélynyomorba a koronavírus-járvány

Euronews magyarul - Home | Facebook

Világszerte legkevesebb 60 millió ember csúszhat mélyszegénységbe a koronavírus-járványt követő gazdasági válság következtében, a mostani mentőcsomagok pedig nem hatékonyak – erre figyelmeztetett a Világbank legújabb jelentésében. Ez azt jelenti, hogy egyre többen élnek 1,9 dollárnál, vagyis 600 forintnál kevesebből naponta. A nemzetközi szervezet szerint a károk már így is hatalmasak: milliók veszítették el megélhetésüket és az egészségügyi rendszer tucatnyi országban túlterhelt.

https://hu.euronews.com/2020/05/20/vilagbank-60-millio-embert-taszithat-melynyomorba-a-koronavirus-jarvany

Duplájára nőhet a munkanélküliség az EU-ban

Euronews magyarul - Home | Facebook

A koronavírus-járvány első hullámának lecsengésével, egyre többen foglalkoznak a gazdasági hatásokkal és a munkanélküliséggel. Az Egyesült Királyságban 35 ezer fölé emelkedett az új típusú tüdőgyulladás halálos áldozatainak a száma, viszont ennél huszonháromszor többen, 800 ezren veszítették el a munkájukat. A londoni kormány rugalmasságot kért a britektől.

https://hu.euronews.com/2020/05/20/duplajara-nohet-a-munkanelkuliseg-az-eu-ban