Oksana Drozdova & Paul Robinson Tanulmány Vlagyimir Putyin retorikájáról

(A Study of Vladimir Putin’s Rhetoric)

Eredetileg megjelent: Europe-Asia Studies 2019, 71(5): 805-823

Oksana Drozdova az Ottawai Egyetem kutató asszisztenseként oroszországi vezetői beszédek elemzésében, illetve az orosz vezetés központi ideológiája kapcsán információgyűjtés szintetizálásában vett részt. Jelenleg politikai elemző a Kanadai Közlekedési Kormányügynökségnél.

Paul Robinson professzor az Ottawai Egyetem Köz- és Nemzetközi Ügyek Tanszékén tanít. Tanulmányait az Oxfordi Egyetemen (BA, PhD), majd a Torontói Egyetemen (MA) folytatta. Kutatásai a katonai ügyekre fókuszálnak. Az utóbbi években az orosz történelem, katonai történelem, védelempolitika és a katonai etika területein dolgozott.

China–CEE Trade, Investment and Politics: Europe-Asia Studies: Vol ...

A tanulmány célja rávilágítani arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök retorikája több, mint a politikai ellenfeleket összezavaró eszköz. A cikk amellett érvel, hogy Putyin retorikájának átfogó elemzése segít az orosz elnök politikai és ideológiai orientációjának meghatározásában. A retorika elemzése segít bemutatni, hogy Putyin miként pozícionálja magát politikailag másokhoz képest, hogyan igazolja politikáját, és gyakorolja a hatalmat.

A bevezetésben Putyin politikai filozófiájának eddigi elemzéséről esik szó, és annak hiányáról. Hiányáról, mivel a szakértők kevés figyelmet fordítottak az orosz elnök politikai beszédeinek elemzésére az elmúlt két évtizedben. Ezt követően a tanulmányban említésre kerülnek az eddigi módszerek Putyin ideológiájának meghatározására, olyan kutatók munkáján keresztül, mint Eltchaninoff, Hopf, Baturo és Mikhaylov, Gavrilova. Összességében kevés részletes elemzés áll rendelkezésre, mely alátámasztaná, hogy az orosz elnök retorikája bizonyítékul szolgál-e annak ideológiai perspektívájára. Utóbbi elgondolás azt tükrözi, hogy Putyin ideológiai rendszerben nem érdekelt és pusztán pragmatista, azonban ez több ponton cáfolásra kerül a cikkben.

A továbbiakban a tanulmány megvizsgálja, hogy az elmúlt 20 évben az orosz
elnök miként nyilatkozott a politikai nézeteiről mind belföldi, mind külföldi
ügyekben a „Történelem és kultúra”, ”Az állam és a politikai rendszer”,
„Közgazdaságtan”, és „Külpolitika” fejezetekben – mindezt azzal a céllal, hogy
ideológiája körvonalazódhasson. Az előbb említett fejezetcímek előtt a „Nézetek
a retorikáról, a politikáról és az ideológiáról” cím alatt összefoglalják a
szerzők, hogy mely kutatók, filozófusok mit gondolnak és kutatnak Vlagyimir
Putyin kapcsán. Putyint számos politikai irányzatba sorolják, mint
liberálkonzervatív, etatista, ultranacionalista, illiberális, autokrata,
konzervatív reformer, azonban a cikk Baturo és Mikhaylov konklúziójával –
miszerint Putyin centrista – ért egyet.

A cikkben bemutatásra kerül, hogy a korábban említett fejezetek mely
témaköröket, fogalmakat és gondolatokat tartalmazzák. A „Történelem és kultúra”
fejezetben a patrióta identitástudat kerül középpontba, miszerint Oroszországot
e tudat határozza meg. Hangsúly helyeződik a történelem ismeretének
fontosságára, illetve annak során a hibák, tanulságok felismerésére.

„Az állam és a politikai rendszer” fejezet Putyin etatista vonásainak
magyarázatával indul, ami az orosz elnök beszédeiben az állam célja, a
politikai rendszer ideális formája és az orosz állam szerkezetének tárgyalása
kapcsán mutatkozik meg. Továbbá kifejtésre kerülnek olyan témák, mint a civil
társadalom és kötelességek, az állam célja és kötelessége, a személyes
szabadság, végül pedig a demokrácia és a törvény kapcsolata.

A „Közgazdaságtan” fejezetben olvasható Putyin 2016-ból származó pozitív és
negatív kritikája a tervgazdaságról, továbbá említésre kerül a viszonyulása a
szabad piachoz és kereskedelemhez. Hosszan érvel az állam szerepe mellett a
gazdaságban. Végső soron pedig megemlít a cikk olyan területeket, melyek sosem
szerepelnek Putyin beszédeiben. Ezen területek Szergej Glazjev 2014-ből
származó panaszában olvashatók, miszerint az elmúlt 20 évben Oroszország a
radikális liberalizmus ideológiája tükrében létezett; a gazdaság a termelés
kannibális működésébe fordult át egy olyan offshore üzleti arisztokráciával,
mely réteg az adók megfizetése nélkül viszi el a pénzt az országból. Érvel
Glazjev a globalizáció ellen, a tőke mozgásának szigorú ellenőrzése és a
stratégiai tervezéshez való visszatérés  mellett, melyek szintén nem
jelennek meg az orosz elnök szónoklataiban.

Végezetül a „Külpolitika” fejezetben az orosz elnök Európával és a NATO-val
való elsődleges aggodalmai helyeződnek a középpontba. Visszatérő témaként
jelenik meg Oroszország európai országként való elhelyezése a beszédekben,
mivel többször említi az ország mély európai gyökereit és hagyományait,
valamint a Lisszabontól Vlagyivosztokig ívelő egységes gazdasági térséget, mint
célkitűzést. Putyin aggodalma az Egyesült Államokkal kapcsolatban, annak
hegemón törekvéseiből és ezáltal egy multipoláris világ létrejöttében való
érdekellentétből ered. A cikkben kifejtésre kerül Putyin NATO-hoz és annak
terjeszkedéséhez való ellenszenves viszonyulása.

Konklúzióként a cikk írói Putyin retorikáját Fiona Hill és Clifford Gaddy
leírásának feleltetik meg, vagyis mint etatista, aki a szabad piacot
preferálja.

Ressely Kinga

 

Szólj hozzá!