A munka, mint esztétikai uralom

szerzők: Lits Levente – Lits Benedek

Müron - Diszkoszvető
Mürón: Diszkoszvető

Az esztétika szó etimológiája, a görög αἰσθητικός (aisztétikosz) észlelő, érzékelő melléknévre vezethető vissza. Ez azért is érdekes, mert amikor az esztétika és a közgazdaságtan viszonyáról beszélünk valahogyan hajlamosak vagyunk alulértékelni, hogy lényegét tekintve egyazon világban előforduló jelenségek, élmények, viszonyok tárházát tárgyalja mindkét tudomány. A problémát jobban megvizsgálva kijelenthető, hogy a két terület interdiszciplináris viszonyt alkot, mely szemléleten keresztül különleges relációkat és következtetéseket ismerhetünk meg a munka viszonyrendszeréről. Rövid írásunkban kísérletet teszünk összefoglalni a munka közgazdaságtanának és esztétikájának értelmezési tartományait Mark Fisher és Bagi Zsolt nyomán.

Ahhoz, hogy megértsük mit is jelent a munka, milyen szerepe van az esztétika és a közgazdaságtan kortárs nevezéktanában, először érdemes megismerkednünk a magyar munka szavunk eredetével. A munka szláv jövevényszó, mely eredeti jelentése kín, gyötrelem, gond, fáradság. Ma azonban egyfajta tevékenységek gyűjtőfogalmaként szoktuk definiálni, amire korunk neoliberális kapitalista társadalmi modellje is épül, a munkaalapú társadalom. Csakhogy e tevékenységek meghatározásáról széleskörű vita alakult ki, hiszen a pontos meghatározással politikai közösségeknek lehetősége nyílik a társadalmi csoportok helyzetét értékrendi alapon átrendezni[1]. Némely közgazdász a munka fogalmának kiterjesztésén fáradozik[2], ezzel küzdve az egyes társadalmi rétegek integrálásáért, elismeréséért és emancipálásáért, míg a politika tematizálásában a munkaidő csökkentésének igénye játszik nagyobb szerepet, míg megint mások a munka terminusának privilegizálásán fáradoznak[3] mi ezzel szemben a már említett szerzők nyomán szeretnénk megmutatni és azonosítani a munka fogalmát, mint uralmi, politikai esztétika, amivel korunk emberét a tőke igába hajtja.

Spinoza fogalmi kettősével dolgozott Antonio Negri, aki Bagi Zsolt szerint két formáját különböztette meg a hatalom fogalmának, nevezetesen potestas (itt uralom) és potencia (itt hatalom) képében (Bagi Zsolt, 1995). Míg előbbi a fogalom korlátozó formáit jelenti, utóbbi alatt annak produktív, emancipatórikus, integratív természetét érti.[4] Rancière kidolgozott egy a munkamegosztást felváltó kifejezést (Bagi Zsolt, 2017), melyet érzékelhető felosztásnak fordítanak, mely fogalom bemutatásának bevált példája a dolgozó munkás társasági életből történő kiszorulása. Kulcsfogalma a munka esztétikájának kikerülésével képes érzékelhetővé tenni, mit jelent bármely egyén számára a társadalomi lét viszonyrendszere. Az előbbiekben kibontott két gondolat jelentősége abban áll, hogy a munkát olyan elképzelhető taxisba rendezi, ami rávilágít annak önmagán túlmutató összefüggéseire. Rancière politikai esztétikáról szóló gondolatait is lefordította egy korábbi szakkollégiumi foglalkozásán Bagi (Cirkart.hu, 2018). Ebben megismerhetjük Hérodotosz történetét az ostorral vert rabszolgákról.

 „Hérodotosz egy különös történetet mesél el erről az elsődlegesen politikai esztétikáról [l’esthétique première du politique], melyben a szküthák és a rabszolgáik viszályának történetéről van szó. A szküthák – írja Hérodotosz – kivájták a foglyaik szemét, akiket aztán rabszolgaságba taszítottak. Mialatt azonban a szküthák a médek területén harcoltak, a rabszolgáknak felnőtt egy új nemzedéke, a „nyitott szeműek”, akik fellázadtak a körülményeik ellen. Mire a szküthák visszatértek, már megtörtént az elszakadás, rabszolgáik elsáncolták magukat egy hatalmas árok mögé. A szkütha harcosok úgy vélték, hogy katonai erejüknél fogva könnyedén át tudnának törni a sáncon. Az esetleges kudarcot latolgatva a harcosok egyike megvilágító erejű beszédet intézett a többiekhez: „Ostobaságot csinálunk, szkütha férfiak! Harcolunk a saját rabszolgáink ellen, ők ölnek minket, s közben egyre kevesebben leszünk, mi öljük őket, s közben egyre kevesebb rabszolgánk lesz, pedig azokon fogunk majd uralkodni. Fogadjátok hát meg a tanácsomat. Tegyünk le íjat-lándzsát, szálljunk lóra, fogjunk a kezünkbe korbácsot, és úgy közelítsünk feléjük. Minthogy fegyvert láttak a kezünkben, még azt hihették, hogy egyenrangúak velünk származásban és vitézségben, de ha észreveszik, hogy fegyver helyett korbáccsal megyünk ellenük, ráébrednek, hogy ők csak a mi rabszolgáink, s akkor majd nem merik folytatni az ellenállást.” (cirkart.hu, 2018)

 A történet kulcsmozzanata az esztétikai uralom, mely a különös fegyverválasztásban jelenik meg. De mit is jelent számunkra maga a szó, munka. Olvasatunkban a munka nem más, mint az elidegenült tevékenység, azon időtöltések sora, ami kiüresíti az embert, lényegietlenné teszi. Hérodotosz története megérteti velünk, miben rejlik az esztétika politikai mibenléte és az érzékelhetőben előálló közös megnevezésének normatív megközelítése, tehát a különbségek vizsgálata. Mark Fisher Kapitalista realizmus című könyvében (Fisher, 2009) ezt a fajta esztétikai programot állítja az olvasó elé. Nem megtalálni, hanem létrehozni kell azt az érzékelhetőt, amely képessé tesz, vagy ahogyan Spinoza nyomán Negri és Bagi mondja, a potestast fel kell váltania a potenciának, mely felruház és lényegivé tesz. Fisher írásában kiemeli, a kapitalista realizmus, mely szerinte találóbb a posztmodern kormeghatározásnál, legfőbb ereje a vágyaink és a képzeletünk rabul ejtésében rejlik. A felszabadított vagy kiterjesztett munka ezek okán a kapitalizmus egyik fontos ellenintézményeként fejti ki hatását.

De miben jelent mást a munka esztétikai uralmának felmondása gazdaságfilozófiai és közgazdaságtani szempontból? Elsőként azon megközelítésbeli különbségre hívnánk fel a figyelmet melyről már Marcuse (Marcuse, 1969) is beszélt, miszerint az ember sok dimenziós és ennek gazdasági szempontból különösen nagy jelentősége van[5]. A munka sok tevékenységet köt gúzsba, amiben az egyének elveszítik minőségüket és viszonyukat magához a tevékenységhez. A közgazdasági elméletalkotóknak ebben az esetben el kell tekinteniük az eddigi összes kapitalista modelltől és olyan megközelítéseket kell alkotniuk, melyek nem játszák ki egymás ellen a szabadság, a biztonság és a jólét fogalmait többé[6]. Másodszor a munka eszköztermészetű. A munkások által elvégzett munka, a kapitalista társadalom elsődleges jólétteremtője, az ellátásiláncok és termelési egységek motorja, ahogyan Fisher hívja: zombigyár, másszóval, hogy ne térjünk el a szakmai terminustól: humánerőforrás. Emellett eszközzé válhat a hatalom és bizonyos téren az önmegvalósítás is. Ezen relációban a munka eszköztermészetű marad, személytelen, lényegietlen, valótlan, képzeletnélküli. Habár Gervai és Trautmann nyomán felmerül a technológiák értékrendi szerepe, meg kell különböztetnünk az annak lényegije szerintit és azzal ellentéteset. Az ember önellátását ki kell vonni a termelés alól és az életét egészként személve kell a morálist érvényre vinni a közgazdaságtan területén. Ebből kifolyólag a közgazdaságtan konvencionális definícióját kérdőjelezzük meg:

Mit is nevezhetünk a gazdaságtan tárgyának? Következtetésünk szerint ez a szűk fogalmi keretrendszer alkotta tudomány sokkal inkább egy speciális kulturális mintázat, mintsem a termelés, az elosztás és a fogyasztás korlátolt hármasa. A munka komplex problémáját csupán a tudományok szerinti felosztás felmondásán keresztül érhetjük meg. Nem az teszi a gazdaságtant önálló területté, hogy képes megvédeni és lehatárolni interdiszciplináris területeket, hanem hogy képes sajátos kérdéseivel közelíteni a munka kérdésköréhez.

Harmadszor megkérdőjelezi a vállalkozó és vállalkozás társadalmi szerepét és definícióját, a munkás és a munkáltatói viszonyt.[7] Ha nincsen munka, a gazdasági hierarchia értelmezhetetlen fogalommá válik, hiszen az értékrend jelenti az egyetlen követendőt és e tekintetben az engedelmesség hozhatja működésbe a társadalmat jelentő intézményeket.[8]

Fisher és Bagi programja a közgazdászok számára kiemelkedő jelentőségű, üzeneteik és esztétikai meglátásaik segítenek társadalmainkat új alapokra helyezni. Habár munkásságuk a közgazdászszakma oldaláról egyelőre feldolgozatlan és meg nem értett, egy-egy gondolatuk is serkentőleg hathat az újabb gazdasági elméletek kidolgozóira. Rövid írásunkban szerettük volna felhívni a figyelmet és röviden értelmezni a munkáról történő gondolkodás sarokköveit, melyeknek mentén érthetővé válhat számunkra, milyen kulcsfontosságú szociokulturális és gazdaságfilozófia törésvonalak mentén szükséges szakmai gondolkodásunkat összpontosítani.

Jegyzetek

  1. Bagi Zsolt. Az Esztétikai Hatalom Elmélete: Kulturális Felszabadítás Egy Újbarokk Korban. Budapest, Napvilág Kiadó, 2017.
  2. Bagi, Zs., Tudományegyetem, P. and Tanszék, F. (1995). The Dutch Republic. Its Rise, Greatness, and Fall 1477-1806. [online] 803(2), p.306. Available at: https://www.prophilosophia.ro/assets/files/kellek-45/001bagi-zsolt.pdf [Accessed 24 Sep. 2021].
  3. Cirkart.hu. (2018). A politika esztétikája és a tudás poétikája – Cirka. [online] Available at: http://www.cirkart.hu/2018/03/03/a-politika-esztetikaja-es-a-tudas-poetikaja/ [Accessed 24 Sep. 2021].
  4. Csányi Gergely, Gagyi Ágnes és Kerékgyártó Ágnes, Az élet újratermelése a kapitalizmusban, Ú. (n.d.). TÁRSADALMI REPRODUKCIÓ. [online] Available at: http://www.epa.hu/02100/02121/00022/pdf/EPA02121_fordulat_2018_24_005-029.pdf [Accessed 5 Oct. 2021]
  5. Fisher, Mark. Capitalist Realism: Is There No Alternative? Winchester, UK, Zero Books, 2009.
  6. GERVAI PÁL-TRAUTMANN LÁSZLÓ A NEOLIBERÁLIS “KAPITALIZMUS” FOGALOM MEGSZŰNÉSE. (n.d.). [online] Available at: http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/1180/1/kg_2013n1_08.pdf [Accessed 24 Sep. 2021].
  7. Marcuse, Herbert. Az Egydimenziós Ember: Tanulmányok a Fejlett Kapitalista Társadalom Ideológiájáról. Budapest, Kossuth K, 1969.
  8. Nytud.hu. (2016). Új magyar etimológiai szótár. [online] Available at: http://uesz.nytud.hu/ [Accessed 24 Sep. 2021].
  9. Www.ksh.hu. (2016). Foglalkoztatottság és munkanélküliség – Módszertan. [online] Available at: https://www.ksh.hu/docs/hun/modszgyors/fogmodsz1607.html [Accessed 24 Sep. 2021].

[1] Gondolok itt az életet újratermelő, háztartási és gondozási, másnéven reproduktív munkákkal kapcsolatos kutatásokra (Csányi Gergely, Gagyi Ágnes és Kerékgyártó Ágnes, n.d.), melyek végsősoron kimutatják, hogy lényegében a termelés és a fogyasztás szolgálatában töltik le az emberek az életüket, jelentsen ez pihenést, rekreációs foglalkozást, szociális tevékenységet vagy a termelésben történő bármilyen részvételt.

[2] Elsősorban hazai közgazdászokat említenék, mint Trautmann László és Gervai Pál, akik a neoliberális kapitalizmus mibenlétét több írásukban is rendre kutatták. Felszabadított munkaként definiálják azokat a magas hozzáadott értékű munkákat a XXI. században, melyek a tudásalapú gazdaság korában a partneri együttműködésnek szolgáltatnak alapul a kiszolgáltatottság helyett. (GERVAI PÁL-TRAUTMANN LÁSZLÓ A NEOLIBERÁLIS “KAPITALIZMUS” FOGALOM MEGSZŰNÉSE, n.d.)

[3] A KSH módszertana (Www.ksh.hu, 2016) szerint munkanélküli az, „aki az adott héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelytől csak átmenetileg volt távol, a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát, a kikérdezés időpontjában rendelkezésre állt, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha megfelelő állás kínálkozna számára, illetve már talált munkát, ahol 90 napon belül dolgozni kezd.” E szerint a munka a piacon való bármilyen részvételt jelenti, tehát a háztartásbeliek, illetve a nyugdíjasok nem végeznek e téren semmit.

[4] Kitekintésként, a potestas szó szerepel a Pater noster (magyarul Mi atyánk…) végén, mely erőt és intézményt is jelent. A fordítók azonban mégis hatalomként fordítják megjegyezve, Istenországában a potencia és a potestas ellentéte föloldódik, hiszen a szabadság és az értékrendszerinti élet egyet jelent.

[5] Herbert Marcuse remekműve Az egydimenziós ember arra is rámutat, miben hibázott e téren a létező szocializmus. Ott ugyanis a munka központi szerepet kapott, a 100%-os foglalkoztatás volt kitűzve célul, ami ugyebár ezen elmélet szerint uralmi viszonyokat teremtett és hátráltatta az egyenlőtlenségek felszámolását.

[6] Trautmann László A tudásalapú gazdaság és a globalizáció című írásában bővebben ír a biztonság, a szabadság, a demokrácia és a jólét fogalmairól és a gazdaságelméletben betöltött szerepükről a neoliberalizmus meghaladásának tekintetében, mindamellett, hogy Arisztotelész Metafizika című munkája mentén érvel az ember önzőnek láttatásával szemben.

[7] Ez utóbbi azért is érdekes kérdés, amiben a buddhista közgazdaságtani irányzatok konklúziója könnyebben belátható, mint a keresztény erkölcs irányából történő bármilyen iránymutatás, pedig a keresztény teológia területén sok úttörő teremtett lehetőséget a működési és értelmezési reformokra.

[8] Fisher Deleuze és Guattari idézésével egy negyedik szempontra is felhívja a figyelmet: „Amint beteszi a lábát, a kapitalizmus alapjaiban deszakralizálja a kultúrát. Uralom, melyet immár semmilyen égi törvény nem szabályoz; ellenkezőleg minden addigi érvényben lévő kódot felszámol.” Ez az idézet szintén az értékrendtől való megfosztottság állapotát mutatja be és a munka uralmi realizmusának tömör megfogalmazása.

Szólj hozzá!