E-Health – Digitalizálódik az egészségügy?

szerzők: Incze Norbert[1] – Pesuth Tamás[2]

DoubleTwist Remakes Apple's Classic 1984 Ad With A New Dictator: Steve Jobs  | TechCrunch
forrás: techcrunch

A „Netzwerk Digital”[1] kezdeményezés keretében az Advantage Austria Magyarország a Budapesti Corvinus Egyetemmel együttműködve szervezte meg „Az E-Health jövője – Digitalizálódik az egészségügy?” című rendezvényt. A konferencia 2020. november 24-én valósult meg, a COVID-19 vírus okozta járványügyi helyzetre tekintettel online platformon.

A rendezvényen a téma szakértői vitatták meg az egészségügy digitalizációját érintő lehetőségeket és kockázatokat, illetve a témakört érintő aktuális összefüggéseket. A konferencián a Budapesti Corvinus Egyetem, a Roland Berger, a Siemens, az ELGA Österreich, a Bosch és az IFUA szakértői tartottak előadást.

Összefoglaló cikkünkben a konferencián elhangzott előadások, az egyes témák fontosabb megállapításait és a felmerülő kérdéseket mutatjuk be.

Olvass továbbE-Health – Digitalizálódik az egészségügy?

Az Egyesült Államok fejlődése a XXI. században

Michael Beckley – „Rogue Superpower: Why This Could Be an Illiberal American Century.”[1], Foreign Affairs, 2020. november

Philip Guston Show Postponement Met with Shock and Anger – ARTnews.com
Philip Guston: Riding Around, 1969

Szerző: Keményfi Gergely

A színvonalas amerikai folyóiratban, a Foreign Affairsben megjelenő cikk az Egyesült Államok, és ezáltal a jelenleg fennálló liberális világkereskedelmi rendszer egy lehetséges, de igen nagy valószínűséggel bekövetkező jövőképét mutatja be. A szerző egy újabb blokkosodást vizionál, melynek fő okozója nem Kína vagy Oroszország, hanem maga az USA lesz. A publikáció ezen folyamat elemeit fejti ki részletesen, és akarva-akaratlanul jövőre vonatkozó kételyekkel telíti el az olvasót.

Olvass továbbAz Egyesült Államok fejlődése a XXI. században

A magyar űrkutatás a hazai startupok szemüvegén keresztül

Online kerekasztal-beszélgetés a Magyar Közgazdasági Társaság Fejlődésgazdaságtani és Ipari és Vállalkozási Szakosztályának szervezésében

Moszkva Oroszország Emlékmű - Ingyenes fotó a Pixabay-en

Szerző: Mihele Mihály András

A rendezvény bevezető előadását Hargitai Péter, a HUNSPACE Magyar Űripari Klaszter elnöke tartotta, mely igen tanulságos volt minden érdeklődő számára. Előadásából megtudhattuk, hogy az űrkutatás szoros szimbiózisban van a kutatás és fejlesztés területein túl az iparral is, mely egyaránt igaz az upstream és a downstream területeken is. Ez azt jelenti, hogy aktívan jelen vannak az itt létrehozott fejlesztések a gyakorlatban is a rakétáktól kezdve egészen a különböző szoftverekig. Az űrkutatás további jellegzetessége, hogy igen hosszú elkötelezettséget kíván, hiszen több évtizedig is eltarthat, amíg látható eredményeket képes produkálni az összetettsége és a magas költségei okán. Éppen ebből az összetettségből fakadnak a további sajátosságok, mint a nemzetközi egymásrautaltság, az interdiszciplináris jelleg és az aktív állami részvétel. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nemcsak Magyarország, hanem a nálunk jóval gazdagabb országok is rá vannak szorulva arra, hogy a nemzetközi partnerség keretein belül megosszák erőforrásaikat, mert globális szinten csak és kizárólag ennek segítségével érhetnek el komoly eredményeket, ezért amikor az űriparról beszélünk nagyobb földrajzi és politikai egységekben kell gondolkodnunk, mint amit egy-egy országhatár körülölel. Jól jelzi ezt az is, hogy a magyarországi űrkutatással kapcsolatos kormányzati feladatok ellátása nemrégiben a Külgazdasági és Külügyminisztérium hatáskörébe került, ami nagy segítség a hazai vállalatok számára, mert így könnyebben bekapcsolódhatnak ebbe a dinamikusan fejlődő nemzetközi iparágba.

A kor legizgalmasabb fejleménye, hogy a magas belépési korlátok ellenére egyre több startup vállalkozás jelenik meg a piacon a hagyományos cégek mellett, mely sok lehetőséget rejt a magyar űrkutatás számára is. Ezért is volt különösen érdekes az előadást követő szakmai panelbeszélgetés, melynek résztvevője – Hargitai Péter mellett – három magyar űripari startup vállalkozás vezetője volt. Arnócz István a Space Apps Kft. ügyvezetőjeként volt jelen, cége földi megfigyelésekből származó adatfeldolgozással, mobil applikációk fejlesztésével és mesterséges intelligenciával foglalkozik. Eged Bertalan a Sagax Communications Kft. ügyvezetője, az általa képviselt cég elsősorban telekommunikációs területen működik. Az est fényét emelte Schlosser Károly Kornél is, a Londoni Egyetem űrutazással foglalkozó pszichológusa, aki kutatásaiban barlangi merülések során begyűjtött adatok segítségével tanulmányozza az asztronauták viselkedését. A beszélgetés moderátora Kozma Miklós, a Budapesti Corvinus Egyetem docense volt, az MKT Ipari és Vállalkozási Szakosztályának elnöke.

Az űrkutatás jelenlegi trendjeivel kapcsolatban a résztvevő felek elmondták, hogy a nagy állami cégek mellett egyre több piaci alapon működő cég figyelhető meg az iparágban, ezt a hullámot szokás new space-nek is nevezni. Ezeknek a cégeknek a létrejöttét nagyban segíti, hogy a régi keretek mára meglazultak, nem feltétlenül kell akadémikusnak lennie valakinek ahhoz, hogy a megfelelő kapcsolati és tudásbeli tőkére szert tegyen. A new space vállalatok sajátossága, hogy elsősorban nem a hagyományos állami (old space) vállalatokhoz hasonló célokkal rendelkeznek, nem önmagában a tudásfelhalmozás a céljuk, hanem a piaci versenyben való minél sikeresebb részvétel és a profitmaximum elérése. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ezekben a cégekben is nagyon nagy arányban vannak jelen állami vállalatok, a méltán híres SpaceX hozzávetőlegesen bevételeinek 70%-át a NASA-tól kapja, vagyis az állami és a magánvállalatok egy különös fúziójának lehetünk szemtanúi.

Az ország számára egyelőre a beszállítói lánc alsóbb szegmenseiben való elhelyezkedést tartják reálisnak a meghívottak, illetve elmondásuk szerint a költséghatékonyabb CubeSatok jelenthetnek kiugrási pontot számunkra. Ezek olyan műholdak, melyek az utóbbi időkben forradalmasították azt, amit eddig a műholdakról gondoltunk, hiszen fejlesztési és kilövési költségeik csupán töredéke a hagyományos műholdakénak. Szintén felhívták a figyelmet arra, hogy az értékláncban betöltött alacsonyabb szerep nem jelent feltétlenül előnytelen pozíciót, mert az űrkutatás során tapasztalt forradalom még csak kibontakozóban van, ezért a friss és kevésbé jelentős belépők is képesek lehetnek komoly munkával versenyelőnyre szert tenni. Szintén pozitívumként merült fel, hogy az űripar különleges abból a szempontból is, hogy az itt megtervezett és felhasznált termékekkel kapcsolatban nem elvárás a legmodernebb trendeknek és marketingcéloknak megfelelni, mivel az űreszközök esetén ezek nem fontos szempontok. Ha egy eszköz nem kelt első benyomásra igényes, kifinomult és divatos megjelenést, az nem probléma, a végfelhasználókat ebben az iparágban ez nem foglalkoztatja, sokkal fontosabbnak tartják a megbízható és hosszú távon kiszámítható működést, ezt a feltételt pedig a magyar mérnöki szakma kiválóan képes kiszolgálni. Erre remek példa a sokak által bizonyára ismert Masat-1 műhold is, mely többszörösen túlszárnyalta a vele szemben felállított várakozásokat.

Az elhangzottak alapján az űrtechnológia nem csak az űrkutatásban résztvevő szereplők életére van komoly hatással, számos kutatás eredménye a hétköznapi életünk során is megjelenhet. Erről beszélt Schlosser Károly Kornél, aki kiemelte, hogy az asztronautákon izolációs környezetben végzett kísérletek során szerzett tapasztalatokra támaszkodva sok lehetséges alternatíva rajzolódik ki az emberiség előtt, hogy megküzdjön a COVID-19 által előidézett magány és bezártságérzés kezelésével. Ugyanakkor felrótta az illetékeseknek, hogy az efféle kutatásokra – bár fontos lenne – nem fordítanak megfelelő mennyiségű forrást, és nem veszik a döntéshozók ezeket kellően komolyan.

A beszélgetés során fontos kérdés volt az állami szerepvállalás értékelése. Mint kiderült, a magyar állam aktívan érdeklődik a hazai űrkutatás iránt, nem véletlen, hogy nemrég jelentősen növelte a támogatásra fordítható összeget. Az állam szerepét az anyagi támogatásokon túl a résztvevők az oktatás terén látták kiemelten fontosnak, általános panasz volt, hogy nincs elég szakember, illetve a hazai munkaerő vállalkozó szellemét sem találták alkalmasnak, ami az új kihívásokkal szemben lehető leggyorsabb alkalmazkodás lehetőségét csorbítja. Ezért fontos, hogy a hazai oktatásban szélesebb teret kapjon a kockázatvállalásra ösztönzés és a problémaközpontú szemlélet.

Bár az űrkutatás nagyon komoly kihívásokat állít szembe az abban résztvevőkkel, a hallottak alapján Magyarország előtt izgalmas jövő áll ezen a területen.

“Ahol a közgazdaságtan félresiklott”

Marianne Johnson – Where Economics Went Wrong: A Review Essay – összefoglaló

Johnson, Marianne (2020): Where Economics Went Wrong: A Review Essay, Journal of Economic Literature, 58(3), 749–776

https://lacittaimmaginaria.com/wp-content/uploads/2019/08/daaeaeafe.jpg
Raffaello Santi: Stanza della Segnatura

szerző: Hadi Noémi

Marianne Johnson esszéje azzal a céllal született, hogy felhívja a figyelmet az elmélettörténeti ellentmondásokra David Colander és Craig Freedman Where Economics Went Wrong című könyvében. A szerzők tézise, hogy a közgazdaságtan akkor távolodott el eredeti rendeltetésétől, amikor szakított a klasszikus liberalizmus módszertanával. Erre a töréspontra szeretnének rámutatni a chicagói iskolát a második világháború előtt és után meghatározó közgazdasági gondolkodás szembeállításával. Johnson nem ezt a felvetést támadja, hanem a chicagói példa kiválasztásának megalapozottságát vitatja. E recenzió célja, hogy az alapvető definícióbeli különbségekből kiindulva a közgazdász feladatának tárgyalásáig bemutassa a szerzők és a meghatározó chicagói közgazdászok állásfoglalása közötti eltéréseket.

Olvass tovább“Ahol a közgazdaságtan félresiklott”

H.G. Wells: A halhatatlan tűz

részlet

Raffaello: Az athéni iskola

-Mi a tanítómester feladata e világon? Az ő feladata minden emberi feladatok legnagyobbika. Az, hogy az ember, az Isteni Ember növekedjék az emberek lelkében. Mert mi az ember tudás nélkül? Úgy születik a világra, mint az állatok, sóvár fösvénységgel, mohó vággyal, félelmekkel és ragadozó étvággyal szívében. Nincs az a dolog, amit másként látna, mint önmagához viszonyítva. Még a szerelme is alku tárgya, megfeszített erőlködése is hiú marad, mivel meg kell halnia. S csak mi, tanítómesterei tudjuk kiemelni őt ebből az önimádatából. Mi a tanítói… Eszmék tágabb körébe tudjuk őt szabadítani, amelyek önmagából kiemelik, ahol végre megfeledkezhetik tökéletesen önmagáról és silány, személyes céljairól. Látóvá tesszük a szemét, hogy a múltba tekinthessen és a jövőbe, az Ember halhatatlan életébe. Csak általunk, a mi segítségünkkel menekülhet a halál és elmúlás elől. A tanulatlan ember csak egymagának él. Olyan magányos a célja és a sorsa, mint az állaté, a tanult ember lerázza magáról szűk énjének bilincseit és részesévé válik a halhatatlan életnek, amely nem tudjuk mikor kezdődött s amely a csillagok nagysága fölé és azon túl fog növekedni.

(gyűjtötte: Szabó Dorottya)

Tanulás a gyakorlatban

Az akciótanulás tapasztalatai

Wilhelm Meister's Apprenticeship (Part 1) | A Course Of Steady Reading
Wilhelm Meister tanulóévei

Csontos Tamás Tibor

A 2020/21-es tanév első szemeszterében, a Budapesti Corvinus Egyetem „Üzleti közgazdaságtan” kurzusának keretében sor került egy nagyszabású akciótanulás programra. Az egyetem 65 mesterszakos hallgatója a Portfólió Csoport, a Magyar Posta Zrt. és a Mediaworks Hungary Zrt. vezetői által meghatározott négy projekt egyikében közreműködtek. A program mind a diákok, mind a vállalatok számára hasznos volt. A hallgatók számára lehetővé tette ismereteik gyakorlati alkalmazását, a cégek pedig kreatív és szakmailag felkészült fiatalok tanácsait és javaslatait tudták megismerni.

Olvass továbbTanulás a gyakorlatban

“élmény a tudásra éhes közgazdásznak”

Berend T. Iván: Naplementék (történelmi korszakvázlatok) Éghajlat Könyvkiadó 2018

Naplementék - Történelmi korszakvázlatok-Berend T. Iván-Könyv-Éghajlat  könyvkiadó-Magyar Menedék Könyvesház

szerző: Okolicsányi Ádám

Az Éghajlat könyvkiadó interjúköteteinek sorába illeszkedik a Berend T. Ivánnal készített interjúsorozat. A mű alapötlete igen egyszerű, ám annál szebben nyer kifejezést a Naplementék cím allegóriájában: a Berend által megélt korszakváltásokat követi nyomon, gyakori kitekintésekkel az európai- vagy világtörténelemre, de mindig a megkérdezett szempontjából.

Olvass tovább“élmény a tudásra éhes közgazdásznak”

TÜKÖR a gazdaságpolitikához

A TÜKÖR pillanatfelvétel a gazdaság állapotáról. Szorosan nem köthető a gazdaságpolitikához, de két aktor számára, a monetáris és fiskális politikáért felelős személynek fontos üzenet.

Varázsceruza – Mesebirodalom
Részlet A varázsceruza című sorozatból

II. Foglalkoztatásbővülés és növekedés

Szabó Dorottya

Az alábbi elemzés folytatása a foglalkoztatásbővülés és a gazdasági növekedés közti összefüggéseket tárgyaló sorozatnak. Ebben a részben Csehország, Lengyelország és Szlovénia esetében mutatom be a kapcsolatokat.

Olvass továbbTÜKÖR a gazdaságpolitikához

Köszöntjük Berend T. Ivánt, egyetemünk egykori rektorát, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökét 90. születésnapján.


Budapesti Corvinus Egyetem
forrás: www.uni-corvinus.hu

Névjegy

„Berend T. Iván 1930-ban Budapesten született. Tanulmányait a Közgazdaságtudományi Egyetemen és az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte. 1953-tól a Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékének tanársegéde, 1964-től egyetemi tanára, majd 1967 és 1985 között vezetője. A kandidátusi és az akadémiai doktori fokozat elnyerése után (1958, illetve 1964) a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja (1973, 1979). 1973 és 1979 között a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora. 1985 és 1990 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1990 óta a University of California (Los Angeles) professzora és az egyetem Európai és Orosz Tanulmányok Központjának igazgatója. Összesen 22 könyv szerzője, illetve társszerzője. Munkáit Angliában, Amerikában, Japánban és Olaszországban is kiadták. Több alkalommal az oxfordi egyetem (1972, 1970, 1980) és a University of California Berkeley (1978) vendég-professzora. Több egyetem díszdoktora, a British Academy, az osztrák Tudományos Akadémia, az Európai Akadémia tagja. 1986 és 1994 között a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság alelnöke, 1995-ben pedig a Nemzetközi Történettudományi Bizottság elnökévé választották.” (341. o.)

Berend T. Iván: Miért nem lép ki Magyarország az EU-ból? | 24.hu

Amikor újraolvastam néhány hete a könyvet, sajátos fontos életrajzi ismeretekkel szembesültem. Van egy sokak számára ma is érvényes üzenete: tudatosan kell készülni az értelmiségi pályára. Sok olvasmányból. Az üzenet lényegét a 47. és a 65. oldalon találtam meg. „… a történelem szá-momra a világ megértésének igazi kérdésévé vált.”A két oldalon mondatról mondatra ismerhetjük meg, milyen a felkészülés hogyanja? És most a szó Berend T. Iváné.

„Találkozásom a történelemmel azonban életre szóló élmény, szenvedély és hivatás maradt. Ezt Pach Zsigmond Pálnak köszönhetem, aki valóságos egyetemi előadásokat tartott gimnáziumi óráin. Segítségével a történelem a bonyolult oksági összefüggések, és a világ megértésének igazi kulcsával vált. Számomra ez volt egyben meghatározó találkozásom a marxizmussal is, amely mintha hirtelen megvilágosította volna az átélt események számos összefüggését is. Az események tárából összefüggések rendszerévé vált a világ. Marx Brumaire 18-ájának szellemes történelmi elemzése megragadott, Szabó Ervin új megvilágításba helyezte 1848 ismerni vélt eseményeit. A Zeneakadémián Molnár Eriket hallgattam meg egy izgalmas történeti vitában Szabó Ervin felfogásáról.Különösen a gazdaság és társadalom, a gazdaság és politika összefüggése, a folyamatok gazdasági meghatározottsága tűnt megvilágosító erejűnek számomra.” (47. o.)„Egyetemi éveim nagyszerűek voltak. Nemcsak annak idején éltem így át, de visszatekintve is ilyennek érzem. Nem mintha az egyetem világa védett lett volna az országban zajló szörnyűségek-től. Egyáltalán nem. Ami nagyszerű volt számomra, az a tanulás, a tudatosan eltervezett pályára való felkészülés különleges lehetősége.” (65. o.)

„A Gazdaságtörténeti Tanszék valósággal az otthonom lett. Elmerültem a szakmában. Intenzíven dolgoztam a tanszéki diákkörben és elkészítettem első dolgozatomat a magyar takarékpénztári fej-lődés 19. századi történetéről. Banküzemtan szakkönyveket is olvastam, hogy értsem a banktech-nika legfőbb elemeit. Az első tanév végén a tanszékhez kapcsolódó néhány hallgatóval együtt ismét csak Pach tanár úr révén megnyílt a lehetőség, hogy bekapcsolódjak a Történettudományi Intézet keretében megindított nagyszabású kutatásba.” (66-67. o.)

„A biztosítottnak érzett szakmai pálya öntudatával – s talán ez volt egyetemi éveim legizgal-masabb és legfontosabb sajátossága – magam tervezhettem képzésemet. Mivel a kezdetektől elhatározott szándékom volt, hogy gazdaságtörténész leszek, már közgazdasági tanulmányaim során is átjártam a bölcsészkarra történelmi tárgyakat tanulni.” (71. o.)

„Ami talán még e korai kutatói vállalkozásnál is fontosabb volt: megtanultuk a 12-14 órás munkanapok fegyelmét. Megtanultunk dolgozni. A kemény munka, a tanulás, a kutatás és az írás életformánkká vált. Az egyetemi évek nyilván majdnem mindenki számára meghatározóak és élményszerűek, hiszen mintha feltárulna a világ, és minden nap telve lenne a jövő ígéretével. Ilyen önálló egyetemi évek azonban csak keveseknek adatnak meg, s ennek élményét tudatosan éltük át és értékeltük.” (75. o.) „Életem igazán meghatározó nagy utazására 1966-1967-ben került sor, amikor a Ford Alapítvány egyéves ösztöndíjával kimehettem a New York-i Columbia Egyetemre.” (168. o.)

„1967–1968-tól teljes erővel fordultam az egyetemi munkához, amely addig is centrális szerepet játszott életemben. Ekkor azonban Pach Zsigmond Pál, Molnár Erik halála után, főállásban az Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója lett, s az egyetemen én lettem az utódja a Gazdaságtörténeti tanszék vezetői posztján.” (200. o.)

Berend T. Iván a Gazdaságtörténeti Tanszék vezetője lett 1973-ban. Oxfordban volt vendég-professzor, és az újságból tudta meg, hogy kinevezték rektornak.1985: „Valami nagyon szokatlan és új kezdődik életemben. Percekkel ezelőtt választottak meg a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé.” Elnöki időszaka 1990 májusában járt le.2015 óta nyugdíjas. Berend T. Iván 22 könyv szerzője, könyvei megjelentek Angliában, USA-ban, Japánban, Olaszországban.

A 90. születésnapja tiszteletére megjelenő esszékötet „Élj érdekes időkben” előszavában Berend T. Iván így vall önmagáról: „Élj érdekes időkben” – mondja az átok. S én valóban érdekes korban éltem, megjártam börtönöket, német-náci haláltábort, éltem rettenetesen szegény és félelmetes években, de két egyetemen is tanulhattam közgazdaságtant és történelmet. Munkás és sikeres éveket éltem, voltam egyetemi rektor és a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Nemzetközi Történeti Társaság elnöke. Európa és Amerika hat tudományos akadémiája tagjai sorába választott. Mégis, hatvanévesen új életet kellett kezdenem egy másik országban, más nyelven és más egyetemi rendszerben tanítva, mint korábban.”

A fülszövegben három jeles közéleti személyiség, Csaba László, Enyedi Ildikó és Spiró György is méltatja Berend T. Ivánt.

Ennek az ősi kínai átoknak a jelentősége és értelme napjainkban ismét kézenfekvő. Berend T. Iván kilenc érdekes évtizedet élhetett meg, hihetetlen szellemi frissességben – a kedélyét, humorát, tisztánlátását nem romboló kocsmai szintű politizálás vissza-visszatérte közepette. Legújabb esszékötete olyan, mintha egy pohár bor mellett beszélgetne a baráti olvasóval, aki a leginkább hétköznapi témák kapcsán is rá kell, hogy csodálkozzon az éles szemű meglátásokra. – Nahát, ezt én is mondhattam volna – csak „történetesen” sosem jutott eszembe. – Élvezetes és egyben tanulságos beszámoló Amerikáról, a világ folyásáról – és persze Magyarországról, a legszélesebb olvasóközönségnek.

Csaba László

Sok éve, amikor olvastam Berend T. Iván önéletírását (A történelem – ahogy megéltem), a gyere-keim egészen kicsik voltak. Iván mint apámmal egykorú kiskamasz élte át a háborút, és került éle-tet vagy halált meghatározó döntéshelyzetekbe. Felkavaró volt olvasni. Különösen szíven ütött egy felidézett emlékszilánk, örök lecke lett számomra: Iván, ahogy a kislányával sétál egy parkban, sok évvel a háború után. Szép, puha, zöld a fű, szélébe kitűzve a tábla, „Fűre lépni tilos”. S akkor ő megfogja a gyerek kezét, és békésen, nyugodtan besétálnak a gyep közepére. Nem „csakazértis”, hanem mert kedvük van hozzá, és mert józanul végiggondolva, nincs a tiltásnak értelme. Nem a tábla ellen lázadva – hanem azt figyelmen kívül hagyva, saját, felelős döntést hozva cselekednek. Ez az ezer színben pompázó, sok apró szellemi kalandot kínáló kötet elfogulatlanul, a tiszta és szabad kíváncsiság kristály-lencséjén keresztül vizsgálja változó tárgyait. Megfontolásai között nem szerepelnek más – ideológiai vagy a közbeszéd hangulatát épp meghatározó – megkötések, csak a hiteles, személyes megszólalás belső igénye. Iván újra és újra kézen fog engem mint olvasót. Besétálunk együtt a gyepre. Ott egymásra nézünk, és elmosolyodunk. Igen, így érdemes gondolkodni. Így érdemes élni.

Enyedi Ildikó

Pompás szórakozás egy hallatlanul művelt, remek memóriájú, felvilágosult felvilágosító jegyzeteit olvasgatni. Jobb helyen a lapok a rendszeres, heti jegyzeteiért esengenének, de most éppen nem olyan a világ. Történész, szociológus, köz- és magánember, akit az elmúlt jó kétezer évből az egész kultúra érdekel, és akinek Ifjúkori optimista racionalizmusa a súlyos háborús és ugyancsak súlyos békebeli tapasztalatok ellenére szarkazmussá nemesülve, csodás módon megmaradt. Ilyen esszéket csak sokoldalú tudás birtokában lehet írni. Könnyedén csaponghatna is akár, de megszokta, hogy újra meg újra ellenőrizze magát. Olvasom, hogy a „kútmérgező” fogalma az 1870-es évek angol sajtójában jelent meg. A nevem miatt egyszer utánanéztem: már 1340-ben Brunnenvergifter volt az egyik ősöm Speyerben (latinul Spira).Minden egyéb e sok száz oldalon, amennyire a tizenhat év olvasottsági mínuszommal meg tudom ítélni, stimmel.

Spiró György

Szelényi Iván az Utószóban méltatja a könyv sajátosságát: mintegy 20 vignette-ből, egymáshoz lazán vagy egyáltalán nem füződő, fél oldaltól 2-3 oldalig terjedő írásból áll. Rendkívül gazdag és fontos könyv. Az Utószó teljessé teszi Berend T. Iván életútjának ismeretét.A Kiadó hozzájárulásával közöljük az Előszó részletét és a méltatásokat. Ma is aktív. 2020-ban a magyar olvasók az Élet és Irodalom c. lapban találkozhattak írásaival. (Ritter Tibor)gítségével a történelem a bonyolult oksági összefüggések, és a világ megértésének igazi kulcsával vált. Számomra ez volt egyben meghatározó találkozásom a marxizmussal is, amely mintha hirte-len megvilágosította volna az átélt események számos összefüggését is. Az események tárából össze-függések rendszerévé vált a világ. Marx Brumaire 18-ájának szellemes történelmi elemzése megra-gadott, Szabó Ervin új megvilágításba helyezte 1848 ismerni vélt eseményeit. A Zeneakadémián Molnár Eriket hallgattam meg egy izgalmas történeti vitában Szabó Ervin felfogásáról.Különösen a gazdaság és társadalom, a gazdaság és politika összefüggése, a folyamatok gazdasági meghatározottsága tűnt megvilágosító erejűnek számomra.” (47. o.)„Egyetemi éveim nagyszerűek voltak. Nemcsak annak idején éltem így át, de visszatekintve is ilyennek érzem. Nem mintha az egyetem világa védett lett volna az országban zajló szörnyűségek-től. Egyáltalán nem. Ami nagyszerű volt számomra, az a tanulás, a tudatosan eltervezett pályára való felkészülés különleges lehetősége.” (65. o.)„A Gazdaságtörténeti Tanszék valósággal az otthonom lett. Elmerültem a szakmában. Intenzíven dolgoztam a tanszéki diákkörben és elkészítettem első dolgozatomat a magyar takarékpénztári fej-lődés 19. századi történetéről. Banküzemtan szakkönyveket is olvastam, hogy értsem a banktech-nika legfőbb elemeit. Az első tanév végén a tanszékhez kapcsolódó néhány hallgatóval együtt ismét csak Pach tanár úr révén megnyílt a lehetőség, hogy bekapcsolódjak a Történettudományi Intézet keretében megindított nagyszabású kutatásba.” (66-67. o.)„A biztosítottnak érzett szakmai pálya öntudatával – s talán ez volt egyetemi éveim legizgal-masabb és legfontosabb sajátossága – magam tervezhettem képzésemet. Mivel a kezdetektől elha-tározott szándékom volt, hogy gazdaságtörténész leszek, már közgazdasági tanulmányaim során is átjártam a bölcsészkarra történelmi tárgyakat tanulni.” (71. o.)„Ami talán még e korai kutatói vállalkozásnál is fontosabb volt: megtanultuk a 12-14 órás munkanapok fegyelmét. Megtanultunk dolgozni. A kemény munka, a tanulás, a kutatás és az írás életformánkká vált. Az egyetemi évek nyilván majdnem mindenki számára meghatározóak és élményszerűek, hiszen mintha feltárulna a világ, és minden nap telve lenne a jövő ígéretével. Ilyen önálló egyetemi évek azonban csak keveseknek adatnak meg, s ennek élményét tudatosan éltük át és értékeltük.” (75. o.) „Életem igazán meghatározó nagy utazására 1966-1967-ben került sor, amikor a Ford Alapítvány egyéves ösztöndíjával kimehettem a New York-i Columbia Egyetemre.” (168. o.) „1967–1968-tól teljes erővel fordultam az egyetemi munkához, amely addig is centrális szerepet játszott életemben. Ekkor azonban Pach Zsigmond Pál, Molnár Erik halála után, főállásban az Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója lett, s az egyetemen én lettem az utódja a Gazdaságtörténeti tanszék vezetői posztján.” (200. o.)Berend T. Iván a Gazdaságtörténeti Tanszék vezetője lett 1973-ban. Oxfordban volt vendég-professzor, és az újságból tudta meg, hogy kinevezték rektornak.1985: „Valami nagyon szokatlan és új kezdődik életemben. Percekkel ezelőtt választottak meg a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé.” Elnöki időszaka 1990 májusában járt le.2015 óta nyugdíjas. Berend T. Iván 22 könyv szerzője, könyvei megjelentek Angliában, USA-ban, Japánban, Olaszországban.A 90. születésnapja tiszteletére megjelenő esszékötet „Élj érdekes időbe” előszavában Berend T. Iván így vall önmagáról: „Élj érdekes időkben” – mondja az átok. S én valóban érdekes korban éltem, megjártam börtönöket, német-náci haláltábort, éltem rettenetesen szegény és félelmetes években, de két HOMLOKTÉR39egyetemen is tanulhattam közgazdaságtant és történelmet. Munkás és sikeres éveket éltem, voltam egyetemi rektor és a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Nemzetközi Történeti Társaság elnöke. Európa és Amerika hat tudományos akadémiája tagjai sorába választott. Mégis, hatvanévesen új életet kellett kezdenem egy másik országban, más nyelven és más egyetemi rendszerben tanítva, mint korábban.” A fülszövegben három jeles közéleti személyiség, Csaba László, Enyedi Ildikó és Spiró György is méltatja Berend T. Ivánt. Ennek az ősi kínai átoknak a jelentősége és értelme napjainkban ismét kézenfekvő. Berend T. Iván kilenc érdekes évtizedet élhetett meg, hihetetlen szellemi frissességben – a kedélyét, humorát, tisz-tánlátását nem romboló kocsmai szintű politizálás vissza-visszatérte közepette. Legújabb esszékö-tete olyan, mintha egy pohár bor mellett beszélgetne a baráti olvasóval, aki a leginkább hétköznapi témák kapcsán is rá kell, hogy csodálkozzon az éles szemű meglátásokra. – Nahát, ezt én is mond-hattam volna – csak „történetesen” sosem jutott eszembe. – Élvezetes és egyben tanulságos beszá-moló Amerikáról, a világ folyásáról – és persze Magyarországról, a legszélesebb olvasóközönségnek. Csaba László Sok éve, amikor olvastam Berend T. Iván önéletírását (A történelem – ahogy megéltem), a gyere-keim egészen kicsik voltak. Iván mint apámmal egykorú kiskamasz élte át a háborút, és került éle-tet vagy halált meghatározó döntéshelyzetekbe. Felkavaró volt olvasni. Különösen szíven ütött egy felidézett emlékszilánk, örök lecke lett számomra: Iván, ahogy a kislányával sétál egy parkban, sok évvel a háború után. Szép, puha, zöld a fű, szélébe kitűzve a tábla, „Fűre lépni tilos”. S akkor ő meg-fogja a gyerek kezét, és békésen, nyugodtan besétálnak a gyep közepére. Nem „csakazértis”, hanem mert kedvük van hozzá, és mert józanul végiggondolva, nincs a tiltásnak értelme. Nem a tábla ellen lázadva – hanem azt figyelmen kívül hagyva, saját, felelős döntést hozva cselekednek. Ez az ezer színben pompázó, sok apró szellemi kalandot kínáló kötet elfogulatlanul, a tiszta és szabad kíván-csiság kristály-lencséjén keresztül vizsgálja változó tárgyait. Megfontolásai között nem szerepelnek más – ideológiai vagy a közbeszéd hangulatát épp meghatározó – megkötések, csak a hiteles, szemé-lyes megszólalás belső igénye. Iván újra és újra kézen fog engem mint olvasót. Besétálunk együtt a gyepre. Ott egymásra nézünk, és elmosolyodunk. Igen, így érdemes gondolkodni. Így érdemes élni. Enyedi Ildikó Pompás szórakozás egy hallatlanul művelt, remek memóriájú, felvilágosult felvilágosító jegyzeteit olvasgatni. Jobb helyen a lapok a rendszeres, heti jegyzeteiért esengenének, de most éppen nem olyan a világ. Történész, szociológus, köz- és magánember, akit az elmúlt jó kétezer évből az egész kultúra érdekel, és akinek Ifjúkori optimista racionalizmusa a súlyos háborús és ugyancsak súlyos békebeli tapasztalatok ellenére szarkazmussá nemesülve, csodás módon megmaradt. Ilyen esszéket csak sokoldalú tudás birtokában lehet írni. Könnyedén csaponghatna is akár, de megszokta, hogy újra meg újra ellenőrizze magát. Olvasom, hogy a „kútmérgező” fogalma az 1870-es évek angol sajtójában jelent meg. A nevem miatt egyszer utánanéztem: már 1340-ben Brunnenvergifter volt az egyik ősöm Speyerben (latinul Spira). KÖZ-GAZDASÁG 2020/340Minden egyéb e sok száz oldalon, amennyire a tizenhat év olvasottsági mínuszommal meg tudom ítélni, stimmel. Spiró György Szelényi Iván az Utószóban méltatja a könyv sajátosságát: mintegy 20 vignette-ből, egymáshoz lazán vagy egyáltalán nem füzödő, fél oldaltól 2-3 oldalig terjedő írásból áll. Rendkivül gazdag és fontos könyv. Az Utószó teljessé teszi Berend T. Iván életútjának ismeretét.A Kiadó hozzájárulásával közöljük az Előszó részletét és a méltatásokat. Ma is aktív. 2020-ban a magyar olvasók az Élet és Irodalom c. lapban találkozhattak írásaival.(Ritter Tibor)

Közösségformálás a digitalizáció korában

Cserni Zsuzsa – Horváth Anna

Megnyitó: Levitáció - feLugossy, Bukta, Szirtes - YouTube

Bukta Imre: Levitáció

A Budapesti Corvinus Egyetem A jövő vállalkozásai Budapesten című intenzív heti tárgya keretében a hallgatók azt vizsgálták meg, hogy egy OpenLab típusú vállalkozást hogyan lehet fenntarthatóvá tenni üzletileg, és milyen társadalmi-gazdasági szükségleteknek kell megfelelnie. Alapvetően két kerületben vizsgálódtak a hallgatók: a XI. kerületben, ahol ennek az új közösségi térnek a kialakítása már el is kezdődött és az V. kerületben, ahol annak átültethetőségét vizsgálták. Ennek érdekében a diákok felmérték, hogy a különböző korosztályok, generációk Budapesten milyen műszaki-termelési kultúrával rendelkeznek, illetve mire lenne szükségük ahhoz, hogy befogadják az új technológiát. A hét során vendégelőadók segítették a diákok munkáját, továbbá a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatóival is párbeszéd alakult ki, akik műszaki vonatkozásban már ismerték a XI. kerületben induló Art & Tech Centert.

Olvass továbbKözösségformálás a digitalizáció korában