A hatékonyság fogalma első látásra egyszerűnek tűnik: valaki vagy valami kevesebb vagy ugyanannyi ráfordítással többet ér el (vagy több ráfordítással még többet). Ám ha közelebbről vizsgáljuk, hamar kiderül, hogy a hatékonyság mérése – különösen a gazdaságban nem csupán technikai, hanem mélyen értelmezésfüggő kérdés is. Egy szervezet lehet rendkívül hatékony saját céljai szerint, miközben súlyos társadalmi vagy környezeti problémákat okoz. Ugyanígy, egy nemzetgazdaság teljesítménye nőhet, ha például a nominált GDP/főt nézzük, miközben a társadalmi egyenlőtlenségek vagy az ökológiai terhelés is fokozódik.
Ez a kettősség különösen szembetűnő akkor, amikor a vállalati és a makrogazdasági hatékonyság mérését hasonlítjuk össze. A vállalati hatékonyság általában a vállalat célrendszeréből – profittermelésből, költségoptimalizálásból – indul ki, és olyan mutatószámokat használ, mint a ROI, a termelékenységi mutatók vagy a KPI-ok. A makrogazdasági hatékonyság ezzel szemben egy ország vagy társadalom szintjén értelmezendő, olyan tényezők figyelembevételével, mint a teljes tényezős termelékenység, a foglalkoztatottság, a környezeti fenntarthatóság vagy az életszínvonal (pl. HDI).
A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogyan változott a vállalati hatékonyság mérésének logikája az elmúlt bő száz évben, és hogyan alakult ezek érdekviszonya a különböző szereplők – tulajdonosok, vezetők, dolgozók, fogyasztók, a társadalom egésze – szempontjából. Végül arra a kérdésre is reflektálunk: mit jelenthet ma a „hatékony vállalat” egy olyan világban, ahol a makrogazdasági és társadalmi hatások többé nem hagyhatók figyelmen kívül.
