„A szervezeti kultúra olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi az egyének számára, hogy alkalmazkodjanak a tágabb kontextuális és technológiai változásokhoz.”

Szerző:

Interjú Hulusi Cenk Sözen professzorral

Az interjú Cenk Sözen nézőpontjából mutatja be, miként alakítja át a mesterséges intelligencia a vezetést és a vállalati kultúrát. Az autonóm AI-eszközök és a digitális kommunikáció csökkenthetik az alsó- és középszintű menedzsment szerepét: az operatív egységek közvetlenebbül kapcsolódhatnak a stratégiai szinthez, miközben a rutinfeladatok aránya visszaesik. A „sötét gyárak” logikája és a közvetítő munkakörök automatizálása létszámcsökkenést, szorosabb költségkontrollt és bizonytalanabb munkafeltételeket hozhat. Európában egyszerre várható technikai konvergencia (standardizált protokollok, integrált ellátási láncok) és kontextusfüggő eltérés a biztonsági kockázatok kezelésében. Sözen szerint az MI-vezérelt, összekapcsolt ökoszisztémák új etikai és koordinációs kihívásai miatt felértékelődik a civil szervezetek és a kamarák közvetítő-szabályozó szerepe. A gazdaságpolitika feladata olyan kultúrák támogatása, amelyek a technológiai hatékonyságot az emberi jólléttel össze tudják hangolni.

A vállalatok körében a kulturális homogenizáció nem valószínű

Szerző:

Interjú Peter Bamberger professzorral

Az interjú Peter Bamberger értelmezésében bemutatja, hogy a menedzsment munkavállaló-központúságát nem önmagában a technológia, hanem a gazdasági és munkaerőpiaci ciklusok is alakítják: a gyakorlatok a normatív és racionális logikák között ingáznak. A következő korszak kettős lehet: a szűkös, magas képzettségű munkaerőért a cégek munkavállaló-barátabbak, az MI pedig leveszi róluk a rutinterheket; ezzel szemben sok munka kommodifikálódik vagy eltűnik, ami költségkontrollt teljesítmény-monitorozást és bizonytalanságot hozhat. Az ellátási láncok AI- és robotikai átalakulása konvergenciát ösztönöz, de a teljes kulturális homogenizációt a „tárgyalt rend” az alapítói értékek és a helyi környezet miatt valószínűtlennek tartja. A tudásalapú gazdaságban az egyetemek üzletiesednek, a vállalatok pedig átvesznek tudástermelő normákat; az ipar–egyetem partnerségek bővülnek. A DEI a bértranszparencián és a vezetői értékek nyitottabbá tételén keresztül erősíti az innováció és az agilitás feltételeit.

A GEM adatainak felhasználása egy nemzeti kkv-stratégia kialakításához

Szerző:

A Global Enterpreneurship Monitor (továbbiakban: GEM) a világ legnagyobb vállalkozáskutatása, amely 1999 óta gyűjt adatokat a világ országainak vállalkozási ökoszisztémáiról, az általános vállalkozói atmoszféráról, a lakosság vállalkozási hajlandóságáról, a születő, működő és megszűnő vállalkozások arányáról. A kutatás fontos érdeme, hogy évenként ismétlődő longitudinális jellege és nemzetközi volta miatt lehetővé teszi az időbeli és az országok közötti összehasonlítást. A tanulmány elemzi a hazai kkv szektort a GEM adataira támaszkodva, és javaslatokat fogalmaz meg a hazai kkv-stratégiára vonatkozóan.

Innováció, hálózatosodás és a kamarák szerepe

Szerző:

A nemzetek versenyképességének fő forrása az innováció, ami korunkban már nem „egycéges” feladat. Elsősorban azért, mert a költségigénye jelentősen megnőtt, másodsorban pedig azért, mert egyre bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb környezetben kell a cégeknek helytállniuk, amelyek közepette az együttműködés, még versenytársak esetén is, jelentős üzleti előnyöket kínál. Ezért előtérbe kerültek a különböző együttműködési formák, a klaszterek különböző változatai és az innovációs ökoszisztémák, amelyek pontos értelmezése körül még szakmai viták vannak. A tanulmány itt érhető el.

A cél a strukturális átalakulás

Szerző:

Interjú Dr. habil. Conka Zsolttal, az Óbudai Egyetem docensével

Az interjú a magyar–amerikai megállapodás atomenergetikai elemeit két tengelyen értelmezi: a Paksi Atomerőmű üzemanyag-ellátásának diverzifikációját és a kis moduláris reaktorok (SMR) lehetséges szerepét. Conka Zsolt hangsúlyozza, hogy a nukleáris fűtőelem nem „szabványos benzin”: a VVER-440 reaktorokhoz illeszkedő kazetták geometriája, hőterhelés alatti viselkedése és a hűtővíz-áramlás miatt a beszállítóváltás hosszú, biztonságkritikus engedélyezési folyamat. Geopolitikailag a Westinghouse belépése az energiafüggetlenséget erősíti: a kockázat nem azonnali leállás, hanem a stratégiai készletek későbbi kimerülése után válna végzetessé. A technológia érettségét a több mint egy évtizedes fejlesztés és a finn/ukrán referenciák támasztják alá. Az SMR-ek kapcsán óvatosság indokolt: a versenyképesség feltétele a sorozatgyártás, ezért Magyarországon inkább 2030–2040 után képzelhetők el, főként ipari parkok közelében. Előnyük a rugalmasság és a decentralizáció, ugyanakkor a sok kis egység integrálása csak MI-alapú hálózatirányítással és prediktív biztonsági megoldásokkal tartható stabilan.

„A békeidő és a környező országok sikertörténete reményt ad a hosszú távú felzárkózásra a Balkánon.”

Szerző:

Interjú Pogátsa Zoltán egyetemi docenssel

Az interjú Pogátsa Zoltán értelmezésén keresztül vizsgálja a görög gazdaság jelenlegi növekedésének okait és korlátait, valamint a válságkezelés európai tanulságait. A beszélgetés központi állítása szerint Görögország „felzárkózásának” megértéséhez először az eurózóna első évtizedében kialakult, negatív reálkamatokra épülő hitel- és tőkebeáramlási buborékot kell értelmezni, amely önálló monetáris politika híján nem volt kezelhető nemzeti szinten. A buborék kipukkanása után a túlzott fiskális megszorítások – különösen az oktatás, egészségügy és infrastruktúra forrásainak visszavágása – egy évtizedre mesterségesen fékezték a növekedést. Fordulatot jelentett a 2012-es EKB-stratégia („Whatever it takes!”) és a mennyiségi könnyítés, majd a COVID-időszakban konszenzussá váló anti-megszorítási szemlélet. A mai görög növekedést Pogátsa részben a külső nyomás enyhülésével, részben a belső leértékelődéssel magyarázza, amely azonban mély társadalmi költségekkel járt: rezignációval, elvándorlással és a városi környezet leépülésével. A termelékenységi felzárkózás korlátjaként a humán tőkébe és K+F-be irányuló alacsony beruházás, illetve a földrajzi adottságokból fakadó iparosítási nehézségek jelennek meg; ugyanakkor a zöldenergia-lehetőségek kiaknázatlansága potenciális kitörési pontként kerül elő. Az interjú kitér a demokrácia stabilitására (a katonai beavatkozás elmaradásának történeti okai), valamint a Nyugat-Balkán eltérő felzárkózási pályáira, ahol a tőkehiány, az infrastruktúra-elszigeteltség és a populista politikai ciklusok mellett az EU aktívabb, „Marshall-terv-szerű” fejlesztéspolitikája jelenhetne meg kulcsfeltételként.

Beyond Diesel: 23 Days of Protest in Ecuador and the Structural Crisis of the Neoliberal-Extractivist Model

Szerző:

This article analyzes the structural causes and the government’s response to the National Strike that began in Ecuador in September 2025. It argues that while the elimination of the diesel subsidy was the trigger, the roots of the conflict lie in the deep opposition of social movements—led by the Confederation of Indigenous Nationalities of Ecuador (CONAIE) —to the consolidation of a neoliberal and extractivist agenda. Furthermore, the article exposes a pattern of state authoritarianism, the dismantling of social and environmental institutions, and human rights violations during the conflict’s management by President Daniel Noboa’s government.

Olvass tovább

A dízelen túl: 23 napos tiltakozás Ecuadorban és a neoliberális-kitermelő modell strukturális válsága

Szerző:

Ez a cikk elemzi a 2025 szeptemberében Ecuadorban kezdődött országos sztrájk strukturális okait és a kormány reakcióját. Arra a következtetésre jut, hogy bár a hosszú sztrájk kiváltó oka Ecuadorban a dízel-támogatás megszüntetése volt, a konfliktus gyökere az Ecuador Indián Nemzetiségek Szövetség (CONAIE) által vezetett társadalmi ellenzéki mozgalom és a neoliberális gazdaságpolitika, kitermelőipari programjainak megszilárdításában gyökerezett. Továbbá a cikk bemutatja az állami autoritarianizmus ecuadori jellemzőit, a társadalmi szociális és a környezetvédelmi intézmények leépítését, valamint az emberi jogok megsértését a sztrájkhoz vezető konfliktus során, a Daniel Noboa [1] elnök kormánya problémakezelése során.