Vélemények Balázs Péter: A COVID-19 VÁLSÁG INTEGRÁCIÓS HATÁSAI című cikkéről

2020. május 16-án jelent meg a fejlodesgazdasagtan.hu-n Balázs Péter cikke, ami komoly figyelmet keltett újságíró körökben. A szerkesztőséghez több vélemény is eljutott, ezek közül most kettőt emelnénk ki.

Kocsis Tamás, az MTI korábbi külföldi (Belgrád, Peking, Berlin) tudósítója :

Az első mondat és az utolsó a lényeg leglényege: “A járvány mind Európában, mind a globális világban szétzilálta a nemzetközi együttműködés kopott, de még működő szövetét.”   És: “Bármeddig tart is a válságos állapot, tartós nyomot hagy az Európai Unió, az államok és a családok költségvetésén és gazdálkodási szokásain.” A  mit és hogyanok egyaránt  nagy kérdőjelek sokasága országhatárokon, földrészeken belül  és globálisan egyszerre és párhuzamosan –   a talán minden korábbinál összekuszáltabb érdekviszonyok és politikai, hatalmi ambíciók ismeretében. 

PD.

Kitűnő elemzés egészében véve. Balázs Pétert régóta ismerem, tisztelem. Pár dolog, ami feltűnt: 

1. az EP határozott befolyás-erősödése: Sassoli EP elnök lassan erősebb lesz, mint a brüsszeli bizottság feje. Hogy ennek milyen pozitív és negatív kihatásai lehetnek, megérne egy külön elemzést.  

2. Hidegháború. Szerintem ismét hidegháborús időszakot élünk meg, amely néhány helyen (Barents-tenger, Arktika, Ukrajna, Dél-kínai tenger) közelít a veszélyes melegháborúhoz. A Pentagon szakértői (és nyilván moszkvai pekingi kollégáik is) már egy esetleges, Kínával való tengeri, az oroszokkal pedig az OF területén folyó melegháború esélyeit elemzik, beleértve a számomra érthetetlen és értelmezhetetlen “taktikai atomháborút” (amit USA-Kína és USA- OF viszonylatban, kiváltképpen az utóbbinál)nehezen tudok elképzelni. Vélhetően a konfliktus során, de lehet hogy a kezdetén mindkét fél bevetné a stratégiai nukleáris fegyverarzenált, ami legalábbis Európa, Észak-Amerika, Észak-Ázsia teljes pusztulását hozná. A közhiedelemmel ellentétben a stratégiai atomfegyverek ellen egyetlen félnek sincs hatékony védelmi rendszere, az u. n. globális rakétavédelmi rendszer (elemei Lengyelországban és Romániában is) ilyen esetben gyakorlatilag hatástalan.

3. A vírusválság egy globális “melegháború” (biológiai hadviselés) főpróbájának tekinthető. A kimenetele nagyjából világos: Ny. Európa (kiváltképpen a latin rész) és az USA lenne a fő vesztes. Ezen most minden oldalon elgondolkodnak a katonai stratégiai tervezők.

4. Kína szerepe kevéssé hangsúlyozott (Tükrözve, hogy B. P. elsősorban európai ügyekkel foglalkozott-foglalkozik). Szerintem a “nearshoring” elmélet nem lesz univerzális, lásd korunk egyik legnagyobb, erősen alul értékelt folyamatát a globális kínai infrastruktúra-kiépítést további befolyásszerzést (OBOR, Új Selyemút, régiónkban a 17+1). A már megindult globális erőviszony átalakulást (USA, a Nyugat visszaszorulását, a Kelet erősödését) a vírus felgyorsítja. Mint ahogy annak idején a Nyugat (a Monarchia is) rárepült a legyengült Kínára, hogy széttépje, most úgy fog Kína rárepülni a Nyugatra (a folyamat már tart). Nem vagyok biztos benne, hogy a nyugati értékrend (liberalizmus, egyéni szabadságjogok, demokratikus államrend, stb.) felülkerekedhet a Kelet hierarchikus, parancsuralmi rendszerén – lásd a vírusválság kezelési tanulságait. És ezen a fokozódó és egyre agresszívabb manipuláció, az információs hadviselés (“to win hearts and minds” – ahogy a vietnami háborúban az amerikaiak tervezték) sem sokat változtathat.

“Vélemények Balázs Péter: A COVID-19 VÁLSÁG INTEGRÁCIÓS HATÁSAI című cikkéről” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Nagyszerű hozzászólás, bár szerintem a háborús készülődés mértékét eltúlozza. Kína hadászatilag egyáltalán nem említhető egy sorban az Egyesült Államokkal és Oroszországgal, ha a stratégiai erőfölényt nézzük. Kína egyelőre csak gazdasági téren törekszik globális befolyásra, a fejletlenebb térségekbe politikaira is, míg a katonai lehetőségei korlátozottak. Kína befolyása a kelet-ázsiai térségben kizárólagos lesz, az Egyesült Államok ezért nem fog kockáztatni egy nagyarányú, végzetes konfliktust. Továbbá: a nyugati értékrendnek, rövidebb távon, mármint a mi életünkben, semmi esélye elterjedni Kínában, ezt a Kína-szakértők egyöntetűen vallják. (P.D. megfogalmazása ezért túl óvatos.) Így az erre irányuló próbálkozás hiábavaló, mint ahogy a volt az egész arab világra nézve is, csak kár, hogy az amerikai stratégák, önnön nagyságuktól eltelve, ezt még mostanra is csak titokban vallják be, s csak roppant kényszeredetten.

    Válasz

Szólj hozzá!