Szerző: Horváth Anna
A következőkben az integráció és a felzárkóztatás kapcsolatát tárgyaló két vélemény kerül összehasonlításra: K. Nagy Emese, a heterogén iskolai osztályok tudásgyarapító hatását vizsgáló tanulmánya (A társas interakció, mint tudásgyarapító tényező a heterogén osztályokban címmel) és Rubovszky Ritával készült interjú a felzárkóztatás mindennapi gyakorlatáról a magyar iskolákban.
K. Nagy Emese elméleti áttekintésének tanulsága szerint a tanításnak és tanulásnak három módja lehet: frontális tanítás, kiscsoportos oktatás vagy individualizált munka. A társadalmi különbségek kiegyenlítésére a legalkalmasabbnak a csoportos oktatást látja, hiszen az oktatás ezen módját a csoportdinamika irányítja – amely az előzetes megfigyelések során alkalmasnak bizonyult a tanulók közösségi magatartásának alakítására, teljesítményük javítására. Emellett ez az oktatási forma lehetőséget ad a társadalom alsóbb rétegei számára a felemelkedésre – ezért különösen fontos, hogy a különböző szintekről érkező gyermekek számára egységesen alkalmas tanítási módok kerüljenek kialakításra.
A három fő vonatkozó elmélet – Vigotszkij önszabályozás elmélete, Piaget szocio-kognitív elmélete és a szociális tanulás elmélete – alapján megállapítható, hogy a csoportmunka képes feloldani azokat a hátrányos helyzettel járó magatartásformákat, amelyeket a hagyományos, frontális oktatás konzervál. A csoportos feladatmegoldás után a tanulók kénytelenek jobban összehangolni cselekedeteiket, amelynek eredménye egy jobban strukturált kognitív teljesítmény – ezeket az élményeket pedig a későbbiekben akkor is fel tudják használni, ha adott esetben nincsenek kölcsönhatásban a részvevőkkel. A közös feladatmegoldás emellett a különböző személyiségek ütközését, konfliktus, ezáltal pedig vita kialakulását idézi elő, mely elősegíti, hogy a tanuló a későbbiekben a személyes és társadalmi érdekek közötti összhangot keresse. Ebben a folyamatban el kell hagynia mindentudó felnőtt szerepét, helyébe a vita gátjainak megszüntetésén kell dolgoznia.
A tanulmány azonban a módszer gátjaként megemlíti, hogy jelenleg a szakma lehetetlennek tartja a módszer gyakorlatba való átültetését, azok a legtöbb esetben sikertelenek maradtak. Ennek az elképzelésnek az egyik képviselője Rubovszky Rita, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont főigazgatója több, a gyakorlatban kipróbált módszer mentén ismerteti véleményét a témában a Mandinernek adott interjújában (A felzárkóztatásnak nem záloga az integráció – Rubovszky Rita a Mandinernek címmel). A fő gondolat, amelyek összekötik valamennyi gyakorlatot, hogy habár ahol együtt élnek a különböző társadalmi rétegek, ott feladat az integráció – azonban ennek erőltetése egyik féle sem gyakorol majd jó hatást. A cél a helyi közösségek integritásának segítsége, nem pedig egy olyan modell erőltetése, amely nem jellemző arra a közösségre – ennek értelmében pedig a különböző társadalmi osztályok egy osztályba kerülése káros is lehet Rubovszky meglátása szerint. Jó példaként, széles körben elismert gyakorlatként említi a harlemi modellt és a nyíregyházi Huszár telepen elindított görögatolikus iskolát – mind a két program keretei között szegregált területeken élő gyermekek megfelelő oktatását próbálják biztosítani, valamit mindennapi életüket is segítik. Ennek viszont nem része az, hogy a kisebbségi és többségi társadalom tagjai között párbeszédet, közös teret alkotnának. Ennek oka Rubovszky szerint, hogy az integráció és a tolerancia kiüresedett fogalommá váltak – ” Ha Harlemben csak feketék laknak, akkor fehérek nélkül kell őket felemelni, ha a Huszár-telepen csak cigányok laknak, akkor őket is magukban kell felemelni.”
A fő különbség tehát a két gondolat között az integráció szintje: szükséges-e egy, az egész társadalmon átívelő integráció, vagy a társadalom kisebb egységeiben kell létrehozni azt, betartva annak határait.
Források:
K. Nagy, Emese (2005) A társas interakció mint tudásgyarapító tényező a heterogén osztályokban. Iskolakultúra, 15 (5). pp. 16-25. ISSN 1215-5233
Rubovszky Rita (2020). Az interjút készítette: Szilvay Gergely. mandiner.hu, 2020