szerző: Szabó Dorottya
A COVID-19 járvány terjedése kapcsán a hazai szakirodalomban kevéssé vizsgált kérdés, hogy vajon milyen összefüggés fedezhető fel az egyes szakmák és a Covid-19 fertőzöttség között. Erre nézve az Európai Betegségmegelőző és Járványvédelmi Központ (ECDC) egy statisztikát közölt[1] az első hullám adataira támaszkodva, az alábbiakban ezt a tanulmányt foglaljuk össze.
Az ECDC a közölt jelentésében egyes európai országok járványügyi gócpontjainak[2] foglalkoztatások szerinti csoportosítását kísérelte meg. A statisztikák alapját biztosító, az ECDC által begyűjtött adatok 17 európai országra[3] terjednek ki. A tanulmány 11 foglalkoztatási kategóriát különböztet meg, illetve szerepeltet egy „Nem definiált” és egy „Egyéb” csoportot. A gócpontok szakmák szerinti számát, illetve az ezen csoportos megbetegedések alapján számított halálozási arányszámokat a következő ábra mutatja be:
Az ábrán látható, hogy a hosszú távú egészségügyi gondozásban (pl. idősotthonok, rehabilitációs központok) dolgozók körében alakult ki messze a legnagyobb számban csoportos megbetegedés, közel kétszer nagyobb konkrét esetszámmal (5 670), mint a korházi ellátásban dolgozók esetében (3 298). A harmadik a listában az élelmiszer-állátási láncban dolgozók. , Ebbe a kategóriába az élelmiszergyártásban és a mezőgazdaságban dolgozók beletartoznak. Közöttük egyébként legnagyobb arányban a különböző vágóhidakon megjelenő csoportos megbetegedések járulnak hozzá a konkrét esetszámhoz (3 856).
A tanulmány a különböző foglalkozások esetében elsősorban a zárt tereket, a munkavégzés közbeni távolságtartás lehetőségének hiányát, illetve a szegényes higiéniai környezetet teszi felelőssé a gócpontok kialakulásáért.
A gócpontok száma mellett érdemes szót ejteni a halálozási arányszámokról. Az ábrán látszik, hogy a gócpontok száma és a halálozási arányszám között nem figyelhető meg egyértelmű korreláció, látszólag nincs kapcsolat a két változó között. Az adatok alapján elmondható, hogy a kórházi ellátásban és a kiskereskedelemben dolgozók körében igen magas, 2,5% feletti volt a halálozási arányszám a vizsgált gócpontok esetében. Ennek lehetséges okait a jelentés nem tárgyalja, azonban érdemes lehet megfontolni azokat az általános érvényű megállapításokat a Covid-19 vírussal kapcsolatban, minthogy a magas életkor és a rossz egészségügyi állapot növeli a halálozás kockázatát. Gondolhatunk arra, hogy a halálozási arányt tekintve legrosszabbul teljesítő szakmák foglalkoztatottjainak egyrészt az átlagéletkora magasabb, másrészt az általános egészségügyi állapota rosszabb, ami nem csupán személyes életvezetési probléma, hanem foglalkoztatáspolitikai kérdés.
A tanulmány egyik kiemelkedően fontos megállapítása, hogy a fertőzésveszélynek való kitettség az alapvető termékeket és szolgáltatásokat biztosító szakmákban dolgozók mellett az alacsony jövedelmű munkavállalók körében kimagasló. Ezek a foglalkoztatottak a munkájuk elvesztésétől, vagy a jövedelemkieséstől való félelmük okán nem tehetik meg, hogy távol maradjanak a munkától, illetve beteget jelentsenek, amikor a közvetlen környezetükben, vagy saját magukon tapasztalnak fertőzöttségre utaló tüneteket. Ebből következően a gócpontok kialakulásának nagyobb esélye van olyan munkakörnyezetben, ahol a foglalkoztatottak körében a létbiztonság első sorban jövedelmi, és nem egészségügyi kérdést jelent, így az utóbbit kénytelenek kockáztatni az előbbinek alárendelve. Ez a jelenség nem munkavállalói felelőtlenség, hanem a munkaadók és a munkavállalók közti bizalmatlanság problémája, amit megszüntetni csak egy új szervezeti kultúrával lehet. Ahogy Chester Barnard, a XX. század egyik vezető menedzsment kutatója fogalmazott: „egy szervezet életképessége a vezetésben érvényesített erkölcsi kompetenciával arányos.” ., (“organizations endure… in proportion to the breadth of the morality by which they are governed.”[1])
[1] Barnard, Chester I. (1938). The Functions of the Executive. Cambridge, MA: Harvard University Press. p. 282
[1] https://www.ecdc.europa.eu/en/publications-data/covid-19-clusters-and-outbreaks-occupational-settings-eueea-and-uk
[2] A tanulmány gócpontként kezelt minden olyan foglalkoztatási környezetet, ahol legalább ketten megbetegedtek.
[3] Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Málta, Románia, Spanyolország, Svédország