Szerző: Tóth Hajnalka
Az igazságszolgáltatás fejlődése, a büntetések végrehajtása szükségessé tette a szakszerűen kialakított intézményrendszert, a vétkesek, elítéltek őrzését. A büntetések társadalmi szerepének változásával a megtorlás mellett, a „közösség védekezését a bűntettel szemben”. Napjainkra újra előtérbe került a fogvatartottak társadalmi reintegrációjának ösztönzése, a munkába, közösségbe való sikeres visszatérés előmozdítása.
Melyek napjainkban a fogvatartottak demográfiai, szociális jellemzői, képzettségük, hátrányaik és milyen folyamatok láthatóak a társadalomba való visszatérésüket előmozdítása érdekében a börtönstatisztikai adatok alapjánk? Adatforrásként a Börtönstatisztikai Szemlét (https://bv.gov.hu/hu/bortonstatisztikai-szemle) és a KSH adatbázisát felhasználva a hazai fogvatartottakra vonatkozó jellemzőket mutatjuk be.
A hazai büntetés-végrehajtás szervezetébe 30 intézet, (börtön, fegyház, fogház) és 10 büntetésvégrehajtás által működtetett gazdasági társaság, illetve 4 egészségügyi, rehabilitációs intézmény tartozik. Az alkalmazottak létszáma meghaladja a 8 ezer főt.
Magyarországon 2018-ban 100 ezer lakosra 148 fő fogvatartott, elítélt vagy letartóztatott jutott. Európai összehasonlításban ez a mutatószám 111 fő volt. A történelmi hagyományok miatt a térséget, a Visegrádi országokat az uniós átlagnál magasabb fogvatartotti ráta jellemzi Lengyelországban 226 fő, Csehországban 198 fő és Szlovákiában 211 fő közelében alakult ez az arány.
A hazai fogvatartottak éves átlagos létszáma tíz évre visszatekintve 17 300 fő közelében alakult. Kezdetben a 2009-es szint 15 400 fő volt, 2013-ra 18 150 főre emelkedett a fogvatartottak éves átlagos száma, majd csökkenő tendenciát mutatott az adat, 2019-re 16 334 főre csökkent. A fogvatartottak nagytöbbsége 92%-a férfi volt az elemzett időszakban, száz fogvatartottból csak nyolc rab volt nő. Az időszak alatt a fogvatartottak közt a letartóztatottak aránya 25%-ról 17%-ra csökkent, azonban az évtized átlagában a rabok közül minden ötödik ítéletre váró letartóztatott volt, a többi fogvatartott jogerősen elítélt volt. A 2016-os kimutatás szerint az elítéltek többsége 41%-a rablás vagy lopás miatt került elzárásra, minden ötödik elkövetőt erőszakkal, testi sértéssel, emberöléssel vagy szexuális erőszakkal vádoltak, a maradék 39 % egyéb bűncselekmények kerítés, zaklatás, hivatalos személy elleni erőszak, közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény miatt volt fogva tartva, 2 % volt az életfogytiglanra ítéltek aránya.
A fogvatartottak átlagos életkora az évtized alatt közel három évvel nőtt, 35 évről (2010), 2019-re 38 évre. Kedvező, hogy a 18 év alatti fiatalkorúak aránya a fogvatartottak között 1,1%-ról (2010), 0,4%-ra csökkent az időszak végére.
1. ábra: A fogvatartottak megoszlása korcsoportok szerint 2019. év végén
Forrás: Börtönstatisztikai Szemle 2020/1. -saját szerkesztés
Az 1. ábrán látható, hogy napjainkban a fogvatartottak meghatározó részét a 30 és 50 év közöttiek alkották. A rabok közel harmadát, a legnagyobb csoportot a 30-39 évesek korosztálya tette ki. A másik meghatározó csoport a 40-49 éveseké volt, 27%. A fiatal felnőtt, 30 év alatti volt a rabok közel negyede. Az idősebbek közé, az 50 év feletti korosztályba tartozott megközelítőleg minden ötödik fogvatartott.
A fogvatartottak és a hazai munkavállalók közül a férfiak iskolai végzettség szerinti megoszlását mutatja a 2. ábra.
A fogvatartottak, letartóztatottak, elítéltek képzettségüket tekintve alacsonyan iskolázottak. A rabok háromnegyede szakképzettséggel nem rendelkezett, tizedüknek még az általános iskolát sem sikerült befejeznie. Negyedüknek volt csak szakképzettsége, vagy középiskolai végzettsége 2019-ben. A férfi és női rabok között a végzettséget tekintve nem volt jelentős különbség.
2. ábra: A fogvatartottak és a foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlása (2019 év átlag)
Forrás: Börtönstatisztikai Szemle 2020/1. és KSH 2.1.2.14. tábla – saját szerkesztés
A fogvatartottak képzettségét azért a hazai férfi munkavállalók[1] képzettségéhez hasonlítottuk, mert a rabok többsége, 92%-a férfi.
- A 2. ábra, az adatok szerint minden tízedik (11%) börtönlakó kihullott az iskolából nem fejezte be az általános iskolát, elhelyezkedési esélyeik a foglalkoztatási statisztikák szerint a börtönből kikerülve nincsenek.
- A rabok közel kétharmada 64%-a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, esetleg megkezdett, de be nem fejezett középiskolai tanulmányaik voltak. Azonban szakképzettség nélkül a munkaerőpiac szélére sodródva a legsérülékenyebb csoportba tartoznak.
- A rabok közül csak minden negyediknek volt csak szakképzettsége, középfokú vagy annál magasabb végzettsége, ami megfelelő alapot biztosíthat a későbbi munkavállaláshoz, integrációhoz.
Az adatok szerint a fogvatartottak 75%-a nem rendelkezik olyan hasznos megélhetést biztosító szakképzettséggel, szaktudással, amely hosszú távon segítené társadalmi integrációjukat, biztos megélhetést biztosíthatna számukra.
A képzetlenség és a sikertelen társadalmi integráció kapcsolatát felismerve az uniós országok 2014 és 2020 közötti stratégiai célkitűzése volt a fiatal korosztályban 20-24 évesek közt az iskolából lemorzsolódók, szakképzettség nélkül tanulmányokat befejezők arányának csökkentése, legalább 10%-ra. Magyarországon az iskolából lemorzsolódó fiatalok aránya 2019-ben, 11,8% volt, lásd 3. ábra. Az elmúlt évtizedben hullámzó mutató 2014-től 2018-ig emelkedett, majd 2019-re ismét csökkent.
Érdekes, hogy a lemorzsolódók arányát tekintve a fiatal férfiak és nők közt nincs jelentős eltérés, a nőknél valamivel kisebb a kimaradók aránya, de jelentős különbség nem mutatkozott. 2019-ben a férfiak közt az iskolaelhagyók aránya 12,7% volt, a nőknél 10,9%.
3. ábra: Végzettség, szakképzettség nélküli korai iskolaelhagyók arányának alakulása Magyarországon
Forrás: KSH 2.2.4. tábla – saját szerkesztés
Azonban a börtönökben fogvatartottak közt a nők és férfiak aránya hatalmas különbséget mutat. Ennek valószínűleg pszichés okai lehetnek. Az iskolából kimaradó nők esetében a tanulási sikertelenségéből eredő frusztrációt az anyaság, család, gyereknevelés sikerei, örömei, erőfeszítései kompenzálják, ezek során a nők hasznosnak élhetik meg társadalmi szerepüket. A férfiak esetében nincs a sikertelen tanulmányok, hátrányos szociális helyzet miatt jelentkező frusztrációt, agressziót csökkentő emocionális háttér, illetve a családfenntartás, megélhetés biztosítása miatt érzett reménytelenség sokszor a szabályok átlépéséhez bűnelkövetéshez vezethetnek.
A kilátástalan helyzetből a fogvatartottak társadalmi reintegrációját az oktatás, a munkáltatás, a munkaerőpiaci kompetenciák erősítése, a művészeti nevelés és a jóvátételi programokban való részvétel és a társadalmi felelősségvállalás erősítheti elősegítve ezzel, hogy a rabok újra megtalálják, visszanyerjék reményüket és méltóságukat.
A művészeti nevelés a kulturális tevékenység (zene, kézművesség, színjátszás) hatékonyan képes segíteni a fogvatartottak személyiségfejlődését, az önbecsülését, a családjukkal való kapcsolat normalizálását és a tanuláshoz további motivációt adhat.
A cikk elején látható ábra egy fegyházi rehabilitációs művészeti foglalkozáson készült alkotás. Az ismeretlen művész alkotása érzékletesen jeleníti meg a rabok többségének korábban adatok által bemutatott kilátástalan helyzetét. A képzetlenség következtében reménytelen társadalmi integrációt, amely következtében a saját sorsa iránt is közömbössé vált. Ugyanaz a reménytelenséget, kirekesztettséget jelenti számára a rabság és a hajléktalanság is bármelyik lesz a sorsa.
Az időszak alatt börtönstatisztikai adatok szerint átlagosan minden hatodik rab (16%) tanult, valamilyen oktatásban, képzésben vett részt. A fogvatartottak között a képzésekre beiskolázottak aránya fokozatosan emelkedett, a kezdeti 2010/11. tanévben beiskolázott 2400 főről az időszak végére 2019/20. tanévre 3150 főre. A képzések szerkezete az időszak alatt némileg átalakult, ahogyan ez az 5. ábráról látható. Az általános iskolát végzők száma a 2013/14. tanévtől fokozatosan csökkent, a szakképzésben résztvevők száma a 2014. és 2015. években kiemelkedett, majd 2017 után ismét emelkedő tendenciát mutat. A középiskolai tanulmányokat folytató rabok száma a 2013-as 800 fő körüli szintről 2019-re 1200 fő fölé emelkedett. A felsőfokú tanulmányokat folytató fogvatartottak aránya végig 1% közelében alakult.
5. ábra: Fogvatartottak beiskolázási adatai 2010-2020
Forrás: Börtönstatisztikai Szemle 2020/1. és 2015/1. adatait felhasználva saját szerkesztés
Egy uniós kutatás[2] a tagállamok börtönökben folytatott képzési gyakorlatát felmérve megállapította, hogy a beiskolázott fogvatartottak aránya 15 és 20 % között mozgott az országok nagy többségében, a beiskolázottak aránya nem érte el a fogvatartottak negyedét. Ehhez a statisztikai trendhez illeszkedik a magyar rabok 16%-os beiskolázási adata is. Egyetlen uniós tagállam, Németország mutatott eltérést a közös tendenciától. A német börtönökben a rabok fele – háromnegyede vett részt oktatásban, mivel ott a munka mellett vagy helyett kötelező az oktatásban való részvétel is és a képzések egy része informatikai alapismeretek biztosításával, az interaktív formában megvalósuló képzés, (e-learning) ezzel segíti a rabok társadalmi integrációját.
A fogvatartottak beiskolázása nem minden esetben jelent sikeres végzést, a 2016-os részletes hazai felmérés szerint a szakképzésben résztvevő raboknak megközelítőleg négyötöde fejezte be sikeresen megkezdett tanulmányait. A 6. ábra a szakképzésben oktatott legnépszerűbb szakmákra beiskolázottak számát és a sikeresen vizsgát tett tanulók számát és arányát mutatja.
A legnépszerűbb szakma a szobafestő-, mázoló-, tapétázó volt, ezt követték a népi kézműves szakmák a fazekas, kosárfonó képzés, majd a villanyszerelő, szakács szakképzések. Tanulmányi sikerességet tekintve a karosszéria lakatos, szakács és hegesztő szakmák állnak dobogós helyen. Legnagyobb nehézséget a fogvatartottaknak a kőműves, villanyszerelő, kertész szakma elsajátítása okozta.
6. ábra: Szakképzések beiskolázottak és végzettek létszáma – 2016
Forrás: Börtönstatisztikai Szemle 2018/1. alapján, saját szerkesztés
A művészeti nevelés, oktatás mellett a foglalkoztatás, munkavégzés a társadalmi integráció másik formája. „Az elítélteket törvény kötelezi a munkavégzésre, a börtönök fenntartását, felújítását, karbantartásába is bekapcsolódnak dolgoznak a mosodákban és a konyhákon is. A büntetés-végrehajtás gazdasági társaságainál mezőgazdasági és ipari munkákat is végeznek. A munka elősegíti az önbecsülés és a felelősségérzet növekedését, de lehetővé teszi a hozzátartozók támogatását, és a szabadulásra tartalékolást is. A munka díjazása eléri az előző év minimálbérének legalább egyharmadát. A fejlesztések és a jogszabályok következtében a magyar büntetés-végrehajtási szervezet elérte a teljes körű fogvatartotti foglalkoztatást[3]. Ez azt jelenti, hogy a hazai börtönökben már minden munkaképes fogvatartott vagy dolgozik, vagy tanul. Sőt, a büntetés-végrehajtási szervezet mára részben önfenntartóvá vált, hiszen a belső ellátás keretében számos terméket fogvatartotti munkával állít elő.” (Büntetés-végrehajtás honlap alapján)
A munkát végző fogvatartottak éves átlagos állományi létszámának 2012 és 2019 közötti alakulása látható a 7. ábrán.
7. ábra: Fogvatartottak foglalkoztatásának alakulása 2012-2019
Forrás: Börtönstatisztikai Szemle 2020/1., 2018/1., 2015/1. adatai alapján, saját szerkesztés
Az ábrázolt időszak átlagában a fogvatartottak 44%-a, 7800 fő végzett rendszeres munkát az intézeteken belül, a gazdasági társaságoknál és a szerződött partnereknél. A munkát végző rabok száma2012-es 6800 főről 2017-re 8800 főre emelkedett, 2019-ben éves átlagban 7900 fő volt. Az időszak átlagában a büntetés-végrehajtás gazdasági társaságainál dolgozott a rabok többsége, 52% ebből ipari tevékenységet végzett a rabok 28%-a, az intézetek önellátásában, mezőgazdasági élelmiszer termelésben 24% vett részt. A büntetésvégrehajtási intézetekben dolgozott átlagosan a fogvatartottak 39 %-a, szerződött partnereknél a rabok 9%-a.
Az elítéltek szociális érzékenységét, társadalmi kapcsolataikat, önbecsülésüket fejlesztik a börtönök jóvátételi programjai. Az elítéltek egy része lehetőséget kap arra, hogy a börtönön kívüli társadalmilag hasznos munkával jóvátételi programok keretében részt vegyenek bűnmegelőzési prevenciós programokba társadalmi munkában kórházak, gyermek- és idősotthonok, iskolák, óvodák szépítésében, felújításában, ünnepi műsorokkal és adományozásokkal segítsék a rászorulókat.
Összegezve a hazai börtönökben fogvatartottak többsége alulképzett férfi, akiknek társadalmi integrációja megfelelő ismeretek, szakképzettség hiányában nehézséget jelent. Napjaink büntetés-végrehajtási gyakorlatában a rabok társadalmi integrációját, hiányzó munkaerő-piaci kompetenciáik megszerzését egyrészt foglalkoztatással, másrészt beiskolázással segítik. A fogvatartottak 44%-a rendszeres munkát végez, minden hatodik rab képzésben, oktatásban vesz részt. A rabok társadalmi integrációját, pszichés fejlődésüket segítik művészeti terápiás foglalkozások és a jóvátételi programok. A fogvatartottak társadalmi integrációját tovább javíthatná, ha a hagyományos képzések mellett a digitális kompetenciáik fejlesztése nagyobb teret kapna. Az alap informatikai ismeretek a tanulás interaktív formái nagyobb motivációt adhatnak, javíthatnák a családdal való kapcsolattartást, későbbi társadalmi beilleszkedés esélyeit.
[1] A férfi foglalkoztatottak közt magasabb a szakképzettek aránya 35%, a teljes sokaságra ez az arány 28%, mivel a középfokú végzettségű nők közt jellemzően alacsonyabb a szakképzettek aránya és nagyobb érettségivel rendelkező arány.
[2] European Commission: Prison Education and training in Europe, Current state-of-play and challenges, 2013.
[3] Ez munkahely hiányában vagy alkalmatlanság miatt csak részlegesen valósul meg.