Szerző: Tóth Hajnalka
Magyarország számára versenyképességi kihívást jelent az oktatási-, szakképzési rendszer modernizálása, hatékonyságának javítása, a fiatalok képzettségi szintjének növelése. A magasabb iskolázottság mind egyéni, mind nemzetgazdasági szinten kiemelt jelentőségű. Ha a lakosság nagyobb része jól képzett, versenyképes tudással rendelkezik, az kedvezőbb gazdasági teljesítményt eredményez, nagyobb társadalmi szociális jólétet biztosíthat az országnak.
Az iskolázottság és a foglalkoztathatóság szoros összefüggést mutat. A statisztikai adatok szerint a szakképzetlen, középfokú végzettséggel nem rendelkezőknek alig harmada képes a munkaerőpiacon megkapaszkodni. A tartós munkanélküliségnek súlyos egyéni és társadalmi következményei vannak. Társadalmi integráció hiányában a képzetlenek munkaerőpiaci esélyei, fizikai, mentális egészsége fokozatosan romlik, illetve integrációjuknak, a szociális helyzetük javításának társadalmi költsége jelentős. Ezért különösen a fiatalok körében életre szóló jelentősége van az iskolai lemorzsolódás visszaszorításának, a középfokú képesítés vagy szakképzettség megszerzésének.
Az európai tagállamok Európa jövője és a fiatalok esélyeinek javítása érdekében 2010-ben az Európa 2020 stratégiájában vállalták, hogy a 2013-2020-as költségvetési ciklus alatt az iskolából lemorzsolódó fiatalok arányát 10% alá csökkentik. A cikk ennek a célkitűzésnek 2012 és 2020 közötti alakulását vizsgálja.
Korai iskolaelhagyók, lemorzsolódók az uniós meghatározás szerint azok a 18-24 év közötti fiatalok, akik iskolai tanulmányaikat középfokú végzettség, szakképzettség nélkül fejezik be, és az adatfelvétel időszakában nem vesznek részt semmilyen képzésben.
A kutatások szerint a korai iskolaelhagyás és a lemorzsolódás hátterében a legtöbb esetben hátrányos családi helyzet, kedvezőtlen szociális háttér áll, ami iskolába kerüléskor nehezen ledolgozható szociális, kulturális hátrányokat okoz, ezek következtében a gyermekek iskolai beilleszkedése, integrációja kevésbé sikeres. A tanulási teljesítményük gyakran elmarad a szükséges szinttől, környezetüktől kapott támogatás, egyéni motivációjuk nem biztosít elég erőt a tanulási előrehaladáshoz, a tanulmányok eredményes befejezéséhez. Az 1. ábrán az „Előzzük meg a lemorzsolódást!” kutatási projekt összefoglaló ábrája látható, ami a lemorzsolódás korai iskolai jeleit, a veszélyt fokozó tényezőket gyűjtötte össze. Ezek többek között az igazolatlan hiányzások, tanulási nehézségek, a romló tanulmányi eredmények vagy az unalom, depresszió.
1.ábra A korai iskolaelhagyás kockázatát jelző tényezők
Forrás: Oktatás és képzés az EU-ban és itthon; http://oktataskepzes.tka.hu/hu/crocoos/tudastar
A korai iskolaelhagyás elleni cselekvés színtere az általános- és a középiskola. Azonban a statisztikai megfigyelés célcsoportja a középfokú tanulmányokat vélhetően már befejezett 18-24 éves korosztály.
Intézkedések az iskolai lemorzsolódás megakadályozása érdekében
Az uniós oktatáspolitikai stratégiai célkitűzések teljesítése érdekében számos kormányzati intézkedés történt. Kutatások, projektek alapozták meg a lemorzsolódás elleni 2020-ig tartó stratégia kidolgozását, a konkrét stratégiai feladatok meghatározását és a rendelkezésre álló uniós források felosztását. A lemorzsolódás problémájának jobb megértése érdekében 2014 és 2017 között, hazánk részt vett egy Európai Bizottság által finanszírozott nemzetközi projektben. Az szlovén, szerb és magyar iskolák hároméves adatgyűjtése és folyamat értékelései alapján alakították ki a tagállamoknak javasolt lemorzsolódást megelőző jelzőrendszer tartalmi elemeit.
A köznevelési törvény 2014-től előírta a lemorzsolódás megelőzését szolgáló, a prevenciót, beavatkozásokat támogató pedagógiai jelzőrendszer működtetését, az iskolaelhagyás folyamatainak jobb megértése, az összehangolt intézkedések érdekében. A lekérdezhető adatbázis az iskolák és a jegyzők által rendszeresen szolgáltatott adatokból épül fel. Az évfolyamokra bontott publikus intézményi szinten elemezhető adatbázis, közel 750 ezer általános- és középiskolás 5-12. osztályos tanuló lemorzsolódási kockázatainak értékeit gyűjti. (Az alsó 1-4. osztályok tanulóinak kockázatait a rendszer nem figyeli.)
A 2. ábra a lemorzsolódási jelzőrendszer adatait felhasználva készült. A 2019/20-es tanévben a legjelentősebb lemorzsolódási kockázatokat ábrázolja évfolyamonként megadva az egyes kockázatokkal érintett tanulók arányát. Az adatok alapján a legjelentősebb lemorzsolódási veszélyt a szociálisan hátrányos helyzet jelentette, amely tanulási teljesítményre, motivációra gyakorolt hatását, lemorzsolódással való szoros kapcsolatát mutatja, hogy tanköteles kor után jelentősen csökken az oktatásban résztvevő hátrányos helyzetűek aránya.
Az általános iskolákban tanuló 5-8. osztályos gyerekeknek megközelítőleg 29%-a hátrányos helyzetű volt. A szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben, ingyenes vagy kedvezményes gyermekétkezésben, iskolakezdési támogatásban részesült az általánosiskolások 16 %-a. Hátrányos helyzetű, vagy halmozottan hátrányos helyzetű volt a tanulók 13%-a. Hátrányos helyzetűek azok a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő diákok, akinek családjában az alacsony iskolai végzettség; a munkanélküliség vagy az elégtelen lakáskörülmények közül legalább egyik tényező fennáll.
2.ábra: A lemorzsolódás veszélyét jelző tényezők gyakorisága évfolyamonként
A középiskolákban a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók aránya folyamatosan csökken. A 9-12 évfolyamon a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményekben részesülők aránya átlagosan a fele az általános iskolai szintnek. A hátrányos helyzetűek és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányát, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal küzdő diákok arányát is hasonló tendenciák jellemzik, a középiskolában arányuk mintegy felére csökken az általános iskolai szintnek.
A tanulmányi eredményekhez kapcsolódó lemorzsolódási kockázatok az általános iskola utolsó éveiben és a középiskola 9. osztályában csúcsosodnak ki. Ezt mutatja, hogy a 7., a 8. és a 9. osztályokban a legnagyobb a bukások aránya, leginkább jellemző a gyenge tanulmányi eredmény és a hanyag szorgalom, rossz magatartás. Az általános iskola 7. és 8. osztályban a tanulók tizedének gyenge a tanulmányi eredménye, tanulmányi átlaguk 3,0 alatti, a 9. osztályban inkább a bukások aránya magas. Az évismétlőknek közel fele 47%-a a 9. osztályt ismétli meg, a tanulási krízishelyzetben lévők aránya a 9. évfolyamon a legmagasabb, (tanulási krízishelyzetben vannak, akik tanulmányi átlaga egy év alatt 1,1-et romlott). 9. osztályosok közt legnagyobb az 50 órát meghaladó igazolatlanul hiányzók aránya. Ezek az adatok rámutatnak arra, hogy az oktatási intézmények közötti váltás, lemorzsolódási kockázatot jelent, az átmenet a tanulóknak nehézséget okoz. Az elégtelen teljesítmények, bukások magas arányának magyarázata lehet, hogy az általános iskolában elsajátított alapok nem elegendőek a középiskolai eredményes tanulmányokhoz, a hiányzó kompetenciák pótlására, korrepetálásra a középiskolák (szakközépiskolák) nincsenek felkészülve.
A 3. ábra évfolyamonként mutatja a bukások, gyenge teljesítmények alakulását. A rossz magatartás az integrációs nehézségeket, az iskolai alapoknál kezdődő beilleszkedési és szabálykövetési nehézségeket jelez. Ez leginkább az iskolák közötti átmenet, a tanköteles kor vége előtt a 9. évfolyamon hátráltatja a tanulási teljesítmény kibontakoztatását, a középfokú végzettség megszerzését. A főbb tantárgyakat tekintve leginkább, a matematika, történelem, magyar, angol és a szakmai elméleti tárgyak okoznak nehézséget a diákoknak. Látható, hogy a bukások zöme a 9. osztályban történik. Azon belül meglepő, hogy a 9. osztályban magas a testnevelésből bukottak száma is, ami az együttműködési készségek hiányát jelzi, hiszen a testnevelés nem közismereti tárgy. A szakmai elméleti tárgyak a korábban megszerzett alapismeretek komplex alkalmazását igénylik, ezekben tapasztalt problémák a nem megfelelő alapismeretekre vezethetőek vissza, a szakma sikeres elsajátítását gátolják.
3.ábra: Évfolyamonként és főbb tantárgyanként a bukások, rossz magatartás száma
A lemorzsolódási jelzőrendszer alapján iskolatípusonként is elemezhető a lemorzsolódással veszélyeztetettek aránya, valamint az egyéb gyűjtött adatok, a legnagyobb lemorzsolódási kockázatokat hordozó tényezők (lásd. 4. ábra).
A hazai szabályozás (Köznevelési törvény) a tanulmányi teljesítményhez a gyenge eredményhez, krízisszerű tanulási romláshoz köti a lemorzsolódás veszélyét. Azaz a „lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló, akinek az adott évben a tanulmányi átlageredménye közepes teljesítmény alatti vagy a megelőző tanévi átlageredményhez képest 1,1 mértékű romlást mutat.” A 4.ábrán ezt a veszélytényezőt kiegészítettük a bukottak arányával és a szociálisan hátrányos helyzetet jellemző arányokkal. Az ábráról látható, hogy az általános iskola után a szakközépiskolákban koncentrálódik a lemorzsolódással veszélyeztetett, elégtelen teljesítményű, szociálisan hátrányos helyzetű diákok többsége. A szakközépiskolákban minden nyolcadik tanuló, a diákok 13%-a lemorzsolódással veszélyeztetett (gyenge tanuló, krízishelyzetben lévő). A szakgimnáziumokban, technikumokban a lemorzsolódással veszélyeztetettek aránya 6%, a gimnáziumokban alig van ilyen helyzetű tanuló.
A másik két veszélytényező szerint az egy vagy több tárgyból bukottak többsége is a szakközépiskolákban koncentrálódik, a szakgimnáziumokban, technikumokban a bukottak aránya fele a szakképzősök arányának 4%. A tanulók szociális hátterét a lemorzsolódási veszélyeztetettség meghatározásakor nem értékeli a jelzőrendszer. Azonban a 4. ábráról látható, hogy a hátrányos helyzet a diákok legnagyobb tömegének eredményeit befolyásoló tényező. A középiskolások szociális hátrányai iskolatípus szerinti sajátosságokat mutatnak. A szakközépiskolások több, mint harmada szociális hátrányokkal küzd. Ezen belül halmozottan hátrányos helyzetű volt a szakközépiskolások tizede, azaz családjában vagy az alacsony iskolai végzettség; vagy a munkanélküliség vagy az elégtelen lakáskörülmények közül kettő jellemző volt. (Az általánosiskolások közt a halmozottan hátrányos diákok aránya 7% volt.) A szakgimnáziumban tanulók közt csak minden nyolcadik, a gimnazisták között minden huszadik tanuló voltak hátrányos helyzetű.
4.ábra: Iskolatípusonként a lemorzsolódással veszélyeztetettek, bukottak és hátrányos helyzetűek aránya a 2019/20. tanévben
A lemorzsolódási krízispontokat feltárva mind a tanulmányokban elakadtak, mind a szociális hátrányok leküzdése érdekében számos intézkedés született.
A tanulmányokban elakadt fiatalok számára 2013-tól elindultak HÍD Programok. Ezek alapvető célja a hiányzó kompetenciáinak pótlása, a fiatalok ismételt iskolai integrációja, célzott segítséggel a hiányzó ismeretek pótlása, a fiatalok munkaerőpiaci kompetenciáinak növelése, amivel szakmát, részszakképesítést biztosíthatnak számukra. Az eredményes tanulmányokat tanulmányi ösztöndíjak, a fiatalok munkaerő-piaci integrációját kormányzati programok (Ifjúsági Garancia Rendszer) támogatja.
A 2013-ban elindult Köznevelési HÍD Program (HÍD I.) célja, hogy az általános iskolát rossz tanulmányi eredménnyel befejezőknek, akik gyenge tanulmányi eredményeik miatt nem tudnak továbbtanulni segítsen a középfokú oktatásba, a szakképzésbe bekapcsolódásban. A tanulóknak személyre szabott egyéves kompetenciafejlesztés, vizsga után biztosítják a középiskolai továbbtanulás lehetőségét.
A 2016-tól elindult Szakképzési HÍD Program (HÍD II.) célja szakképzés, rész-szakképesítés biztosítása kétéves képzési rendszerben az általános iskolát befejezni nem tudó, túlkoros, legalább 6. osztályt elvégzett tanulóknak. A képzés szakközépiskolákban folyik, a közismereti tárgyak mellett, szakmai ismereteket is oktatnak. A programban résztvevők ösztöndíjat kapnak a képzésben segítő pedagógusok pótlékra jogosultak.
A szociális hátrányok leküzdése érdekében 2015 szeptembertől prevenciós kormányzati intézkedésként kötelezővé tették 3 éves kortól az óvodai oktatásban való részvételt. Mivel a hazai kutatások alátámasztották, hogy a kora gyermekkori bölcsődei, óvodai ellátás a társadalmi hátrányokat kompenzálja, a korai iskolaelhagyást, lemorzsolódást csökkentő prevenciós hatása van. Az európai kutatások azt is feltárták, hogy a hátrányos helyzetű gyermekekre kiskorban fordított erőforrások valóban megtérülnek, teljesítményük kevésbé lesz meghatározott a kedvezőtlen szociális helyzet által.
A korai iskolaelhagyás, a lemorzsolódás az oktatási intézményekben keletkező folyamat, ennek sajátosságait, a lemorzsolódás veszélyeit a korábbiakban áttekintettük. A tanköteles kor után a statisztikával megfigyelt korosztály a 18-24 éves fiatalok csoportja.
Mi jellemezte 2012 és 2019 között a hazai és az európai lemorzsolódási adatokat (lásd. 5. ábra)? Magyarországon a korai iskolaelhagyók arányát hullámzó tendencia jellemezte, a kezdeti csökkenést emelkedés, azt tetőzés, majd ismét csökkenés követte. Végül a lemorzsolódási ráta szintje 2012-ben és 2019-ben is megegyezett, 11,8% volt. A létszám adatokat tekintve, 2019-ben megközelítőleg 760 ezer fiatal tartozott a 18-24 éves korosztályba, amelyből mintegy 90 ezer fiatal szakképzettséget vagy középfokú végzettséget nélkül hagyta félbe tanulmányait. Az időszak alatt az uniós adatok folyamatos csökkenést mutattak a tagállamokban összességében 2019-re megközelítették az Európa 2020 stratégiában meghatározott 10%-os lemorzsolódási arányt.
5.ábra: A képzettség nélküli iskolaelhagyók, lemorzsolódók aránya a 18-24 éves fiatal korosztályban, az uniós átlag és a hazai adatok alakulása 2012 és 2019 között
A korai iskolaelhagyók regionálisan bontott adatai további sajátosságokra világítanak rá lásd 6. ábra. A legfejlettebb régiókban az időszak alatt tovább csökkent a képzetlenek aránya, a leszakadó területeken pedig tovább emelkedett a képzetlenek, szakképzettség nélküli fiatalok aránya. Míg 2012-ben a leszakadó régiókban a lemorzsolódási ráta kétszerese volt a fejlett területek lemorzsolódási arányának, addig 2019-re a fejletlen régiók a lemorzsolódási arányai négyszer magasabbak, mint a fejlett területeken. Napjainkban az Észak-magyarországi régióban minden 5. fiatal végzettség nélkül, idő előtt hagyja félbe tanulmányait, a Közép-magyarországi régióban csak minden 20. fiatal morzsolódik le az iskolából.
6.ábra: A végzettség nélküliek arányának alakulása régiónként 2012 és 2019 között
Az adatok alapján a fiatalok esélyeit, a korai iskolaelhagyók arányának változását alapvetően meghatározta a regionális gazdaság fejlettsége, a munkaerő-piaci környezet, a regionális foglalkoztatottság, munkanélküliségi tendenciák. Ezt mutatja, hogy a hazai hét régió közül a három legfejlettebb régióban, Közép- Magyarországon, Nyugat-Dunántúlon és Dél-Alföldön a korai iskolaelhagyó fiatalok aránya lecsökkent az elvárt uniós célérték 10% szintje alá. Az Észak-Alföldön az időszak kezdetén csökkenés, majd némi emelkedés látható a lemorzsolódók arányában. A Közép-Dunántúlon enyhén emelkedő tendencia volt látható. Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon a korai iskola elhagyók aránya az időszak alatt másfélszeresére nőtt. Az Észak-magyarországi régióban a lemorzsolódók aránya napjainkban kétszerese a kitűzött uniós célértéknek.