Beszélgetés Lakatos Istvánnal, a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanárával, a Gépészmérnöki, Informatikai és Villamosmérnöki Kar általános dékánhelyettesével és Kovács Zoltánnal, az Innovateam Kft. tulajdonosával, a Fiatal Vállalkozók Kollégiuma tagjával.
2021. február 17-én beszélgettünk a Lakatos Istvánnal és Kovács Zoltánnal a vállalatok és az egyetemek közötti együttműködés lehetőségeiről, az ebből fakadó pozitív szinergiákról. A rendezvény a Kandó Klub keretében zajlott. A beszélgetést Zsabka Zsolt, a Kandó Klub elnöke nyitotta meg, és Trautmann László vezette, és Baranyi Dániel működött közre benne.
Trautmann László: A Széchenyi István Egyetem ipari partnerei között első számú az Audi, legalábbis a szélesebb szakmai közvélemény számára ez ugrik be elsőként. Ugyanakkor az Egyetem ennél szélesebb lábakon áll. Hogyan lehetne jellemezni az ipari kapcsolatrendszert a méret szempontjából, azaz kialakult-e együttműködés más nagyvállalatokkal, középvállalatokkal, esetleg kisvállalatokkal? Az ipari együttműködéseket mennyiben dominálja az Audihoz beszállítók, vagy ettől függetlenek?
Hogy látják kamarai oldalról ezt az együttműködést?
Lakatos István: A Széchenyi István Egyetem jelenleg 9 karral rendelkező egyetem most már. Durván 14000 hallgatónk van, 1000 körüli az alkalmazotti létszám. Ez magyar viszonylatban a 6.-7. helyet jelenti nagyság szerinti sorrendben. Ezen belül én csak a gépészmérnöki karról tudok nyilatkozni. Az kétségtelen, hogy az Audi a legjelentősebb ipari partner. Rengeteg aktivitás van az Audival, ipari projektek, K+F projektek. Van egy olyan nagyon jó rendszer, ami Industrie Praktikumnéven fut, és ami most sajnos nem teljesen működött a Covid miatt. Ennek keretében 2 hétre vagy 1 hónapra egyetemi oktatók mehetnek ki az Audihoz, én magam is voltam kint. Az Industrie Praktikumazt jelenti, hogy az oktató kiválaszt magának egy területet az Audin belül, és ha ott van fogadókészség, akkor egy hónapon keresztül részt vehet annak az osztálynak vagy részlegnek az életében. Amikor én ott voltam, akkor vezetői értekezlettől kezdve állásinterjún keresztül a szakmai munkába mindenhol betekinteni engedtek. Nyilván titoktartást alá kellett írni, de tabutéma nem volt. Ezen keresztül nagyon jól meg lehet ismerkedni a cég adott területével, lehetett építeni a kapcsolatokat. Azért meséltem ezt el, mert a K+F együttműködés vagy oktatás már talán lerágott csont, de ez a típusú együttműködés izgalmas terület. Visszatérve a kérdésre: dominál-e az egyetemi kapcsolati tőkében, hogy Audi beszállító-e valaki. Úgy látom, hogy nem. Nyilván az egyetem, illetve, annak a tanszékei építik a kapcsolatokat. Nyilván van egy központi egyetemi kapcsolati tőke, a nagy cégek közvetlenül az Egyetemet keresik. Tanszékvezetőként cél számunkra, hogy minden évben szeretnénk valamilyen K+F portfóliót végrehajtani. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy ez segíti az egyetemi oktatók szakmai fejlődését az oktatás mellett. A másik szempont az egyetemen, hogy a tanszékek próbáljanak a piacról gazdálkodni. Ez azt jelenti, hogy a központi büdzséből papírt, a napi élethez szükséges egyéb eszközöket biztosítják, de ha extra szükségleteink vannak, például, ha szeretnénk bővíteni a tanszéki számítógép állományt, vagy valamilyen műszert beszerezni, akkor jó, ha van forrásunk. Ez a céges kapcsolat előnye. A tanszék kapcsolati tőkéje elég jó, közepesen nagy vállalatok vannak, annak ellenére mondom ezt, hogy a kicsi talán hiányzik ebből a palettából. 2001 óta vagyok a megyei kamara alelnöke, és a Kézműipari Tagozat tartozik hozzám. Ennek ellenére kis cégeket nem tudok bekapcsolni a tanszéki munkába, aminek az az oka, hogy általában a közepes méretű cégektől fölfelé van arra büdzséjük a cégeknek, hogy költsenek olyan dolgokra, ami nekik szükséges, de saját erőforrásaikból vagy nem tudják megoldani vagy idő függvényében nem fér bele a lehetőségeik közé. Dolgoztunk a BKV-nak, tavaly volt projektünk az Audival, de dolgoztunk nagy országos közlekedési cégeknek, és most is vannak ilyen projektek indulóban. Azt vallom, hogy nincsen sült galamb effektus. Az nem működik, hogy felveszem a kapcsolatot egy cégvezetővel, ő eljön hozzám, én elmegyek hozzá, beszélgetünk és ezzel rögtön célegyenesben van a történet. Szerintem koncentrikus körökkel kell navigálni, meg kell ismerni a másikat. Ezek a céges kapcsolatok, ezek az együttműködések, aminek a lényege, hogy mindkét félnek legyen belőle előnye. Az egyoldalú történet nem együttműködés. Azt meg lehet egyszer csinálni, kétszer már nem. A kamarai munkában, de az egyetemi munkában is a hosszútávú kapcsolatokban hiszek. Az ipari kapcsolatok ezen alapulnak. Az egyetemen vannak kompetencia központok, amik között vannak tudományterületiek, például az autonóm jármű, e-mobilitás. Ezek a kompetencia központok úgy működnek, hogy van egy nyertes pályázat, amivel elindulnak, de előbb-utóbb a céges együttműködésekre akarnak fókuszálni, önfenntartók akarnak lenni. Van egy úgynevezett menedzsment campusunk, ami a Gazdaságtudományi Karhoz kötődik. Ott megint a céges, főként a kkv együttműködéseket, startupokat próbálják meg mozgásban tartani, ide kötni az egyetemhez. És hát ezen kívül. kötődik hozzánk egy Mobilis Kiállításközpont, ami hasonlít a Csodák Palotájához, csak járműipari fókuszú. Itt játékosan bele lehet tanulni a járműtechnikába. Nyilván ebben van olyan cél is, hogy hallgatókat vonzunk ide az egyetemre, mutassuk meg, hogy milyen széles kapcsolataink vannak, hogy ez egy jó egyetem, itt projektek vannak. Jó hallgatók segítségével, jó oktatói gárdával, erős céges kapcsolatokkal ezen az egyetemi ranglétrán tudunk menetelni. Még egy dolgot szeretnék elmondani. Ha mi partnerek akarunk lenni, akkor gyorsan kell reagálni, nem egy hónap múlva, nem egy év múlva, hanem lehetőleg pár napon belül. Egzaktan kell reagálni, tehát ha van valami megkeresés, akkor föl kell tárni, hogy pontosan ebben mit tudunk tenni, hogyan tudnánk együttműködni, és hogyha van olyan szándék a partner részéről, hogy kötne egy együttműködési megállapodást, szeretne minket támogatni vagy mondjuk egy K+F megbízást adna, akkor nyilván ezt a megfelelő csatornák segítségével, mielőbb végig kell vinni.
Kovács Zoltán: Amit még kiegészítésként az egyetem és cégek közötti együttműködésről: A hallgatók szervezésében cégek országos részvételével minden évben megrendezésre kerül a Gépész- és Mechatronikai Mérnök Hallgatók Országos Konferenciájára.
Tizenhárom gépész- és mechatronikai mérnöki képzést folytató magyarországi egyetem, főiskola közel száz hallgatója, s szlovákiai, romániai és szerbiai egyetemek csapatai is részt szoktak venni a rendezvényen. Szlovákiából a Pozsonyi Műszaki Egyetem két Karáról, a Nyitrai Mezőgazdasági Egyetem Műszaki Karáról, Erdélyből a Sapientia Egyetemről, Szerbiából az Újvidéki Egyetemről érkeztek mérnök-jelöltek. A Széchenyi István Egyetemen kilenc évvel ezelőtt kezdeményezett, s hagyományosan itt rendezett háromnapos találkozó. Tíz évvel ezelőtt az első rendezvényen szervező majd később feladatadó is voltam. Ez az első hallgatók részéről kezdeményezett nyitás az ipar felé rengeteg lehetősséggel mindegyik fél számára. Egy kreatív alkotni akaró diák csapat találkozik valós ipari feladatokkal. Ezeknek a csapatoknak különböző, cégek által kitűzött problémákra kellett megoldást találniuk. Ebből egy K+F-es „brainstorming” alakult ki. A csoportoknak három napjuk volt arra, hogy kidolgozzák a megoldásokat és a végén bemutassák ezeket. A cégek sok esetben be is építették ezeket a megoldásokat. Ebben látom azt a lehetőséget, hogy közelebb tudjon kerülni egymáshoz a céges és hallgatói oldal. Ilyen jellegű formát tudna ösztönözni a Kandó Klub is, hiszen ez az ötlet tényleg értő fülekre talált a KKV részről is, mert akárhova mentünk el és kerestünk meg cégeket mindenki nagyon szívesen csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Például a saját cégünknél három négy diákot is úgy vettünk fel, akik anno a mi csapatunk tagjai voltak.
Trautmann László: Egyébként felmerült üzleti kérdés is, vagy csak műszaki?
Kovács Zoltán: Ezek komplex, projekt feladatok, tehát adott volt egy műszaki probléma, aminek voltak megtérülési, gazdaságossági vonatkozásai is. Születtek olyan megoldások, amiket el kellett vetni mert gazdasági szempontból nem volt életképes.
Lakatos István: Még egy adalékot mondanék ehhez, nevezetesen, hogy a tagok össze vannak sorsolva. Ez megint izgalmas, hiszen különböző egyetemek hallgatóiból állnak össze a csapatok.
Trautmann László: A vállalati együttműködések inkább továbbképzések vagy inkább innovációs tehát K+F kutatások, amiket kifejezetten a KKV szektor ad az egyetemnek, illetve a képzések tekintetében a vállalkozói szektornak mire lenne igénye?
Lakatos István: Vegyes a kép, mindegyikre van példa. A K+F-en alapuló együttműködést elmondtam már, ez közös érdeke az egyetemnek és a vállalkozói szférának, a Kamara is ezt támogatja, vagy próbálja meg összekapcsolni a feleket. Képzési együttműködések is vannak, hiszen van duális képzés, ami egy nagyon innovatív, új képzési forma a felsőoktatásban. Ezek adott képzésekre vonatkoznak, adott cégekhez. Vannak olyan együttműködéseink is, aminek a keretében hallgatóink szakdolgozatot írnak. Például nálunk évente 160-170 hallgató államvizsgázik, és a mi tanszékünkön tizenketten vagyunk oktatók. Ha nekünk kellene ennyi témát kitalálni évente, az elég jelentős feladat lenne. Evvel is próbáljuk a céges kapcsolati tőkénket úgy mozgatni, hogy írjanak ki ők témákat, és mi azt próbáljuk a hallgatók irányába propagálni. Ezek egyre jobban működnek, tehát egyre több olyan cég van, aki ebben partner. Gyakorlati hely is kell a hallgatóknak. A cégek itt már annyiban érdekeltebbek, hogyha négy-hat hétig ott van náluk a hallgató, akkor a munkamorálját, szakmai kompetenciáit meg tudják ismerni, itt még „büntetlenül”, hiszen nincsen munkaszerződés. Ez egy jó együttműködés a hallgatónak, mert lesz munkahelye, ha beleteszi magát, a cégnek is jó, mert szűrt munkaereje lehet, az egyetemnek is jó, hiszen az egyetem szolgáltató intézmény, a hallgató a mi fő ügyfelünk. Ha hallgatói elégedettség van, akkor ezt sok helyen elmondják, akkor lesz utánpótlás hallgatókban. A hallgató meg akkor lesz elégedett, és fogja dicsérni az egyetemet, hogy ha kap egy versenyképes tudást, ami mellett az egyetem hozzásegíti egy jó álláshoz.
Trautmann László: Milyenek a hallgatók? Milyen preferenciáik vannak, a biztonságot keresik? Van-e bennük vállalkozó hajlam? Mi a hallgatók fő korlátja a karrierépítésben?
Lakatos István: Én azt gondolom, hogy hallgató van ilyen is olyan is. Mi egyetemi oktatók hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a mai hallgatók nem olyanok, mint tizenöt-húsz éve. Ezzel nem tudok egyetérteni. 100 hallgatóból 10 biztosan van olyan, aki kifejezetten tehetség, de a mi dolgunk, hogy megtaláljuk őket és hagyjuk kibontakozni, próbáljuk motiválni őket. Körülbelül 50-60%-uk jó, stabil hallgató, hogy ha nem is annyira túlmotivált, de precízen el fogja végezni az egyetemet, elfogadható eredménnyel, de az elfogadhatóba a kettest nem venném bele. A hallgatói létszámból és a fejkvóta alapú finanszírozásból kifolyóan azt gondolom, hogy azért legalább 30% még akár kicsit több is egy szigorúbb bemeneti szabályozással nem biztos, hogy bejutna az egyetemekre. És nem is biztos, hogy az egyetemen kellene lennie, hanem mondjuk egy jó technikus képzésben például, és ha ott esetleg beérik, akkor bejöhet könnyebben az egyetemre, és tudja építeni a tehetségét.
Trautmann László: Mennyire vállalkozó kedvűek a fiatalok, a végzettek?
Lakatos István: Itt is van egy mag, aki igen, és mondok erre egy-két példát. Az egyetemen belül van egy startup menedzselő rész, ott mindig vannak hallgatók. Ha van ötlete, szereti a kihívásokat, és elég ügyesen, tehetségesen összerendezi a kompetenciáit ott kaphat segítséget, ha vállalkozó szemlélettel van megáldva pozitív értelemben. Ennek az aránya 10 % alatti, de ez az, ami látszik, nem biztos tehát, hogy a teljes arány. A hallgatókat sokszor pozitívan provokálni kellene. A provokációt most motivációra értem, hogy mutatkozzon ezekkel a tehetségterületekkel és kezdjünk projekteket, legyen az OTDK, legyen az startup, induljon országos kihíváson vagy egyáltalán próbáljon valamit alkotni. Keresse meg azt az oktatót, aki a területen dolgozik, vagy kompetens. Beszélgessenek. Tehát azt gondolom, hogy egy olyan hallgató, aki menedzser szemléletű próbálja kikaparni magának a csatornákat. Ebben az oktatóknak segíteniük kell. A másik vonalat a tehetséggondozásban látom, például a járműmérnöki képzés nálunk erős, ezekben a csapatokban jó a mérnöki kompetencia. Kamarai mundérban mondom, hogy ez nem elég a mai világban. Úgy kell összerakni a csapatokat, hogy legyen benne mérnök, közgazdász, jogász hallgató, és menedzselik magukat, szereznek szponzorokat, költségvetést állítanak össze megnézik, hogy pénzügyileg mi az értelmes műszaki megoldás, marketing szempontból promózzák magukat, tudósítanak az eredményekről. Én azt gondolom, hogy a mai világ komplex. Zseniális műszaki emberként semmire nem fogok menni, ha nem találok egyéb csatornákat. Hasonlóan egy menedzser vagy közgazdász, ha nem találja meg azt a területet, amit menedzselhet, akár közgáz szempontból vagy pénzügyileg, félkarú óriás. A szinergiák viszik előre a világot, és azok az erős szinergiák, amelyek kicsit meghökkentőek. Mi tanszékileg például dolgozunk együtt a Pannon Egyetemmel, mert az ottani rektorral találtunk egy-két olyan területet, amire azt mondtuk, hogy lehet hogy tudományosan kijön belőle valami. A hallgatók esetében is az a helyzet, hogy esetleg két-három vagy négy évvel a végzés után összeverődnek csapatokba, például egy gépészmérnök azt mondja egy villamosmérnöknek és egy informatikusnak: alkossunk egy saját céget. Látjuk azt, hogy hol van piac, és akkor fejlesszünk egy terméket erre. Van egy első fázis, körülbelül 10%, aki vállalkozó kedvű és lehet akár több, ha jobban kapirgálunk, és van a 2. fázis, aki óvatosabb duhaj, ő körbenéz kicsit kockázatmentesebben, egy státuszban, körülnéz a világban és utána berobban, mikor látja a lehetőséget.
Kovács Zoltán: Ahogy elmondta Professzor Úr, mi is pont ebbe a kategóriába tartozunk Tizenegy évvel ezelőtt kijöttünk az egyetemről, bementünk egy tervező irodába, utána egy multinál dolgoztunk nagyon rövid időt, két-három évet és utána megalakítottuk a saját vállalkozásunkat. Tizenegy éve folyamatosan foglalkozunk diákok oktatásával, mentorálásával, én úgy látom, hogy az említett tízből kettő lesz végül vállalkozó. A környező kkv-k is ugyanezt látják, 1-2 ez az arány. Ez miből ered? Pontosan abból, amit a Professzor Úr is mondott, hogy nagyon tág a diákok köre, az előszűrés sajnos nem történik meg. Az előzőekben említett konferencia pont erre volt jó, szabadon szűrt és létrehozott a diákoknak egy olyan teret, ahol ki tudtak bontakozni és szabadjára tudták engedni kreativitásukat mellyel valós problémákat oldottak meg. Hiszen ide olyan diákok jelentkeztek, akik szerettek volna ebben részt venni. Az egyetemen vannak olyan diákok, akik éppen csak kettessel elvégzik az iskolát, azokkal nem sokat tudunk kezdeni. Amikor ezek a diákok kijönnek egy practicantra, egy nyári gyakorlatra a cégekhez, akkor szembesül az ipar azzal a tudás és szakmai kompetenciahiánnyal amivel rendelkeznek, és ez rá nyomja bélyegét. A cégek pont ezért nem szívesen fogadnak diákokat. Ennek az eredménye, hogy a cég sem tudja a diákot elhelyezni és a diák sem tudja önmagát elhelyezni, a rendszerben mert még annyira kezdetleges fázisban van a tudása. A javaslatunk, hogy egy olyan központi teret kellene létrehozni a diákok és a kkv-k számára, ahol lehetőség lenne a találkozóra természetesen az egyetem bevonásával. Az inkubátorházzal a kkv-k is jól járnak, maga az egyetem is és ezt a folyamatot szervezheti a Kamara, lehet persze kormányzati szervezés is. Hallgatói oldalról ez nagyon jó lehetőség lenne. Vállalkozói szempontból pedig azért lenne jó, mert a kkv szektor ütőképesebbé válna. A győri régió számára nagy hátrány a tőkehiány, a német vagy osztrák vállalatokhoz képest, és hiányzik az összefogás is. Létre lehetne hozni projektcégeket egyes munkákra KKV összefogással Professzor Úr is mondta, hogy egyes kkv-k azért nem tudnak az egyetemmel kapcsolatot építeni, mert egyszerűen nincs rá idejük. De ha így össze tudnának kapcsolódni, akkor képesek lennének akár nagyobb munkákat is megfinanszírozni és lenne idejük az oktatásra is. Lehetne ez win-win szituáció, mindenki nyerne ebben az esetben és létrejöhetne egy olyan „szürkeállomány”, amivel ki tudna alakulni egy saját magyar termék végeredményként. Ezzel a nemzetgazdaságot tudnánk erősíteni. Ilyen központokat kellene létrehozni Győrben, Budapesten, Miskolcon, Kecskeméten, Pécsen azokon a helyeken, ahol erre most jelen pillanatban lenne keret, lenne finanszírozás. És meg kellene keresni azokat a hallgatókat, kkv-kat, akik ténylegesen szeretnének ebben részt venni és ezért tenni.
Itt tud aktívan bekapcsolódni a kamara hogy ez létrejöjjön. A kamara feladata ebben egy csatorna kialakítása a vállalkozások, egyetemek és a kormányzat között. Ennek egy jó módja az interaktív klub rendezvények szervezése, melyek nyitottak mindenki számára. Itt Győrben jól működő kamarai klub élet van. Számos klub közül lehet választani most kiemelném a New Generation klubot melynek elnökségi tagja is vagyok. A klub célja egy olyan „ideális” szervezeti modell kialakítása mely a múltbeli tapasztalatokat felhasználva feltérképezi a jelenlegi kkv szektor helyzetét és egy új struktúrát hoz létre mely figyelembe veszi a jelenlegi kihívásokat és teremtő kreatív irányba tudja mozdítani a vállalkozásokat. A klub rendezvényen résztvevők az egyes témákat feldolgozva kipróbáljuk cégeinken az ötleteket. A végső elképzelés az ha minden területet megvizsgáltunk egy szervezeti térképet készítünk, melyet egy meglévő cég vagy kezdő vállalkozó elkezd kialakítani és testre szabja, egy erős sikeres vállalkozást tud létrehozni működtetni. Ezt a kezdeményezést szeretnénk országos szintre emelni a fiatal vállalkozók kollégiuma által is.
Trautmann László: Köszönöm a beszélgetést!