szerző: Mihele Mihály András
A következőkben az energiaszegénység és a technológiai ugrás kapcsolatát fogom megvizsgálni az áramfogyasztás és a jövedelem viszonyán keresztül. Az energiaszegénység egy sokakat sújtó jelenség nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos részén. Ez komoly aggályokat vet fel, hiszen a negyedik ipari forradalom soha nem látott mennyiségű energia felhasználását teszi majd szükségessé a termelés és a háztartások számára. Félő, hogy amennyiben nem javítunk érdemben az energiaszegénységben lévők helyzetén, akkor nem fogjuk tudni letenni a tudásalapú gazdaság és a jogállam további építőköveit.
Az 1. ábrán látható Engel-görbe alapvetően azt hivatott bemutatni, hogy milyen kapcsolat fedezhető fel a jövedelem szintje és az elektromos áramfogyasztás mennyisége között. Segítségével a javak két típusát különböztethetjük meg. A normál javak esetén azt tapasztalhatjuk, hogy a jövedelem és fogyasztás között pozitív korreláció áll fenn. Ebben az esetben a görbe pozitív meredekségű, vagyis a jövedelem emelkedése esetén növekszik az adott jószág fogyasztása. Alsóbbrendű javakról beszélünk, ha a jövedelem és fogyasztás között fennálló kapcsolat negatív. Ilyenkor az Engel-görbe lejtése negatív, vagyis a jövedelem növekedése esetén csökken az adott jószág fogyasztása.
Forrás: saját szerkesztés a KSH 2018-as mikroszintű adatfelvétele alapján
Mint láthatjuk, a hazai adatokat vizsgálva a jövedelem és az áramfogyasztás között pozitív kapcsolat fedezhető fel: a számítások során kapott korrelációs érték 0,4 lett, vagyis az elektromos áram normál jószágként viselkedik az Engel-görbe korábban bemutatott értelmezése alapján. Mindezzel kapcsolatban két hipotézist is megfogalmazhatunk. Az első szerint a magasabb jövedelem több gép birtoklását jelenti, mely így magasabb energiafogyasztást generál. A második hipotézisünk az első hatását erősíti, eszerint a magasabb jövedelműek elektromos eszközei energiahatékonyabbak, vagyis a többlet energiaigény nem jelentkezik kiugróan magasabb fogyasztásban, ami megmagyarázná az Engel-görbe viszonylag enyhe ütemű emelkedését.
A 2. ábra tanulsága szerint az első hipotézisünket elfogadhatjuk, a magasabb jövedelem valóban több gép birtoklását is jelenti. A táblázatból továbbá azt is leolvashatjuk, hogy ez a többlet elsősorban a barna elektronikában (szórakoztatóelektronika) jelentkezik. A fehér elektronika (háztartási elektronika) esetében mennyiségi különbségről csak egyes cikkek esetén beszélhetünk, és ezek is jellemzően az összeségében is kevésbé elterjedt háztartási gépek esetén megfigyelhetők. A második hipotézisünket is igazoltnak tekinthetjük, ennek az elsődleges oka, hogy a barna elektronikai eszközök -melyek a magasabb jövedelem esetén nagyobb arányban fordulnak elő a háztartásokban- jellemzően kisebb energiaigénnyel rendelkeznek, ezért ezek megléte nem generál látványosan magasabb energiafogyasztás. Tovább erősíti ezt a hatást, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások jellemzően nagyobb taglétszámmal és több gyermekkel rendelkeznek, mint a jólétben élő társaik (KSH, 2021a), így az ő energiaköltségeikben nagyobb tételként jelenik meg a mosás, a világítás és a fűtés, ami aránytalanul több energiát emészt fel a szórakoztató elektronikához képest, így ellaposítja az Engel-görbét.
2. ábra: A 100 háztartásra jutó tartós fogyasztási cikkek száma (db)
| Tartós fogyasztási cikkek | Decilisek | |||
| 1. | 10. | Mindösszesen | ||
| Hűtőszekrény | 45 | 32 | 35 | |
| Fagyasztógép | 44 | 39 | 46 | |
| Hűtő- és fagyasztógép | 57 | 71 | 69 | |
| Mikrohullámú sütő | 85 | 93 | 91 | |
| Mosogatógép | 13 | 37 | 25 | |
| Mosógép | 94 | 93 | 97 | |
| Ebből: automata, félautomata | 76 | 88 | 87 | |
| Televízió, színes | 139 | 160 | 159 | |
| DVD | 11 | 29 | 25 | |
| E-könyv olvasó | 3 | 9 | 3 | |
| Házimozi-berendezés | 2 | 9 | 6 | |
| Asztali számítógép (PC) | 27 | 48 | 42 | |
| Hordozható számítógép (laptop) | 30 | 91 | 67 |
Ezek persze viszonylag magától értetődő megállapítások. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mit üzen nekünk ez az ábra egy ponthalmazon és a ráillesztett egyenes meredekségén túl. Mi egy ilyen ábra mélyebb, társadalomtudományilag relevánsabb tartalma? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához nem árt megfontolnunk, hogy a fogyasztás minőségi és mennyiségi aspektusát érdemes lehet megtervezni. Célszerűnek tűnhet, ha gazdaságpolitikai cél nem csupán annyi, hogy növekedjen az elfogyasztott javak mennyisége. Ennél sokkal fontosabb lehet, hogy olyan termékekhez juthassanak a fogyasztók, melyek a személyes fejlődésüket is szolgálják, ahogyan ezt már Thorstein Veblen is megállapította.
Veblen [1975] szerint a XX. század elején az emberiség már eljutott arra a szintre, hogy mindenki számára megfelelő kalóriamennyiségű élelmet állítson elő. Ennek következtében a kérdés az, hogy a termelés, a fogyasztókhoz eljutó termékek és az ezekben megtestesülő technológia hogyan tudja előmozdítani a társadalmi igazságosság megvalósulását és a szolgai munka alól való felszabadulást. A technológia ugyanis nem tekinthető értéksemlegesnek, a technológia képes lehet arra, hogy formálja a társadalmat és magában hordozza az értékrendet [Szabó és Trautmann, 2020]. A XX. század egyik jellegzetessége, hogy a villamosítás elterjedésével együtt a fogyasztói kosarak fejlődése hozzákapcsolódott a magasabb energiaszinthez. Mindez abból következik, hogy a gépesítés mértéke, a gépek elterjedése az elérhető villamosenergia mennyiségétől is komolyan függ. A gépek pedig lényegüknél fogva képesek a rutinfeladatok kiváltására, ezzel együtt az egyén szabadságának növelésére.
Jó példa erre a mosogatógép, ami elsősorban a női lakosság emancipációját mozdította elő azáltal, hogy felszabadította őket a gondoskodó tevékenység egy időigényes és lealacsonyító motívuma alól. Ez azt jelenti, hogy azon háztartásokban, melyekben fellelhető a mosogatógép, lehetőséget teremtünk a mosogatás rutinszerűnek tekinthető feladatának kiváltására, így a gondoskodás lényege, a valódi törődés valósulhat meg, továbbá biztosítjuk az egyén számára, hogy szabadon dönthessen szabadidejének felhasználásáról. Mint a 2. ábra is tanúskodik róla, a mosogatógép a magasabb fogyasztási szinteken lép be, ezért is fontos, hogy megvizsgáljuk a háztartások helyzetét ebből a szempontból is.
Mindezek a folyamatok fel fognak gyorsulni a negyedik ipari forradalom keretein belül, mely a következő nagy technológiai váltás lesz az emberiség életében. A negyedik ipari forradalom lehetővé teheti a számunkra, hogy emberek tömegeit szabadítsuk meg az olyan munkáktól, melyeknek egyetlen értelme a szolgai sorba való kérlelhetetlen betagozódás napi közvetítése. Éppen ezért hibás az az elképzelés, hogy a technológiai ugrás a munkavállalókkal szemben lejátszódó folyamat lenne, hiszen ennek pont az ellenkezőjéről van szó. Az, hogy sokan mégis így gondolkodnak, alapvetően a neoliberális kapitalizmus hibája, amely nem fordít és nem fordított kellő figyelmet arra, hogy a munkavállalók technológiai ugrásokból következő helyzetét korrigálja és felzárkóztassa őket.
Ha a negyedik ipari forradalomban széles társadalmi rétegek nem fognak tudni hozzájutni megfelelő mennyiségű elektromos energiához, illetve nem lesz hozzáférésük a legmodernebb elektrotechnikai vívmányokhoz, akkor nem fognak tudni bekapcsolódni a fejlődésbe, ezért is fontos, hogy központi témaként kezeljük az energiaszegénységet. Mindez magával hordozná az értékrend nem megfelelő adaptálását és az egyenlőtlenség fokozódását közösségi szinten, mely a tudásalapú társadalom és így a jogállam, a teljesítmény érdemek szerint való elismerésének lehetőségét ásná alá.
Felhasznált irodalom:
KSH (2021a): Háztartások száma, összetétele decilisek szerint, Időszak: 2019. év
KSH (2021b): Tartós fogyasztási cikkek decilisek szerint, Időszak: 2019. év
Szabó Dorottya és Trautmann László (2020): Globalizáció – gazdaságpolitika – Kína. Köz-gazdaság, XV. 3. sz. 82-105.
Veblen, T. (1975): A dologtalan osztály elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.