Szerző: Tóth Hajnalka – Trautmann László
Az Európai Unió 2014-2020-as költségvetési időszakának egyik stratégiai célkitűzése volt a jövő generáció, a fiatalok képzettségének növelése, mivel a fejlődést, a gazdaság jövőbeli versenyképességét, lehetőségeit alapvetően meghatározza a fiatalok képzettsége, tudása, ismereteik, kreatívitásuk, kompetenciáik. Az Európai Unió 2020-as stratégiai célkitűzése volt a fiatal generáció képzettségének növelése az oktatás- és a képzés minőségének, hatékonyságának javítása. A fiatalok képzettségének növelését, az Unió iránymutatásokkal és ajánlásokkal támogatta, de az oktatási rendszerek fejlesztésért a tagállamok felelősek.
Milyen a magyar fiatalok képzettsége? A 30-34 éves fiatal felnőttek adatai szerint, kedvező hazai sajátosság, hogy az alacsony képzettségű, általános iskolai- vagy szakközépiskolai végzettségű fiatalok aránya Magyarországon alacsonyabb 12%, mint az uniós tagállamok átlaga, 16%. Ennek következtében kedvező, hogy a képzettebb, stabilabb munkaerőpiaci kompetenciákkal rendelkező közép vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok aránya is magasabb hazánkban, 88%, mint az uniós tagállamokban 84%. Azonban kedvezőtlen, hogy a képzettek között a felsőfokú végzettségű diplomások aránya számottevően elmarad uniós átlagtól, a 2019-es adatok szerint.
1. ábra: A 30-34 éves korosztály megoszlása iskolai végzettség szerint, 2019. évben
Forrás: Eurostat: Population by educational attainment level, age (%) – main indicators [edat_lfse_03]
A képzettség növeléséhez két mérhető célkitűzést kapcsoltak az EU2020-as stratégiai dokumentumokban, az egyik az iskolából korán lemorzsolódók arányának 10% alá csökkentését, a másik a diplomások arányának 40%-ra emelése volt. Ennél a részcélnál Magyarország a nemzeti oktatási rendszer sajátosságai miatt a diplomások arányának 34%-ra emelését vállalta.
A részletes adatok szerint 2019-ben hazánk közel járt a 2020-ra meghatározott célhoz, a fiatal felnőttek között a diplomások aránya, 33,4% volt.
2.ábra: A fiatal diplomások aránya a 30-34 éves korosztályban 2009 – 2019
Forrás: Eurostat main indicators [edat_lfse_03]
A hosszú távú folyamatokat tekintve egy évtized alatt a magyar fiatalok közt a diplomások aránya közel 10%-kal nőtt, a 2009-es 24,0%-ról, 2019-re 33,4%-ra emelkedett. A jelentős növekedés ellenére az uniós átlagától való lemaradásunkat nem sikerült csökkenteni, a felsőfokú végzettségűek aránya 2014-ig folyamatosan felzárkózott az uniós átlaghoz, majd stagnálás, enyhe csökkenés volt jellemző. A lemaradásunk az európai szinttől megközelítőleg 8% volt 2019-ben is.
Miért nem tanul tovább több magyar fiatal a középiskola után? Miért nem szereznek diplomát többen? Mi lehet az a nemzeti sajátosság, ami miatt a diplomások aránya tartós lemaradást mutat? Hiszen a diplomások társadalmi megbecsülése uniós szinten Magyarországon az egyik legmagasabb, 2018-ban a diplomás bértöbblet átlagos szintje hazánkban 80% volt, az uniós átlag 51 % – a.
Felsőoktatásból kimaradt jelentkezők
Az egyik ok a felsőoktatási felvételi rendszerben kereshető.
Felsőfokú tanulmányokkal több fiatal is próbálkozna, de vagy a hiányos ismereteik, vagy egyéb oktatáspolitikai szempontok következtében hosszú évek óta a jelentkezőknek megközelítőleg 30%-át nem veszik fel az egyetemekre. A 2015 és 2020 közötti éves felvételi adatok szerint átlagosan 105 ezer jelentkezőből 73 ezer hallgató kerül be az egyetemekre. Azaz évente átlagosan megközelítőleg 32 ezer fiatal tudása nem elegendő a tanulmányok megkezdéséhez vagy a nagy túljelentkezés miatt megfelelő képzési kapacitás hiányzik, (de ez egyre kevésbé jellemző). A felsőoktatási képzési szerkezet stratégiai átalakítása, változása érdekében, a hallgatók megfelelő szintű ismereteinek garantálása érdekében a legnépszerűbb szakokon 2015-től bevezetették a minimumponthatárt, elvárt tudásszintet.
A felvételi adatokat a jelentkező személyek alapján értékeltük, azaz egy jelentkező bármennyi képzésre is jelentkezett egy jelentkezőnek számított, ha bármely szakra felvételt nyert, felvett hallgatónak, eredményes felvételinek értékeltük az adatot. Önmagában már az sem pozitív elem, hogy kimaradnak a felsőoktatásból a jelentkezők, mert ez az esetek többségében azt jelenti, hogy az oktatási intézményrendszer veszíti el őket. Természetesen nem arról van szó, hogy ne lenne szükség az intézmények hierarchiájára, de az oktatási intézményrendszerben túl nagy törés van a felső- és a középszint között. Hiányzik a pályaorientációt és az intézményválasztást segítő szakembergárda, a családok magukra vannak hagyva a döntésben. A magyar felsőoktatási rendszer nem alakított ki módszert, gyakorlatot a középiskolából hozott hátrányok kimaradt ismeretek pótlására, a belépő tudásszint korrekciójára, a hiányzó kompetenciák pótlására, korrepetálásra, mentorálásra.
A felsőoktatásból kimaradt jelentkezők tudományterületenként való megoszlása még súlyosabb problémára világít rá (lásd. 3. ábra), mert a fiatalok mintegy negyede a stratégiai célokban kiemelt területről, a műszaki mérnök, informatikus képzésekből maradtak ki. Azaz a felvételi eljárás során nem az oktatáspolitikai célkitűzések, a gazdaság versenyképességének támogatása több mérnök, műszaki szakember szempontjai meghatározóak, hanem az elvárt tudásszintnek való megfelelés, illetve az attól való lemaradás dominált.
3. ábra: A felsőoktatásból évente átlagosan kimaradt jelentkezők megoszlása tudományterületenként (2015-2020 éves adatok alapján kalkulált átlag)
Forrás:https://www.felvi.hu/felveteli/ponthatarok_statisztikak/elmult_evek/!ElmultEvek/index.php/elmult_evek_statisztikai/kepzesi-teruletenkent
A konfliktus a felsőoktatási intézmények és az oktatáspolitika között hosszú időre nyúlik vissza. Az intézmények gyakran megfogalmazzák kritikájukat a középszintű képzéssel kapcsolatban (mint ahogy azok pedig az általános iskolát kárhoztatják, ők pedig a családi hátteret, és így tovább). A kritika természetesen indokolt lehet, de a probléma az, hogy az intézmények csak a kiválasztási folyamatot tekintik szűrőnek. Nem vagy alig foglalkoznak a kimaradókkal, általában a leszakadást csak a hallgató hibájának tekintik. Ez a klasszikus kapitalizmus, a szociáldarwinizmus szelleme, ami nem segíti a tudásalapú gazdaság megteremtését. A mérnök képzésnél ez különösen fontos probléma, mert a mérnök szakma lényegének a matematikát tekintik, ami természetesen igaz is, de ez alkalmazott matematika, a társadalmi szükségletek kielégítésének műszaki oldalát kutatja. Ehhez szükség van matematikára, de a matematika eszköz, és az is érték, ha valaki felismeri a szükségletet és az azt kielégítő műszaki megoldásra ötlete is van. A felsőoktatásból minden évben kimaradt átlagosan 5800 fiatal, aki műszaki vagy informatikai felsőfokú végzettséget szeretne, és valószínűleg ők vonzódnak a műszaki területhez, azaz van érzékük a technológiai fejlődésben való részvétel iránt. Meg kell említeni, hogy kimaradt 4600 pedagógus jelölt és mintegy 3000 orvos- és egészségügyi tanulmányokra jelentkező fiatal, akik szintén valamilyen módon szeretnének bekapcsolódni a képzésbe.
Tudományterületenként vizsgálva a felvételi arányokat, azok 35% és 83% között mozogtak (lásd 4.ábra). A természettudományi szakokon volt a legmagasabb 83% a felvételi arány, aminek alapvetően finanszírozási oka van: mindenkit felvesznek a pénzügyi fenntarthatóság érdekében, ugyanakkor amint lehet, megszabadulnak a hallgatótól, nem, vagy minimális mértékben vonják be őket kutatásokba, hiányoznak a folyton bővülő műhelyek.
Az elmúlt öt év felvételi adatai alapján megállapítható, hogy még a gazdasági szempontból fontos, stratégiai kiemelt képzéseknél sem láthatóak magasabb felvételi arányok. A műszaki, informatikai pályákon a jelentkezők negyede nem kerül be a felsőoktatásba, a pedagógus és az egészségügyi pályákon még rosszabb a helyzet a hallgatók harmada kimarad a remélt képzésekről.
4. ábra: A felsőoktatásba sikeresen bekerülő jelentkezők aránya tudományterületenként
Forrás:https://www.felvi.hu/felveteli/ponthatarok_statisztikak/elmult_evek/!ElmultEvek/index.php/elmult_evek_statisztikai/kepzesi-teruletenkent
Felsőoktatásból lemorzsolódó hallgatók
Az egyetemekre jelentkezők 30%-nak kimaradása mellett magyarázat lehet a diplomások alacsony arányára a felsőoktatásból lemorzsolódók magas száma. Az adatok szerint a felsőoktatásba felvett hallgatóknak 30-50%-a, nem fejezi be tanulmányait, nem szerez diplomát. Ezt az ágazat szakmai irányítói a 2016-os felsőoktatási stratégiai helyzetelemzésben is megállapították: „A magyarországi lemorzsolódási adatot nemzetközi összehasonlításba helyezve elmondható, hogy a hazai arányszám 10%-kal magasabb az EU tagországok átlagos 25-30 %-os arányszámához viszonyítva, van tehát érdemi potenciál a hallgatói sikeresség növelésére.” (Fokozatváltás a felsőoktatásban stratégia Cselekvési Terv 12.old).
Az egyetemi képzéseket sikeresen befejező és lemorzsolódó hallgatók tendenciáit elemezve a fiatalok közt legnépszerűbb két tudományterület, a gazdasági- és műszaki alapképzések és a bölcsész és informatikus hallgatók hosszú távú képzési státuszait vizsgáljuk (lásd. 5. és 6. ábra)
5. ábra: Gazdaságtudományi alapképzések – hallgatóinak tanulmányi státusza, tanévenként, 2018 évi mérés alapján
6.ábra: Műszaki alapképzések – hallgatóinak tanulmányi státusza, tanévenként, 2018 évi értékelés alapján
7. ábra: Bölcsészettudományi alapképzések – hallgatóinak tanulmányi státusza, tanévenként, 2018 évi mérés alapján
8.ábra: Informatikai alapképzések – hallgatóinak tanulmányi státusza, tanévenként, 2018 évi mérés alapján
Az ábrák értelmezéséhez segítséget adhatnak az alábbi hallgatói státusz meghatározások:
- Sikeres teljesítés a tanulmányok eredményes befejezése, diplomaszerzés.
- Képzés folyamatban, azoknak a hallgatóknak az aránya, akik a mérés pillanatában felsőfokú tanulmányokat még nem fejezték be.
- Lemorzsolódott hallgató, aki alapvetően tanulmányi okból, javító, ismétlő vizsgák megengedett számának túllépése miatt vagy átsorolás után a költségtérítés nem vállalása miatt fejezi be tanulmányait.
- Kilépett hallgató, aki eredeti képzését feladva, adott intézményen belül vagy másik intézménybe átlépve képzést, szakot vált.
Az 5. ábra az alapképzésekre felvett közgazdász hallgatók képzési státuszát mutatja 2018. év végén mérve. Azaz a 2006/07. tanévben tanulmányaikat kezdők, a 2007/08. tanévben tanulmányaikat kezdő hallgatók tanulmányi státuszát, bezárólag a 2017/18. tanévben felsőfokú tanulmányokat kezdő hallgatók tanulmányi státuszaival.
Látható, hogy minél hosszabb a kezdéstől a mérésig eltelt időszak, annál tartósabb befejezett tendenciák rajzolódnak ki és alacsony a még folyamatban lévő képzések aránya. Például a 2006/07 tanévben tanulmányokat kezdő közgazdászhallgatók közül a 2012/13. évfolyamig a sikeresen diplomát szerző aránya 53% volt. A 2013/14. évfolyam hallgatói közül 2018 végéig 48 %, sikeresen teljesítette a választott szakot, diplomát szerzett. A 2013/14. évfolyam közgazdász hallgatói közül 13 %-nál még folyamatban voltak a tanulmányok 2018 év végén. A lemorzsolódott hallgatók aránya a 2013/14. évfolyamon 31 % volt, a kilépett hallgatók aránya 9 % volt a mérés időpontjában. A 2017/18. tanévben tanulmányokat kezdők közül egy év után, 2018. év végén a hallgatók 92%-nál a képzés folyamatban volt, 5% lemorzsolódott, a kilépett hallgatók aránya 3% volt.
A négy tudományterület, a gazdasági, műszaki, bölcsész és informatikus hallgatók tanulmányi teljesítményét a nemzetközi gyakorlat alapján értékelve azt látjuk, hogy a hallgatói sikeresség alakulása tartós tendenciákat mutat. (Az értékelés időpontja előtt legalább hat évvel korábban megkezdett tanulmányokat tekintve.) A közgazdász hallgatóknak átlagosan 53%-a szerzett diplomát, ez 2006 és 2012 között nem javult. A műszaki képzéseknél, a mérnök hallgatóknál és az informatikusok közt (4. és 6. ábra) a sikeresen diplomázók aránya az időszak alatt folyamatos emelkedést mutatott, 42%-ról, 49%-ra és 35%-ról, 39%-ra emelkedett. A bölcsész szakokon a sikeresen diplomázók aránya némileg 63%-ról, 60%-ra csökkent.
A Felsőoktatási Információs Rendszer publikált adatait felhasználva az egyes tudományterületek oktatási eredményességének alakulását mutatja a 9. ábra. (Eltekintünk a 2013 és 2018 közötti évfolyamok tanulmányi teljesítményeinek értékelésétől, nemzetközi gyakorlat szerint, mert ott még a folyamatban lévő, lezáratlan képzések aránya számottevő.)
A 2006 és 2012 között indult évfolyamok közül 2018-ig a társadalomtudományi-, egészségügyi alapképzésben tanulók és a bölcsészhallgatók között volt a legmagasabb, 60% körüli a sikeresen diplomát szerzők aránya. Az agrárképzések hallgatóinak mintegy fele szerzett diplomát évekig, majd 2012-es évfolyamoktól a belépett fiatalok képzési eredményessége javult, 58% fölé emelkedett a diplomázók aránya az évfolyamon belül. A műszaki és informatikai képzések hallgatói közt volt a legalacsonyabb a sikeresen diplomázók aránya. Kedvező változás volt, hogy a tanulmányi eredményesség ezeken a képzéseken javult.
Kedvező tendencia, hogy az időszak alatt a hallgatói sikeresség összességében enyhén javult, ennek ellenére a diákok között legnépszerűbb gazdasági- és műszaki szakokon a tanulók megközelítőleg fele nem fejezi be az eredetileg megkezdett tanulmányait. (Pedagógus szakokról publikált adatok nem szerepeltek a honlapon.)
9.ábra: A sikeres oktatási kimenetek alakulása egyes tudományterületenként, évfolyamonként, (2018. év végi tanulmányi státuszok alapján)
Forrás: Felsőoktatási elemzési jelentések 2018/3,4; 2019/1,2; 2020/1.
Ez azt mutatja, hogy az intézmények a hallgatók felét elvesztik, ami a tehetség pazarlását jelenti, embertelen gyakorlat és közvetlen gazdasági veszteség. Az intézmények alapvetően nem terelik a hallgatókat arra a pályára, ami képességeiknek leginkább megfelelne, hanem szelektálnak, „kiválasztják a legjobbakat”, bármit is jelentsen ez. Ettől a gyakorlattól még azok a hallgatók is frusztrálódnak, akik egyébként sikeresen abszolválják a vizsgákat, nem úgy tekintenek az intézményre, amint amelyik segítette és támogatta őket, hanem megalázásuk és kizsákmányolásuk helyszínére. És ez közvetlen gazdasági veszteség, hiszen minél később kerül ki a folyamatból a hallgató, annál többet invesztált belé az állam, a család, ő maga, annál több a közvetlenül mérhető gazdasági veszteség.
A lemorzsolódási arányok a sikeres tanulmányok inverz adatai, a kilépett más képzésre átjelentkezettek adataival együtt. A legnagyobb lemorzsolódási arányok, a kevésbé sikeres szakokon az informatikai-, természettudományos és a műszaki alapképzéseknél voltak, az a legalacsonyabb a hallgatók lemorzsolódása az egészségügyi-, társadalomtudományi- és bölcsész alapképzéseknél volt.
A felsőoktatás lemorzsolódási adataiból és a korai iskolaelhagyók arányaiból látható, hogy a hazai oktatási rendszer minden szintjén jelentkező komoly oktatásminőségi probléma a lemorzsolódás, ami nemcsak az alapképzésben, hanem a felsőoktatásban is jelen van. Előrelépés lehetne ezen a téren a 2016-os felsőoktatási stratégiában megfogalmazott hallgatói sikerességet támogató eszközök bevezetése a felsőoktatásban: a bemeneti kompetencia mérés, felzárkóztatás, hallgatói motiváltság növelése, mentorálás, ösztöndíjak növelése.