Beszélgetés fiatal közgazdászokkal
A Magyar Közgazdasági Társaság Fejlődésgazdaságtani Szakosztálya online beszélgetést szervezett az MKT Ifjúsági Bizottságával, aminek az összefoglalóját közöljük. A beszélgetésre meghívtuk az MKT összes egyetemi szervezetét, végül a Debreceni Egyetem, Kunkli Gréta személyében és az MKT Corvinus (Halász Győző Mihály, Lits Levente, Kunsági Zsóka), fogadta el meghívásunkat, illetve vendégünk volt Bencsik Ildikó, az Ifjúsági Bizottság elnöke is. A beszélgetést Trautmann László vezette.
A világjárvány után érezhető, hogy egy új középtávú gazdaságpolitikai korszak kezdődik el. Mit gondolnak erről a korszakhatárról? Miben fog átalakulni a tág értelemben vett gazdaságpolitika, milyen új tendenciák jelennek meg, és ezekre hogyan fog reagálni a közgazdaságtudomány, illetve az egyes gazdaságtudományi diszciplínák?
Bencsik Ildikó: Bízom benne, hogy a következő években több pénzt fognak az egészségügybe fektetni, hogy a járványokat felkészültebben tudjuk kezelni.
Kunkli Gréta: Szakmák hangsúlyossága meg fog változni véleményem szerint. Az egészségügy sokkal fontosabb tűnik most hirtelen, például a turizmussal szemben. Megítélésük változik, felborulhat fontossági sorrend, munkarend is meg fog változni szerintem. Nem fognak visszaállni az irodai munkára az egyes szektorokban. Teljes home office-ra átállás is történhet, ezzel megelőzve, hogy egy újabb válsághelyzet esetén hirtelen sok embernek kelljen otthoni munkára átállni.
Lits Levente: Új foglalkoztatási modellben jött létre, meg fog szűnni a változás következtében a periféria félperiféria viszony. Elindul egy átalakulás a tudás alapú társadalom irányába. Az online térben megjelenő vélemények kritikájaként egy tudás alapú modell fogja megfogalmazni magát. Ellensúlyozva mindezt a közgazdaságtudomány és az ezzel foglalkozó filozófiai gondolkodás is választ fog erre adni. Emellett a technológia átfogó és kortárs kritikája is megjelenik az elkövetkezendő időszakban, mindezen változásokra nemcsak a gazdaság, de a társdalom egésze is reagálni fog.
Kunsági Zsóka: Úgy gondolom azalternatív irányzatok erősödnek a közgazdaságtanban. Ennek kapcsán én úgy érzékelem, hogy megváltoztak a fogyasztási szokásaink.
A következő tíz-tizenöt évben milyen fő veszélyforrásokat látnak a gazdaságban (klímaváltozás, újabb járvány, stb.) Ezekre hogyan lehet majd felkészülni gazdaságilag? Az Önök korosztálya mennyire tart egy újabb válságtól, és hogyan készül ezekre? Látnak-e mentalitásbeli különbséget ebben a tekintetben az idősebb közgazdászokhoz képest? Mit gondolnak, milyen technológiai tendenciákra kell odafigyelni a következő tíz évben, amihez majd gazdaságpolitikai és üzleti modelleket érdemes kialakítani?
Bencsik Ildikó: Az egyik veszélyforrásnak érzem a magasabb munkanélküliséget. Sokan nehezen tudtak alkalmazkodni a hirtelen jött új helyzethez. Remélem olyan intézkedések fognak történni, amelyek megkönnyítik az új kihívásokhoz való alkalmazkodást és segítik a megváltozott világban az elhelyezkedést. Szerintem például a turizmus és az offline események, rendezvények jelentősége csökkeni fog a jövőben.
Kunkli Gréta: Fel kell készülnünk újabb válságokra, gondoljunk itt akár csak a klímaváltozásra. Ki kell alakítanunk krízis protokollokat és frissíteni a meglévőket. A cégeknél a legtöbb válságterv pénzügyi krízisre lett tervezve, de a jelenlegi helyzet következtében véleményem szerint másfajta krízistervekre is szükség van. Sikeres stratégiákat fontos lenne egymással megosztani. Ami a technológia tendenciákat illeti a digitalizáció meg fog erősödni, akár a fizetőeszköz is megváltozhat. Sok helyen már most korlátozva van a készpénz használat, erre is fel kell készülni. Mentalitásbeli különbségeket tekintve kevesebb tapasztalattal és szakmai tudással rendelkezünk, mint az idősebb generációk, de rugalmasabban alkalmazkodunk. Bízok abban, hogy valamilyen megoldás mindig van. Nem félek a változástól, de készülnünk kell rá.
Lits Levente: A gazdaság szerves része a társadalomnak és így kizárólag annak kontextusában értelmezhető. A gazdaságban jelenlévő változások a társadalomban jelenlévő politikai, technológiai és értékrendi folyamatokon keresztül érthetőek meg. A közgazdásztársadalom tágan értelmezve mindig is a mainstream irányzatokat képviselte a tudományon belül, de mindig volt egy másfajta nézőpont is, ahol máshogyan gondolkoztak a társadalmi problémákról. Amikor tehát a gazdaság felkészítéséről beszélünk, akkor valójában arról beszélünk, hogy a társadalmathogyan lehet képessé tenni a válság megoldására. Ennek értelmében a társadalom képes legyen a környezet és a saját viszonyaira érdemben reagálni, valamint felszámolni minden létező válságjelenséget.
Halász Mihály: Óriási szemléletváltásnak kell abban bekövetkeznie, hogy hogyan gondolkodunk a gazdaságról. Nem egy vákuumban létezik, ahogy azt Levente is kifejtette. A közgazdaságtan az erkölcs tudományokhoz van legközelebb. Ilyen szempontból erkölcsi válságot élünk meg. Kérdés, hogy az emberiség túl tud-e ezen jutni és tud-e alternatívát kínálni. Nyilván a közgazdász társadalomnak is óriási ebben a felelőssége, hiszen nem tekinthetjük teljesnek a munkánkat, ha a gazdálkodó nem tud erkölcsösen viselkedni, mert a mi felelősségünk, hogy ő erkölcsösen viselkedjen.
A fenti tendenciák hogyan fogják befolyásolni az Önök karrierjét? Hogy érzékelik, pályatársaik milyen karrieruta(ka)t képzelnek el magunknak? Önök szerint ezek mennyire reális elképzelések?
Bencsik Ildikó: 5 éve dolgozom egy tanácsadó cégnél és a válság nem volt rossz hatással a cég működésére, sőt árbevétel növekedést tudott elérni. A karrieremet nem befolyásolta a válság. A cég létszáma körülbelül 60 fő, így az elszemélytelenedést sem éltem át a home office ellenére, nem úgy, mint ahogyan egy nagy multinacionális cégnél dolgozó átélhette. Ami a trendeket illeti, sok fiatal szeretne saját vállalkozásba kezdeni. Ehhez ma már több mentorprogram és cég áll a fiatalok rendelkezésére, amely szakmailag és pénzügyileg segítheti őket. Az ötlet validálását – amelyet piacra szeretnének dobni – sok fiatal vállalkozó elfelejti, de egy tapasztalt személy sokat segíthet ebben.
Kunkli Gréta: Egy startup elindításában már én is gondolkoztam, de még nem most. Nagyon szeretnék sok mindent kipróbálni és megtanulni. Amint elég tapasztalatom és hozzáértésem lesz akkor talán belevágnék egy ilyenbe. Ami a karrieremet jelenleg értékesítési asszisztensként dolgozom, de érdekel a rendezvényszervezés is. A munkám során szerzett tapasztalatok alapján vezetőképzéssel szeretnék foglalkozni majd a jövőben. Nem hiszem, hogy általánosságban olyan nagyon befolyásolná a közgazdászok életét a járvány. Mindig lesz szükség rájuk, talán most még inkább fontos a szerepük, mint valaha, mert átlátják, hogy mi fog történni és tudnak erre a kihívásokra reagálni. Pályatársaim közül sokan túlpozícionálják magukat és túl gyorsan szeretnének vezetők lenni.
Lits Levente: A kapitalizmus 21.századi szakaszában a vállalkozó, mint startupper vált az önmegvalósító és lehetőségközpontú életutak fő modelljévé. Én is azzal szembesültem, ahogyan sok-sok kortársam, látva Elon Muskféle karrierutak példáját, hogy az egy életen át tartó értékteremtő munkával szinte lehetetlen érdemben érvényesülni, a kellő megbecsülést megszerezni. Számomra a szakmai és emberi sikerek jelentik a perspektívát, életem során, azt gondolom, a társadalom és a mindennapok problémái mellett átfogóbb kérdésekkel is szívesen foglalkoznék.
Halász Mihály: Alapszakos csoporttársaim körében sokan multinacionális vállalatoknál kezdtek el dolgozni, alkalmazott közgazdaságtani diplomával. Közgazdasági elemző mesterszakon, sokan dolgoznak az MNB-nél, de a multinacionális cégek ugyanúgy népszerűek. Kérdés, hogy mennyire szeretnének a hallgatók a döntéshozatalba bekapcsolódni. Volt például, hogy Monetáris Tanács ülést szimuláltunk szeminárium keretében és azt sokan szerették, de a valódi döntés következményeitől az emberek általában félnek. Egyszerűbb a háttérben dolgozni, mint a döntéshozatalba bekapcsolódni.
Kortársaikat, más egyetemek vagy más szakok hallgatóival kommunikálva mennyire elismert a közgazdász szakma és a közgazdász diploma? Milyen a külső megítélése a mi szakmánknak? Tudunk-e, és ha igen, akkor hogyan esetleg ezen javítani? Hogyan tud hitelesebbé válni tudományunk?
Bencsik Ildikó: Egyetértek azzal, hogy a közgazdászok megítélése lehetne jobb, főleg a BME-n mérnökök közt közgazdászként végezve. A munka világában ezt a megkülönböztetett megítélést nem tapasztaltam. Közgazdász végzettséggel sok helyen el lehet helyezkedni, és a társadalom szemében ez úgy csapódik le, hogy ha közgazdász vagy, bármire jó leszel. Azonban nem tapasztaltam túl negatív dolgokat, inkább optimistán látom ezt a helyzetet.
Kunkli Gréta: Turizmus szakot sokan megfoghatóbbnak ítélik, emiatt nincs negatív megítélése az egyetemen. Munkakeresésnél határozattan örültek a közgazdász végzettségemnek, és emiatt sok plusz feladatot is kaptam a jelenlégi munkahelyemen. Nem tapasztaltam negatív visszajelzést a közgazdászokkal szemben.
Lits Levente: Corvinusos alkalmazott közgazdász hallgatóként mindig próbálom a környezetemben felmérni szakmám megítélését. Az a tapasztalatom, hogy a közgazdász képzést más meghatározó egyetemeken tanuló ismerőseim nem tartják kellően színvonalasnak, sokszor a meghaladni kívánt önzőséggel azonosítják az egyetem képzéseit, feketelyukként nyelve el mindenféle disszenzust.
Halász Mihály: A közgazdász, mint szakma merre tart, az egy nagyon érdekes kérdés. Emberi életekről és sorsokról döntünk, amit sokan nem éreznek át. Ami a hivatásunkat illeti, nem szeretem a karrier szót, nem csak amiatt mert van egy kicsit neoliberális hagyománya, hanem inkább a Weber-i hivatástudatot tartom sokkal előrelátóbbnak és a közgazdászok számára mintaadónak.
Eddigi egyetemi tapasztalataik alapján hogyan alakítanák át a képzést? Milyen ismeretkörökre hangsúlyoznának inkább, melyekre kevésbé? Hogyan változtatnának a képzési formákon (szeminárium, előadás vagy valami más)? Mit gondolnak a szakstruktúráról, amiben képezték Önöket? Változtatnának-e a képzés hosszán?
Bencsik Ildikó: A mesterszakot a Műegyetemen közgazdasági elemző szakon végeztem. Azt minden szempontból tökéletesnek tartottam. 9-en voltunk a szakon, szinte minden óra szakmai beszélgetés volt az oktatókkal. Kiscsoportokban dolgoztunk, előadásokat tartottunk egymásnak. Egy mesterszakon szerintem maximum 10-20 fő az ideális létszám.
Kunkli Gréta: A tárgyak sorrendjét tekintve, az utolsó évekbe tennék menedzsment típusú tárgyakat, így az addig megszerzett tudást egybe tudjam építeni. Tréningeket is tennék a képzésekbe, pl. Karriermenedzsment, Önfejlesztés, Vezetőképzés. Üzleti szituációkat is jobban bevonnám a képzésbe. Kisebb létszámú oktatást szerveznék.
Lits Levente: A tudomány demokratizálása az oktatáson keresztül valósítható meg. Az értékrend oktatását jobban előtérbe helyezném. Az egyetem során az ember, mint felnőtt lép be az iskolába, így saját érdeke az értékrendi tudás megszerzése, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon. Egy olyan oktatási modell lenne hatékony szerintem, ami a lehetőségekre és a képességekre épít. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az uralkodó irányzat részletes ismerete helyett, a képességfejlesztésre és a világnézeti sokszínűség felmutatására.
Halász Mihály: Első lépéskéntúj tankönyvek kellenek az alapozó tárgyakból. Mérlegelni kell, hogy hogyan oktassuk az egyes tárgyakat. Például menedzsment készségek átadását nem biztos, hogy egy levegőtlen tanteremben a táblánál kellene megszervezni. Tudományos műhelyek reneszánszukat élik, és ilyen kisebb csoportokban hatékonyabb lehet a tudásátadás és az értékrend közvetítése.
Az összefoglalót készítette Póta Krisztián.