Életének 96. évében, 2021. január 14-én elhunyt Dr. Köves Pál, az Egyetem Statisztika tanszékének professor emeritusa.
Az alábbiakban dr. Sugár András, egyetemi docens, a Statisztika Tanszék vezetőjének temetésen elmondott beszédét közöljük.
Tisztelt gyászolók!
Azért jöttünk össze, hogy Köves Páltól a férjtől, apától, apóstól, nagyapától, baráttól, kollégától, pályatárstól, tudóstól, tanártól búcsúzzunk. Nekem elsősorban tanárom volt, még azután is, hogy már kollégák lettünk, és 35 évet töltöttünk el együtt a Közgazdaságtudományi egyetem Statisztika tanszékén.
Nem néztem utána, de szerintem nincs olyan ember, aki többet töltött volna el a Közgazdasági, Marx Károly, Budapesti, majd Corvinus Egyetemen, mint Köves Pál. Nem lehet ilyen ember, hiszen amikor az egyetem megalakult 1948-ban (egy újabb felvételi vizsga után, hiszen előtte már a Műegyetem közgazdasági karán elkezdte tanulmányait) az első pillanattól fogva hallgatóként itt volt. 1951-től tanított a Statisztika tanszéken, végigjárta az egyetemi oktatói lét összes fokozatát, tanársegédként kezdte, eljutott az egyetemi tanári címig, majd nyugdíjazása után élete végéig a tanszék professzor emeritusza volt. Azaz összesen 72 évet töltött el az egyetemen. Kisebb dolgokban is nagyon kitartó volt. Pl. 1975-ben alapította a Statisztika tanszék lapját, a tanszéki nyúzt, ami bár egy nem egy túl gyakori periodika, mert húszévente jelenik csak meg, de 40 éven keresztül mindnek ő volt a főszerkesztője.
1995-ben a tanszéki nyúz 2. számában összeállított egy tanszéki kriptát, amiben a már elhalálozott, a tanszék életét meghatározó személyekre emlékezett. Talán furcsának tűnhet, ha egy viccesnek szánt lapban kripta van, ezért egy mottót is írt elé, miszerint: „ha egy komoly lapnak lehet viccrovata, akkor egy vicclapnak is lehet komoly rovata”.
Ennek bevezetőjében írta a következő gondolatokat:
„A tanszék személyi állománya mindig jó kollektívának számított az egyetemi közvélemény előtt. Már az ötvenes években is, a hétköznapok szempontjából figyelmen kívül hagyható felsőségtől eltekintve mindnyájan fiatalok, közel azonos korúak voltunk. A tanszéki bulik alkalmával a kollektív szellemet magunk közt méltatva tréfásan abban állapodtunk meg, hogy majd a végén (valamilyen messze távoli jövőben) is együtt maradunk egy tanszéki kriptában. Szikinger Pista javasolta, hogy a tanszéknél maradó KK jövedelmeket fordítsuk erre a nemes célra, és ő vállalta kripta megépítését is. Már idősebbek voltunk, de még élt a tanszéki kripta kultusza, amikor azt találtam mondani egy meghitt összejövetel alkalmával, hogy jó vicc lesz ez az első temetésig. A főnök (Ollé Lajos) komoran elismételte a jóslatot. Úgy is lőn. Múlnak az évtizedek és lassan, de biztosan lépkedünk felfelé a korfán. Egyre többen nyugszanak már a csak képzeletben létező közös helyen az egykor a tanszéki állományban lévők közül, akik nélkül az ő idejükben nehezen lett volna elképzelhető a Statisztika tanszék, és akik nélkül talán ma és a jövőben se lehetne pontosan olyan a tanszék, mint amilyen. Vajon van-e elég szabad percünk rájuk gondolni, tud-e eleget az ifjabb nemzedék a régiekről?”
Köves Pál meghatározó alakja a magyar statisztika tudománynak és a statisztika oktatásának közgazdászok számára. Voltak elődei, mesterei is, akikre ahányszor csak lehetett visszaemlékezett. Úgy kezdte pályafutását a statisztika tanszéken, hogy Theiss Ede előadásait írta le, mint hallgató-demonstrátor, miután nagyon jó gyorsíró volt. Ő maga mesélte, mennyire meghatározó volt statisztikussá válásában Theiss Edével való kapcsolata. Felemás, de szintén fontos volt a tanszék második tanszékvezetőjével, Péter Györggyel való szakmai viszonya. Harmadik tanítómestere Irving Fisher volt, akivel ugyan nem találkozott, de Fisher The making of Index number könyve egy életre meghatározta munkásságát. Még Kádas Kálmánt tekintette tanárának, akitől először hallott a különböző súlyozású indexekről pl. (aki egyébként a Köves-Párniczky könyv mindhárom kiadásának a lektora is volt), és többször hallottam tőle azt a történetet, hogy amikor Kádas Kálmán temetésén voltak, mennyire tetszett neki, amikor a búcsúbeszédben egy műszakis hallgató egyszerűen, de őszintén csak annyival zárta a beszédet, tiszteletem professzor úr. Utolsó művei, amit elküldött nekem is egy évvel ezelőtt éppen Theiss Edéről és Péter Györgyről szóló megemlékezése volt, amit azzal a kísérő szöveggel küldött át, hogy jó lenne, ha a mai, fiatalabb statisztikus generáció is hallana a meghatározó régebbi statisztikusokról.
Számos tanítványa volt, nem szeretnék név szerint senkit kiemelni, akik a Közgázon végeztek és közük van a statisztikához valahol mind Köves tanítványok valamilyen mértékben, de szerintem sok statisztikus ezt szintén vallja magáról, függetlenül attól, melyik intézményben végzett/tanított. Párniczky Gáborral írt közös tankönyvük az Általános statisztika 40 évre meghatározta a közgazdasági felsőfokú intézményekben a statisztika oktatását, generációk tanultak ezen könyv alapján és szellemében. Érdemes erről a könyvről egy kicsit részletesebben is beszélni, több alapozó művük után három, mindig lényegesen átdolgozott kiadása jelent meg 1960-ban, 1973-ban és 1981-ben. Hatása túlnyúlt az egyetemeken, hosszú ideig a magyar statisztikai gondolkodás meghatározó műve volt. Ebben a műben lehet a leginkább nyomon követni azokat az elemeket, amiket már a kortársak is „kövesizmusnak” neveztek. A kövesizmus leglényegesebb eleme talán az volt, hogy az addigi elég pragmatikus felfogással szemben igen alaposan elméleti oldalról, az alapfogalmak szinte axiomatikus definiálásával, a statisztikai alapműveletek gondos rendszerezésével közelítette meg tárgyát, a statisztikai elemzési módszertant.
Ebből nagy viták is keletkeztek, sokszor kellett megvédenie álláspontját. Egyik tipikus terepe ennek pl. a Fisher -index volt, ami ellen a leggyakoribb ellenvetés az volt, hogy nincs konkrét közgazdasági tartalma a formulának. Köves Pál szavaival élve: „Valójában azonban inkább csak azt lehetne jogosan felróni, hogy a formula mögött álló modell nem felel meg egy olyan egyszerű feltételezésnek, mint az egyik vagy a másik alapformula. Láttuk azonban, hogy az egyszerű feltételezések egyoldalúak, a keresztezés pedig éppen a közgazdasági valóság többoldalú megközelítésére törekszik. a bonyolult valóság jó megközelítése általában bonyolult modell felállítását teszi szükségessé.”
Az Általános statisztika oktatása, művelése mellett már nagyon korán az indexek felé fordult a figyelme, és később ez vált kutatási területévé. Ebből a témakörből írta meg annak idején kandidátusi, majd nagydoktori dolgozatát is. Nagyrészt ma is mindent aszerint tanítunk ezen a területen, ahogy ezt ő annak idején felépítette, a neve is biztos, hogy nemzetközileg is ismert marad az ÉKS indexformula miatt. Az ÉKS, mint közismert, az Éltető, Köves, Szulc vezetéknevek rövidítéséből származik, és a nemzetközi összehasonlítások ma már egyeduralkodó formulája, tulajdonképpen a Fisher-index egy kiteljesítése, általánosítása. Nemcsak tranzitív, de egy minimumtulajdonsága is kiemeli a többi index körül, amit éppen Köves Pál bizonyított először. Az indexek területén fő műve az „Indexelmélet és közgazdasági valóság” című könyv, ami angolul és oroszul is megjelent, és ma is az indexelmélet egyik alapművének számít. Ebben a nagy elődök munkásságát is összefoglalja, és megalkotja az indexek családfáját, amelybe minden indexformulát egy logikai rendszer alapján el lehet helyezni. Vannak olyan részei, amelyet érdemtelenül elhanyagol a mai elmélet és főleg gyakorlat, mert valószínűleg messze megelőzte vele korának igényeit. A könyvben leírja a közgazdasági indexelmélet alapjait is, összehasonlítja azt a statisztikainak nevezett indexelmélettel és megfogalmazza az integrált indexelmélet iránti igényt, de azt már nem dolgozza ki, és ez azóta sem történt meg. Pedig a mai indexszámítási problémák esetén, amit pl. a covid járvány a gyakorlati indexszámításban el is mélyített az ott leírt területeken való elméleti és gyakorlati továbblépést megoldásokat hozhatna. A közgazdasági indexelmélet abból indul ki, hogy nem feltétlenül kell egy konkrét fogyasztói kosarat definiálni ahhoz, hogy pl. az árváltozások mértékét számszerűsítsük, elég, ha a számlálóban és nevezőben szereplő q (mennyiségi) adatok ugyanazt az életszínvonalat testesítik meg. (Ez vezet a közömbösségi görbék rendszeréhez.) Ez a modell másképpen kezeli azt, hogy a termékek minősége, akár típusa is változik, ez a változás szerves része, így egész másképpen lehet megragadni a minőségi változást. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon tudomásom szerint közgazdasági indexelmélet alapú számszerűsítési kísérlet nem történt, pedig a big data alapú számszerűsítések ennek feltételeit régen megteremtették. Talán most, 40 év múltán jött csak el ennek az ideje.
Köves Pál nagy hatású, jelentőségű pedagógus volt, igazi tanáregyéniség. Szerette a tárgyat amit tanított, és az okozta számára az örömet, ha ezt a szeretetet vagy legalább a megértést, a tanított módszerek hasznosságának érzetét át tudta adni tanítványainak. Ugyanakkor egy olyan időben, rendszerben tanított, amit alapvetően a tömegoktatás jellemzett. Évtizedekig volt a Statisztika tárgyfelelőse, Párniczky Gáborral karöltve elérték, hogy a Statisztika tanszék az egyetem egyik legmegbízhatóbb, legjobb, legkorrektebb tanszékévé vált. igyekezett a megértést, a tárgy iránti szeretetet átadni, de ebben a rendszerben ez nehéz volt. Nagy technikai újító is volt, elég csak az előadáslapok használatára (ez már az ötvenes évek elején is használatban volt), a programozott tananyagokra, képletgyűjteményre, fóliasorozatokra, rengeteg oktatást segítő technikai elemre gondolni. „Mindig arra törekedtem, hogy jó színvonalú, egységes, stabil és kiszámítható legyen az oktatásunk és a számonkérésünk egyaránt” mondta.
Ami pedagógusként nekem az egyik életre szóló tanulság, az az áltudás elleni küzdelme. Nemegyszer kikelt az áltudás ellen, jópárszor minket, kollégákat is korholva, amiért akár még támogatjuk is ezt. Érdemes a saját szavait hívni segítségül, mi is az az áltudás:
„Aktív oktatóként minden eszközzel megpróbáltam küzdeni az áltudás ellen. Az ellen, ami látszólag eredményt, sikeres vizsgát hozhat, de valójában a felszínen marad, ha egyáltalán marad belőle valami. Ez az áltudás részben a tömegoktatás és az uniformizált számonkérés következménye, ezért, a jelenlegi tendenciákat látva, nem lesz könnyű harcolni ellene. Kiváltképp azért, mert sokszor a pedagógusok is érdekeltek abban, hogy áltudást közvetítsenek. Jó lenne, ha fiatal kollégáim a Statisztika tanszéken és természetesen másutt is, felismernék ennek valós veszélyeit, és megpróbálnának keményen megküzdeni a maradandó és értékes, valódi tudás átadásáért.”
Szeretnék még arról beszélni, ami nekem szervesen Palihoz tartozik, a fantasztikus humorérzékéről. Szerencsére viszonylag sokat írt, nemcsak könyveket, tananyagot, cikkeket, de többek között újságot, a tanszék őskorát és hőskorát, Közgazdász cikkeket, humoreszkeket, úgyhogy humora is nagyon jól dokumentáltan fennmaradt az utókor számára. Sok hozzászólásában is felcsillant humora, most az jutott eszembe, amikor egy kandidátusi elővédés során a tanszéken, amikor már kissé elvesztette türelmét a sok semmitmondó vagy mellébeszélő hozzászólás hallatán, felszólalt és csak ennyit mondott: „Javaslom, hogy a korrelációról szóló vitában lehetőleg csak az szóljon hozzá, aki tud korrelációt számolni.”
A magam részéről ha élek még és lesz erőm, ígérem, hogy a tanszéki nyúz 2035. évi 4. számában lesz egy cikk az alapító főszerkesztőről. Tiszteletem professzor úr! Kedves Pali, nyugodj békében!