Gondolatok David Graeber: Bullshit munkák (Typotex, 2020) című műve alapján
Brezovszky Dorottya – Cserni Zsuzsa – Horváth Anna
A Kandó Klub keretében hallgatókkal a Budapesti Corvinus Egyetemről és a Műegyetemről közösen olvastuk el David Graeber Bullshit munkák című könyvét. Az olvasás végén azt kértük a hallgatóktól, hogy az általuk legérdekesebbnek tartott részről fogalmazzák meg véleményüket. Három írás született, ebből az első olvasható most.
A feltétel nélküli alapjövedelem (universal basic income) a társadalombiztosítás egy olyan potenciális rendszere, melyben minden állampolgár havi rendszerességgel részesül a megélhetéshez szükséges anyagi támogatásban, mindenfajta feltételtől mentesen. Elsődleges célja a lakhatás vagy élelmezés biztosítása pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatások formájában. A különböző segélyektől és támogatásoktól az különbözteti meg, hogy minden felnőttkorú lakosnak jár szociális vagy anyagi helyzetétől függetlenül [Peters, 2021].
Az alapjövedelem ötlete már az 1600-as években felmerült Thomas More Utópia című művében, de azóta is rendkívül megosztóak a nézetek és az érvek ellene és mellette. Bevezetése ellen két indok szól. Az egyik annak magas költsége az állam számára: az Amerikai Egyesült Államokban egyes tervek és becslések alapján az alapjövedelem bevezetése a teljes központi költségvetés felét emésztené fel. A kritikusok másik érve, hogy egy feltételek nélkül, havi rendszerességgel kapott anyagi juttatás negatívan befolyásolná a munkára való hajlandóságot, így annak bevezetése nem érné el alapvető célját, nem a jólétet növelné, hanem a munkakerülő lakosságot. Gyakran felmerülő kérdés még az alapjövedelem igazságossága a társadalom különböző csoportjaira nézve, hiszen mindenki egyforma összegben részesülne, viszont ez az összeg az anyagi helyzettől függően eltérő arányokban növelné az adott egyén jólétét, járulna hozzá az életszínvonalához. Mellette szóló érv a társadalmi jólét és anyagi biztonság javítása, az alapvető emberi szükségletekhez való hozzáférés teljes körben való megteremtése a lakosság számára, valamint a gyermekes családok esetében az oktatáshoz való hozzáférés és eredményesség növelése [Kansanelakelaitos, 2019].
Az elmúlt években több kísérletet és gyakorlati megvalósítását láthattuk az alapjövedelem bevezetésének, ám ezek közül egyik sem teljesíti annak teljes követelményrendszerét. Így elmondhatjuk, hogy jelenleg országos szinten minden állampolgárnak járó rendszeres alapjövedelem-rendszer sehol sem működik. A legfőbb kérdés általában az, hogy a juttatást kapó csoport munkamorálja és életszínvonala hogyan változik az évek alatt. A kutatások túlnyomó többsége egyelőre azt támasztja alá, hogy az alapjövedelem nem befolyásolja negatívan a munkához való hajlandóságot, sőt, egyes esetekben az abban részesülők kicsivel több időt töltöttek munkával, mint azok, akik nem voltak a kiválasztott csoport tagjai. A kutatások abban is egyetértenek, hogy az alapjövedelemben részesülő csoport tagjai közül kevesebben számoltak be stresszről, valamint egészségi helyzetüket is pozitívabban értékelték [Banerjee, Hanna, Kreindler, Olken, 2016].
Az Amerikai Egyesült Államokban több ehhez hasonló kísérlet volt, de egyik sem volt hosszú életű. Kivétel ez alól Alaszka, ahol hasonló rendszer működik 1982 óta. Minden lakos havi jövedelemben részesül, feltétel nélkül, viszont nem egy meghatározott összegben, hanem az aktuális olajból befolyó jövedelmek alapján, mintegy befektetési megtérülés jelleggel. Hasonló a helyzet Észak-Karolinában, ahol a kaszinókból befolyó összegek után kapnak a lakosok jövedelmet. Kanadában 1974-1979 között a hatalomra került kormány vezette be az alapjövedelmet. Ez alatt az idő alatt javult a lakosok fizikai és mentális egészsége, valamint növekedett az oktatásban végzettek száma is. Az eddigi kísérletek tanulsága tehát, hogy az alapjövedelem pozitívan hat a társadalomra. Megléte azonban jelentősen függ a hatalmon lévő kormányoktól és azok leváltásától. Jelenleg is megtalálható az alapjövedelem valamilyen formában Braziliában, Németországban, Spanyolországban, Hollandiában, Kenyában (itt van a legrégebb óta tartó és legnagyobb kiterjedésű) és Japánban [Sigal, 2020].
A Covid-19 járvány társadalmi hatásait látva napjainkban többször felmerül az alapjövedelem és bevezetésének kérdése. Németország és Spanyolország is a járvány hatásainak csökkentésére indította most újra a korábban abbamaradt kísérleteket az alapjövedelem bevezetésére, egyelőre korlátozott jelleggel. Spanyolország az eddigi legnagyobb alapjövedelemszerű támogatást nyújt a járvány által legjobban érintett, és a legszegényebb rétegeknek.
David Graeber is kitér az alapjövedelem kérdésére. Bullshit munkák című kötetében a témát elsősorban a társadalom problémáinak szempontjából részletezi. A társadalmi csoportok problémáinak kezelésére nem konkrét megoldást javasol, hanem a megoldáshoz szükséges eszközök biztosítását tartja célravezetőnek – és az egyik ilyen eszköz lehet az alapjövedelem. Az alapjövedelem lehetőséget nyújt arra, hogy az állam konkrét cselekvése helyett az állampolgárok maguk keressenek megoldást problémáikra. Az állampolgár tehát maga dönt arról, hogyan oldja meg fennálló problémáját, az állam pedig az alapjövedelem biztosításával segíti hozzá a megoldáshoz.
Példaként említhető egy indiai eset, amikor az alapjövedelmet próbaként bevezették egy közösség körében. Az összeget nem kötötték feltételekhez, vagyis mindenkinek járt nemtől és kortól függetlenül. Ennek eredményeként a társadalmi egyenlőtlenségek kezdtek eltűnni, az addig megszokott, férfiak és nők közötti különbségek kezdtek csökkenni és az egyenlő bánásmód kezdett kialakulni.
Az alapjövedelem nagyságának akkorának kell lennie, hogy a megélhetést mindenki számára biztosítsa. A megélhetés biztosítása után az embereknek többé nem kellene olyan munkákat elvállalniuk, amelyeket eddig a létfenntartás érdekében töltöttek be. A megélhetés ezáltal elkülönülne a munkától, vagyis az emberek nem lennének munkára kényszerítve. Természetesen a munkavállalás továbbra is lehetőségként fennmaradna mindenki számára, akik az alapjövedelmen felül további jövedelmet szeretnének szerezni. Ám akadhatnak olyanok is, akik az eddig munkával töltött időt másra fordítanák. Saját hobbijukban merülhetnek el jobban, utazhatnak vagy egyéb más, számukra örömet okozó dologgal foglalhatják le magukat.
Felvetődik a kérdés: ha az emberek nem lesznek munkára kényszerítve, nem fogja-e a legtöbb ember semmittevéssel tölteni mindennapjait. Az író szerint hibás ez a feltételezés. Véleménye szerint az emberek nagy része nem a kanapén fekvéssel szeretné tölteni az ideje nagy részét – erre engednek következtetni a fentebb már ismertetett példák eredményei is. Biztosan akad majd mégis olyan, aki a korábban említett semmittevést választja, ám őket sem tekinti tehernek vagy problémának a társadalom számára. Feltételezése szerint ugyanis a munkamániások pont elegendően lesznek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a naplopók kieső munkáját.
Ha az állampolgárok szabadon rendelkeznek az idejükkel, vajon nem fogják-e olyan dolgokkal tölteni azt, mely elfoglaltságok csak számukra értelmesek, a társadalom többi tagja számára viszont értelmetlenek? A könyv témáját adó bullshit munkákkal[1] cáfolja meg ezt a feltételezést a szerző. Biztosan lesz olyan elfoglaltság, amelyet sokan értelmetlennek tartanak majd, de legalább a tevékenység elvégzőjének örömet szerez. A bullshit munkák következtében ma már sokan vannak olyanok, akik a saját munkájukat is értelmetlennek látják. A feltétel nélküli alapjövedelem esetében az állampolgárokra lenne bízva, hogy hogyan akarják az emberiség javát szolgálni.
Az alapjövedelem olyan problémákra is megoldást jelenthet a könyv szerint, mint a munkahelyi szadizmus. A bántalmazottnak nem kellene egy olyan munkahelyen ragadnia, melyet talán a megélhetés miatt nem hagyott ott korábban, és anélkül tudna a bántalmazás ellen fellépni, hogy az állását féltené. Esetleg a bántalmazó hozzáállása is változna, ha látná, hogy nem tudja sakkban tartani a beosztottját [Graeber, 2020].
Összességében tehát mind az eddigi példák, mind Graeber olvasatában alapvetően pozitív társadalmi változásokat eredményezhetne az alapjövedelem bevezetése. A közelmúltban készített felmérések szerint a magyar fiatalok jelentős része támogatja az alapjövedelem bevezetését. Amennyiben az alapjövedelemmel járó személyes felelősségérzet valóban érvényesül, úgy a ma még a szakképzésben tanulók munkáról és szakmájukról alkotott képét is pozitívan befolyásolhatja annak bevezetése. Összességében úgy gondoljuk, hogy az alapjövedelem bevezetése alapvetően pozitív hatással lenne a társadalom számára azáltal, hogy önálló döntéseikben támogatná annak tagjait, eszközt adva számukra társadalmi-gazdasági problémáik megoldására.
Felhasznált irodalom:
Banerjee, A. – Hanna, R. – Kreindler, G. – Olken, B. A. (2016): Debunking the Stereotype of the Lazy Welfare Recipient: Evidence from Cash Transfer Programs. Online elérhető: https://economics.mit.edu/files/12488
Graeber, D. (2020): Bullshit munkák. Typotex Kiadó, Budapest.
Kansanelakelaitos (2019): Preliminary results of the basic income experiment Online elérhető:
Peters, K. (2021): What Is Universal Basic Income (UBI)? Online elérhető:
Sigal, S. (2020): Everywhere basic income has been tried, in one map. Online elérhető:
World Population Review (2021): Countries That Have Tried Universal Basic Income.https://worldpopulationreview.com/country-rankings/countries-with-universal-basic-income
[1] Bullshit munka: „Bullshit munka az, ami ha az egyik pillanatról a másikra eltűnne a föld színéről, észre sem vennénk a hiányát. Ezek azok a tökéletesen értelmetlen munkakörök, amelyek nem járulnak hozzá a világ működéséhez, és semmi szükség a létezésükre.”