A HR szerepe a felelős foglalkoztatóknál I.

Halász Géza karikatúrája

Boros Brenda, egyetemi hallgató – Pókász Zoltán, egyetemi hallgató – Süle Ákos, egyetemi hallgató – Szabó Dorottya, egyetemi hallgató

A kutatás célja az, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2020. novemberi termelékenységi jelentésére és az “Év Felelős Foglalkoztatója” kiadványra alapozva megvizsgálja négy kérdésből álló kérdőíves módszerrel, hogy a vállalatok hogyan tudtak és tudnak alkalmazkodni a közelmúltban történt változásokhoz a humánerőforrás szemszögéből. Ezekből a változásokból kiemelendő a digitalizáció és az innováció növekvő térnyerése, a koronavírus-járvány és az azzal együtt járó kevesebb személyes kontaktus. Emellett a HR-részlegek potenciális kockázati tényezői is a kutatás tárgyát képezik. Először a Magyar Nemzeti Bank jelentésének releváns részei kerülnek összefoglalásra, ezt az “Év Felelős Foglalkoztatója” kiadvány összefoglalója követi, végül a kérdőív és az arra adott huszonegy válasz bemutatása következik. Az eredményekből látható, hogy a szolgáltatási szektorban és az iparban tevékenykedő vállalatok attitűdje szignifikánsan eltér. Az azonban általánosan kijelenthető, hogy a munkáltatók kifejezetten nagy figyelmet fordítanak a munkavállalók jóllétére, és igyekeznek a pandémia alatt is megőrizni őket. Egy pozitív tendencia látható tehát, melyet azonban szélesebb, az országot érintő makrofolyamatok sokszor hátráltatnak. A tanulmányt három részletben közöljük

Bevezetés

A foglalkoztatáspolitikát és a HR-menedzsmentet érintő kérdések mindig aktuálisak, jelentőségük megkérdőjelezhetetlen, a válsághelyzetek pedig újra és újra egyenesen reflektorfénybe helyezik ezen témaköröket. Álláspontunk szerint a munkaerőpiaci elemzéseknek, reformoknak nem csak válságok esetén kell kiemelt szerepet kapniuk, hiszen a munkamegosztás a társadalomszervezés egyik alappillére. A recessziók során a rossz foglalkoztatáspolitikának csupán a tüneteit észleljük, nem a recessziók jelentik a probléma magvát, az azonban kétségtelen, hogy ezen tünetek azok, amelyek rávilágíthatnak a probléma lényegére, és változásokat ösztönözhetnek.

Tanulmányunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy a 2020-as munkaerőpiaci adatok és elemzések alapján milyen tünetek észlelhetők Magyarországon, illetve milyen, a foglalkoztatottak nagyobb biztonságának megteremtésére irányuló trendek és elmozdulások érhetők tetten a HR-menedzsment területén. A koronavírus járvány következtében szükségszerűen meghozott lezárások rengeteg embert, mint munkavállalót is érintettek, és olyan jellegű problémákat okoztak, amelyekre nem készült fel a munkaerőpiac. Többek között kisvállalkozók ezreinek kellett lakatot tennie a megélhetésüket biztosító üzleteikre, szolgáltatópontjaikra, vendéglátóegységeikre, és ezzel nemcsak saját, hanem alkalmazottaik egzisztenciája is veszélybe került. A magyarországi munkaerőpiac olyannyira nem volt felkészülve egy ilyen helyzetre, hogy ezen emberek mentális egészségét a bizonytalanság és kilátástalanság okán drámai mértékben érintették a 2020/21-es események. A bizalom hiánya, a magárahagyatottság érzése pedig sokszor a fizikai egészségre is kihat, nehéz lenne tehát megbecsülni, hány ember vesztette el 2020/21-ben az életét annak következtében, hogy a mentális egészségvesztés teret adott a krónikus betegségek és/vagy a COVID-19 pusztító erejének (OECD, 2020).

Mindezek fényében úgy gondoljuk, hogy a koronavírus-járvány egy nagyon határozott figyelmeztetés volt azok számára, akik a munkaerőpiac szervezésén munkálkodnak, vagy épp az emberi erőforrásokat menedzselik egy vállalat falain belül: az érték nem a munkavállaló munkaerejében rejlik, amiből a leghatékonyabb eszközökkel kell kisajtolni mindent, amit csak lehet, az érték maga az ember. Hisz – bár Vértesbogláron meglehetősen sok kéz tud sört csapolni – sosem lehet már olyan értékes a cseh sör üdítő ereje, ha nem Dezső csapolja azt.

Tanulmányunk két nagyobb egységre osztható. Először megvizsgáljuk, hogy a 2020-as munkaerőpiaci adatok milyen problémákra mutattak rá, illetve azt, hogy miként alakultak Magyarországon a termelékenységi mutatók, mennyire versenyképesek a magyar vállalatok. A tanulmány második részében az Országos Foglalkoztatási Alap Kft. 2020-as „Az Év Felelős Foglalkoztatója” pályázatára támaszkodva azt vizsgáljuk meg, hogy milyen trendek figyelhetők meg a HR menedzsment területén, illetve, hogy a magyar vállalatok milyen értékeket tartanak elengedhetetlennek ahhoz, hogy felelős foglalkoztatónak mondhassák magukat.

Munkaerőpiac

A munkaerőpiaci helyzetjelentések esetében a munkanélküliségi ráta a legkézenfekvőbb és legtöbbször használt mutatószám. Az 1. ábrán olyan idősorokat ábrázoltunk, melyek azt mutatják meg, hogy az adott ország esetében hogyan alakult a munkanélküliségi ráta az egyes hónapokban a 2019. decemberi értékhez viszonyítva. Jól látszik, hogy 2020-ban Magyarország munkanélküliségi rátája sokkal volatilisabban reagált a munkaerőpiaci kihívásokra, mint a térség országainak rátája, illetve az EU-ban mért munkanélküliségi ráta. Hazánk mellett Csehország munkaerőpiacát „rángatta meg” hasonló erővel a recesszió, de a legnagyobb relatív növekedést egyértelműen a magyarországi ráta produkálta.

1. ábra: A 15-74 éves népesség munkanélküliségi rátájának bázisviszonyszáma (2019/12 = 100%, szezonálisan kiigazított értékek)

Forrás: Eurostat [2021/a], saját szerkesztés

Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a magyarországi munkaerőpiac nem tudta hatékonyan kezelni a felmerülő problémákat, és a munkavállalók elbocsátása nagyobb arányban jelentette az egyetlen, vagy épp a „bevett” megoldást hazánkban, mint szomszédaink, illetve az EU esetében. A KSH gyorsjelentéseiből [2020; 2021/a] továbbá az is kiderül, hogy a legnagyobb mértékben a 15-24 éves korosztályt érintették, illetve érintik a munkaerőpiaci kihívások: ezen korosztály esetében a 2020-as munkanélküliségi ráta 1,4 százalékponttal nőtt az előző évihez képest, míg a többi korosztálynál nem haladta meg ez a szám az 1 százalékpontot. 2021 első negyedévében szintén a 15-24 évesek körében nőtt a legnagyobb mértékben, 2,4 százalékponttal a munkanélküliségi ráta az előző évi első negyedéves értékhez képest. A teljesebb kép érdekében a 2. ábrán a munkanélküliségi ráta nyers alakulását mutatjuk be.

2. ábra: A 15-74 éves népesség munkanélküliségi rátájának alakulása

Forrás: Eurostat [2021/a], saját szerkesztés

Magyarország munkanélküliségi rátája a koronavírus-járvány alatt is nagyjából 3 százalékponttal az EU-s átlag alatt maradt. Érdemes azonban a munkanélküliségi rátán túl más mutatókat is megvizsgálni, hiszen ez a ráta nem minden esetben ad megfelelő képet a munkaerőpiac helyzetéről.

A munkanélküliségi ráta a munkanélküliek gazdaságilag aktív népességen belüli aránya. A munkanélküliek definíció szerint azok a személyek, akikre egyidejűleg igaz az, hogy: 1) az adott héten nem dolgozott, 2) aktívan keresett munkát a kikérdezést megelőző négy hét folyamán, 3) két héten belül képes lenne munkába állni, ha találna megfelelő állást, vagy 30 napon belül munkába áll, ha már talált [KSH, 2021/b]. Ezek alapján a munkanélküliségi ráta nemcsak azért lehet félrevezető, mert a fenti három feltételnek egyszerre kell teljesülnie, hanem azért is, mert a munkanélküliek számát a gazdaságilag aktív népességhez méri, ami pedig csupán a foglalkoztatottakat és a munkanélkülieket foglalja magában. Ha tehát valaki elveszti a munkáját, de a munkanélküliek definíciója épp nem illik rá, akkor nemcsak a munkanélküliek száma, hanem a gazdaságilag aktívak száma is csökken, így aztán ezek hányadosa nem feltétlenül tükrözi pontosan a munkaerőpiaci folyamatokat.

3. ábra: A 15-74 éves népesség gazdasági aktivitása (szezonálisan kiigazítatlan adatok, a foglalkoztatottak számát a jobb tengely, a potenciális munkaerőtartalék és a munkanélküliek számát a bal tengely méri)

Forrás: KSH [2021/c], saját szerkesztés

A potenciális munkaerő-tartalék azon inaktív személyeket foglalja magában, akik vagy nem keresnek aktívan munkát, vagy nem képesek két héten belül munkába állni, így nem teljesül rájuk a munkanélküliek mindhárom kritériuma. Továbbá azon alulfoglalkoztatottak is ebbe a kategóriába esnek, akik teljes munkaidőben dolgoznának, de csak részmunkaidős állásban tudtak elhelyezkedni. Ezek alapján a munkaerőpiacról kiszorulók, illetve hátrányos helyzetbe kerülők száma jóval kedvezőtlenebbül alakult, mint amit a munkanélküliségi ráták önmagukban mutatnak.

Munkatermelékenység alakulása

A 2020/21-es adatokat érdemes egy tágabb összefüggésbe illeszteni, hisz a válságra adott reakciók jobban megérthetők, ha az elmúlt évtized munkaerőpiaci trendjeit is bevonjuk az elemzésbe. A munkaerő termelékenységének közelítésére legtöbb esetben az egy foglalkoztatottra jutó GDP mérőszámát használják. Ez a mutató képet ad a foglalkoztatottak hatékonyságáról, ami nem egyszerűen ügyesebb munkavállalókat jelent, hanem magában foglalja például a technológia színvonalát, vagy a hatékonyabb munkaszervezés hatását is. A 4. ábrán jól látszik, hogy Magyarország a munkatermelékenysége elmarad a V4-ek többi országáétól, illetve az is, hogy az egész térség messze az EU-átlag alatt teljesít ebből a szempontból.

4. ábra: Ezer foglalkoztatottra jutó GDP euróban kifejezve (szezonálisan kiigazított adatok, a GDP és a foglalkoztatottak számának hányadosaként számítva)

Forrás: Eurostat [2021/b, c] adatai alapján saját számolás és szerkesztés

Ennél szemléletesebb az 5. ábra, ami azt mutatja be, hogy a munkatermelékenység miként változott 2010 I. negyedéves értékéhez képest. Ezek az idősorok azt mutatják, hogy amellett, hogy Magyarország a vizsgált országok körében a második legrosszabb pozícióból indult a munkatermelékenység szempontjából (4. ábra), a 2010-es években a leggyengébb növekedést produkálta a mutató szempontjából, miközben Románia a legjelentősebb növekedéssel büszkélkedhet. Az átlagos növekedés Magyarország esetében negyedévente 0,17%-os volt, míg Románia esetében 0,77%-os. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy ezen a területen bőven van potenciál a magyarországi munkaerőpiacon.

5. ábra: A munkatermelékenység változása (2010. I. = 100%)

Forrás: Eurostat [2021/b, c] adatai alapján saját számolás és szerkesztés

Jól látszik, hogy Magyarország esetében 2017-től figyelhető meg a munkatermelékenység növekedése, de addig enyhén csökkenő trendet mutatott ez a mérőszám. Az MNB Termelékenységi jelentése [2020] ezt azzal magyarázza, hogy ezekben az években a munkafelhasználásból származó gazdaságélénkítő potenciál kimerült, 2017-től pedig a gazdaság az extenzív növekedési pályáról az intenzív növekedési pályára lépett. Ebben az időszakban a beruházási kedv is megélénkült, amit az Eurostat adatai [2021/d] is megerősítenek. 2010 és 2016 között a beruházások értékének negyedéves növekedési üteme 0,47%-os volt, míg 2017 és 2020 között a koronavírus negatív hatásával együtt is 0,97%-os volt a növekedési ütem.

A fent említett MNB elemzés továbbá kiemeli, hogy a munkatermelékenység szempontjából erős dualitás figyelhető meg a régióban, nagy a termelékenységi rés a KKV-k, illetve a nagyvállalatok közt, ez a dualitás pedig erősen összefügg a digitalizáció mértékében megfigyelhető dualitással. Ez a tendencia azt mutatja, hogy egyre inkább igaz az, hogy azok a vállalatok tudnak sikeresebbek lenni, melyek jelentős innovációs és digitalizációs tevékenységet folytatnak.

A tanulmány ezen felül azt is kiemeli, hogy 2016 óta alapvetően az alacsony és közepesen alacsony technológiaintenzív szegmensek járulnak hozzá Magyarországon a munkatermelékenység növekedéséhez, és ezen belül is a mikro- és kisvállalatok. Ez magyarázható azzal, hogy a nagyvállalatok esetében a munkatermelékenység technológiai eszközökkel való növeléséből kimerült a potenciál, és sokkal inkább munkaszervezési, HR-menedzsment eszközökkel tudnák ezek a vállalatok növelni a foglalkoztatottak hatékonyságát. Ezt támaszthatja alá az, hogy az OFA „Az Év Felelős Foglalkoztatója” pályázók közt a nemzetgazdasági arányokhoz képest messze felülreprezentáltak a nagyvállalatok. Tanulmányunk második felében térünk ki arra, hogyan jelennek meg ezeknél a vállalatoknál olyan munkaszervezési szempontok, melyek a kiscsapatok dinamikáját kívánják implementálni.

Innováció, digitalizáció

Az innovációt a szakirodalom a termelékenység egyik legfőbb hajtóerejének tekinti. Az egyszerűbb közgazdasági modellek szerint – itt talán a Solow-modellt érdemes említeni példaként – a gazdasági növekedés két részre bontható, a már említett intenzív és extenzív növekedésre. Előbbi a neoklasszikus felfogás alapján a teljes tényezőtermelékenység, utóbbi a tőke és a munka növekedésével érhető el. Az extenzív növekedés mértéke mindenesetre korlátozott. Ezzel szemben az intenzív növekedés az innováción alapul, nincsenek erős fizikai korlátai, és a forrása az emberiség zsenialitásában rejlik, így előbb-utóbb, az exogén források kimerítése után minden nemzetgazdaságnak az intenzív növekedésre kell törekednie.

Hagyományosan a közgazdászok sokszor alábecsülték az intenzív növekedés lehetőségét. Talán első példaként említhető Malthus, aki 1798-ban attól tartott, hogy a túlzott népességrobbanás miatt a mezőgazdasági források kimerülnek. Nagy szerencsénkre egy tényezővel nem számolt: az innováció lehetőségével, amely megmentette bolygónkat az éhhaláltól, így Malthus elmélete önálló elemzési eszközből a Solow-modell maltere lett [Hansen – Prescott, 1998].

Hasonlóan fontossá vált a digitalizáció is, mely egyfajta szimbiózist alkot az innováció fogalmával, és tulajdonképpen az infrastruktúra és az automatizáció kihasználását jelenti. Már 2019-ben nagy jelentőséget tulajdonítottak a szakértők a folyamatnak: azt jósolták, hogy Magyarországon néhány éven belül a hazai hozzáadott érték 25%-át jelentheti a digitális gazdaság [Portfolio, 2019]. Relevanciáját még inkább növeli a koronavírus-járvány, mely elengedhetetlenné tette a vállalatok számára a digitális átállást.

Az innovációhoz hasonlóan a digitalizáció is pozitív hatást fejt ki a teljes tényezőtermelékenységre, vagyis segíti az intenzív növekedést. Azt mondhatjuk, a digitalizáció az innovációval együtt a 4. ipari forradalom hajtóerejévé vált. Segítségükkel felgyorsulhat a döntéshozatal, hozzájárulhatnak a gyors információáramláshoz, ezáltal a vállalatok nyereségét is növelhetik. Az európai nemzetgazdaságok is a K+F szektorban látják a fejlődési potenciált.

Mielőtt azonban a vállalatok és a nemzetgazdaság innovációs és digitalizációs hozzáállását megvizsgálnánk, érdemes a lakosság attitűdjét, tudását figyelembe venni: mennyire adottak a készségek ahhoz, hogy át tudjunk állni a digitális gazdaságra?

6. ábra: Alapszintű digitális készségekkel rendelkező lakosság százalékos aránya (2019)

Forrás: Eurostat [2021/e] adatai alapján saját számolás és szerkesztés

Magyarországon a lakosság nagyjából fele rendelkezik alapvető digitális készségekkel, amely megegyezik a V3-ak rátájával, jóllehet az EU27 átlagánál körülbelül 7 százalékponttal kevesebb (Eurostat, 2021/e).

7. ábra: Az internethasználók bázisviszonyszáma (2011 = 100%)

Forrás: Eurostat [2021/f], saját szerkesztés

A vállalatok digitális átállásához elengedhetetlenek a digitálisan képzett alkalmazottak is, és ebbe beleértendő az internetes jártasság is. A 2011-es 70%-ról 2019-re Magyarország lakosságának már 86%-a használ rendszeresen internetet, ami hasonló a V3-ak arányához, és egyre inkább párhuzamba vonható a növekedési tendencia az EU-átlaggal is.

A fenti ábrákból következik, hogy Magyarország lakossága nincs nagyon jelentős lemaradásban az EU27-átlaghoz képest, vagyis az alapfeltételek jórészt adottak ahhoz, hogy digitalizált, innovációval átszőtt vállalatok jöjjenek létre.

8. ábra: A GDP-arányos K+F ráfordítások alakulása (%)

Forrás: Eurostat [2021/g], saját szerkesztés

Látható a 8. ábrán, hogy K+F kiadások tekintetében valamivel jelentősebb a lemaradásunk az EU-átlaghoz képest, mint a lakossági készségek terén. Magyarországnak és a Magyarországon kívüli V4-tagoknak GDP-arányos K+F költése jóval alacsonyabb, mint az EU27-átlag, jóllehet a V4-ekhez viszonyítva magasabb (bár még így is 22. helyen állunk Európában [Portfolio, 2021]). A V4-eknél is majdnem sereghajtók vagyunk, csak Lengyelország K+F kiadásai alacsonyabbak GDP-arányosan. Általánosságban igaz, hogy Csehország és Szlovákia nálunk jobban teljesít innováció terén, azonban Lengyelország a nagy súlya és az alacsonyabb K+F fókusz miatt a V4-ek átlagát jelentősen csökkenti. A K+F kiadásaink fejlődése is kevésbé dinamikus, mint a V3-aknál.

Mindezek a számok rendkívül fontosak, viszont önmagában a nyers ráfordítás mértéke nem határozza meg determinisztikusan a K+F szektor outputját, ahogy arra Tang és Wang [2019] rámutatnak. Ehelyett leginkább a K+F szektor, az innováció hatékonysága számít. Hogy áll e tekintetben Magyarország?

Magyarország egyre inkább függ a K+F szektortól, hiszen 2017-től gazdaságunk az extenzív növekedés szakaszából az intenzív növekedés fázisába lépett. Az ország innovációs fejlődése ehhez képest felemás eredményt mutat. Egyik motorja lehetne az intenzív fejlődésnek, ha az akadémiai és a vállalati szféra szimbiózisba kerülne egymással – ezt hívjuk spillover hatásnak. Ez még sajnos nem valósult meg, jóllehet az emberanyag ehhez megfelelő: a magyar folyóiratok idézettsége nagyjából az EU27-átlaggal megegyező, sőt egyes években még meg is előzi azt. Ugyanakkor a szabadalmak száma, mely a gyakorlati életben talán a legnagyobb jelentőséggel bír, csökkenő tendenciát mutat [MNB, 2020].

9. ábra: A K+F szektorban foglalkoztatottak arányának alakulása

Forrás: Eurostat [2021/h], saját szerkesztés

Ennek ellenére a kutatási ambíció megvan a vállalatoknál, az intenzív növekedés időszakának kezdete óta jelentős bővülés történt a K+F foglalkoztatottak körében, Magyarország lehagyta a többi V4-országot, és kezd felzárkózni az EU27-átlaghoz.

A K+F foglalkoztatottakon belül kiemelendőek az IKT (infokommunikációs technológiával foglalkozó) szakemberek, akik segíthetnek a vállalati folyamatokat modernizálni.

10-11. ábra: Az IKT szektorban foglalkoztatottak (jobb panel) és az IKT szektorban foglalkoztatottak bázisviszonyszámának (bal panel, 2014=100%) alakulása

Forrás: Eurostat [2021/i], saját szerkesztés

A V4-ek közül Magyarország kiemelkedik ilyen tekintetben, az összes foglalkoztatott 3,6%-a az IKT szektorban dolgozik. Azonban az is látható, hogy az IKT szakemberek számának növekedési üteme jóval alacsonyabb a többi V4-es országénál, tehát nagyjából telítetté vált a piac. Sajnos EU27-es aggregált adatok nem érhetők el, de érdemes csemegézni néhány ország hasonló adatából. Németországban a szektorban foglalkoztatottak aránya 3,16%, Belgiumban 2,8%. A magyar 3,6%-nál szignifikánsan többet csak Svédország, Málta és néhány balti ország tudhat magáénak. Fontos adat lehet az is, hogy a magyar nagyvállalatok 81%-a, a kkv-k 27%-a foglalkoztat IKT szakembert [Eurostat, 2021/i]. Mindazonáltal az innovációs kiadások szerkezete a magyar nagyvállalatoknál más szerkezetű, mint az EU27-átlag. Magyarországra és a V4-ekre egyaránt igaz, hogy eszközökre, gépekre és szoftverekre a kiadásaik jóval nagyobb részét költik, mint az EU-átlag, míg a K+F és más innovációs kiadások terén, melyek a vállalati folyamatok automatizálására irányulnak, ellentétes irányú tendencia figyelhető meg.

A jelentős szoftverekre költött összeg mellett sem használható ki az IKT szakemberek potenciálja, mert a magyar vállalatok általánosságban ritkábban használnak modern vállalatirányítási szoftvereket, eszközöket [MNB, 2020]. Ez a látszólag paradox helyzet abból adódhat, hogy Magyarországon a vállalatvezetők hajlandósága kisebb a modernizációra, azon belül az automatizációra.

Miért lehet ez? A digitalizáció személytelenné teszi a folyamatokat, és ez a kapcsolati hálók visszaszorulásához vezethet. Elképzelhető, hogy a magyarországi vállalatvezetők inkább a személyes kapcsolatokat részesíthetik előnyben a gyorsabb, automatizáltabb folyamatokkal szemben.

Összességében Magyarországon megvan az elhatározás aziránt, hogy innováljunk. Ezt mutatja az egyre növekvő GDP-arányos K+F-költés. Mindezek ellenére az output nem megfelelő, nem működik hatékonyan az innovációs lánc.

Az általunk bemutatott adatok alapján elmondható, hogy a magyarországi munkaerőpiac rengeteg potenciállal rendelkezik a munkatermelékenység, illetve az innováció és a digitalizáció terén is. Ahhoz azonban, hogy az erőforrásokban rejlő lehetőségeket kihasználja a magyar gazdaság, véleményünk szerint nem csupán a kis- és középvállalkozások felzárkózása, innovációs képességének kiaknázása szükséges, hanem a magyar vállalati kultúra reformja is. Ezt a reformot azok a nagyvállalatok vezethetik, amelyek esetében lelassult a technológiai fejlődés által biztosított teljesítménynövekedés, és amelyek az emberierőforrás-menedzsment területén jelentős fejlődési potenciállal bírnak. Tanulmányunk második felében az Országos Foglalkoztatási Alap által kiírt „Az Év Felelős Foglalkoztatója” pályázat segítségével alakítottunk ki egy képet arról, hogy az általunk szükségesnek vélt reform milyen irányba halad, hol tart most, illetve milyen hatása voltak rá a koronavírus-járvány okozta nehézségek.

A szerzők és a szerkesztők itt szeretnének köszönetet mondani Kurucz Alexandrának szakmai segítségéért.

Felhasznált irodalom

Eurostat (2021/a): https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/une_rt_m/default/table?lang=en, UNE_RT_M__custom_905179, letöltés ideje: 2021.05.31.

Eurostat (2021/b): https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/namq_10_gdp/default/table?lang=en, NAMQ_10_GDP__custom_907353, letöltés ideje: 2021.05.31.

Eurostat (2021/c): https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/lfsi_emp_q/default/table?lang=en, LFSI_EMP_Q__custom_907421, letöltés ideje: 2021.05.31.

Eurostat (2021/d): https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/namq_10_gdp/default/table?lang=en, NAMQ_10_GDP__custom_907696, letöltés ideje: 2021.05.31.

Eurostat (2021/e): https://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=isoc_sk_dskl_i&lang=en, isoc_sk_dskl_i, letöltés ideje: 2021.06.13.

Eurostat (2021/f): http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=isoc_ci_ifp_fu&lang=en, isoc_ci_ifp_fu

letöltés ideje: 2021.06.13.

Eurostat (2021/g): https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/TSC00001/default/table TSC00001

letöltés ideje: 2021.06.13.

Eurostat (2021/h): https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/tsc00002/default/table?lang=en, TSC00002

letöltés ideje: 2021.06.13.

Eurostat (2021/i): https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/isoc_bde15ap/default/table?lang=en, ISOC_BDE15AP, letöltés ideje: 2021.06.13.

Hansen, G. D., & Prescott, E. C. (1998): Malthus to Solow. NBER working paper, (w6858). https://web.stanford.edu/~klenow/Hansen%20and%20Prescott.pdf, letöltés ideje: 2015.06.13.

HVG (2020): A home office a legnagyobb magyar cégeket is megosztja

https://hvg.hu/kkv/20200817_A_home_office_a_legnagyobb_magyar_cegeket_is_megosztja, letöltés ideje: 2021.05.31.

KSH (2020): http://www.ksh.hu/gyorstajekoztatok#/hu/document/mun2012, letöltés ideje: 2021.05.31.

KSH (2021/a): http://www.ksh.hu/gyorstajekoztatok#/hu/document/mun2103, letöltés ideje: 2021.05.31.

KSH (2021/b): Letöltés ideje: 2021.05.31. Link:

http://www.ksh.hu/apps/meta.objektum?p_lang=HU&p_menu_id=210&p_ot_id=200&p_obj_id=4282,

KSH (2021/c): https://www.ksh.hu/stadat_files/mun/hu/mun0097.html, letöltés ideje: 2021.05.31.

KSH (2021): Felértékelődött a távmunka a Covid19 árnyékában

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/koronavirus-tavmunka/index.html, letöltés ideje: 2021.05.31.

MNB (2020): Termelékenységi jelentés, Budapest, Magyar Nemzeti Bank,

https://www.mnb.hu/kiadvanyok/jelentesek/termelekenysegi-jelentes, letöltés ideje: 2021.05.31.

OECD (2020): Health at a glance: Europe 2020, elérhető: https://www.oecd-ilibrary.org/docserver/82129230-en.pdf?expires=1623422381&id=id&accname=guest&checksum=6B3A171910B379940DCC021F66E685FD, letöltés ideje: 2021. 05. 31.

Portfolio (2019): Hatalmas lehetőség előtt állunk: a digitális gazdaság hozhatja el Magyarország felemelkedését, https://www.portfolio.hu/gazdasag/20191107/hatalmas-lehetoseg-elott-allunk-a-digitalis-gazdasag-hozhatja-el-magyarorszag-felemelkedeset-406357, letöltés ideje: 2021.05.31.

Tang, J. – Wang, W. (2019): Is R&D Enough in Improving Firm Productivity?, International Productivity Monitor, Centre for the Study of Living Standards, vol. 37, pp. 120-143, Fall.

Szólj hozzá!