„Lebilincselő, személyes vallomás a történelemformáló pillanatokról – az elnöktől, aki arra inspirált, hogy higgyünk a demokrácia erejében
Barack Obama izgalmas, várva várt elnöki memoárjának első kötetében elmeséli valószínűtlen útjának történetét, amely során az identitását kereső ifjúból a szabad világ vezetőjévé lett. Politikai tanulmányait és történelmi jelentőségű elnöksége első ciklusának ikonikus pillanatait – a drámai átalakulás és zűrzavar időszakát – bemutató könyvében megdöbbentően személyes részletekbe enged bepillantást.
Végigkalauzol azon a lenyűgöző pályán, amelyet a korai politikai törekvéseitől kezdve a választók aktivizálásának köszönhető, döntő jelentőségű iowai jelölőgyűlésen aratott győzelemig bejárt, majd a 2008. november 4-i vízválasztó éjszakáig, amikor az Egyesült Államok 44. elnökévé választották, és ezzel ő lett az első afroamerikai, aki az ország legmagasabb hivatalát betölthette.
Páratlan őszinteséggel írja le az elnöki hatalomban rejlő bámulatos lehetőségeket és annak korlátait. Az Ovális Irodába és a Fehér Ház Válságtermébe valamint Moszkvába, Kairóba, Pekingbe és számos más helyszínre invitál, és egyedülálló betekintést nyújt az Egyesült Államok belpolitikájának és nemzetközi diplomáciájának dinamikájába is. Bizalmasan elmeséli, hogy mi járt a fejében, amikor kialakította a kabinetjét, a gazdasági világválságot kezelte, Vlagyimir Putyinnal befolyásának mértékét próbálta felmérni, vagy amikor leküzdhetetlennek látszó akadályokat elhárítva keresztülvitte az egészségügyi ellátás kiterjesztésére vonatkozó törvényét. Ahogy beszámol arról is, milyen szempontok vezették, amikor összeütközésbe került a tábornokaival az afganisztáni stratégia miatt, a Wall Street megreformálására tett lépéseket, a Deepwater Horizon katasztrófája utáni eseményekre reagált, és az Oszáma bin Láden halálához vezető Neptun Szigonya Akciót jóváhagyta.
Az Egy ígéret földje hihetetlenül bensőséges és hiteles önelemzés – történet egy emberről, aki szerepet vállalt a történelem alakításában, egy közösségszervezőről, akinek a világpolitika porondjára kilépve kellett próbára tennie a hitét. Obama őszintén vall arról, milyen hajmeresztő mutatványt jelentett feketeként elindulni az amerikai elnökválasztáson, viselni a „remény és változás” üzenetein fellelkesült nemzedék elvárásainak súlyát, és megfelelni a nagy horderejű döntéshozatal jelentette erkölcsi kihívásoknak. Nyíltan ír a vele szemben álló bel- és külföldi erőkről egyaránt, és arról is, hogyan élték meg a Fehér Házban töltött időszakot a felesége és a lányai. Kételyeit és csalódásait sem szégyelli feltárni, ugyanakkor egy pillanatra sem inog meg a hitében, hogy az Amerikának nevezett nagyszerű, folyamatosan zajló kísérletben mindig lehetséges az előrelépés.
Ez az olvasmányos, magával ragadó könyv hűen példázza Barack Obama meggyőződését, hogy a demokrácia nem fentről jövő adomány, hanem az empátián és kölcsönös megértésen alapuló érték, amelyet nap mint nap együtt kell tovább építenünk.
Barack Obama az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke, akit 2008 novemberében választottak meg, és két cikluson át töltötte be a hivatalt. Korábbi Dreams from My Father és Vakmerő remények című könyvei a The New York Times bestsellerlistájára is felkerültek. 2009-ben Nobel-békedíjat kapott. Feleségével, Michelle-lel és két lányukkal, Maliával és Sashával Washington D.C.-ben él.” (HVG Könyvek, 2020, fülszöveg)
Érdekes és elgondolkodtató olvasmány volt Barack Obama elnöki memoárja, illetve annak első kötete, ugyanis a kiadónál vállalt határidőig csak az elnöksége időszakának körülbelül feléig sikerült eljutnia, és az is már nyomtatásban kitett egy kisebb fajta téglát súlyban, így a kiadóval közösen a két kötetben történő megjelentetés mellett döntöttek.
A kötet az elnökjelöltségig vezető út bemutatásával indul, azokkal az eseményekkel, amelyekről úgy érzi, hogy befolyásolták a politikai önfelfedezését, azon tapasztalatok bemutatásával, amelyek elindították a politikai pályán, és meghatározták azon célrendszert, amely keretei között ezen a pályán történő működését elképzeli. Ez egy nagyon összeszedett és lekerekített ívű része volt a kötetnek, azonban összehasonlítva a felesége memoárkötetével (Michelle Obama: Így lettem, HVG Könyvek, 2018) némi hiányérzet maradt bennem a tartalmát, illetve a megfogalmazás súlypontjait illetően. Michelle Obama kötetében nagyon szépen megjeleníti egy, a középosztály alsó határán billegő afroamerikai család mindennapjait, azokat a körülményeket, amelyek valamilyen módon a társadalmi perifériára sodródás állandó érzését hordozzák magukban. (A mából visszatekintve, a BLM mozgalmak virágzása mellett ez egy olyan bemutatás volt, amely alapvetően segítette annak a feszültségnek a megértését, ami most kirobbant. Ez az, amit meglátásom szerint a BLM mozgalmak körüli mai kommunikáció nem így ragad meg, hanem egy erőteljesen radikalizálódó irányba tolja el a folyamatokat, szinte „neoliberális véleménydiktatúra” jelenik meg a kérdésben: az eseményeknek csak és kizárólag a mainstream által elfogadott interpretációja a „helyes”, a kérdés részletes és mélyre ható vitája ezáltal ellehetetlenül.) Fontos és lényeges rész ez, hiszen mind Barack mind Michelle azokban az években vált fiatal felnőtté és alakultak ki politikai szocializációjuk alapelemei, amelyeket visszatekintve ma egyértelműen Martin Luther King mozgalma fémjelez. És hogy miért hagyott bennem Obama kötete nagyobb űrt maga után? Mert a szerző sokkal inkább megpróbált a ma egyre inkább önmagát erősítő „PC” kommunikáció jegyében a lehető legsemlegesebben fogalmazni, amit olyan szinten túlzásba vitt, hogy az szinte már az érthetőség rovására ment. (Pedig ezek azok a körülmények, amelyek tükrében mind a politikai céljai, mind döntései megérthetőek és megítélhetőek. És ha valaki úgy akarja megérteni a folyamatokat, amelyek a BLM mozgalmakhoz vezettek, hogy a ma szélsőségesen egy irányba eltolódott kommunikáció helyett a folyamatok mélyét szeretné megérteni, annak kifejezetten ajánlom Michelle Obama könyvét.)
A választásokig szinte egyértelmű ív az elnökséget bemutató első 3-4 fejezetnél megtört, ezek a fejezetek eléggé kaotikusra sikeredtek. Olvasván őket az az érzésem támadt, hogy a szerző mindenbe egy kicsit bele próbált kapni, ami eléggé követhetetlenné tette a dolgokat. De ezt követően “taktikát váltott”, a valószínűleg időrendinek tervezett sorrendet ekkor felváltotta a tematika szerinti megfogalmazás, egy-egy fejezet, egy-egy témacsoport/ügy végigvitelét mutatja be, annak minden körülményével együtt, így sokkal követhetőbbek lettek az események. Az amerikai politika világa iránt rajongóként kifejezetten tetszett, hogy részleteiben bemutatta a folyamatot, ahogy a törvények készülnek, ahogy egy ötletből a folyamatos alkudozások, kompromisszumok eredményeként miként lett végül elfogadott program, ami néha már szinte csak a nevében hasonlított az eredeti ötletre. Emellett Obama széleskörű külpolitikai, diplomáciai háttérismeretekről tett tanúbizonyságot a kötetben: a nemzetközi típusú ügyek kapcsán részletesen és érdekfeszítően mutatja be a körülményeket, és mindazokat a korlátokat, amelyek az elméletben végtelennek tűnő amerikai lehetőségeket valójában rengeteg esetben egy szűk ösvényre szorítják.
Összességében élveztem a könyv olvasását, várom a nagyra hízott terjedelem miatt későbbre ígért második kötetet, és mindenkinek ajánlom az elolvasását, aki érdeklődik akár az amerikai akár a világpolitika iránt.