Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófuvás után
lecsillapúl, hazatalál,
valahogy úgy alakúl, rendeződik
fokról fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.
(gyűjtötte: Szabó Dorottya)
Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófuvás után
lecsillapúl, hazatalál,
valahogy úgy alakúl, rendeződik
fokról fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.
(gyűjtötte: Szabó Dorottya)