Szerző: Vida Cecília
Az elemzés célja a statisztikai adatokra támaszkodva a hazai szakképzési rendszer néhány jellemzőjének bemutatása. A megállapítások forrása az Oktatási Hivatal lemorzsolódás megelőzését szolgáló korai jelzőrendszerének 2019/20. tanév végi adatai.
A szakképzésben 2020 júniusában mintegy 280 ezer fiatal tanult. A legtöbben a 9. évfolyamon tanultak, a diákok száma 67 ezer volt. Az általános iskola 8. évfolyamából a szakképzés 9. évfolyamába lépők száma 50 ezer fő volt, amit 17 ezer fővel növelt a 9. évfolyamon tanuló évismétlők száma. A tanulmányait más iskolában, más szakmában újrakezdő diákok száma közel 12 ezer fő volt, a bukás miatt 5 ezer fiatal ismételt évet. A 9. évfolyam negyedét kitevő, évismétlő fiatalok magas aránya a megfelelő szakmai pályaorientáció problémáit, a tanulói kompetenciákra, erősségek felmérésének hiányára, egyéni tanulási nehézségekre utal.
A 10. és 11. évfolyamon tanulók száma 50 ezer fő volt, ebből átlagosan 45% szakközépiskolai tanuló, 55% szakgimnáziumi tanuló volt. A 12. évfolyamtól a szakképzésben tanulók között a szakgimnáziumokban tanulók aránya emelkedett. A 13-15. évfolyamon az érettségihez kötött szakmák oktatása folyt. A 13. évfolyamon a szakgimnáziumokban szakmát tanulók száma harmadával emelkedett elsősorban az általános képzés után jelentkezők új szakmát tanulók miatt. Ezen belül a képzésben résztvevők 40%-a esti, levelező formában sajátítja el a szakmát.
- ábra: 2019/20. tanév végén a szakképzésben tanulók számának alakulása évfolyamonként, iskolatípusonként
Forrás: KIR2ESL [a04t18 tábla] 2019/20. tanév, II. félév, egyedi adatkérés
A szakképzések megoszlása iskolatípusok között szakmáktól függő sajátosságokat mutat (lásd. 2. ábra). A szakgimnazisták között népszerűek az egészségügyi, közgazdasági, és az egyéb szolgáltatásokhoz (kozmetikus, fodrász fotós) kapcsolódó szakmák, illetve az oktatást támogató (pedagógiai- és családsegító munkatárs, gyógypedagógiai asszisztens) képzések is. A szakmák egy másik csoportja esetében többségben vannak a szakközépiskolákban egyébként oktatott ismeretek. A vendéglátás-, turisztika a legnépszerűbb ágazat a szakközépiskolások között (szakács, pincér, cukrász a legkedveltebb szakmák), érettségihez kötött a vendéglátás-, turisztikai szervező, idegenvezető szakma. A gépészeti szakmák közé tartoznak a hegesztők, forgácsolók, víz- és gázszerelők, szerkezetlakatosok. Érettségihez kötött a gépész- mechatronikai technikus, gépgyártástechnológus pálya. Mindkét iskolatípusban oktatják a kereskedelem-marketing, a közlekedés- és az elektrotechnika, szociális ágazathoz kapcsolódó szakmákat.
A legtöbb esetben adott szakmacsoporthoz köthető tudást, szakismereteket csak meghatározott iskolatípusban, meghatározott tudásszinthez igazodva oktatnak. Vannak olyan szakmák, szakmacsoportok, amit csak szakgimnáziumokban, más szakmákat csak szakközépiskolában oktatnak. Csak néhány szakma szakképzése esetében létezik egymás mellett, esetleg egymásra épülve szakközépiskola és szakgimnázium. Ez arra enged következtetni, hogy a diákok eltérő kompetencia és tudásszintjeit az iskolarendszer nem tökéletesen tudja lefedni. Az integráltabb, jobban strukturált képzésre példa lehet a kereskedelem-, marketing szakképzés és a közlekedési ágazathoz tartozó szakképzések (járművezetők, járműszerelők, műszerészek és karbantartó képzések).
2.ábra: A szakképzésben tanulók megoszlása szakmacsoportonként, iskolatípusonként (2020.június)
Forrás: KIR2ESL [a05t24 tábla] 2019/20. tanév, II. félév, egyedi adatkérés
A szakképzésben a szaktudás megfelelő strukturáltságának hiányából fakadó problémákat jól szemlélteti az egészségügyi szakképzés helyzete. Az egészségügyi járványhelyzet, az öregedő társadalommal járó növekvő szociális ellátási, ápolási igény rámutat a fokozott szakemberigényre, amelyekben komoly hiányok mutatkoznak, annak ellenére, hogy az adatok szerint 2019/20-ban érettségizett fiatalok között a legnépszerűbb szakképzés az egészségügyi, ápoló, szakasszisztensi szakképzések voltak (feltételezhetően korábban is népszerűek voltak ezek a szakmák).
Az egészségügyi szakképzések szakgimnáziumban folynak, nincs szakközépiskolai szintű megfelelő szakképzésük. Az egészségügyi ágazatban folyamatosan jelen lévő szakemberhiányt az ágazat működését meghatározó szaktudás strukturálásával is javítani lehetne, azaz az egészségügyi ellátó rendszerben olyan munkakörök bevezetésével, amelyek alacsonyabb szakközépiskolai tudásszinttel is elláthatóak. Ehhez illeszkedően indíthatóak lennének ilyen típusú szakképzések.
A szakképzés minőségét alapvetően meghatározzák a szakmai képzések jellemzői. A külső szakmai képzések aránya azért fontos, mert a diákok a gyakorlatban találkozhatnak a legkorszerűbb technológiákkal, ismeretekkel. Szakmai elköteleződésük, tanulási motivációik a személyes kapcsolatokon keresztül erősödhetnek.
Az iskolán kívüli szakképzéseknek két típusa van, az egyik külső szervezet iskolával kötött képzési megállapodása alapján folytatott szakmai képzés, a másik a diákoknak által szervezett vállalkozóval, szakemberrel egyedi szakképzési szerződés alapján folyó szakképzés. Az ábra az iskolán kívüli szakképzésben résztvevő diákok arányát mutatja az összes szakképzésben tanulókhoz viszonyítva.
A 3. ábra a az iskolán kívüli szakmai képzések jellemzőit mutatja szakmacsoportonként. A 2019/20. tanévben az iskolán kívüli szakmai képzésben résztvevők aránya az összes szakképzésben résztvevőket tekintve a 44% volt, ami egyedi szakmacsoportos sajátosságokat mutatott.
3.ábra: Az iskolán kívüli szakmai képzésben résztvevő tanulók aránya szakmacsoportok szerint 2019/20. tanévben.
Forrás: KIR2ESL [a05t24 tábla] 2019/20. tanév, II. félév, egyedi adatkérés
Az egészségügyben tanulók szakmai gyakorlati képzése 90%-ban iskolán kívüli intézményekben folyik, hasonlóan magas a közlekedési- és szociális ágazatban, valamint a rendészeti képzéseknél a külső szervezeteknél folytatott gyakorlati képzések aránya. Az előbbiek mellett a gépész szakmacsoport, a kereskedelem-marketing és a vendéglátás-turisztikai képzéseken kívül, a többi szakmacsoportban a külső szakmai képzések aránya kevésbé meghatározó. A szakmai képzések többsége, 85%-a, a diákok által szervezett gazdálkodóknál, vállalkozóknál végzett szakmai gyakorlati képzés.
Az ábra alapján elgondolkodtató, hogy egyes ágazatokban a külső szakmai képzések elhanyagolható részét teszik ki a szakismeretek elsajátításának. A mezőgazdaságban, informatikai képzéseknél, közgazdasági- és ügyviteli képzéseknél, más közszférához, közszolgáltatásokhoz kapcsolódó szakmákban, vízügyben és a környezetvédelemben nincs tere a külső szervezetnél folytatott szakmai képzéseknek.