Szerzők: Baranyi Dániel Martin, doktorandusz, Eszterházy Károly Egyetem -Csontos Tamás, mesterszakos hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem
Július 9-én jelent meg a Fejlődésgazdaságtan.hu hasábjain Marosán György „A „nagy átalakulás”-egy újabb szakasz jelei” című esszéje. A cikk egy nagyívű gondolatmeneten vezet végig, mely során bemutatja, hogyan is zajlik a Polányi Károly által felismert első után a második „nagy átalakulás”. Az esszé rendkívül inspiráló és vitára ingerlő alkotás, melyet ajánlunk elolvasásra mindenkinek. A következőkben cikk kapcsán bennünk megfogalmazódott gondolatokat fogjuk kifejteni.
Az esszé egyik kiindulópontja a feladatváltási költség problémaköre, amely a szerző szerint magyarázatot ad a munkamegosztás egyre komplexebbé válására. „Az első feladat: választ adni a kérdésre, miként osztjuk fel időnket magunk ellátása és mások szolgálata között. Ezt a problémát az ún. feladatváltási költség (task-switching cost) elemzésével oldhatjuk meg. Folyamatosan mérlegeljük, hogyan járunk jobban: ha magunk teremtjük elő, amire szükségünk van, vagy ha csere útján jutunk hozzá?” Számunkra ez a kiindulópont tovább bővíthető Polányi Károly munkáinak tanulmányozásával. Polányi szerint ugyanis a munkamegosztás az emberi társadalommal egyidős jelenség, tehát nem egy költség-haszon elemzés eredménye és nem is a cserére való hajlamunk szülte, ahogy azt például Adam Smith állította. Valójában Polányi nyomán a csere és az önellátás, amelyek az alapját adják a feladatváltási költség narratívájának, csak a társadalmi fejlődés egy magasabb fokán lettek szervező erővé, addig döntően a reciprocitás és a redisztribúció voltak azok a mechanizmusok, amelyek biztosították a közösségek termelési és elosztási rendjét. Ahogy Polányi fogalmaz: „a maga vagy a családja kedvéért élelmet gyűjtögető vagy vadászó individualista vadember sohasem létezett” (Polányi, 2004: 84). Az önellátás és a csere közti döntés, vagyis a feladatváltási költség, tehát Polányi alapján csak az ipari kapitalizmus kialakulásával kezdte el meghatározni a munkamegosztás fejlődését. Ezt azért fontos tisztázni, mert így érthető meg, hogy a munkamegosztás nem pusztán egy gazdasági jelenség, hanem a társadalom szerves alkotóeleme.
A szerző egyik fő konklúziója a „globális falu” kialakulása: „Ebben a „globális faluban” bekövetkezik az, ami egykor a „mi kis falunkban”: születésétől kezdve bárkinek minden jó és rossz tette „közkinccsé” válik és kitörülhetetlenül beépül reputációjába.” Bár a szerző leírja, hogy ennek ára van, de szerintünk nem hangsúlyozza eléggé a globális „token economy” veszélyeit. Ez a fajta globális viselkedésszabályozó rendszer ugyanis szemben áll az emberi szabadság gondolatával. A szerző korábban említi, hogy az állam hatalmát a demokrácia tette elfogadhatóvá, ebből kiindulva, tehát szükségesek egy ilyen globális rendszer esetén is az ember szabadságának és a demokratikus ellenőrzésnek az intézményes garanciája.
A cikkben bemutatott a berlini fal leomlásával és az internet terjedésével létrejött „hiper-connected” világ, mely a természeti ökoszisztémákhoz hasonlóan egy globális ökoszisztéma részeként kapcsolja össze az emberiséget és váltja fel a korábbi szakasz nemzeti szinten szerveződő gazdasági rendszereit, piacait. A nemzeti szint jelentette a piacot és egyben az államszerveződés alapvető egységét is, azonban az új szakaszban a piacok és vele a munkamegosztás globális ökoszisztémává alakult. Az állam ugyanakkor a platóni tanítás alapján a munkamegosztással jön létre, így a munkamegosztás globálissá válása nem hagyhatja érintettlenül az állami funkciókat sem. Erre a problémára a szerző is felhívja figyelmünket: „Ugyanakkor az ember újító-, és kormányzó-képessége is egyre nehezebben birkózik meg a globalizálódott és szorosan egybekapcsolódó világ szabályozásának nehézségeivel.” Ennek része a globális falu teljeskörű és könyörtelen szabályozása (token economy), mellett egy másik veszély a globális rendszerre jellemző radikális bizonytalanság is. A cikkben részletesen bemutatásra került, hogy az egyre szorosabban csatolt és egyre komplexebb rendszer a bizonytalanság fokozódását hozza magával (nem összekeverendő a kockázat fogalmával, amely a valószínűség a bekövetkező kár potenciális nagyságának szorzatával mérhető). „Ennek az lett a következménye, hogy az emberiség szintjén is szinte maguktól keletkezhetnek a „természetes balesetek” (normal accidents). Ez arra utal, hogy az ember előidézte zavarok miatt, a folyamatos átalakulás állapotában levő globális ökoszisztémát állandóan előre jelezhetetlen válságok fenyegetik.” Az egyes gazdasági szereplők cselekedeteik következményeit nem képesek felmérni és a válságok természetes hibaként inherens részévé váltak a globális rendszernek. Itt azonban a globális falu egy újabb államhoz kapcsololódó fogalmat az igazságosságot kezdi ki. „Uralkodik magán, rendet tart, barátja lesz önmagának, összhangba rendezi lelke három részét önkéntelenül, mint a zenei összhang három húrját: a magasat, a mélyet és a középsőt, és ha még valami közibük esik, azt is összebogozza, és a sokból mindenképp eggyé alakulva, magát mérsékelve és harmonizálva teszi, amit tennie kell, akár vagyonszerzésről vagy testápolásról, akár köz- vagy magánügyről van szó, és mindezekben azt véli és nevezi igazságos és szép tettnek, ami ezt az állapotát megőrzi és építi, bölcsességnek e cselekvést vezérlő tudományt, igazságtalan cselekvésnek az ezt lerontó, tudatlanságnak pedig az igazságtalanságot építő hiedelmet.” (Platón, 1988: 112.) A bizonytalanság dominanciája mellett egyes cselekedek várható következményeit nem ismerhetjük a bölcsesség helyét a tudatlanság veszi át. Kissé leegyszerűsítve: a platóni igazságosság fogalom központi eleme, hogy az államban mindenki úgy járjon el, ahogyan ő leginkább hozzá tud járulni az közjóhoz, azonban, hogy ez megtörténhessen szüksége van az erényekre (bölcsességre, bátorságra és mértékletességre), melyek közül a bölcsességnek kell vezetnie, harmóniába szervezni mind az egyént, mind a társadalmat ez pedig a radikális bizonytalansággal összeegyeztethetetlen.
Véleményünk szerint érdemes felülvizsgálni a globális falu fogalmát, ami a nem urbánus területek működésének analógiája szerint írja le a globális ökoszisztémát. A provinciális termelési mód, a hagyományos faluközösség önellátásra épülő modell, melyet Polányi maga is bemutat, mint nem piaci társadalmat. Itt a piac jelentősége igen csekély, alapvetően nem ezen a mechanizmuson keresztül alakul ki a társadalom struktúrája. Ebben a modellben a munkamegosztás, ha van is elsősorban nem a specializációt jelenti, valamint piactól (vele mások munkájától, tudásától) való függés és az együttműködés kényszere nem jelenik meg. Az ún. token-economy fenyegetése az így elképzelt termelési kultúrában valóban fennáll, azonban amellett érvelünk, hogy a globális ökoszisztémaként működő gazdaság és világrend szükségszerűen nem képes provinciális szervezési elvek mentén fenntarthatóan működni többek között éppen az együttműködési kényszer miatt. A globális falu (ki)fejletlen forma és válság tünet egyszerre, mely kikényszeríti a demokratikus működést, a biztonságot és az igazságosságot működtető intézmények és rezsimek létrehozását. A Covid járvány, a klímaválság leküzdésére vagy éppen a háború veszélyét hordozó feszültségek kezelésében megjelenő kényszerek kapcsán, ennek az útkeresésnek láthatjuk az állomásait. Egy lehetséges ilyen folyamatot az európai integrációra vonatkozóan a szerző is azonosít a nemzet fogalmának változása kapcsán. „A nemzeti identitások narratívái által mozgatott szuverén államok mellett sokan kérnek beleszólási jogot. Ez azt eredményezi, hogy a nemzetek a jövőben – a vállalatok mintájára – sok különböző szuverén szerveződést egybefoglaló brand-name jellegű képződménnyé válnak. A fokozatosan kiformálódó alapvetően új helyzetben bármely, múltbeli vagy újonnan létrejött, valóságos vagy virtuális közösség felléphet azzal az igénnyel, hogy érdekeit Európa közösségei meghallgassák.”
Hasonló útkeresést találunk az euró reformjára vonatkozó elképzelések, a karbon kereskedelmi rendszerek, vagy éppen nemzetgazdaságok közötti verseny tisztességességével foglalkozó normák (pl.: társaságiadó minimum) kapcsán is, ugyanakkor ezen a területen még nagyon sok feladata lesz az emberiségnek, hogy a globális falu helyett a globális partnerség, globális közjó és igazságosság érvényesüljön maradéktalanul.
További felhasznált irodalmak:
Platón [1988]: Az állam, (ford. és a jegyzeteket írta Jánosy István) Gondolat, Budapest
Polányi Károly [2004]: A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei, Napvilág, Budapest