Szerzők: Baranyi Dániel Martin – Horváth Anna
A pandémiás helyzet számos feszültséget hozott felszínre a munkaerőpiacon. Az elmúlt hónapokban cikkek és felmérések sokasága jelent meg arról, hogy a hagyományos 8-12 órás irodai műszakokhoz nem szeretnének visszatérni a munkavállalók (https://www.napi.hu/nemzetkozi-vallalatok/munkahely-felmondas-tavmunka-lehetoseg-allas-fizetescsokkenes.734128.html). Sok területen pedig egyre súlyosabb munkaerőhiány van kibontakozóban, többek között az Egyesült Királyság logisztikai ágazatában (https://forbes.hu/uzlet/elfogytak-a-kamionosok-angliaban-csak-a-beallasert-400-ezer-forintot-adnak/) vagy hazánkban a turizmus területén (https://g7.hu/vallalat/20210816/esze-agaban-sincs-visszamenni-dolgozni-a-turizmusba-azoknak-akik-a-jarvany-miatt-elmentek/). Ez csak néhány az elmúlt év munkaerőpiaci megrázkódtatásaiból. Az említett súlyos feszültségek véleményünk szerint nem kizárólag a pandémia következményei, habár a járványhelyzethez kapcsolódó lezárások és újraindítás kiélezte és reflektorfénybe helyezte ezeket a tendenciákat.
Ez a cikk a Kandó Klub szakmák átalakulását vizsgáló cikksorozatának részeként készült. Ezúton köszönjük az Oktatási Hivatal munkatársainak, hogy adatigénylésünkre segítőkészen válaszoltak és a kért adatokat számunkra megküldték.
A 4. ipari forradalomhoz kötődő technológiai átalakulás munkára gyakorolt hatásaival már a pandémia előtt számos kutatás foglalkozott. Néhány szerző az emberi munka radikális leértékelődésével és tömeges és tartós munkanélküliséggel számol [Ford, 2017]. Más szerzők a munkafolyamatok átalakulásával, a szakmai struktúra felértékelődésével foglalkoztak [Susskind-Susskind, 2018]. Számos közgazdász azzal számol, hogy az emberi készségek egy része helyettesíthetővé válik, ugyanakkor ezzel párhuzamosan más készségek felértékelődnek [Deming, 2015; Fazekas, 2019]. David Graeber Bullshit munkák című könyvében arra világít rá, hogy számos területen feleslegesnek, haszontalannak érzik magukat a munkavállalók [Graeber, 2020]. Han és Bregman pedig az automatizáció ellenére növekvő munkaidővel, fokozódó önkizsákmányolás veszélyeivel számol [Han, 2015; Bregman, 2019].
Napjaink munkavállalói nem úgy, nem ott és nem olyan módon szeretnének dolgozni, mint az őket megelőző generációk. A technológiai átalakulás miatt akkor sem tudnának ugyanúgy dolgozni, mint szüleik és nagyszüleik generációi, ha szeretnének. Ezt az egyszerűnek, már-már közhelynek tűnő megállapítást nem szabad szem elől tévesztenünk akkor sem, amikor egyes ágazatokat és szakpolitikákat vizsgálunk. Nem a XX. századi fogyasztói társadalom romantikus emléke kell, hogy vezessen, hanem a 4. ipari forradalom, a globális partnerség és a tudásalapú gazdaság fogalmait kell látnunk a horizonton. Ezen gondolatokat javasoljuk kiindulópontnak a hazai szakképzés egyes kérdéseinek vizsgálata során.
A szakképzés ágazata azért is lehet jó választás a fentebb vázolt folyamatok perspektívájából, mert ez az a terület, ahol a társadalmi problémák igen jelentős hányada koncentráltan jelenik meg. A gazdaság legfontosabb erőforrása a tudás, a képzelőerő és a szellemi képességek, melyek igen különleges erőforrások. Használatuk, terjesztésük megsokszorozza őket, szűkössebbé válásuk helyett. Ha a versenyképességünk fokozása a cél, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ebből a folyamatból sokak kirekesztődjenek. Ennek fényében különösen szomorú adat: a korai iskolaelhagyók aránya 2020-ban 12% volt, ami a 6. legmagasabb arány az EU tagországok közül [Eurostat, 2021]. Ez a mutató azt méri, hogy a 18-24 éves korosztályon belül mekkora azoknak az aránya, akik középfokú végzettséggel nem rendelkeznek (ISCED3) és nem is vesznek részt képzésben jelenleg. A korai iskolaelhagyás kockázatát növelő faktorok közül több koncentráltabban van jelen a szakképzésben. A hátrányos helyzetű tanulók aránya a 4 osztályos gimnáziumi képzésben 2.8%, a szakgimnáziumi képzésben 5%, a szakközépiskolákban pedig 19,3% volt 2018-ban [KRTK KTI, 2019].
A hazai szakképzési rendszer a mögöttünk álló évtized során számos jelentősebb átalakításon ment keresztül, így az egyes iskolatípusok pontos megnevezései változtak. Az általunk használt statisztikákban a szakgimnázium jelenti azt az iskolatípust, ahol az érettségire történő felkészítés a szakmai oktatással párhuzamosan valósul meg, ezen iskolák között van jó néhány, amely igen népszerű és a bejutás sem könnyű. A szakközépiskolákban az adott szakmára történő képzés történik és a képzés a szakmai vizsgákkal és a szakmunkásbizonyítvány megszerzésével zárul. A képzés hossza a szakközépiskolában 3 év. A szakiskolákban tanulásban akadályozott tanulók szakmai felkészítése zajlik. A készségfejlesztő iskolákban az értelmileg akadályozott tanulók életviteli és munkahelyi felkészítése történik.
Lemorzsolódással veszélyeztettnek azt a tanulót tekintjük, aki
- tanulmányi átlageredménye nem éri el a 2,5 szintet;
- tanulmányi átlaga egy félév alatt 1,1 mértékben romlott;
- egy vagy több tantárgyból elégtelen (1) osztályzatot kapott;
- magatartására rossz (2) minősítést kapott;
- szorgalmára hanyag (2) minősítést kapott;
Továbbá lemorzsolódással veszélyeztetett a tanuló, ha
- évismétlésre kötelezték;
- 50 órát elérő igazolatlan hiányzással rendelkezik;
- magántanulóvá vált;
- menekült, oltalmazott;
- veszélyeztetetté vált;
- ideiglenesen elhelyezett vagy nevelésbe vett.
Az alábbi ábra a lemorzsolódással veszélyeztettek arányát mutatja be az egyes iskolatípusokban évfolyamonként bontva.
1. ábra: Lemorzsolódással veszélyeztetettek aránya iskolatípusonként (2019)
Forrás: OH adatbázis alapján saját szerkesztés
A diagramon jól látszik, hogy a lemorzsolódással veszélyeztettek aránya a középfokú oktatás első évfolyamán a legmagasabb mind a szakgimnáziumokban, mind a szakközépiskolákban. A lemorzsolódási veszélyt jelentő tényezők közé tartozik az elégtelen év végi érdemjegy is, ami – mint a következő diagramon láthatjuk – a legnagyobb arányban a 9. évfolyam tanulóit érinti.
2. ábra: Elégtelen év végi érdemjegyek megoszlása évfolyamonként a szakképzésben (2019)
Forrás: OH adatbázis alapján saját szerkesztés
Az első (9.) évfolyam kiemelkedő súlyára több lehetséges magyarázat létezik. Az egyik az általános iskolákból hozott különbségek. A másik ok, hogy a tankötelezettség és a 3 éves szakközépiskolai képzés hatása miatt a 12. évfolyamon az összes tanuló száma is alacsonyabb (és így a bukások száma is). További magyarázat pedig, hogy a fegyelmi problémák több pedagógus elmondása szerint is az első egy-két évben a legjellemzőbbek.
3. ábra: Elégtelen év végi érdemjegyek a szakképzésben tantárgyanként (2019)
Forrás: OH adatbázis alapján saját szerkesztés
A bukási statisztikák tantárgyi és nemek szerinti bontásban azt láthatjuk, hogy mind számosságában, mind arányaiban több fiúnak kell évet ismételnie, és ha tantárgyanként vizsgáljuk az elégtelen érdemjegyeket, a legtöbb esetben szintén több fiú érintett. Ez alól van néhány kivétel, többek között a testnevelés, ahol több tanárral történő beszélgetésünk alapján úgy gondoljuk, hogy leginkább fegyelmi (vagy annak kezelt) problémák állnak a háttérben. Az elégtelen jegy nem feltétlenül jelent évismétlést, évismétlésre kötelezett tanulók azok, akik vagy a javítóvizsgán nem jutottak át, vagy több tantárgyból is elégtelent szereztek (jellemzően 3 vagy több) és ezért javítóvizsga helyett évismétlésre kötelezték őket. A matematika vezető helye nem igazán okozott számunkra meglepetést az adatok áttekintése során, hagyományosan sokaknak nehézséget okozó tantárgy, valamint a megjelölt tantárgytípusok közül az egyik, amelyet a legtöbben tanulnak (például természettudományi tárgyakból a szakképzésben nem tanítják mindet az összes évfolyamon, így itt az összes érintett is jóval kevesebb). Azt is láthatjuk, hogy a kötelező érettségi tantárgyak erősen felülreprezentáltak az elégtelen érdemjegyek tekintetében, ennek oka lehet, hogy sok tanuló tanulja őket, illetve vélhetően szigorúbban kérik számon ezeket a tantárgyakat (kötelező érettségi tantárgyak: matematika, magyar nyelv és irodalom, történelem, idegen nyelv). A szakmai tantárgyakból szerzett elégtelen osztályzatok igen magas, a matematikát is felülmúló száma igen különös. Részben azért is döbbentünk meg ezen az adaton, mert ez az a terület, ahol a diák szabad választása/érdeklődése talán leginkább megjelenhet(ne). Azt is láthatjuk, hogy a szakmai elméleti tantárgyakból sokkal többen szereznek elégtelent, mint a gyakorlati tárgyakból. Ennek további vizsgálata mindenképpen indokolt lenne a szakképzésben elért iskolai kudarcok csökkentése szempontjából.
A lemorzsolódás területi dimenzióit vizsgálja a következő diagram. Azt láthatjuk, hogy a lemorzsolódással veszélyeztett tanulók aránya Csongrád megyében a legmagasabb, Nógrád megyében pedig a legalacsonyabb. Az a várakozás, mely szerint a szegényebb megyékben (alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező) törvényszerűen magasabb a lemorzsolódással veszélyeztettek aránya, nem igazolódott. A megyék szerinti sorrend meglehetősen vegyes képet fest az átlagos gazdasági fejlettség és a lemorzsolódás kapcsolatáról, ez alapján szabályszerűséget nem látunk.
4. ábra: Lemorzsolódással veszélyeztetettek aránya területi bontásban (2019)
Forrás: OH adatbázis alapján saját szerkesztés
Javaslatok további elemzésekre
A gazdasági fejlettség és a lemorzsolódás kapcsolatának feltérképzése érdekében részletesebb területi bontásban is érdemes lenne megvizsgálni az adatokat, valamint további kutatásokban vizsgálható lenne, hogy az egyes területi egységek középfokú oktatásában mekkora szerepet töltenek be a szakképző intézmények.
A szakmai tárgyak magas bukási aránya szempontjából a szakmaválasztás mögötti motivációkat érdemes lehet jobban feltérképezni, és további programokon keresztül támogatni, hogy a tanulók érdeklődési körükhöz minél inkább alkalmazkodó területen tanulhassanak.
A szakmai elméleti tárgyak kiemelkedő bukási rátáját érdemes lenne tovább kutatni szakmacsoportok szerint is. Az szakmai elmélet oktatásának jó gyakorlatait megtalálva, mérsékelhető lehet a bukások és ezzel együtt a lemorzsolódások száma.
A lemorzsolódás és a tanulmányi kudarcok szempontjából a legkritikusabb időszak a középfokú oktatás első éve, erre vonatkozóan számos iskola indít különböző programokat az esetleges hozott lemaradások kompenzálása érdekében. Ezen tapasztalatok összegyűjtése hasznos lehet más intézményeknek is. A tanulmányi oldal mellett érdemes lehet a 9. évfolyamra jellemző érzelmi és lelki kihívásokat is feltárni.
Felhasznált irodalom:
Bregman, R. (2019): Utópia realistáknak. Budapest: Cser Kiadó.
Deming, D. J. (2015): The Growing Importance Of Social Skills In The Labor Market. NBER Working Paper Series. Working Paper, 21473. https://doi.org/10.3386/w21473.
Eurostat (2021): https://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=edat_lfse_14&lang=en
Fazekas, Károly (2019): A technológiai fejlődés hatása a munkapiacon elvárt készségekre = Impact of Technological Development on Skills Expected in the Labour Market. Köz-gazdaság, 14(4), 23-33. old.
Ford, M.(2017): Robotok kora, Fordító: Garamvölgyi Andrea, HVG Könyvek, Budapest
Graeber, D. (2020): Bullshit munkák, Typotex, Budapest
Han, B.-C. (2015): The Burnout Society. Stanford: Stanford University Press.
KRTK KTI (2019): A közoktatás indikátorrendszere 2019, Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet, Budapest
https://kti.krtk.hu/wp-content/uploads/2020/01/A_kozoktatas_indikatorrendszere_2019.pdf
Susskind, D.-Susskind, R. (2018): A szakmák jövője – Hogyan változtatja meg a technológia a szakemberek munkáját? Fordította: Benczi Boglárka, Antal József Tudásközpont, Budapest