Szerző: Vida Cecília
Az OECD kezdeményezésére 2007-től a fejlett országok kidolgoztak egy mutatószámrendszert a fejlődés, a társadalmi, gazdasági haladás és a környezeti változás leírására. Magyarország a Központi Statisztikai Hivatalt bízta meg e mutatószámrendszer konkrét kidolgozásával. A széles társadalmi és szakmai egyeztetéseken kialakított mutatószámok három fő elemből állnak: a gazdasági-, a társadalmi- és a környezeti mutatókból. A társadalmi mutatószámon belül a 2.8. mutatószámcsoport foglalkozik az egészség, az egészségi állapot, egészséget meghatározó tényezőkkel, amit a cikkben bemutatunk. Ezek mérik az egészségügyi beavatkozások és szolgáltatások adatait, és mutatják a népesség egészségügyi állapotának változását.
A születéskor várható élettartam az egyik leggyakrabban használt egészségi állapot mutató. A mutatót úgy határozzák meg, hogy kiszámolják az újszülöttek átlagosan élettartamát a jelenlegi halálozási arányszámok alapján. A születéskor várható élettartam növekedése számos tényezőnek tulajdonítható, beleértve az emelkedő életszínvonalat, a jobb életmódot és a jobb oktatást, valamint a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való nagyobb hozzáférést. A Földön a leghosszabb élet várhatóan a japánokra vár, napjainkban a születéskor várható átlagos életkoruk 84,4 év, Koreában ez az érték 83,3, Kínában 77,0 év. Az európai legfejlettebb országokban is közelít a várható élethossz az ázsiai rekordokhoz, leghosszabb életűek Európában a norvégok 83,3 évvel, Svájcban 83,2 év, Izlandon 83,1 év, de az uniós tagállamok többségében 80 év fölött van napjainkban a várható élettartam. 2020-ban Amerikában 78,9 év, Kanadában 82,1 év a várható élettartam.
1.ábra: A születéskor várható élettartam változása 2007 és 2019 között.
Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.1 Születéskor várható élettartam, 2020-as adat OECD Life expectancy at birth
A magyar lakosság születéskor várható élettartama egészségügyi rendszer és a növekvő társadalmi jólét következtében 2007-től 2019-ig mintegy három évvel, 73,3 évről, 76,2 évre megemelkedett, majd a tavalyi évben a koronavírus-járvány következtében félévvel 75,7 évre csökkent. (A járvány csaknem minden ország halálozási rátáit, így a születéskor várható élettartam mutatókat is rontotta.) Az európai állampolgárok születéskor várható átlagos életkoránál, 81,3 évnél, a magyarok várható élethossza csaknem 5 évvel rövidebb 76,2 év (2019). Az elmúlt évtized egészségügyi, társadalmi folyamatainak kedvező tendenciáit mutatja, hogy a magyarok lemaradása az európai várható élethossz tekintetében csökkent. Ennek oka különösen a férfiak várható élettartamának számottevő emelkedése.
A nők és a férfiak születéskor várható átlagos életkora részben genetika okok miatt, részben a társadalmi hatások következtében (eltérő munkateher, stresszkezelés, egészségtudatosság) következtében eltérőek. Jellemzően világszerte a nők átlagos életkora valamivel hosszabb, mint a férfiaké. Magyarországon a nők születéskor várható élettartama közel 80 év (79,3 év volt 2019-ben), a férfiak várható életkora, ennél hat évvel kevesebb (72,9 év) volt. Mintegy évtizeddel korábban, 2007-ben azonban Magyarországon a nők és férfiak várható élethossza között több, mint nyolc év különbség volt, aminek oka az elmúlt időszakban a férfiak várható élettartamának gyorsabb emelkedése volt a világtendenciákkal összhangban.
2.ábra: 2007 és 2019 között a nők és a férfiak várható élettartamának változása régiónként
Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.1 Születéskor várható élettartam, regionális adatok
A haladás nem volt egyenletes, a várható élettartam nemek szerinti növekedésének 2007 és 2019 közötti adatai regionális különbséget mutat. E mögött a szociális összefüggések, a gazdasági környezet fejlettségének eltérései figyelhetők meg (lásd 2. ábra). A legfejletlenebb észak-magyarországi régióban nőtt legkevésbé a népesség várható élethossza, a férfiaknál 3,1 évvel, a nőknél 1,6 évvel. Ezzel szemben a dinamikusabban fejlődő Nyugat-Dunántúlon, Közép-Magyarországon a férfiak várható élethossza 4 évvel, a nőké 2,2 évvel nőtt.
A születéskor várható élettartam mellett az egészségügyi rendszer egy másik minőségi mutatója az egészségesen várható élettartam hossza, ami az egészségesen, betegség nélkül eltöltött életévek várható számát adja meg (az egészségben töltött időszak azt jelenti, hogy az illető nem rendelkezik krónikus betegséggel) születéskor vagy nyugdíjas kor határán 65 éves korban, nemenként.
Magyarországon a születéskor várható egészségben töltött élettartam a férfiaknál 61 év, a nőknél 63 év volt 2019-ben. Ez alapján a hazai népesség nagy része nyugdíjas éveit már nagy valószínűséggel valamilyen betegséggel küzdve tölti, a statisztikai adatok szerint a férfiak még 12 évet, a nők megközelítőleg 16 évet. Ennek oka lényegében két tényezőre vezethető vissza: az életmódra és az egészségügyi ellátó rendszer működésére. Bizonyos szempontból az egészségügyi ellátó rendszer fejlettségét mutatja az egészségben eltöltött időszak és a várható élettartam különbsége, hiszen a krónikus betegség kezelése, menedzselése már sokkal nagyobb mértékű együttműködést igényel az ellátórendszerrel, mint az egészségben eltöltött évek száma. Az életmód szintén két tényezőre bontható: a táplálkozási szokásokra és a szűken vett életmódra (azaz a testmozgásra, a munkahely és a szabadidő közötti egyensúly mértékére és a stresszkezelés formájára).
Az egészségben várható élethossz a születéskor várható élettartamhoz hasonlóan szintén regionális különbségeket mutat. A közép-magyarországi régióban az egészségben várható élettartam tekintetében a nemek között nincs különbség, a nemzetközi trendekhez hasonlóan. A közép-dunántúli nők kiemelkedő hosszan, 67 éves korukig egészségesek. A dél-dunántúli, észak-magyarországi, észak-alföldi régiókban a legalacsonyabb az egészségben várható életidő (lásd 3.ábra).
3.ábra: Születéskor várható egészségben töltött élethossz régiónként, nemenként 2019-ben
Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.1 Születéskor várható egészséges élettartam, regionális adatok
Elgondolkodtató és a gazdasági, szociális háttér egészséges életmódban játszott szerepét mutatja, hogy Magyarország egyes régiói közötti különbségek az egészségben várható élettartam tekintetében jóval nagyobb különbségeket mutatnak, mint a születéskor várható élethossz tekintetében. Azaz adott régióban lakó népesség minőségi, egészséges élete a gazdasági fejlettség, szociális, kulturális háttér által erősen determinált. Ugyanakkor az is fontos tényező, hogy az így kialakult különbség mértéke elmarad a gazdasági fejlettség mértékétől. Bár a közép-magyarországi régió jelentősen fejlettebb az észak-magyarországinál, ez mégsem köszön vissza az életmód tekintetében. Itt is érvényes lehet talán az a megállapítás, hogy a gazdasági fejlettségbeli változás még nem tudatosult eléggé, még nem párosul életmódváltással, vagy legalábbis nem kellő mértékben.
A férfiak egészségben várható élettartamának regionális maximuma 64 év volt Közép-Magyarországon, a minimum érték 56 év volt az észak- magyarországi régióban. Így a férfiak egészségben várható élettartamának területi különbsége nyolc év volt, 2019-ben. Ehhez képest a férfiak várható élethosszának regionális különbsége három év. 74 év volt a várható élethossz Közép-Magyarországon és 71 év Észak- Magyarországon. Hasonlóan a nők egészségben várható élethosszának regionális különbsége kilenc év volt, a maximum 67 év volt a közép-dunántúli régióban, a minimum 58 év volt az észak-magyarországi régióban. Meg kell jegyezni, hogy nincs magyarázat arra, hogy Közép-Dunántúlon mi okozza ezt a jelentős különbséget. A születéskor várható élettartam területi különbségei azonban a nőknél sem mutattak jelentős eltéréseket, mindössze két év eltérés volt tapasztalható. A maximum Nyugat-Dunántúlon mérhető ( 80 év), a minimum Észak-Magyarországon (78 év 2019-ben).
4.ábra: A háziorvoshoz forduló betegek számának változása 2007-2017 között a legfontosabb betegségcsoportok szerint
Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.3 Háziorvos, betegségcsoportok
A társadalmi jólét jellemzőit leíró mutatószámrendszeren belül a népesség egészségi állapotát több mutatószám is jellemzi az előbbieken kívül. Ezek közül az egyik a háziorvosnál jelentkező egészségügyi problémák betegségcsoportok szerinti alakulását vizsgálja, azt hogy a gyermekek és a felnőttek milyen panaszokkal fordulnak a háziorvosukhoz (lásd 4.ábra).
Az elmúlt évtizedben a gyermekek között az asztma és a cukorbetegség miatt panaszok emelkedtek leginkább, de jelentős volt még a vashiányos betegek számának növekedése is. A vashiány oka az egészséges étrend hiánya. Az orvosi szakvélemények szerint az egészséges, kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás mellett nagyon ritkán jelentkezik vashiány. Egyoldalú táplálkozásnál azonban vérszegénység léphet fel. A kiürült vasraktárak fejfájassal, állandó hidegérzettel járnak, az immunrendszer legyengül. A vas természetes legfontosabb forrásai a a belsőségek (sertés-, marhamáj, vese, szív), a vörös húsok, húskeszítmények, száraz hüvelyesek, olajos magvak, zöldségek, gyümölcsök, tojássárga. A vashiány egyértelműen a szegénységre utal, aminek a felszámolása alapvető gazdaságpolitikai, és nem csak egészségpolitikai cél. Az asztma is egyértelműen környezeti betegség, a korszerűtlen fűtési körülmények, az aszfaltozatlan utak, a rossz közlekedési feltételek egyaránt hozzájárulnak az asztma kialakulásához.
A felnőttek között a gerinc- és mozgásszervi panaszokkal a háziorvoshoz fordulók száma megháromszorozódott, de a felnőttek között is számottevő volt a cukorbeteg miatti panaszok emelkedése.
5.ábra: Halálokok változása főbb csoportok szerint 2007-2019 között (2007=100%)
Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.8 Haláloki betegségcsoportok
Egy évtizedre visszatekintve a halálokok közül (lásd. 5.ábra) egyedül a légzőszervi betegségek miatt elhalálozottak aránya emelkedett 2007-ről 2017-re. A daganatos, keringési betegségek, az erőszakos okok miatt és az emésztő rendszeri problémákban aránya a halálokok között csökkent. Ez azt mutatja, hogy az egészségügyi ellátórendszer elkezdett alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, javult az ellátás még akkor is, ha sok kritika éri a szektort. A légzőszervi betegségek növekedése ismét csak a környezeti körülmények rosszabbodását jelzi, és azt is, hogy az önkormányzatok feladatai között az egészséges környezet megteremtése egyre fontosabbá válik.
A levegőszennyezés, a szálló por, környezeti körülmények romlása miatt jelentkező egészségügyi problémák egyre jelentősebb hatása látszik a légzőszervi halálokok emelkedésében és a gyerek asztma miatti panaszainak emelkedésében is.