szerző: Szabó Dorottya, egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem
A munkaerőpiac strukturális átalakulásával párhuzamosan a munkavállalók munkahelyi elvárásai is átformálódtak az utóbbi évtizedekben. A munkahelyek biztonságának biztosítása, a munkavállalók megfelelő ösztönzése, és partnerként való kezelése olyan szempontok, amik felértékelődtek a közelmúltban. A következőkben az Eurofound (European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions) 2005-ben, 2010-ben és 2015-ben elkészített, munkahelyi körülményekre fókuszáló felméréséből[1] mutatok be adatokat a térség országaira, illetve az EU-s átlagra vonatkozóan, hogy képet kapjunk a munkahelyi értékek alakulásának eddigi trendjeiről. Ez azért is fontos, mert a koronavírusjárvány ezeket a trendeket és folyamatokat feltehetően csak felgyorsította, és fontos, hogy a munkaadók megfelelően és elég gyorsan reagáljanak a munkavállalói attitűd változására.
Fontos megjegyezni, hogy a megkérdezéses módszerből az is következik, hogy a válaszok egyfajta szubjektivitást tartalmaznak, és alapvetően a válaszadók érzékelésére épülnek, ami végső soron a munkavállalói attitűdöt is magában foglalja, nem csupán az objektív munkakörnyezetet. Az összehasonlításokat fenntartásokkal kell tehát kezelni, arról azonban viszonylag jó képet kapunk, hogy az egyes országok esetében hogyan érzik magukat a munkavállalók bizonyos szempontokból.
Az 1. ábra azon munkavállalók arányát mutatja be, akik a „Mindig, az esetek többségében” választ[1] adták arra a kérdésre, hogy van-e lehetőségük részt venni olyan döntéshozatalokban, melyek hatással vannak a munkájukra. Az ábrán jól látszik, hogy Lengyelország kivételével a feltüntetett országok 2010 és 2015 között javulást értek el ebből a szempontból. Magyarország 2015-ben 0,7%-ponttal az EU-s átlag mögött végzett, és Lengyelország visszaesése sem volt elég ahhoz, hogy megelőzzük őket 2015-re.
1. ábra
Forrás: Eurostat, qoe_ewcs_7b5 adatbázis[2]
A 2. ábra adatait az Eurostat az Eurofound felmérésének két pontjából állította össze, és magukban foglalják egyrészt azt a kérdést, hogy a munkavállaló munkája feszített tempójú-e, másrészt hogy szűk, szigorú határidőkkel kell-e dolgoznia. Az ábrán jól látszik, hogy Csehország nagy előrelépést ért el ebben a tekintetben 2005 és 2015 között, illetve hogy a térség országai Románia kivételével jól teljesítenek az EU-s átlaghoz képest. A V4-ek közt Magyarország sereghajtónak számít, ami azt sugallja, hogy van tér arra, hogy a munkavállalók közvetlen felettesei világosabban kommunikálják a beosztottak feladatait, illetve hogy ne éljenek vissza a teljesítményképességükkel.
2. ábra
Forrás: Eurostat, qoe_ewcs_7b4 adatbázis[3]
A 3. ábrán szintén olyan adatokat ábrázoltam, melyek két kérdést foglalnak magukban az Eurostat számításai alapján. Azok aránya látható az ábrán, akiknek van lehetőségük megválasztani a saját munkamódszerüket, illetve képesek befolyásolni a munkatempójukat. A V4-ek között Magyarország teljesített a legrosszabbul 2015-ben ebből a szempontból, így hát a neoliberális logika szerint nem meglepő, hogy a fentebb bemutatott túlhajszolt munkavállalók aránya nálunk a legnagyobb: a felettes feladata az, hogy minél több munkát préseljen ki a beosztottból, ezt pedig úgy érheti el, ha nem hagyja beleszólni a beosztottat saját munkatempójának megválasztásába. Ez arra utalhat, hogy a munkavállaló sem a feladatot, sem annak elvégzését nem érzi magáénak, ami visszafogja a teljesítményt is. Ez a vezetői magatartás még őrzi a neoliberális szemléletet, amelyik a munkavállalót gépnek tekinti. Ehelyett feladatmennyiség fetisizálása helyett a vezetőknek arra érdemes fordítani a figyelmüket, hogy a munkavállaló számára milyen az ideális munkatempó, ami mellett a legjobb teljesítményt tudja nyújtani.
3. ábra
Forrás: Eurostat, qoe_ewcs_7b1 adatbázis
A 4. ábra azon munkavállalók arányát mutatja be, akik „Mindig, az esetek többségében” választ[4] adtak arra a kérdésre, hogy hasznosnak érzik-e a munkájukat. Érdekes, hogy ezen a területen Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákia is visszaesést produkált 2010 és 2015 között, míg az EU-s átlag kvázi stagnált, 0,8%-os növekedést tudott csak felmutatni. A jelenlegi munkaerőpiaci struktúra egyik nagy kihívása, hogy mit kezd az úgynevezett „bullshit”[5] munkákkal, és hogyan tudnak a HR-szakemberek olyan ösztönző-, jutalmazási- és visszajelzési-rendszert felépíteni, ami munkájuk hasznosságáról biztosítja a munkavállalókat.
4. ábra
Forrás: Eurostat, qoe_ewcs_7b3 adatbázis[6]
Az 5. ábra azt hivatott bemutatni, hogy a megkérdezett munkavállalók mekkora része kap rendszeresen rendszeres visszajelzést a közvetlen főnökétől. Az adatok az Eurofound 2015-ös felméréséből származnak, korábbi adatok ezen szempontra vonatkozóan nem találhatók az adatbázisban. Ezen a területen szintén Magyarország teljesít a legrosszabbul a feltűntetett országok és az EU-s átlaghoz képest, bár utóbbitól csupán 0,8%-ponttal marad el. A közvetlen felettesek rendszeres visszajelzése nem csak önmagában fontos szempont, hanem segíthet abban, hogy a munkavállalók hasznosnak érezzék a munkájukat, vagy éppen kevésbé érezzék feszítettnek a tempót, mert a folyamatos feedback-ek megkönnyíthetik a munkavégzést, és hatékonyabbá tehetik azt. Ez arra is utal, hogy a hazai vezetők számára a munkavállalókkal történő kommunikáció nagyobb kihívás, mint a környező országokban. Ennek javítása valószínűen javítaná a vállalat vagy a szervezeti egység teljesítményét.
5. ábra
Forrás: Eurostat, qoe_ewcs_7b2 adatbázis
A fentiekben bemutatott, Eurostaton közölt adatok olyan vezetői attitűdökről próbálnak képet adni, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a munkaadók megfelelő munkakörnyezetet tudjanak biztosítani a munkavállalóiknak. Ezen feladat kiemelten fontos mozzanatai, hogy a munkaadókat vezetőik partnerként kezeljék, és biztosítsák számukra a részvételt a döntéshozás folyamatában. Az EU-27 átlaga alapján érzékelhető trend abba az irányba mutat, hogy a vezetői hozzáállás egyre nagyobb teret ad a fentieknek. Hazánknak ezen trenddel kell lépést tartania, hiszen a tárgyalt kérdéskör nem csupán munkaerőpiaci, hanem versenyképességi szempont is hosszú távon.
[1] https://www.eurofound.europa.eu/hu/data/european-working-conditions-survey
[1] A válaszlehetőségek között szerepelt még a „Néha”, illetve a „Ritkán, soha” opció. Ezek aránya 2015-ben Magyarország esetében rendre 22% és 33%.
[2] https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/qoe_ewcs_7b5/default/table?lang=en
[4] A válaszlehetőségek között szerepelt még a „Néha”, illetve a „Ritkán, soha” opció. Ezek aránya 2015-ben Magyarország esetében rendre 8% és 6%.
[5] David Graeber, 2020: Bullshit munkák, Budapest, Typotex Kiadó
[6] https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/qoe_ewcs_7b3/default/table?lang=en