szerző: Huszák Loretta, egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem – Szirbik Miklós, egyetemi adjunktus, Nemzeti Közszolgálati Egyetem
2021. szeptember 26-án parlamenti választást tartottak Németországban, amelynek nagy kérdése az volt, ki lesz a leköszönő Angela Merkel utódja. A választásra három párt állított kancellárjelöltet: a CDU/CSU színeiben Armin Laschet, az SPD képviseletében Olaf Scholz, a Zöldek részéről pedig Annalena Baerbock indult a kencellári címért. Mivel a német-magyar kapcsolatok jelentős kihatással vannak hazánk gazdaságára, nagy jelentősége van, hogy milyen kormány fogja irányítani Németországot a jövőben. 2021. szeptember 29-én a Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiuma nyílt előadást szervezett a Budapesti Corvinus Egyetemen a német választásokhoz kapcsolódóan. Cikkünkben összefoglaljuk az ott elhangzottakat, és kitérünk a német-magyar gazdasági és politikai kapcsolatok lehetséges alakulására is a német választásokat követően.
Angela Merkel megítélése
16 éves kormányzását követően vegyes[1] a kép, de Németország első női kancellárjának történelmi jelentőségét kár lenne tagadni és ez nemcsak saját hazájára, hanem Európára is érvényes. Már az 1990-es évek második felétől többen hivatkoztak arra, hogy Németország Európa „beteg embere”, mivel a gazdaság recesszióban volt, magas volt a munkanélküliség és nem látszott a társadalmi akarat a kilábaláshoz. Ebből az állapotból Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár SPD-Zöld kormányának (1998-2004) “Agenda 2010” elnevezésű neoliberális reformprogramja mozdította ki Németországot és ezt a reformpolitikát a 2005-ben nagykoalíció élén hatalomra került Angela Merkel is folytatta. Merkelnek sikerült elmozdítania a német gazdaságot, mely mára (ismét) az EU motorjává vált. Ehhez elengedhetetlen volt a német export felpörgetése. A mindig kimért, pragmatista természettudós Merkel egyfajta stabilitást biztosított Németországnak, amely sokáig hozzájárult az ország és saját politikusi sikereihez. A belpolitikában azonban a merkeli évek alatt pártja, a konzervatív CDU markánsan balra tolódott: 2015-ben például bevezetésre került a minimálbér, ami addig nem létezett Németországban. A CDU/CSU pártcsalád mára csak árnyéka régi önmagának, ami kétségkívül hozzájárult a 2021-es parlamenti választások eredményeihez.
A német belpolitikai folyamatok közepes- és hosszútávú fejlődési irányai
Ebben a tekintetben érdemes először a pártok közötti erőviszonyokat áttekinteni, majd az elképzelhető kormányzási koalíciókat értékelni, hiszen jelen állás szerint egyik politikai tábor sem képes egyedül kormányt alakítani. Az összesített szavazatok alapján győzött az SPD, a szociáldemokraták pártja lesz a legerősebb a német Bundestagban a szavazatok 25,7 százalékával, több év óta először könyvelve el növekedést. A CDU/CSU szövetsége rekordgyengén teljesített 24,1 százalékkal, míg a Zöldek fennállásuk legjobb szereplését érhették el a 2021-es német választáson 14,8 százalékkal. Negyedik a szabaddemokrata FDP 11,5 százalékkal, szintén erősödő tendenciát mutatva. Kevéssel maradt le tőlük a kritikusan jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) párt 10,3 százalékkal. A Baloldal pedig ugyan bejutott a német szövetségi törvényhozásban, és frakcióját is megtarthatja, de hatalmas veszteségeket könyvelhet el. Az összes voks összeszámlálása után az előzetes végeredmény a következő:
Forrás: https://www.bundeswahlleiter.de/
Mindez azt jelenti, hogy a következő, 735 fős német törvényhozásban az SPD-nek 206, a CDU/CSU-nak 196, a zöldeknek 118, az FDP-nek 92, az AfD-nek 83 lesz. A Baloldal ugyan nem érte el az 5%-os bejutási küszöböt, de az „alapvető megbízatási záradék” (Grundmandatsklausel) miatt mégis frakciót alapíthat az újjáalakuló Bundestag-ban 39 képviselővel. A mandátumok elosztásakor azokat a pártokat is figyelembe veszik, amelyek nem lépték ugyan túl az 5 százalékos akadályt (küszöbérték), de legalább három választókerületben mandátumot szereztek. A Südschleswigsche Wählerverband (SSW) a szövetségi választási törvény értelmében vett nemzeti kisebbségi pártként vesz részt a 20. német Bundestagban a mandátumok elosztásában. A szövetségi választási törvény értelmében az 5 százalékos záradék tehát nem vonatkozik az SSW-re.
Milyen következtetéseket vonhatunk le a német parlamenti választások kimeneteléből? Először is azt, hogy a nagy néppártok kora kétségkívül lejárt. A nagy néppártokon alapuló pártpolitikai rendszer integrációs ereje drámaian csökkent. A német pártrendszert 1949 (NSZK megalakulása) óta meghatározza a kereszténydemokrata CDU–CSU és a szociáldemokrata SPD párharca. 1972 évi parlamenti választásokon a CDU/CSU és az SPD a választók több mint 90 százalékát tudhatták maguk mögött, míg a mostani, hivatali idejének végéhez ért nagykoalíció a parlamenti választásokon kevesebb mint 50 százalékot ért el. A két nagy erőn kívül hosszú ideig csak a liberális FDP, majd később a Zöldek tudtak stabil parlamenti jelenlétét elérni. A Baloldal 2005 óta képviselteti magát a Bundestag-ban, az AfD pedig a 2017-es választásokkal került be. A néppártok hanyatlása Németországban nagyon jól tetten érhető a 2021-es választási eredményeiken: a két nagypárt együttesen sem érte el a szavazatok 50 százalékát, holott az 1960 és 1980 évek között közösen még jellemzően az összes szavazat 80-85 százalékát tudták megszerezni. Kiss J. László, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora véleménye szerint ezzel egy új rendszer kialakulása figyelhető meg Németországban: a korábbi néppártok középpártokká válnak, tehát az egyenkénti 30-40 százalékos nagyságrendről lemennek 20 százalékra, sőt, 20 százalék alá, és a kis pártok pedig kezdenek középpártokká válni.[2]
Másrészt folytatódik a kisebb pártok megerősödése. A radikálisnak mondható Baloldal ugyan alig jutott be a parlamentbe, de az AFD bizonyos választói körzetekben, pl. Szászországban 24,6 százalékkal és Türingiában 24 százalékkal a legerősebb pártként végzett a választásokon, tehát Kelet-Németországban megszilárdította a táborát. A párt egyik vezetője, a szobafestő Tino Chrupalla a görlitzi választókerületből 35,8 százalékos, azaz nagyon stabil választói bázissal képviselheti pártját a Bundestag-ban. A 2014-2016-os migrációs válság egyik következménye Európa-szerte az volt, hogy megerősödött a szélsőjobboldal, ez különösen érezhető volt Németországban, ahol 94 Bundestag-széket megszerzett 2017-ben az akkor alig négy éve létező AfD párt. A párton belül azonban érezhető egy kelet-nyugati szakadás: míg a kelet-német tartományokban kétszámjegyű eredményeket ért el a párt a 2021-es választásokon, addig Nyugat-Németországban egyszámjegyű eredményt ért el. Így a párt vegyesen ítéli meg a saját választási eredményeit.
A Zöldek esetében sem egyértelmű, hogy győzelem-e, vagy vereség, hogy míg pár hónapja a közvéleménykutatók szerint 20 százalék felett álltak, mégis 15 százalék alatt végeztek. A kancellárjelölt Annalena Baerbock elismerte, hogy személyes hibái sok szavazat elvesztését okozták. A 40 éves politikus több ügyben magyarázkodásra kényszerült. Hivatalos életrajzában ellentmondásos részek tűntek fel, és a legutóbbi könyve kapcsán plágiummal is megvádolták.
Azonban a sorozatos bakik nem csak Baerbock választási kampányát kísérték. Kommunikációjában mindhárom jelölt kínosan ügyelt ugyan rá, hogy kerülje a kínos szituációkat, követve a merkeli modellt. Ennek ellenére Armin Laschet-nak is sikerült olyan helyzetekbe belefutnia, ahol vállalhatatlanul viselkedett. Közben pedig nem tudott saját üzeneteire építeni. Lényegében tartalom nélküli kampányt folytatott le, amiből nem tűnt ki, hogy mik azok a célok – a digitalizáción felerősítésén és a klímacélok elérésén túl -, amiért a CDU/CSU küzdeni kíván.
Mindezek eredményeként az egypárti kormányzás egyértelműen lehetetlen lesz Németországban a választásokat követően. A kormányalakításhoz tárgyalásokra lesz szükség, melyek során egy kormánytöbbséget biztosító koalíciót kell felállítaniuk a pártoknak. A lehetséges koalíciók közül a közlekedési lámpa koalíciónak van a legnagyobb esélye. Bárhogyan is alakul, egyértelmű, hogy az FDP és a Zöldek támogatására lesz szüksége Németország következő kancellárjának, aki legnagyobb valószínűséggel Olaf Scholz lesz.
Forrás: https://www.bundesfinanzministerium.de
Németország és Magyarország viszonya
A két ország kapcsolata gazdaságunk szempontjából nem elhanyagolható jelentőségű.2021. szeptember 29-én a Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiuma nyílt előadásán Bradean-Ebinger Nelu, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora kifejtette, hogy Angela Merkel a 16 éves kancellársága során mindig a német gazdasági érdekeket próbálta képviselni. Az új német kormányzatban biztosan erős pozíciókhoz jutó Zöldek, illetve SPD sokkal nagyobb mértékben elutasítóak a magyar (és a lengyel) kormány politikai irányával szemben, mint a CDU/CSU szövetsége, Molnár Tamás Levente, a Külügyi és Külgazdasági Intézet fiatal kutatója álláspontja szerint a CDU ellenzékbe kerülése esetén a német politika nem lesz figyelemmel a magyar (és lengyel) érdekekre, kompromisszumokra egyáltalán nem fog törekedni. Ezzel szemben Kiss J. László és Szirbik Miklós, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az említett országok virágzó gazdasági kapcsolatainak, amelyeknek köszönhetően szerintük nem várható a mostani ideológiai viták mértékénél súlyosabb konfliktus az új német kormány és Magyarország között. További érvként az is felmerült, hogy a német kormányzatban már most jelen van a CDU/CSU mellett az SPD is, ami önmagában korábban sem nehezítette meg Budapest és Berlin együttműködését.
A német választások kihatása az Európai Unióra
Kétségtelenül érzékelhető lesz a hatás. Annyit már biztosan állíthatunk, hogy a merkeli korszakban megszokott német belpolitikai stabilitás, és ennek pozitív hatása az európai döntéshozatalra nem lesz folytatható, a következő német kormánykoalíció „vegyes” összetétele mellett. Természetesen sok múlik majd az új kancellár azon képességén, hogy összehangolja a kormányát támogató sokszínű politikai erők álláspontjait. Helyzetét nehezíti majd, hogy Európa számos más országában is jelentős politikai változások vannak küszöbön, részben új kormányokkal vagy kormányfőkkel (pl. Csehország, Ausztria). Olaszországban legkésőbb 2023 februárjában kerül majd sor a következő országos választásokra, amelyek a Mario Draghi által alakított, olasz viszonylatban relatív stabilnak mondható jelenlegi kormány leváltásához vezethetnek. A 2022 áprilisára eső francia elnökválasztás is átrajzolhatja a francia belpolitikát. Így az időbeli sorrend szerint német, francia és olasz választások egymáshoz közel eső időpontjai, és a várhatóan lassú kormányalakítási egyeztetések miatt is nehezen kiszámítható időszakot vetítenek előre az EU három legnagyobb tagállamában. Mindenesetre a német politika sokat mondó figyelemmel követi az EU tagállamaiban közeledő voksolásokat.
A gazdaságpolitika területén
Érdemes felhívni a figyelmet az európai gazdaságfejlesztésre, amelyre az EU készül annak érdekében, hogy helytálljon a Kínával es az Amerikai Egyesült Államokkal vívott globális versenyben. Ennek része az európai versenyjog részleges átdolgozása is, amely folyamatban a német gazdasági érdekek mar most fontos szerepet játszanak. Egyre nagyobb kihívást jelent ugyanis az EU és tagállamai számára a belső piacot torzító un. külföldi támogatások okozta versenyhátrány. Az Európai Számvevőszék egy 2020-ben megjelent jelentése ezzel kapcsolatban kimutatta, hogy a kínai állam által egyes kínai vállalatoknak nyújtott támogatások az EU versenyjogi szabályai értelmében vett állami támogatásnak minősülnének (EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése), amennyiben azokat valamely uniós tagállam nyújtaná. Ez a jelentés azt is kifejti, hogy ez az eltérő bánásmód torzítja a versenyt az EU belső piacán,[3] azáltal, hogy az érintett vállalatok az állami forrásoknak köszönhetően versenyelőnybe kerülnek az európai vállalatokkal szemben. Az EU gazdaságában jelen lévő külföldi irányítású vállalatok száma erőteljes mértékben növekszik.[4] Az Európai Bizottság az ún. ’új európai iparstratégia’ részeként vállalkozott azon kérdés vizsgálatára, hogy miképpen lehet megerősíteni az EU szubvencióellenes eszközeit.[5] Ebben a folyamatban jól tetten érhető a német kormány arra irányuló törekvése, hogy más európai országok kormányait is bevonja a folyamatba. 2019. február 19-én a német Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium, valamint a francia Pénzügyi és Gazdasági Minisztérium egy nagy figyelmet keltő, és időközben további tagállamok kormánytagjai által támogatott kiáltványt tettek közzé, amelyben kifejtik, hogy a világ 40 legnagyobb vállalatai közül már csak 5 európai, és az európai vállalatok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, mivel az EU versenytársai a hazai vállalataikra nem alkalmaznak az európaihoz hasonlóan szigorú versenyjogi szabályokat. Az említett német minisztérium arra figyelmeztet, hogy egyre több gazdasági ágazatban egyszerűen számít a méret, és az európai vállalatok fontos piaci megbízásoktól esnek el azáltal, hogy a szigorú és túlzottan az európai piaci viszonyokra koncentráló európai versenyjogi szabályok miatt nem képesek az amerikai és kínai vállalatokkal egy súlycsoportban versenyző gazdasági szereplőket létrehozni.
Mire számíthatunk Közép-Kelet-Európában a német választások után?
Jól látható, hogy Németország továbbra is próbál érvényt szerezni gazdasági érdekeinek és napirenden tartja a saját gazdasága szempontból fontos ipari ágazatok fejlesztését. Ebben a kontextusban értelmezhető talán a legjobban Németország es a V4 csoport kapcsolata is. Lengyelország mellett Magyarország is fontos helyszíne az elektromos meghajtású autók gyártásának, így például az elektromos autókhoz akkumulátort gyártó dél-koreai SK Innovation a Fejér megyei Iváncsán bejelentette, hogy Európa legnagyobb akkumulátorgyárát kívánja itt megépíteni, hazánk történetének valaha volt legnagyobb zöldmezős beruházása keretében. Ez a kiemelt jelentőségű iparág is összekapcsolja a német célokat és a magyar, tágabb értelemben a V4 országok érdekeit, igy ezen országok együttműködésé minden látványos értékrendbeli vita ellenére várhatóan stabil és kiszámítható marad.
Kézirat lezárva 2021. október 21-én
[1] Ralph Bollman (2021): Angela Merkel: Die Kanzlerin und ihre Zeit. C.H.Beck, München.
[2] Elhangzott a Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiuma – CASDP “Merre tovább Németország?” című rendezvényén 2021.09.29-én a Budapesti Corvinus Egyetemen.
[3] Európai Számvevőszék, Luxembourg, 2020: Az Unió válasza Kína államilag vezérelt beruházási stratégiájára, 6., 15., valamint 52. o.
[4] Európai Bizottság (2020): Fehér Könyv a külföldi támogatások tekintetében az egyenlő versenyfeltételek biztosításáról. Brüsszel, COM(2020) 253 final, 6.-7. o.
[5] Európai Bizottság (2021): A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitik. Brüsszel, a (COM(2021) 66 final.