
szerző: Mihele Mihály András
Az itt szereplő megállapítások alapját az OECD 2019-2022-es időszakra vonatkozó adattáblái és előrejelzései szolgáltatták[1][2]. A felmért adatok köre kiterjed a foglalkoztatási rátáktól egészen a ledolgozott órák számáig, azonban a jelen írás fókuszában a 2022-es évre kirajzolódó munkaerőbővülés és a munkaerőállomány helyzetét meghatározó tényezők állnak a V4-ek országaiban. Az OECD hivatalos definíciója szerint ezekben a statisztikában a foglalkoztatottak vagy aktívan munkát kereső munkanélküliek szerepelnek. A közzétett előrejelzések az egyes országok és a világgazdaság gazdasági környezetének értékelésén alapulnak, modellalapú elemzések és szakértői megítélések kombinációinak a felhasználásával.
A V4-ek térségének egyik jelenben kiéleződő problémája, hogy a növekedési stratégiájukat eddig a munkaerőállomány növekedésén keresztül tudták kivitelezni, a jövőben azonban ez már nem lesz fenntartható. A felsorakoztatott adatok rámutatnak, hogy a munkaerőtartalék ezekben az országokban véges, a közeljövőben jelentős volumenű munkavállalót már nem lehet bevonni a munkaerőpiacra, vagyis a növekedést a továbbiakban a termelékenység fokozásának irányába tett lépésekkel lehet megoldani. Mindehhez szükséges az automatizáció és a gépesítettség szintjének növelése, melyhez elengedhetetlen a munkaerő képeségeinek fejlesztése az oktatáson keresztül.
Az 1. ábra Magyarország munkaerőállományát mutatja be 2019 negyedik negyedéve és 2021 harmadik negyedéve között. Szintén leolvasható az ábráról az aktuális negyedévre és 2022 teljes egészére vonatkoztatott prognózis. Amint az látható, a munkaerőállomány folyamatos bővülését várják az OECD elemzői a prognosztizált időszakra, átlagosan 12,5 század százalékos növekedési ütemmel, ami a vizsgált V4 országai között a második legjobb eredmény. Bíztató jel, hogy az év eleji csökkenő trend minden várakozás szerint megtörik, továbbá az is, hogy az ország a koronavírus megjelenése előtti rekordmagas szinthez képest is képes lesz további növekedésre.

Forrás: OECD (2021a)
Ugyanakkor a foglakoztatási kilátásokat beárnyékolja a felsőoktatásban végzettek alacsony aránya, a szakképzettség gyenge eredményei és a magas lemorzsolódási arányok is. A tankötelezettségi korhatár emelése javíthatná az általános eredményeket, ami már közepes időtávon szemlélve is jelentős pozitív eredményeket hozhatna a gazdaság számára. Szintén fontos lenne a leszakadó rétegek, mint például a romák jobb integrálása a közoktatási és a szakképzési intézményekbe. Az oktatási rendszer korszerűsítése létfontosságú a munkaerőpiaci készségek fejlesztése érdekében, a digitalizáció szintje még mindig nagyon alacsony, ami miatt a digitális készségek is visszamaradottabbak az OECD átlagához képest. Nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, hogy a magyar munkanélküliek átképzése mennyire nem jól megszervezett, pedig ennek sikeres megvalósítása már rövidtávon is képes lenne a munkaerőpiaci kilátások javítására.
A 2. ábra Lengyelország adatait tartalmazza. Ugyan kissé hektikus a mozgás, amiben két töréspontot is lehet látni, de hasonló trend rajzolódik ki az előrejelzés szerint, mint a magyar adatoknál. Lengyelországban ugyanakkor mindehhez csak 1 tized százalékos növekedés társul negyedévről negyedévre.

Lengyelország esetében is égető probléma a szakképzett munkaerő hiánya és a KKV-k alacsony termelékenyége, amelyhez szorosan hozzákapcsolódik, hogy nem megfelelően beágyazottak sem a helyi sem pedig a nemzetközi környezetbe. Az országban a szakképzett munkavállalók már a koronavírust megelőző időszakban is tömegével hiányoztak a munkaerőpiacról, ami az egyik elsődleges gátja volt a növekedésnek. További probléma, hogy az idősebb polgárok körében alacsony a foglalkoztatás szintje, amint mindenképpen javítani kellene. Erre is kiváló lehetőséget nyújtana egy olyan képzési program bevezetése, amely az általános készségek elérhetőségét a munkaerőpiacon való aktívabb részvétellel együtt biztosítaná, egy ilyen program pedig az élethosszon át tartó tanulás készségszíntű alkalmazását is előmozdíthatná.
A 3. ábrán szomszédunk, Szlovákia adatai láthatóak. Szlovákia esetében kiugró, 15 század százalékos bővülést jeleznek előre a munkaerőállományban, azonban ezzel a növekedési ütemmel is csak a következő év legvégén lesz képes visszatérni a járványt megelőző szintre.

Szlovákiában komoly gondot jelent a középiskolások OECD átlagot el nem érő teljesítménye, továbbá a felnőttoktatásban résztvevők alacsony száma is. Ez azért is aggályos, mert így nehézkes a munkanélküliek újbóli beléptetése a munkaerőpiacra, továbbá az alacsony termelékenységű ágazatokból való átcsoportosítás a termelékenyebb és gyakran jobb körülményeket biztosító szektorokba. Az országgal kapcsolatban további aggály a K+F kiadások alacsony szintje, illetve jellemző az is, hogy a külföldi vállalatok eredményezik a termelékenység növekedését, a szlovák vállalatokra mindez csak részben vagy semennyire nem terjed át.
A V4-ek közül egyedül Csehország nem fog tudni visszakapaszkodni a járvány előtti szintre a munkaerőpiac tekintetében, amint azt a 4. ábra tanulsága is mutatja. Nem meglepő, hiszen a vizsgált négy ország közül Csehországban a leglassabb, mindössze 0,3 század százalék a munkaerőállomány bővülésének üteme a vizsgált negyedévekben.

A lassabb trend pontos okát nehéz megmagyarázni, az egyik magyarázat lehet, hogy Csehországban hagyományosan erős a nagyszámú turistát kiszolgáló szolgáltatási iparág, amely még ma is számos nehézséggel küzd a vírusveszély árnyékában. További lehetséges ok a korai nyugdíjazás megugrása, mely általánosan is probléma, az országban a tényleges nyugdíjba vonulási kor jelentősen elmarad az OECD átlagától. Ez azt is jelenti, hogy ennek a trendnek a megtörésével növelhető a ledolgozott munkaórák száma a gazdaságban, azonban ez sem jelent enyhítést a termelékenység fokozásának, és az ehhez szükséges magasan képzett munkaerő kitaníttatásának kényszere alól.
Összességében elmondható, hogy a munkaerő volumenében tapasztalható hiány nem orvosolható a téréségen belüli munkaerő-áramlással. Ez a szorosabb nemzetközi együttműködést, az országok közötti foglalkoztatási politikák összehangolásának képességét és a befelé fordulással szembeni kritikus látásmódot is elengedhetetlenül szükségessé teszi a Visegrádi Együttműködés országaiban.
[1] OECD (2021a), Labour force forecast (indicator). doi: 10.1787/c6d4db79-en (Accessed on 22 October 2021)
[2] OECD (2021b) Economic Policy Reforms 2021