ROBOTS, OFFSHORING AND WELFARE, Alessandra Bonfiglioli, Rosario Crinò, Gino Gancia, Ioannis Papadakis CEPR Discussion Paper No. 16363 | July 2021
szerző: Pókász Zoltán
Az úgynevezett „offshoringnak”, mely a gyárak kitelepítését takarja, és az automatizációnak is szignifikáns hatása volt a fejlett gazdaságokra. Tudvalevő, hogy mindkét fogalom nagyobb termelékenységhez és hosszútávon alacsonyabb költségekhez vezetett. A kérdés azonban az, hogy a visszatelepítési hullám, ami az elmúlt néhány évben elindult, milyen hatást okoz majd, alacsonyabb termelékenységet eredményez-e, vagy folytatódni fog a hatékonyság javulása. Ezt vizsgálta 2021-ben megjelent írásukban Alessandra Bonfiglioli, Rosario Crinò, Gino Gancia és Ioannis Papadakis. Érdemes-e forszírozniuk a nemzetgazdaságoknak a robotizáció mihamarabbi bevezetését?
A hagyományos, „luddita” felfogás szerint az automatizáció káros hatással van a hazai munkásokra. A szerzők szerint egyrészt az valóban igaz, hogy rövidebb távon a robotizáció a munkaerő viszonylag jelentős kiszorítását jelenti a munkahelyekről. Azonban azt is fontos megvizsgálni, mindez milyen jótékony hatással jár a vállalatokra nézve, és hogy ez milyen „trickle-down” hatással lehet a munkások perspektívájából.
Az automatizációból eredően a vállalatok jó eséllyel csökkenthetik a termelési költségeiket, így alacsonyabb árat lehetővé téve a fogyasztók számára. Ez minden bizonnyal az adott termék iránti kereslet növekedését eredményezi. Mindez azzal jár, hogy érdemes lesz nekik növelni a termelésüket, mindebből pedig – optimista előrejelzések szerint – munkaerő-felvételnek kell következnie. Ez a „termelékenységi hatás”. Az alábbi ábrán látható, hogy az Egyesült Államokban hogy alakult az offshore és a „lecserélhető” (értsd: kevés kvalitással rendelkező) munkaerő.
Mi történik akkor, ha a robotizáció egy olyan vállalatnál megy végbe, mely tevékenységeinek jelentős részét külföldre, egy alacsonyabb jövedelmi szinten álló országba kihelyezi (offshoring)? Ha a robotok beszerzése és fenntartása olcsóbb, mint a külföldi munkások fizetése, akkor az automatizáció elsődlegesen nem feltétlenül a hazai munkaerőt veszélyezteti, hanem a külföldit. Tehát ahhoz, hogy effektíven elemezni lehessen az automatizáció hatásait, meg kell határozni, hogy potenciálisan hazai vagy külföldi munkaerőt fenyegeti a megjelenő robotmunkaerő.
Az offshoringot jó eséllyel csökkenti az automatizáció. A bérekre való hatása még pozitív is lehet, akár növelheti is az átlagfizetéseket. Emellett – az eddig külföldre kihelyezett munkafolyamatok olcsóbbá válása miatt – az anyaország vásárlóereje is növekedhet, ezáltal növekedhet a jólét.
Amikor a robotok jórészt hazai munkások helyettesítőiként szolgálhatnak, akkor már relevánsabb a luddita érvelés: a gyártási folyamatok hazai munkásait felválthatja a mesterséges intelligencia. Az elbocsátott munkaerő egy részét mindazonáltal jó eséllyel felszívná a szolgáltatóipar, ahol a személyes kontaktus nagyobb jelentőséggel bír.
A képlet offshoring megléte esetén mégsem egyszerűsíthető le túlságosan: ekkor a hazai munkásoknak mind a robotokkal, mind a külföldi munkásokkal versengeniük kell. Mindez potenciálisan azt vonhatja maga után, hogy a hazai munkaerő relatív – külföldi munkásokhoz viszonyított – kereslete le is csökkenhet. Ez pedig az importált, kihelyezett üzemekben gyártott termékek drágulásához vezethet, így lecsökkentve a vásárlóerőparitást.
Mindezek csak feltételes módban jelenthetőek ki nagyobb magabiztossággal, hiszen nagyon kevés adat van vállalati szinten, ami segítene megvizsgálni a robotizáció hatását, leginkább kérdőívekből lehet érdemes kiindulni, illetve importévkönyvekből. Csak az utóbbi években lépett be a robotizáció a közgazdászok érdeklődési körébe.
Mely foglalkozások vannak a leginkább veszélyeztetve a robotizáció miatt? Leginkább a fizikai munkások. Ilyenek a hegesztők vagy a festők. Az pedig, hogy az adott szakma mennyire szervezhető, szervezendő ki külföldre, szintén hasonló szempontok alapján kerül meghatározásra: például hogy mennyire szükséges a face-to-face kontaktus a vásárlóval.
A robotizáció Bonfiglio szerint támogatja a reshoringot is. Egy fontos összefüggés, hogy az offshore-izálható és a lecserélhető munkaerő között szignifikáns átfedés van. Viszont az adatok kis számban állnak rendelkezésre, amelyeken ezt le lehetne tesztelni, így egyelőre csak elméleti konstrukció marad ez a kapcsolat.
Mindeddig az elemzés kizárólag a fejlett országokat vette figyelembe annak ellenére, hogy az offshoring jelensége – amelyet a robotizáció potenciálisan vissza fog szorítani – támogatóan hat az alacsonyabb jövedelmű országok gazdaságára is. Mi történik akkor a fejletlenebb országokban, ha valóban visszaszorul a munkafolyamatok kihelyezése? Az adatok azt mutatják, hogy ekkor a külföldi országból való export mennyisége és értéke visszaeshet.
A robotizációból fakadó társadalmi folyamatok a mai napig vitatottak a szakirodalomban. Bonfiglioni szerint az offshoringnak kiszolgáltatott iparágakban lehet érdemes leginkább bevezetni a kevesebb költségbe kerülő robotokat a reshoringhatás miatt, amely növelheti hosszabb távon az elérhető munkahelyek számát is. A mai kor ludditái – bár jogos kritikákat vetnek fel a robotizációval szemben -, be kell, hogy lássák, hogy a (legalább részleges) robotizáció a nemzetgazdaságok érdeke is, nemcsak a vállalatoké.