Szerző: Szabó Dorottya
Közhellyé vált a megállapítás, miszerint a koronavírusjárvány strukturális változásokat ösztönzött és ösztönöz a munkaerőpiacon, azonban hiba volna nem elég figyelmet szentelnünk a legnagyobb közhelyeinknek. 2021 augusztusában az USA-ban 4,3 millióan mondtak fel munkahelyükön, ami az adott hónapban foglalkoztatottak számának 2,9%-át tette ki, ami egy egész éves tendencia csúcsaként jelent meg az USA munkaügyi minisztériumának (U.S. Department of Labor) honlapján[1]. Alapvetően ez a jelenség nem meglepő, mivel a lezárások feloldásával gyógyulásba kezdett gazdaság rengeteg új munkahelyet teremtett és teremt, ami nagyobb teret ad a munkaerő áramlásának. A munkavállalók ilyen környezetben bátrabban mondanak fel, és próbálnak szerencsét a munkaerőpiacon jobb lehetőségek után kutatva.
Ennek ellenére a szakértők egyedülállónak értékelik a jelenlegi munkaerőpiaci folyamatokat, és elterjedt terminussá vált ezen folyamatok megnevezésére a Great Resignation[2], ami olyan meghatározó gazdaságtörténeti fordulatok közé emeli a jelenlegi munkaerőpiaci változásokat, mint a Great Depression[3] és a Great Recession[4]. Az elnevezés önmagában megérne egy nyelvfilozófiai értekezést, illetve hosszas töprengést azon, vajon a jelenlegi munkaerőpiac önmagában rejteget egy, az említett válságokéhoz hasonló erejű gazdaságszerkezeti reformot, vagy netán az erre vonatkozó potenciált az ember teremtette meg azzal, hogy ártatlan és átmeneti folyamatokat Great Resignation-nek nevezett el. Mindenesetre a Great Resignation terminus szinte életre kel, ahogy az ember kiejti a száján, jelezve a folyamatok jelentőségét.
A U.S. Bureau of Labor Statistics adatai alapján, melyek az 1. ábrán láthatók, elmondható, hogy a vendéglátást érinti a legerősebben a felmondási hullám, emellett pedig a kiskereskedelmi dolgozók és az egészségügyben dolgozók hagyják el munkahelyüket nagy arányban.[5] Egy, a Harvard Business Review honlapján megjelent cikkben[6] a szerző azt emeli ki, hogy a legtöbb felmondás a 30 és 45 éves, pályafutásuk közepén lévő munkavállalók között tapasztalható. Ezt egyrészt azzal magyarázza a szerző, hogy a kereslet megnőtt ezen munkavállalók iránt, mivel a pályakezdők alkalmazása kockázatosabbá vált a járvány során, másrészt azzal, hogy ezek a munkavállalók jó eséllyel már a járvány előtt is fontolgatták a felmondást, de a bizonytalanság egy évvel kitolta a döntésüket, harmadrészt pedig azzal, hogy ez az a korosztály, amelyik a járvány alatt olyannyira belefáradt a munkájába, hogy eljutott arra a pontra, hogy újragondolja az életcéljait. A szerző HR menedzsment szempontjából az adatvezérelt megközelítésben látja a megoldást a problémára. Érvelése szerint a HR osztályoknak kvantifikálniuk kell a felmondásokat, és azok okait ahhoz, hogy megfelelően tudjanak reagálni a munkaerőhiányra.
1. ábra: A felmondók aránya a foglalkoztatottak számához viszonyítva szektoronként
Forrás: U.S. Bureau of Labor Statistics, 2021
Az adatvezérelt döntéshozatalon túl más fontos szempontok is nagy hangsúlyt kapnak a Great Resignation jelenségének elemzésekor. A munkavállalók számára mára kiemelt jelentőséggel bír munkájuk folyamatos elismerése, a vezetőikkel kialakított jó kapcsolatuk, illetve a rugalmas munkakörnyezet. Komoly kihívás ezek mellett az is, hogy a munkavállalói elkötelezettséget növeljék a munkaadók, illetve bátorító és felhatalmazó környezetet biztosítsanak a munkavállalóknak, mely lehetővé teszi képességeik kibontakoztatását és ötleteik megvalósítását.[7]
Paul Krugman az amerikai munkásember lázadásáról[8], illetve Great Resignation mellett Great Rethink[9]-ről, azaz egy „Nagy Újragondolás”-ról ír cikkeiben. A közgazdász amellett érvel, hogy a jelenlegi folyamatok azt mutatják, hogy a csökkent munkavállalási kedv a korábbi magyarázatokkal szemben nem azért van, mert a munkanélküli segélyek visszafogták a potenciális munkavállalókat, hiszen ezen juttatások szeptemberre országszerte kimerültek, mégsem tapasztalható nagyobb munkavállalási hajlandóság. Krugman további kettőt emel ki az uralkodó magyarázatok közül – 1) az egyéb segélyek nagyobb teret adnak a munkavállalóknak arra, hogy válogatósak legyenek a munkaerőpiacon, 2) a járványhelyzet miatt sokan továbbra sem tudják megoldani a gyermekgondozás körüli kihívásokat, ami visszatartja őket a munkaerőpiacról -, ezek mellett viszont arra kíván rámutatni, hogy a járványhelyzet milliónyi amerikai munkavállaló szemét nyitotta fel, akik végre belátták, hogy alacsony béreik vannak, hosszú a munkaidejük, nincsenek szabadnapjaik és kiszámíthatatlan a munkakörnyezetük. Az amerikai munkásember tehát ráébredt arra, hogy többet érdemel, amit Kurgman a koronavírus horrorjának halvány ezüst fényeként értékel. Ez a megközelítés és konklúzió azt sejteti, hogy a jelenlegi folyamatok egy hosszú távú gazdaságszerkezeti változást hozhatnak magukkal, melyben a munkavállalók (ön)tudatosabb szereplőivé válhatnak a gazdasági rendszernek.
A The Washington Post kiemeli[10], hogy a jelenség nem redukálódik az USA-ra, az OECD országokban 20 millióval kevesebben dolgoznak, mint a járvány előtt, akik közül 14 millióan nem is keresnek munkát. Augusztusban a német szövetségi munkaügyi hivatal vezetője, Detlef Scheele azt nyilatkozta, hogy körülbelül 400 000 képzett munkavállaló bevonására („importálására”) lenne szükség, hogy megoldódjon a munkaerőhiány az egészégügyi szektortól a zöld-tech ágazatig. „frankly, this is a pay issue. wages will have to increase in these sectors to get people back into tough, low-paid jobs. that’s no bad thing.”
A szakértők véleménye vitathatatlanul fontos és érdekes, azonban a jelenségnek valójában sokkal inkább a sajtóban megjelenő beszámolók adnak narratívát[11]. Ha az ember eltölt egy délutánt azzal, hogy a Great Resignation jelenségéről olvasgat történeteket, estére maga is elgondolkozik azon, hogy felmondjon-e a munkahelyén. Kivétel nélkül sikerrel járnak a megszólaltatott bátor, a kockázatokkal nem törődő amerikai munkavállalók, akik a lélekölő munkájukat végre maguk mögött tudhatják. Az ijesztőnek tűnő munkanélküliség ezekben a sikersztorikban sosem tartott két hétnél tovább, és legalább két új alternatíva közül dönthetett a munkaerőpiacon a hős, aki meg merte lépni a felmondást. Ezek a cikkek szinte arra kérik az olvasót, hogy maga is gondolja újra az életét, ne habozzon, ha nem érzi jól magát a jelenlegi munkahelyén, és ne féljen a változástól. Ébredjen fel a képzelt megelégedésből, és vallja be magának: többet érdemel.
[1] https://www.bls.gov/news.release/jolts.t04.htm#jolts_table4.f.2
[2] magyarul nagyjából a Nagy Lemondás
[3] a nagy gazdasági világválság
[4] 2007-09-es pénzügyi válság
[5] https://www.cnbc.com/2021/10/12/a-record-4point3-million-workers-quit-their-jobs-in-august-led-by-food-and-retail-industries.html
[6] https://hbr.org/2021/09/who-is-driving-the-great-resignation
[7] https://www.forbes.com/sites/forbescoachescouncil/2021/11/01/brace-yourself-for-the-great-resignation-a-note-to-the-leaders/?sh=121d0c8a62be
[8] https://www.nytimes.com/2021/10/14/opinion/workers-quitting-wages.html
[9] https://www.nytimes.com/2021/11/05/opinion/great-resignation-quit-job.html
[10] https://www.washingtonpost.com/world/2021/10/18/labor-great-resignation-global/
[11] pl.: https://www.cnbc.com/2021/11/01/great-resignation-may-be-altering-workforce-dynamic-for-good.html ; https://www.washingtonpost.com/business/2021/10/22/states-labor-quitting-turnvoer-jolts/ ; https://www.cnbc.com/2021/06/24/workers-are-quitting-their-jobs-to-prioritize-their-mental-health.html