Tianru Guan, Tianyang Liu és Yilu Yang: Moving Away From Partisanship: Diversifying the Motives Behind Political Polarisation Eredetileg megjelent: Political Studies Review 2021, 19(4): 656-667.
szerző: Magyar Dóra Anna, egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem

Pártosodás, társadalmi széttagolódás, polarizáció. Ismert fogalmak, amelyek jelentősen áthatották a 20. század történelmét, azonban napjaink fejlett társadalmaiban is erőteljesen jelen vannak a közéleti témákban. Guan és Liu a Wuhani Egyetem, Yang pedig a Melbourne-i Egyetem kutató munkatársa, akik politikai, szociális és kommunikációs területeken végzik a fő tevékenységüket, ami lehetővé tette a globális polarizációs folyamatok interdiszciplináris vizsgálatát a legújabb tanulmányukban.
A politikai polarizációt a szakirodalom nagy része szűken vizsgálja és csak egy-egy fő folyamatot, vagyszemélyt vesz figyelembe a polarizáció okaként. A három kínai származású kutató ezzel szemben a széleskörűen elfogadott politikai polarizáció fogalmától elrugaszkodva egészíti ki az elméletet alternatív magyarázatokkal és befolyásoló tényezőkkel. Fontos leszögezni, hogy a kutatás a társadalmi polarizációra koncentrál, amely mögött sokkal inkább a politika világához kapcsolódó érzelmek és gondolatok rejlenek, az „eseti polarizációval” szemben, amely egy-egy különálló problémakörre fókuszál, mint például az abortusz vagy a klímaváltozás.
A pártokhoz fűződő vagy ideológiai polarizáció alatt leggyakrabban a mélyen megosztott, egymással ellentétben álló politikai pólusok kialakulását értjük. Ehhez szorosan kapcsolódik a negatív polarizáció elmélete, amely azt feltételezi, hogy egy-egy politikai párt tagjai a másik oldalon álló csoportokat maguktól nagyon eltérőnek állítják be társadalmi és értékrendbeli karakterjegyek szempontjából, ami sokszor ellenszenves érzéseket alakít ki, ezzel növelve a két tábor közötti feszültséget. A 21. századi vívmányok elterjedése mindenki számára elérhetővé tette a széleskörű médiumok használatát és az adatgyűjtést, amelyeket szelektálva és rendszerezve az egyén konzisztens álláspontot tud kialakítani a közéleti témákban egy balról-jobbra húzódó politikai skálán. Ez a feltételezés azonban korántsem annyira ideális, mint gondolnánk, mivel a szelektív média használat és fogyasztási szokások is nagy mértékben hozzájárulhatnak a polarizáltság kialakulásához.
A tanulmány számos friss kutatást és elméletet szintetizál, amelyek választ adnak a politikai polarizáció kialakulásának eredeteire. Valamennyi kutatás kontextuális okokon alapszik, mint például a vallás vezérelt polarizáció a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, míg néhány a populizmus pillérjein nyugszik Európában és Latin-Amerikában. Az interdiszciplináris kutatás három fő tényezőt vázol fel: (i) a kizáró populizmust, (ii) a rendszerigazoló attitűdöket, amelyek védik és legitimálják a fennálló politikai rendszert, valamint (iii) az államilag támogatott ideológiákat, mint például a vallás vagy a kulturális identitás.
A szerzők azt állapítják meg, hogy a populizmus meghatározására ugyan nincs egységesen elfogadott definíció, a fő gondolatmenete és célja a homogén, egymással szemben álló csoportok kialakítása, amelyek közül az egyik határozott jellemzőkkel van ellátva, míg a másik csoport jelképezi az „igazi”, ártatlan embereket. Ennek a szakadéknak az elmélyüléséhez nagyban hozzájárult a digitális média megszámlálhatatlan hírportálja, amelyek dinamikusan és célzottan találják meg az olvasóközönséget, azonban a kutató trió más okokat is megemlít, amelyek kulturális és történelmi faktorokon alapszanak.
A tanulmány egy másik polarizáló aspektusként a rendszert-fenntartó attitűdöket elemzi, amelyek egyéni és csoportos pszichológiai magatartásból is kiindulhatnak. Ellentétes elméletek állnak fenn ennek kapcsán, amiben a társadalmi alá- és fölérendeltségi viszonyok jelenlétének elfogadása egyezik csak meg. A status quo-t legitimáló magatartás, illetve a változásra sarkalló elhatározottság azonban csoportonként eltérő skálán mozog, amely leginkább a társadalmi rendszertől függ.
Végül egy külső tényezőként az államilag támogatott szervek működési hátterét és szerepét vizsgálja a kutatás, amely hangoztathat nacionalista, vallási vagy egyéb kultúra-specifikus jegyeket és jelentősen hozzájárul egy társadalom és a benne élő egyének fejlődéséhez és gondolkodásának formálásához. Ebben a kategóriában az iszlám, illetve a kínai populizmus fő karaktereit vizsgálják a szerzők, azonban a nyugati világban is találhatunk precedenst ezekre a stílusjegyekre és folyamatokra.
A tanulmány azért tekinthető kiemelkedőnek, mivel a megszokott politikai polarizációs síktól elrugaszkodva vázol fel több folyamatvezérlő aspektust, amelyeket konkrét példákkal árnyal. Ezek mellett a depolarizáció jelenségét, folyamatát és szerepét is megvitatja, amely nem mindig szolgál ellenszerként az elfajult polarizációra, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.