Interjú Varga Péterrel, a Millefolium Stratégia Kft. ügyvezetőjével folyt, aki az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások SZövetségének (IVSZ) agrármunkacsoport vezetőjeként a Digitális Agrárstratégia (DAS) felelőse.

szerző: Horváth Anna, doktorandusz, PTE
A beszélgetés Varga Péterrel, a Millefolium Stratégia Kft. ügyvezetőjével folyt, aki az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások SZövetségének (IVSZ) agrármunkacsoport vezetőjeként a Digitális Agrárstratégia (DAS) felelőse is egyben. Az interjúban elsősorban a magyar agrár környezetről, illetve a magyar agrárium jövőjéről beszélgettünk.
A Digitális Agrárstratégia (DAS) írása 2014-ben indult el, itt kezdődött el egy olyan munka, amely arra összpontosított, hogy hogyan lehetne a digitalizációt támogatni az egyes ágazatokban. Ekkor az IVSZ elkezdte az ágazati digitális javaslatok összeállítását, ezek között szinte az első volt az agrárium. Elkezdődött annak felmérése, hogy mi jellemezte globálisan és Magyarországon az agrárium digitalizációját és mi a kettő közötti különbség. Akkor is látszott, hogy a versenytárs országokban előrébb tartanak. A legnagyobb probléma, hogy az innováció nem tud elterjedni – nem csak az agráriumban – a DESI index[1] is jól megmutatja, hogy a hálózat, az eszközök adottak, az integrált felhasználás ugyanakkor hiányos.
A 2018-ban kiadott DAS felülvizsgálata most lenne esedékes, alapjaiban kellene átgondolni. A globális környezet teljesen megváltozott, más célkitűzések szükségesek: a connectivity-n, azaz a rendszerszemléleten kellene, hogy legyen a hangsúly. A digitális eszközök használatára jellemző, hogy egy idő után az eszközök különállása gátat szab a fejlődésnek, szükség van egy rendszer kialakítására – a precíziós gépek működésének összehangolására, az adatgyűjtésre, azok elemzésére. Az agráriumban jelenleg is rengeteg eszköz található, azonban ahhoz, hogy ez érdemben előrelépést jelentsen, integrálni kéne ezeket az eszközöket, elhelyezni egy olyan rendszerben, amely képes döntések előkészítésére, a termelőnek pedig át kell látnia ezt a rendszert. Ezek az alkalmazások elkezdenek együttműködni és olyan platformok jönnek létre, ahol az együttműködés nem kíván különösebb informatikai tudást.

A mezőgazdaság területén még nem alakultak ki standardizált platformok, globális szinten ez 2-3 éven belül várható, ez fogja biztosítani a connectivity-t, az eszközgyártóknak erre kell felépíteniük a saját kapcsolódásaikat és erre fognak felépülni a döntéselőkészítő alkalmazások. A digitális világ használhatóbbá fog válni: a rendszerépítés tudásszükséglete a termelőktől átkerül a technológiai világhoz. Egyre egyszerűbb lesz a termelők számára bejutni a digitális világba, azonban van egy vezetési-döntési kultúra a mezőgazdaságban: a magyar vállalkozások többsége nem költségérzékeny: a gazdákat nem érdekli, hogy egy művelet mennyibe kerül, illetve mennyit hoz. Az eredményességet mennyiségben mérik, nem a termelés költsége és az eladási ár alapján definiálják. Nagyon kevés termelő veszi figyelembe, hogy a fogyasztói trendek hogyan alakulnak. A fogyasztói piacon rengeteg olyan trend figyelhető meg, ami kihat a termelésre. Ez a szemlélet csupán a nagyüzemben van jelen, ahol tőkeerős befektetők vannak. A kisüzemek esetében ez nagyon ritka és a generációváltás sem hozza magával a változást. A kombinált döntéshozás hiányzik, a digitális megoldások erre lennének felhasználhatók.
A farmmenedzsment lenne erre a megoldás. A digitális megoldások elterjedéséhez a menedzsment kompetenciák fejlesztése szükséges. Ha ez nincs meg, a fejlesztések költsége nem térül meg. Ez az első lépés. Nagyon sokan a mezőgazdaságban a földalapú támogatásból élnek, ennél nem akarnak többet. A magyar kkv-k hatékonysága, az élőmunkára vetített GDP a mezőgazdaságban nagyon alacsony. Pozitív példaként említhető a Veresi Paradicsom, amelyet a semmiből építettek fel holland technológia segítségével, és amely megnyitása óta profittal üzemel.
Nagyon nagy hiányosságok vannak az eszközüzemeltető szintjén. Jelenleg sok esetben azért van szükség eszközüzemeltetőre, mert a szabályozás nem teszi lehetővé az eszközök önjáró működtetését. Rengeteg olyan területen alkalmaznak emberi munkaerőt, ahol nem lenne szükséges, de a szabályozás előírja. A technológiához szükséges lenne az eszközök összekötöttségének átlátására – például egy olyan ültetvénybe lehet beépíteni egy kertészeti robotot, amely a robotizációnak megfelelő, szabályos felépítéssel rendelkezik. Ez egy rendszer, amit fel kéne építeni, azonban hiányzik az ennek felépítéséhez szükséges szaktudás.

A gépüzemeltető tudás szintén hiányzik: most indultak el azok a folyamatok, amelyek célja a digitalizáció bevezetése a szakképzésbe. Az innováció és a technológia magasabb szintje a beszállítóknál van, a közép- és felsőfokú oktatás egyelőre ehhez képest le van maradva az agráriumban. A tananyagok kialakításába fontos lenne bevonni azokat a szereplőket, akik a fejlesztés területén dolgoznak. A tanárok képzésében is fontos lenne, hogy tanulhassanak és továbbképzéseken vehessenek részt, ahol megismerkedhetnek a legújabb technológiákkal. Magyarországon ez jelenleg teljesen hiányzik. Fontos lenne egy rendszerszemlélet átadása minden szinten. A traktor irányítója miközben szánt, adatot gyűjt, térképre tudja helyezni ezeket, ami alapján olyan menedzsment zónák kijelölése lehetséges, ahol beavatkozás szükséges – elkezd épülni egy rendszer, aminek része a traktor. A művelet elvégzőjének tudnia kell, hogy egy rendszerben mozog. A fiatalok számára vonzó lehet ez az irány.

A klímaváltozás tipikus felhasználási területe az adatoknak, a környezeti terhelés is egy hatékonysági mutató. Ehhez adatokra van szükség, azok folyamatos követésére. Ez szintén egy rendszer, amit nem lehet lebutítani egy-egy munkaállomásra, elkülönült tevékenységekre. Hiányzik a rendszerből több ezer ember, aki érti ezt a szemléletet. A felsőoktatásban nagyon sokáig nem koncentrálódott tudás, jelenleg is szét van szabdalva. Ez egy nagyon komplex rendszer, az oktatás is erre kellene, hogy épüljön. A józan paraszti ész sok száz évig működött, ez is a komplexitásra épül, de nem elégséges: tudni kell használni az adatokat.
Az európai és amerikai mezőgazdaságban azért vannak sokkal könnyebb helyzetben, mert a mezőgazdasági termelés nagy része integrációban zajlik: ezek az integrációk közvetítik a tudást, a technológiai innovációt. Ezek az integrációk végezték a rendszerépítést az üzemek szintjén – például Dániában a tejpiacon 90% fölötti az integráció, minden, ami tejtermeléshez kapcsolódik, az az egy tejszövetkezethez vezethető vissza, megszervezik a termelést. Magyarországon van ilyen és vannak, akik szeretnének ilyen integrációkat építeni, ezek fognak kiteljesedni a jövőben, átvállalja a rendszerépítés feladatát a termelőktől. Itthon az integrációk egyelőre kis részt ölelnek fel a termelésből, így a rendszerépítési tudás a termelőnél kéne, hogy megjelenjen, azonban ezt nem kapják meg.
Magyarország területei között kevéssé figyelhető meg különbség, fejlettségi differenciálódás inkább ágazati szinten jelenik meg. Rossz helyzetben lévő ágazat például a kertészet, ahol nagyon szélsőséges a gazdaságok fejlettsége. Az állattenyésztés is hasonló: a volumen meghatározó kérdés, Magyarországon nagyon kevés a nagy volumenű állattartás – kivételt jelent a baromfi és a víziszárnyasok. Tudás terén kevesebb a probléma, de az ágazat tőkeigényességét nem tudja kiegyenlíteni. A piac nem fizeti meg a háztáji termékeket, nagyon árérzékeny ez a terület. A helyi termékek problémája, hogy vidéken vannak, ahol sokkal alacsonyabb a lakosság életszínvonala, városban pedig, ahol magasabb az életszínvonal nincs helyi termék, annak eljuttatásához egy lánc, rendszer kell.
A Digitális Agrárakadémia összeszedte azokat a gazdaságokat, amelyek a gyakorlatban tudják működtetni a digitális megoldások. A Digitális bemutató gazdaságok keretein belül ismertetésre kerülnek a kiválasztott gazdaságok működése, digitális megoldásaik. A platform kevésbé ismert, pedig ezek az adatbázisok képesek lehetnének elősegíteni az agrárium digitalizációját.
[1] Digital Economy and Society Index: digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatók