OECD – Helping young people navigate the future of work c. podcast alapján
szerző: Pókász Zoltán
Az oktatás, mind a középfokú és a felsőoktatás, egyfajta deficittel rendelkezik a munkaerőpiacra való felkészítésben. Minden tudományterületen kisebb-nagyobb szakadék tátong a formálisan elsajátított tudásanyag és a gyakorlatban alkalmazható ismeretek között. Mindezt jól mutatja, hogy az OECD kérdőíve alapján a diplomások minél több munkatapasztalattal rendelkeznek, annál kevésbé értékelik retrospektíven az egyetemi oktatást. Milyen okra vezethő vissza ez az eltérés az akadémiai szféra és a munkaerőpiac között? Súlyosbította-e az ebbéli aggályokat a koronavírus-járvány?
Az utóbbi időben megnyílt a lehetőségek tárháza a diákok előtt a tanulásra. Soha nem állt rendelkezésre akkora mennyiségű (ingyenes) online kurzus, mint manapság. Ezek a tanfolyamok általánosságban jobban is kötődnek a munkaerőpiac kívánalmaihoz, és kiváló hidat jelenthetnek a formális oktatás és a gyakorlatban használt tudás között. Azonban az akadémiai szférába mindezek a lehetőségek csak lassan szivárognak be, így a munkavállaló-aspiránsok önképzésre szorulnak, hogy tudásukat a munkáltatók elvárásaihoz igazítsák. Sőt, sok felsőoktatási intézménynél az intenzivitás miatt nem igazán egyeztethetőek össze az egyetemi tanulmányok az önképzéssel.
Mindezek mellett a pályakezdő életében a munka és a tanulás korszaka sem alkot feltétlenül egymástól elkülönülő egységeket, ahogy az hagyományosan jellemző volt. Sokan vállalnak gimnázium után úgynevezett „gap yeart”, amikor dolgoznak. Emellett a diplomások is egyre gyakrabban ülnek vissza az iskolapadba, hogy tudásulat felfrissítsék, elmélyítsék. A mostani felsőoktatási rendszer pedig sok esetben nincs ehhez akklimatizálódva, vagyis a nagyobb rugalmasság lenne optimális.
A felsőoktatást mindazonáltal egyáltalán nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Sok olyan tudásintenzív terület van, például az orvostudomány, amelyhez a formális oktatás mindenképp szükségeltetik. Az egyetemek is fontos szerepet foglalnak el az ökoszisztémában, de mégis egyre nagyobb teret hódít az önképzés.
Hogyan segíthetnek a munkáltatók betemetni a szakadékot a felsőoktatási intézmények elvárásai és saját elvárásaik tekintetében? Ehhez legelőször elengedhetetlen, hogy a jövőbeli munkavállalóik érdeklődését felkeltsék a gyakorlati szakma iránt is. Az orientációs napok hozzájárulhatnak ahhoz például, hogy a tanulók betekintést nyerjenek az adott szektor tevékenységébe, és már fiatalon képet kaphassanak arról, milyen irányba érdemes orientálódniuk. Felmerül lehetőségként a mentorálás is, mindez azonban időigényes. A leghatásosabb módszer talán az, amelyik a legkönnyebben kivitelezhető is – a diákok körbevezetése a munkahelyen, esetleg a duális képzési programok indítása.
Miért életbevágó, hogy a fiatalok minél hamarabb képben legyenek a munkaerőpiaci tendenciákkal, elvárásokkal, illetve saját érdeklődési körükkel? Egy felmérés szerint azok a diákok, akiknek tizenöt éves korukra már kiforrott elképzelésük van arról, hogy harmincévesen mivel szeretnének foglalkozni, általánosságban sikeresebbek a munkaerőpiacon.
Fontos, hogy a diákok a szocioökonómiai státuszuktól, nemüktől, akadémiai teljesítményüktől függetlenül legyenek képesek dönteni a jövőbeli iparágról, amelyben dolgozni kívánnak. Számottevő eltérések vannak ugyanis a lányok és fiúk, a szegényebbek és gazdagabbak között orientáció terén, mely nem feltétlenül az egyéni érdeklődésükből, hanem gyerekkori kondicionálásukból adódik. Leginkább a hátrányosabb helyzetűek szorulhatnak ilyesfajta segítségre. Az IBM szoftveripari cég például a problémák mérséklésére indított el a PTech névvel fémjelzett kétéves duális képzési programot. A cég fokozottan figyel arra is, hogy a jövő női munkavállalóit motiválják a „STEM” tudományterületre (Science, Technology, Engineering, Math) való belépésre. Ennek érdekében külön programot hoztak létre, mely Olaszországban, Indiában és sok más helyen irányt mutat a természettudományos érdeklődésű diáklányoknak.
A COVID-válság még sürgetőbbé tette a két szféra összehangolását, különösképp a fiatalok számára. A pandémia nagy számú elbocsátásokat vont maga után, melyeknek kárvallottjai leginkább a fiatalok voltak: jellemzően a friss munkavállalókkal gyakornoki vagy más, rövidebb távú szerződéseket kötnek a munkahelyek. Emellett azokat a szolgáltatóipari szektorokat érinti, érintette legkényesebben a járvány, amelyekben felülreprezentáltak a fiatalok, ilyen a turizmus vagy a kiskereskedelem. Emiatt még inkább hangsúlyossá kell válnia az IBM-éhez hasonló programoknak, a vállalatoknak növelniük kell együttműködésüket a középfokú és felsőoktatással. Mindez elengedhetetlen feltétele nemcsak annak, hogy a gazdaság visszaálljon a régi kerékvágásba, hanem annak is, hogy a jövő generációi egy teljesebb életet élhessenek.