M. Ayhan Kose, Franziska Ohnsorge, Shu Yu: The informal sector: Compounding the damage of Covid-19 alapján
szerző: Pókász Zoltán István
Az informális szektor, vagyis a magánszektor dolgozói különös módon megsínylették a koronavírus gazdasági és társadalmi hatásait, és elképzelhető, hogy a kilábalást is hátráltatni fogják, különösen a fejlődő országokban. Az állam feladata lesz az, hogy ezeket a hatásokat – részben újkeletű eszközökkel – mérsékelje.
Az informális szektor a fejlődő országok esetén átlagosan a bruttó nemzeti össztermék és a foglalkoztatottság harmadát teszi ki. Több okra vezethető vissza az, hogy miért különösen kiszolgáltatottak a pandémia számára a szektor munkavállalói. Egyrészt az informális szektor vállalatainak nagy része a szolgáltatóiparhoz köthető: ebben az iparágban az alkalmazottak háromnegyede az informális szektorhoz tartozik. Ez az az iparág, amely fokozottan szenvedett a koronavírus hatásaitól és a lezárásoktól. Emellett – mivel jórészt saját magukat alkalmazzák (self-employment), emiatt az a fajta szociális háló sem adatik meg nekik, amely a formális szektor dolgozóinál alapvető elvárás. Ezentúl a kormányzati politika sem próbálta eddig különösebben mérsékelni a szektor által elszenvedett károkat.
A pandémiát követő korlátozások miatt az informális szektor dolgozói körében 2-3-szor több munkavállaló vált munkanélkülivé, mint a formális szektorban, sőt a gazdasági kilábalás során sem volt kielégítő a szektor újraindulása. Az informális túlsúllyal rendelkező fejlődő országokban a munkanélküli juttatások mindössze a munkavállalók négy százalékára érvényesek. Ezekben a gazdaságokban a népesség negyven százaléka nem lenne képes fizetni a hirtelen szükséges egészségügyi beavatkozásokat anélkül, hogy a szegénység csapdájába kerülne.
Érdemes kihangsúlyozni, hogy a túlburjánzott informális szektor a kormányzati bevételek csökkenését okozza. Ennek tulajdonítható, hogy az ilyen, domináns informális iparággal rendelkező országok másfél százalékponttal kevesebbet képesek költeni fiskális támogatásra:
Ezek mellett az informális túlsúllyal rendelkező gazdaságokban a pénzügyi rendszer is kevésbé stabil: kevesebb vállalat képes hozzájutni a banki hitelekhez. Míg a nem túl informális gazdaságú országokban a vállalatok nagyjából harminc százaléka volt képes hitelt felvenni, az informális gazdaságokban ez tíz százalékponttal alacsonyabb.
Továbbá empirikus kutatások igazolták, hogy az informális szektor hasonló üzleti ciklusokkal jellemezhető, mint a többi szektor, viszont a fellendülések és a recessziók kevésbé hatnak az informális gazdaságokra, legalábbis a pandémia előtt ez volt a konszenzusos vélemény. Ez recessziók idején korábban áldásnak számított, viszont a mostani idején nem ilyen formában történt a gazdasági visszaesés, hanem erősebben voltak érintettek az informális szektor vállalatai, köszönhetően ezen cégek nagyon magas szolgáltatóipari koncentrációjának. A gazdasági fellendülés tekintetében azonban továbbra is igaz, hogy az informális szektor kisebb ütemmel rendeződik vissza a korábbi kibocsátására, mint a formális. Ez pedig az informális fejlődő gazdaságok lomhább gazdasági növekedését eredményezi.
Hogy érdemes eljárnia a kormányzatoknak ez ügyben, milyen újszerű módszerekkel tudják enyhíteni a problémát? A fiskális eszköztárnak ebben az esetben rövid- és hosszútávú elemeket is tartalmaznia kell. A rövidebb távon alkalmazható módszerek közé tartozik a közvetlen, készpénzben való pénznyújtás válságok idején. Ezzel azonban vigyázni kell, nehogy túlfűtött gazdaságot eredményezzen. A másik ilyesféle metódus a hatékony elérési felületek hangsúlyosabb alkalmazása annak érdekében, hogy az informális szektor munkavállalóinak kiszolgáltatottabb részét könnyebben beazonosíthassák adatbázisok alapján.
Ezen felül, a hosszabb távú hatásokat szemlélve, is két főbb módszert érdemes kihangsúlyozni. Az államnak először is biztosítania kellene az informális vállalatok magasabb százalékának a hitelfelvételt, hiszen ez elősegítené azok felzárkózását. Végül, mely talán a legsúlyosabb és leginkább költséges vállalkozásnak ígérkezik, a vállalati digitalizációt lenne érdemes fejleszteni, illetve ezeket ösztönöznie a kormányzatnak különböző juttatásokkal. Ez szintén a könnyebb elérhetőséget teszi elérhetővé, hogy az állam ott avatkozhasson be, ahol kell, és azokon segítsen, akik leginkább rászorulnak.
Csak ezek megfontolása után lesznek képesek ezek a fejlődő, informális gazdaságok arra, hogy korábbi növekedési ütemüket folytassák.