Forrás: Yes, You Can Grow Too Fast, Hemant Taneja (2022), Entrepreneur, Vol 50. Issue 1, p.16-17.
szerző: Süle Ákos
Az újságcikk arról a jelenségről szól, ami a dotcom lufitól egészen 2020-ig jelen volt a vállalati szférában, és rengeteg vállalkozó álmodozott róla, a hipernövekedésről. Mindenki olyan akart lenni, mint az Uber és a Google, azaz minél kevesebb idő alatt minél nagyobbra duzzasztani cégét. Az alapvető gazdasági beállítottságot akkor is és ma is a felfokozott verseny jellemezte, a hipernövekedés tehát egy új eszközt jelentett a hőn vágyott versenyelőny megszerzésére.
Az ezt az eszmét követő vállalatvezetők először gondolnak a növekedésre és csak utána arra, hogy szervezetük idomuljon a változásokhoz. Azonban amit ez a stratégia igazán eredményez az az, hogy a vállalatuk felépítése, üzleti modelljük nem tud igazodni a gyors fejlődéshez és csak utólag tudják valamelyest csökkenteni a bekövetkezett kárt, hacsak nem mennek csődbe korábban.
A cikk két vállalat példáján keresztül mutatja be a hipernövekedés kockázatait, mindkettőjük emberi erőforrásmenedzsmentet segítő szoftvereket gyártó startup cég, a Gusto és a Zenefits.
A Zenefits 2013-ban alakult meg és 2015-re már 4,5 milliárd dollárra értékelték. 2014 és 15 között az éves bevétele 1 millióról 20 millió dollárrá nőtt. 10 000 kisebb vállalatnak kínálta szolgáltatásait és folyamatosan vette fel az új munkavállalókat, hogy lépést tudjon tartani a kereslettel. Ingyen árulta a szoftvereit és profitja abból a jutalékból származott, amit azután kapott, hogy más szolgáltatók adták el terméküket az ügyfeleiknek, mint például egészségbiztosítók.
Ez végül azt eredményezte, hogy egyes államokban olyan egészségbiztosításokat adtak el, amik ott nem voltak engedélyezettek és végül 9 millió dolláros bírságban részesültek. Ráadásul a nagy hajtás nagy nyomást jelentett a munkavállalók számára is, ugyanis olyan szolgáltatások igénybevételéről kellett meggyőzniük az ügyfeleket, amikről jól tudták, hogy nincs is igazán szükségük rájuk.
A gondok később tovább szaporodtak. A folyamatokat nem tudták elég gyorsan automatizálni a manuálisan dolgozó munkavállalók pedig ember létükre hibákat ejtettek. Új feljelentések, vádak jelentek meg a céggel szemben, aminek az eredményez az lett, hogy a vállalat értéke megfeleződött és munkavállalóinak felét el kellett bocsátania.
A Gusto a felelős, lassú növekedés mellett tette le a voksát, szoftverét pénzben értékesítette, munkavállalóik egészségét, munkamoráljukat folyamatosan követte kérdőívek segítségével. A kiégés, a mentális egészség és a munkamorál csökkenése egy kezdeti jele lehet a túl gyors növekedésnek, annak, hogy a munkavállalók nem bírnak lépést tartani a vállalat tevékenységének ütemével. Természetesen a megfelelő kihívásokat és terhelést meg kell nekik adni, különben nem lesznek kiaknázva képességeik. A megfontolt növekedési stratégiának köszönhetően a Gustot 2020-ban 4 milliárd dollárra értékelték és munkavállalói 65%-a ajánlaná másoknak is ezt a munkahelyet, illetve 85%-uk meg van elégedve a CEO személyével.
A 65%-os elégedettségen még szorulhat további fejlesztésre, azonban tisztán kirajzolódik, hogy a meggondolatlan növekedésnek nincsenek jó hatásai sem a vállalkozásra, sem az abban dolgozó munkavállalókra. Nem szabad túl gyorsan túl nagyot álmodni, figyelni kell arra, hogy a változások milyen következményekkel járnak a cég és a benne dolgozók számára. Egy korábbi cikkünkre visszautalva, itt is megjelenik az, hogy a munkavállalókat emberként és nem jószágként vagy áruként szabad kezelni.
Ahogy manapság egyre jobban fókuszba kerül a fenntartható növekedés koncepciója, az újságcikk arra vonatkozóan is szolgálhat előrejelzésül, hogy a folyamatos növekedés nem folytatható a végtelenségig. Az elvárásoknak alkalmazkodniuk kell a környezet adta feltételekhez, különben könnyen okozhatunk saját magunknak és ügyfeleinknek több kárt, mint eredményt.