Az ókor jelentősége napjaink politikai gazdaságtanában
Lits Levente elemzése; Keats: Óda egy görög vázához (Tóth Árpád fordítása); Beszélgetés Dr. Németh György ókortörténésszel (Lugosi Péter)
Az ókor rendkívüli tudományos és kulturális kincs, amiről kötelességünk gondoskodni, csakhogy kultúra maradhasson (colo 3 latin igéből származik a kultúra, jelentése gondoskodni, ápolni), azonban a romantikában is nagyon erősen megjelenő tudás és mintarendszer kiveszőben van.
Németh György ókortörténész a február hatodikán megjelent interjújában erről is beszélt (https://24.hu/tudomany/2022/02/06/dr-nemeth-gyorgy-elte-btk-tortenelem-okor/), ahol mindamellett, hogy játékos módon leplezett le tévedéseket, szembesítette a nagyérdeműt, hogy „Amikor fiatal kutatóként Finnországban tartózkodott, az országban még négy kifejezetten jó ókortörténeti tanszék működött – nem véletlenül, hiszen Rómában és Athénban is található egy-egy finn intézet. Ma már csak egy finnországi ókori tanszék van: Helsinkiben. Hasonló a helyzet Németországban, a klasszika-filológia és az ókortudomány őshazájában, ahol tartományonként már csak egy-egy tanszéket tartanak fenn. Mecklenburg-Elő-Pomerániában például Rostock maradt, az egykor szintén neves greifswaldi tanszék ugyanakkor elesett.” (részlet az interjúból) A következőkben a gazdasági gondolkodás számára jelentős kutatási lehetőségekről szólnék, illetve szeretném felkelteni a kedves olvasók érdeklődését az ókor és a kultúra megismerésére, akár a latin és az ógörög nyelv alapfokú elsajátításának fontosságáról, melynek segítségével, habár fordítani nem is, de tájékozódni a szövegekben és a történetekben már annál inkább lehet.
„Oh, antik karcsúság, szelíd ívek,
Márványfiúk s lányok kecses köre,
Oh, sűrű ágak, eltiport füvek,
Oh, formák csöndje, anda gyönyöre
Az öröklétnek: hűs pásztormese!
Ha rajtunk múlás üli már torát,
Te megmaradsz s míg új jajokkal ég
Az új kor, nékik is zengsz, hű barát:
“Igaz szépség s szép igazság! – sohse
Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!”…”
(részlet Keats: Óda egy görög vázához Tóth Árpád fordításában)
Az angol költészet és az értelmiség műveltségéhez is hozzátartozik az ókori irodalom, történelem, kultúra, műveltség, filozófia ismerete, nem véletlenül. Az ókor és az emlékezés a túlélés és a jó élet alapja. Az igazságosságról és szépről szóló diskurzusok és ideológiák alapja mindez a tudás, aminek elsajátítása, habár kellő érdeklődést és sajátos önismeretet feltételez, megannyi szépséget és talán a jónak az ismeretéhez segítséget adhat. Súlyos tünetként számolt be a műveltség hanyatlásáról Dr. Németh György: „Valójában egyre kevesebben érdeklődnek az ókor iránt. A terület nagyon nyelvigényes, tudni kell például latinul és ógörögül. A mai diákok nagy része nem szereti az ilyen típusú fáradságot, sokkal egyszerűbb számukra a második világháború utáni időszakból vizsgázni.”
Úgy gondolom, fontos lenne hangsúlyozni, hogy én is rendszerint használom képi és értelmezési szempontból az ókori irodalmat és minden bizonnyal nem véletlenül tartalmaz ilyen mértekben az emberi tapasztalatokból és elfogadásból, korcsosságból és aberrációkból, hiszen ebből tanulhatjuk meg, hogyan kellene élnünk. Ahogyan John Stuart Mill is beszél könyvében, egyetlen dologhoz mérhetünk és egy féleképpen vizsgálódhatunk, nem máshogyan, mint a szélsőségek útján. Így kell tehát érvelnünk, nem fehér, heteroszexuális, középkorú, német férfiként, hanem a nyomor, a szenvedés, a kirekesztés, a legkülönbözőbb élethelyzetetek, felfogások és érzések közepette. Úgy mintha kifordult volna a világ, hiszen kifordult. Jelentsen ez csúfot, rosszat, gyöngédet vagy gyönyört, erről szól az európaiság, erről szól az emberség, erről szól az ókor. Az átváltozásról, a karcsúságról, a formákról. Az elképzelhetetlenről és a kifordultról, a hitről és a cáfolatról, a botrányról és a rendről.
Habár Dr. Németh György azon állítása, miszerint „A Római Birodalom gyakorlatilag az Európai Unió modellje. Mint birodalom, fennállt 500 évig, ezt azért az Európai Uniótól nem feltétlenül várnánk el. Saját magunkat fosztjuk meg egy rettentő fontos tapasztalattól, ha ezt a párhuzamot nem hangsúlyozzuk, nem tanítjuk.” nem tartanám a legélesebb valóságnak, de valóban kérdés mindannyiunk számára, hogy hogyan kellene mást, jobbat alkotnunk, ha nem tudunk tanulni elődeinktől. Ha nem érthetjük meg, mi is valójában az uralom, ki is az igazi türannosz és miért is tesz így, mi vezérli, hogy azt tegye.
Mindenesetre beszélni kell ezekről a problémákról, és a magasan képzett értelmiségiektől a legfájdalmasabb azt az elutasítást hallani, hogy aberrált az a kor. Ezek szerint nem értik, hogy az a kor elment a falig, minden téren. Tabudöntögető volt akkor is, amikor isteneket tagadtak meg, amikor meghaltak az igazukért vagy vállaltak másért úgy a felelősséget, ahogyan napjainkban kevesen, amikor értették mi az a harag, mi az a méltóság, miként uralja a világot Erósz, miként változunk át, miként nyerünk minőséget, miért próbálunk jók lenni, igaz barátok. Habár akkor is voltak, kik Hésziodosz szavaival élve a hasukat szolgálták, de képesek is voltak a színigazat zengni.
Fredric Jameson A posztmodern avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája című munkájában beszél a politikai gazdaságtan és az esztétika kapcsolatáról. Ezt a viszonyt értelmezhetjük úgy is, mint a szubsztancia és a forma viszonyáról. (Marx és Adorno/Benjamin) Kötelesség és szabadság ezt beteljesíteni. Mindezek arra engednek következtetni, hogy nincs más út, mint visszanyúlni és égető válságainkat az ókor belátásainak értelmezésével más megvilágításban a cselekvés mezején új alapokra helyezni, megalkotva közös retorikánkat, az új „más”-t.