szerző: Vida Cecília
A fenntartható társadalom, fenntartható gazdaság a környezettel összhangban lévő mezőgazdasági termelést is jelent. Napjaink kihívása, hogy az egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között, az agrártermelést támogató digitális, okos technológiák, felhőszolgáltatások, a big data analitikák szenzorokkal követett termelési folyamatok, az űrtechnika alkalmazása mellett, hogyan valósulhat meg a hazai élelmiszergazdaság, a mezőgazdaság 4.0 átállása és az ehhez kapcsolódó versenyképes élelmiszertermelés.
A mezőgazdasági kultúraváltás, átállás, fejlődés egyik kulcseleme a mezőgazdaságban dolgozók képzettségének, digitális kompetenciáinak biztosítása. A 2050-ig szóló Élelmiszergazdasági Koncepció szerint a magyar mezőgazdaság digitalizációja következtében a természeti erőforrások felhasználásának hatékonysága tovább javulhat, az új technológiák alkalmazása hozamnövekedést, minőség növekedést, a melléktermékek, hulladékok csökkenését okozza, tovább csökkentheti a termelés és az értékesítés kockázatait. “A mezőgazdaság 4.0, a digitális technológia jelentősen átalakítja az agrárgazdaság humánerőforrás-szükségletét, mert az új technológiák üzemeltetése, a robotok működtetése, irányítása, karbantartása új kompetenciákat, ismereteket kíván a munkavállalóktól, a gazdáktól, növeli a képzett munkaerő iránti igényt és csökkenti a betanított fizikai munka szükségességét.”
Az elemzésnek ez a része a fentiek alapján a hazai élelmiszergazdaság jövőjének egyik kulcsterületét a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakképzés jellemzőinek 2015-2019 közötti változását tekinti át.
A demográfiai hatások következtében a szakképzéssel érintett 15-20 éves korosztály létszáma az elemzett időszak alatt 10 %-kal 548 ezer főről, 493 ezer főre csökkent. Eközben a hazai nappali szakképzésben, szakképző évfolyamokon tanulók száma ennél gyorsabban, 22%-kal, 121 ezer főről, 94 ezer főre csökkent.
Az elemzés fókuszában álló mezőgazdasághoz és az élelmiszergazdasághoz kapcsolódó szakmák ennél kedvezőbb helyzetet mutattak, a tanulók száma 2015 és 2019 között 14 %-kal csökkent. A nappali szakképzésben tanulók számának csökkenése, ezzel párhuzamosan a gimnáziumi képzésben résztvevők számának emelkedése a társadalmi értékrend változatlanságát mutatta, jelzi a családok, fiatalok bizalmát a felsőfokú képzettségben. Ugyanakkor az a probléma még nem megoldott, hogy a középfokon szerzett szakismeret hogyan tud jobban illeszkedni a felsőfokú tanulmányokhoz, hiszen nem egyértelmű, hogy a pályaválasztás kitolása időben valóban annyira hatékony-e, ahogy ez időnként megjelenik az oktatáspolitikai koncepciókban.
A szakképzést közel egy évtizede folyamatos változások jellemzik, a 2012-ben kialakított szervezeti és irányítási struktúrája nem bizonyult állandónak. A 2020/2021-es tanévtől megkezdődött a szakképzési rendszer ismételt átalakítása. Az új tanévtől a szakképzés technikumokban és szakképző iskolákban folyik (a középiskolák ismételt átnevezése történt). A legújabb szakképzés két ciklusból áll, egy általános ágazati ismereteket biztosító ciklusból, majd ágazati alapvizsga után ezt követi a duális képzési rész. A technikum kétéves ágazati alapképzéssel, a szakképző iskola egyéves alapképzéssel indul. A nappali szakképzésben tanulók részére általános szakképzési ösztöndíjat vezettek be, a gyakorlati képzések idejére a fiatalokkal szakképzési munkaszerződést kötnek a vállalkozások. Ezt kiegészíti az első szakma megszerzésekor kapott egyszeri pályakezdési juttatás.
Az általános iskola és a középiskola közötti sikeresebb átmenet érdekében az általános iskolát lezáró kompetencia mérések és új típusú alternatív képzési formák is bevezetésre kerülnek, ezek az orientációs év, a dobbantó program vagy a műhelyiskola.
A fiatalok körében eltérő népszerűségűek az egyes ágazatok, szakmacsoportok és különbséget jelent, hogy az egyes szakmákat szakközépiskolában vagy szakgimnáziumban/technikumban lehet elsajátítani, ez látható az 1.ábrán.
1.ábra: A szakképzésben tanulók megoszlása ágazatok és iskolatípusok szerint, 2019
Forrás: Oktatási Hivatal, KIR-STAT adatbázis, a05t24 tábla, 2019. – nappali és felnőttképzésben tanulók együtt
Az ábráról látható, hogy 2019-ben a szakközépiskolát választó fiatalok között a vendéglátás, turizmus ágazathoz kapcsolódó szakmák, azok közül is a szakács, pincér, cukrász szakképzések voltak a legnépszerűbbek. A vendéglátóipari szakmákat szakközépiskolában mintegy 20 ezer fiatal tanulta, az ágazat magasabb képzettséget igénylő szakképzéseire a szakgimnáziumban 2 ezer fiatal járt. A szakközépiskolások között másik népszerű szakmacsoport volt a gépészet, a hegesztő, gépi forgácsoló, központifűtés- és gázhálózat-szerelő szakmák, ezeket közel 15 ezer fiatal tanulta nappali képzésekben. A magasabb képzettséget, hosszabb tanulást igénylő szakgimnáziumi képzések közül az egészségügyi ágazathoz kapcsolódó szakmák voltak a legnépszerűbbek, közel 10 ezren vettek részt ezekben a képzésekben. A szakgimnáziumi képzések közül ezt követte a közgazdasági és művészeti szakképzések és az informatikai szakképzések népszerűsége. Bár a vendéglátóipari szakmákhoz sorolják a szakács, pincér és a cukrász képzéseket, de ezek azért jelentős mértékben kötődnek az élelmiszeriparhoz és a mezőgazdasághoz. Ahogy azt a bevezető elemzésben is tárgyaltuk, ők bizonyos szempontból a mezőgazdasági-élelmiszeripari vertikum utolsó elemei, hiszen formálják az ízlést és segítik, segíthetik az egészséges életmódra történő áttérést. Képzésükben ezért is fontos elem lehet az ökológiai és a vállalkozási tudás összekapcsolása.
Az elemzés fókuszában az élelmiszergazdasághoz kapcsolódó ágazatok, a mezőgazdaság és az élelmiszeripari szakképzések állnak. Ezekben az ágazatokban, a nappali szakképzésben mintegy 12 ezer fiatal tanult. 2019-ben, ebből megközelítőleg a diákok 30%-a, élelmiszeripari szakmákat tanult, a többiek, 8500 fő, mezőgazdasági szakképzésben vett részt. Amennyiben a mezőgazdaságot komplex ökológiai rendszerként tekintjük az agrár- és élelmiszeripari szakképzések mellett a szükséges számba venni az agrárgazdaság, a természeti környezet stabil, fenntartható működését biztosító ökológiai, környezetvédelmi szakképzések és a vízgazdálkodási szakképzések jellemzőit is röviden. Az utóbbi két terület szakképzéseiben félezer diákot oktattak.
2.ábra: A mezőgazdasági szakképzésekben tanulók megoszlása szakmacsoportok szerint 2016. és 2019.
Forrás: Oktatási Hivatal KIR-STAT adatbázis, a05t24 éves táblák
A fenti ábráról látható, hogy az agrár szakmát választó fiatalok között a legnépszerűbb a mezőgazdasági gépész, gépésztechnikus szakma volt. 2019-ben a mintegy 8500 nappali képzésben résztvevő diáknak 36%-a tanult mezőgazdasági gépésznek vagy gépésztechnikusnak. A tanulók hatoda választotta a növénytermesztő, állattenyésztő szakmát és szintén hatoduk a kertész szakmát. A fiatalok tizede gazdaképzésben vett részt. Az agrár ágazat átalakulásának folyamatairól ad pontosabb képet, ha a képzésben résztvevők létszámának változását tekintjük. (Korábban említettük, hogy az időszak alatt 2016 és 2019 között a szakképzésben tanulók száma 22%-kal csökkent). A nappali képzésben agrár szakmát tanuló fiatalok száma az elemzett évek alatt 7%-kal csökkent csupán. Az agrárszakképzéseken belül a mezőgazdasági gépész, a növény és állattenyésztő szakmákat választó fiatalok száma mérsékelten, 4-5%-kal emelkedett. Azonban főleg a lányoknak szakképzettséget adó, családellátó, falusi vendéglátó, gazdasszony képzésekben és a kézműves, virágkötő szakmákat tanulók szám jelentősen megemelkedett. Számottevő csökkenés tapasztalható a kertész, gazda, erdőművelő képzéseknél. Azonban az erdőművelő és földmérő, parképítő szakmák súlyának a nappali képzésben látható csökkenését a felnőttképzésben tanulók száma módosítja, (ahogyan ez a későbbiekben látható lesz).
Az élelmiszergazdaság agrár ágazatot kiegészítő másik eleme az élelmiszeripar. Az élelmiszeripari szakképzésben tanulók száma, mintegy harmada az összes élelmiszergazdaságban tanulónak.
3.ábra: Az élelmiszeripari szakképzésekben tanulók megoszlása szakmacsoportok szerint 2016. és 2019.
Forrás: Oktatási Hivatal KIR-STAT adatbázis, a05t24 éves táblák
A 3. ábrán látható, hogy az élelmiszeripari szakmákat tanuló fiatalok száma az időszak alatt minden szakmacsoportban csökkent. Az élelmiszeripari tanulók számának csökkenése 2016 és 2019 között a szakközépiskolások országos átlagos létszámcsökkenésénél, (22%-nál), is nagyobb, 26% volt. A fenti ábráról látható, hogy az élelmiszeripari tanulók többsége, 58%-a, pék, sütőipari szakképzettséget szerez. Az élelmiszeripari szakmákat tanuló fiatalok másik fele kistermelői élelmiszertermelő, hentes, húsfeldolgozó vagy édesipari termékgyártó, élelmiszeripari szakmunkás és a borász szakmát választott.
Figyelemre méltó, hogy az időszak alatt a nagyüzemi élelmiszeriparban alkalmazott szakmákat tanulók száma a felére csökkent. A húsipari termékgyártók, hentes szaktanulók száma 51%-kal, és az élelmiszeripari szaktechnikusok, szakmunkástanulók száma 43%-kal csökkent az időszak alatt. Ennek oka lehet, részben az élelmiszerfeldolgozási technikai fejlődése, az automatizálás, a fizikai munka kiváltása a gépekkel. A csökkenést magyarázza másrészt az ágazat alacsony fejlődési potenciálja, a hazai élelmiszerfeldolgozás színvonalának elmaradása a regionális versenytársak termelési színvonalától, versenyképességétől. A csökkenést magyarázza továbbá az élelmiszeriparban dolgozók nemzetgazdasági arányának évek óta tartó csökkenése, a kevesebb biztos jövőt, megélhetést jelentő munkahely. A többi élelmiszeripari szakmacsoportban a tanulók száma az időszak alatt kevésbé csökkent, 4-19%-kal mérséklődött csupán, ami alacsonyabb, mint a szakképzésben tanulók számának országos csökkenése (22%). Ez az eltolódás is felhívja a figyelmet arra, hogy elengedhetetlen az élelmiszeriparban végzettek gazdálkodási tudásának emelése, hiszen vagy kisvállalkozást kell majd indítaniuk vagy legalábbis szükséges, hogy rálátásuk legyen a gazdálkodási folyamatokra.
4.ábra: A környezetvédelmi és vízügyi szakképzésekben tanulók megoszlása szakmacsoportok szerint 2016. és 2019
A 4. ábrán a 2019/2020. tanév elején a környezetvédelmi és vízügyi szakképzésekben tanuló 512 fiatal szakmacsoportok szerinti megoszlása látható. A környezetvédelemhez kapcsolódó szakmákat tanuló fiatalok közt a környezetvédelmi technikus szakképzés volt a legnépszerűbb, ezt követték a hulladékkezeléssel kapcsolatos szakmák, a hulladékgyűjtő, -kezelő, -gazdálkodó. A környezetvédelmi szakképzéseket választó diákok száma minden szakterületen csökkent, legkevésbé csökkent a diákok közt legnépszerűbb szakma a környezetvédelmi technikusi képzésben résztvevők száma csökkent. A vízgazdálkodással kapcsolatos szakmák közül a vízügyi technikus képzés volt a legnépszerűbb, képzésben résztvevők száma az időszak alatt másfélszeresével nőtt A természeti környezet fenntartható gazdálkodás fokozatos előtérbe kerülését mutatja az, hogy a vízügyi szakképzésekben résztvevők száma az időszak alatt negyedével, 27%-kal emelkedett.
Az élelmiszergazdasági szakképzésről előbbiekben bemutatottakat kiegészítheti a nappali képzés mellett a felnőttképzésben, esti-, levelező- szakképzésben tanulók jellemzőinek megismerése. A szakképzés modernizálása, átalakítása, rugalmasságának fokozása érdekében 2015-től lehetővé vált mindenki számára a második szakképzettség ingyenes megszerzésének lehetősége. Ennek eredményeként a szakképzésben fokozatosan emelkedni kezdett a munka mellett, esti, levelező, egyéb formában a szakképzésben tanulók száma. Az 5. ábra a nappali és felnőtt szakképzésben tanulók országos összesen jellemzőit mutatja 2019-ben, a 6. ábra az agrár és élelmiszeripari szakképzésben tanulók munkarend szerinti megoszlását mutatja évfolyamonként.
Napjainkban, 2019-ben, a szakképzésben tanulóknak mintegy harmada esti, levelező formában tanulja meg a szakmai ismereteket. A munka mellett tanulók fokozatosan növekvő, 2019-re 35%-os magas aránya azt mutatja, az általános középfokú vagy sikertelen felsőfokú tanulmányok után a többségében fiatal felnőttek munkaerőpiaci kompetenciáikat új ismeretek megszerzésével bővítik (lásd. 5.ábra). Az elemzés fókuszában álló mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmákban azonban a munka mellett való tanulás kevésbé jellemző, mert a diákok ezeket a szakmákat jellemzően nappali szakképzés során sajátítják el, az esti vagy levelező formában tanulók aránya a fiatalok közt mindössze 13% volt 2019-ben (lásd 6.ábra).
A képzésben résztvevők évfolyamonkénti megoszlása azt mutatja, hogy országosan egyenletesebb a szakképzésben tanulók megoszlása a szakközépiskolai és szakgimnáziumi-, technikumi képzések között. A szakközépiskolai 9-11 évfolyamán tanult országosan az összes diák 49%-a és a többiek szakgimnáziumi vagy technikumi képzésben vett részt a 12-14 évfolyamokon. Az agrár szakképzésben tanulók 78%-a szakközépiskolai képzésben vett részt, a szakgimnáziumi, technikumi képzések kevésbé jellemezték az ágazati szakképzést, a diákoknak 22%-a tanult technikumi, szakgimnáziumi formában.
A 7. ábra a mezőgazdasági ágazatba sorolt szakmákat esti, levelező formában tanulók arányának nagyságát mutatja a nappali képzésben tanulók számához viszonyítva, (nappali képzésben tanulók száma=100%). Az ábráról látható, hogy a mezőgazdasági szakképzések közül az erdőművelő, vadgazdálkodó, földmérő és parképítő szakmákban volt leginkább jellemző az esti- vagy a végzettséget kiegészítő szakmai végzettség szerzése. Az élelmiszeripari szakmák közül a borász-, és élelmiszeripari technikus végzettség volt a felnőttképzésben a legnépszerűbb. A környezetvédelemhez kapcsolódó szakképzések közül a hulladékgazdálkodói szaktechnikusi felnőttképzést választották a legtöbben.
7. ábra: Agrárgazdasági szakmacsoportokban a felnőttképzésben tanulók aránya 2019-ben
A felnőttképzés mellett az agrárszakképzés másik az országos sajátosságoknál érzékenyebb területe a készségfejlesztő, szakképző iskolában tanulók magas aránya. Az összes szakképzésben tanuló fiatalnak 2016-ban 2,6%-a tanult készségfejlesztő osztályokban, speciális tananyag szerint, 2019-re arányuk országosan 2,8%-ra emelkedett. Az élelmiszergazdasághoz kapcsolódó szakképzésekben a készségfejlesztő, speciális tanterv szerint képzett fiatalok aránya az országos átlag háromszorosa volt, 2016-ban 8,2%, 2019-ben 8,4% volt.
Egy 2018-ban az agrár- és élelmiszeripari szakképzésben résztvevő fiatalok szociális hátterét, helyzetét, elégedettségét, motivációit mérő kutatás szerint, amit a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ a Nemzeti Agrárkamarák bevonásával végzett, 9 ezer diák részvételével, azt mutatta, hogy a fiatalok tanulási teljesítményben megmutatkozó hátrányaik, a gyakorlati szakképzés, részképzés, készségfejlesztés során oldódnak, a kertészet, kézművesség, élelmiszergyártás, háztartásvezetés, gazdasszonyképzés során szerzett ismeretek, gyakorlati készségek a fiatalok többségének elégedettséget, önbizalmat adnak. Ezt mutatja, hogy a diákok 88%-a az iskolában jól érzi magát, nagyon jól (51%), az eredeti elképzeléseinél jobban érzi magát (37%). A tanulók kétharmada elégedett az oktatóival, jó tanárnak tartja őket, a diákok közel fele elégedett a gyakorlatszerzési lehetőségekkel, a tangazdaságok, műhelyek felszereltségével, informatikai eszközökkel. Az iskolai tanulási közeget motiválónak írták le a résztvevők, az osztálytársakat a szakma iránt érdeklődőnek, a kollégiumi ellátást jónak tartják. Ezek az értékelések mind alátámasztják, hogy az agrár szakképzésben tanulók tanulási motivációi jók, segítik képzésben való sikeres részvételt.
A tanulók szociális hátterének kutatással által feltárt elemei szerint az agrár szakképzésben tanulók 51%-nak szülei gazdálkodnak valamilyen formában otthon. A fiatalok közel harmadának szülei az ágazatban dolgoznak vagy valamelyik szülőnek van agrár- vagy élelmiszeripari szakképzettsége. A kutatás szerint az édesapa végzettsége, munkaerőpiaci pozíciói szoros kapcsolatban állnak a szakmaválasztással. Minél alacsonyabb az apa, gondviselő végzettsége, vagy minél inkább jelen van a családban a munkanélküliség, állandó munkahely hiánya, munkaerőpiaci kompetenciák hiánya, annál valószínűbb az agrár- vagy élelmiszeripari szakmák választása a fiatalok közt.
A tanulmányok megkezdése, 9. osztály előtt a tanulók kétharmada határozott jövőképpel rendelkezik, magát felnőttként mezőgazdasági, élelmiszeripari szakmát végző felnőttként képzeli el. A határozott elképzeléssel rendelkező fiatalok mintegy harmada állatgondozással foglalkozna a jövőben, ötödük pékként-, cukrászként látta magát, másik ötöd mezőgazdasági gépészként, a többiek növénytermesztőként, kertészként szeretnének majd dolgozni. A diákok közel negyede a jövőben a szakképzettség mellett érettségit szeretne még szerezni.
A kutatás általános személyiségjegyeket is vizsgált. A fiatalok többsége tehetségesnek tartotta magát a csapatjátékokban. Ez általános pozitív érték, a későbbi munkavégzést, együttműködést, beilleszkedést segíti, ha a játékban, sportokban a fiatalok könnyen megtalálják az összhangot. Másik feltárt sajátosság, hogy az agrárképzésben résztvevő fiatalok a korosztályuknál erősebb szociális érzékenységet mutatott, szinte minden fiatal, 95% rendszeresen szokott otthon szüleinek segíteni, 87% az állatok gondozásában, 85% sütés, főzésben, 65% a kerti munkákban is. A diákok 44%-a a házi munkákban, házkörüli munkákban ügyesnek tehetségesnek tartja magát. A gépészek kétharmada a gépszerelésben, barkácsolásban, számítógépkezelésben tartotta magát tehetségesnek. A növénytermesztő szakmát tanulók, pékek, cukrászok többsége a házi munkákban, házkörüli munkákban kifejezetten ügyesnek tartja magát. Érdekes a szociális gondoskodás, érzékenység magasabb fokát mutatja, hogy az állatgondozáshoz kapcsolódó szakmákat választó tanulók a 43%-a mások gondozásában, segítésében tartotta magát tehetségesnek. Gyengeség, hogy az élelmiszergazdasági szakképzésekben tanulóknak csak negyede tartotta magát jótanulónak, 53% közepes tanulónak, 8% azonban kifejezetten gyenge tanulónak érezte magát.
Az elemzés világosan tükrözi azt a problémát, amit az elmúlt harminc évben kialakult gondolkodásbeli korlátnak, a neoliberalizmus működésének és a szolgai tudatot erősítő tendenciáknak tekintünk. Bár alacsony státuszú csoportról van szó, de bekapcsolódásuk az agrárképzésbe valódi felzárkózást jelent. A felmérés világosan igazolja, hogy ők maguk is fejlődésnek értékelik, hogy képesek gondoskodni és nem csak gépként vesznek részt a társadalmi munkamegosztásban. Az ökológiai szemlélet erősítése a tananyagokban ezt tudja erősíteni. Ugyanakkor ez a képzési irányt még nem tekintik a mezőgazdasági fejlődés húzóágazatának, azt a gépek használatához kapcsolják. Az élelmiszergazdasági területen érzett frusztráltság azt támasztja alá, hogy ez a társadalmi csoport alacsonyabbrendűnek tekinti magát. Kicsit erősebben fogalmazva, nem a gép használata vezeti a mezőgazdaság fejlődését, hanem a környezet ismerete, miközben az oktatásban még jelen van ez a szemlélet.
A sikeres tanulmányi utakat oktatási szolgáltatások, juttatások segítik. A NAIK kutatás szerint az korrepetálásról, felzárkóztatásról, ösztöndíjakról jellemzően tudtak a fiatalok, kevésbé voltak azonban tájékozottak a tanulói szerződésekről, juttatásokról, a tehetséggondozás lehetőségeiről.
- táblázat: Iskolai oktatási szolgáltatások jelenléte, ismertsége az agrár szakképzésben tanulók között
| van | nincs | nem tudja | |
| Korrepetálás, felzárkóztatás | 81% | 6% | 13% |
| Tanulmányi ösztöndíj | 75% | 14% | 11% |
| Tanulói szerződés, juttatások | 59% | 8% | 33% |
| Tehetséggondozás | 48% | 9% | 43% |
Áttekintve az agrárgazdasághoz kapcsolódó szakképzések jellemzőit, megállapítható, hogy az elemzett időszak alatt 2016 és 2019 között a mezőgazdasági és az élelmiszeripari szakmák iránti érdeklődés ellentétes tendenciákat mutatott. A mezőgazdasági szakképzésben tanulók aránya az országos átlagnál kisebb mértékben csökkent, egyes szakmákban (mezőgazdasági gépész, növénytermesztő, állatgondozó) emelkedés volt megfigyelhető. Ezzel szemben az élelmiszeripari szakmák iránti érdeklődés számottevően, negyedével csökkent. Ebben szerepe lehetett az élelmiszeripar technológiaváltásának, a fizikai munka kiváltásának, valamint a hazai élelmiszeripar versenyképességének csökkenésének, az élelmiszeriparban dolgozók arányának csökkenésének.
Az elemzés kitért a fenntartható agrárgazdálkodáshoz kapcsolódó környezetvédelmi és vízügyi szakképzésekre, ahol szintén kettős folyamatokat talált. Az időszak alatt a környezetvédelmi szakképzésben tanulók számának jelentős, 29%-os csökkenése mellett, a vízügyi szakképzésekben tanulók számának 27%-os növekedést tapasztalta. Ez mutatja a vízgazdálkodás egyre jelentősebb szerepét az ökológiai fenntartható gazdálkodásban.
Az elemzés áttekintette az agrárszakképzés iskolatípusok szerinti jellemzőit és a felnőttképzések szerepét a szakképzésben. Az találta, hogy az ágazatba tartozó szakmák elsajátítása során a fiatalok az országos átlagnál nagyobb arányban választanak alacsonyabb szintű szakközépiskolai képzéseket, alacsonyabb a szakgimnáziumi, technikumi képzésben résztvevők aránya és a felnőttképzésben résztvevők aránya is. Az agrárgazdasági szakképzések sajátossága az is, hogy ezeket a szakmákat választó fiatalok szociális és tanulmányi háttere az országos átlagnál jelentősebb hátrányokat mutat. Ezek leküzdéséhez azonban a szakképző iskolákban folyó képzés megfelelő biztonságot, elégedettséget, önbizalmat ad, a tanulók között végzett felmérés szerint, ami jelentős motivációt jelent a szakképzés sikeres befelezéséhez.
Az élelmiszeripari szakképzést választó fiatalok számának számottevő csökkenése, azonban elgondolkodtató, hiszen például a McKinsey Repülőrajt elemzése a hazai gazdaságfejlesztési stratégia egyik kitörési pontját a hazai mezőgazdaságra támaszkodó, hatékonyabb, értékközpontú élelmiszeripar fejlődésében látja. A modernizált mezőgazdasági termelés mellett az erősebb vertikális integrációt, az értékláncok lerövidítését, a növénytermesztés, állattenyésztés és a feldolgozóipar közötti együttműködés javítását határozta meg a fejlődés egyik céljaként. Ehhez azonban elengedhetetlen egy olyan középfokú végzettségű szakember réteg kialakítása is, amelyik magas szintű ökológiai tudással és gazdálkodási képességgel rendelkezik.