
A Budapesti Corvinus Egyetem hivatalos közleménye
Életének 77. évében, rövid, súlyos betegség után 2022. február 12-én elhunyt Szarvas Beatrix, a Corvinus Statisztika tanszékének címzetes egyetemi tanára.
Szarvas Beatrix egész felnőtt életét családja mellett az egyetemen töltötte. 1968-ban végzett az MKKE ipar szakán, 1972-ben dr. univ. címet szerzett. 1969-től nyugdíjba vonulásáig az egyetem Statisztika tanszékén oktatott, 1976-tól adjunktusként, 1992-től docensként, majd 2013-ban, nyugdíjba vonulása után címzetes egyetemi tanárként még évekig folytatta oktató tevékenységét. Hosszú időn keresztül töltött be vezetői tisztségeket, 4 évig volt a közgazdaságtudományi kar dékánhelyettese, majd dékánja, 10 évig az általános közgazdasági képzés, ezután pedig az alapozó képzés dékánja/igazgatója volt.
Vezetői tevékenysége mellett az egyetem egyik meghatározó, a hallgatók által nagyra becsült, szeretett tanára volt, az alapozó statisztika oktatás megújítása is többek között az ő nevéhez fűződik A magas rangú hivatalos kitüntetések mellett (Apáczai díj 2005, Eötvös díj 2011.) többször kapott hallgatói díjakat, 2006-ban például az Év oktatója lett a Corvinuson.
Temetéséről később intézkednek.
Szarvas Bea a Budapesti Corvinus Egyetemnek az a tanára volt, aki egész pályafutását a tanári hivatásnak szentelte, és aki közgazdász generációkat indított útjára. Nincs iskola, nincs egyetem ezek nélkül a kollégák nélkül, akik talán nem annyira csillogó sztárok, de akiknek a folyamatos lelkiismeretes és odaadó munkája nélkül egyetlen csillogó tanár, előadó sem tud létezni. Szarvas Beatrix tanári pályafutásának szerves része volt vezetői tevékenysége is. Aki volt vezető egyetemen, az tudja, hogy mennyire nehéz az egyetemi oktatók különböző szempontjait összeegyeztetni, ugyanakkor a hosszú távú hallgatói érdekeket szem előtt tartani, a hallgatókról gondoskodni annak érdekében, hogy tehetségükből a lehető legjobb teljesítmény szülessen. Szarvas Beatrix dékánként ezt a legnehezebb körülmények között végezte, abban a korszakban, a 90-es években, amikor a társadalom a teljes szétesettség állapotában volt, amikor az önzés és a törtetés volt a norma. Egy ilyen időszakban a vezetői helytállás kiemelkedő tiszteletet érdemel.
A Köz-Gazdaságban, a 2019/2-es számban jelent meg Szarvas Beatrix-szal életútinterjú, amit Sipos Júlia készített. Az interjú teljes szövege itt található: file:///C:/Users/szeke/Documents/fejlodesgazdasagtanhonlap/szarvas_beatrix_interju_208_214.pdf
Ebből közlünk két rövid részletet:
„Minek tulajdonítja, hogy Önt szerették és elismerték a hallgatók?
Hát ezt a hallgatóktól kéne megkérdezni, úgy gondolom. Az, hogy átéreztem a hallgatók problémáit, biztos sokat segített a velük való kapcsolatban. Megpróbáltam beleélni magamat a helyzetükbe, különösen mikor dékán voltam, és bármilyen problémával megkerestek. Tehát én más különösebb okát ennek nem tudom. Meg lehet nézni, hogy mit írogattak …
Megint nagy átalakulás előtt áll az egyetem. Tapasztalataira építve kérdezem, hogy mi volna az Ön szerint, amit az egyetemnek mindenképpen fontos lenne tovább vinni?
Nem látom az új szervezetet még, erre nem tudok válaszolni. De nemcsak mi, más felsőoktatási intézmény is keresi, hogy lehetne a hallgatókat megfogni, hogy lehetne őket jobban bevonni az egyetemi munkába, valahogy a kontakt kapcsolatokban jobban alapozni rájuk. Erre nemcsak mi nem találjuk a megoldást, más intézmények is küszködnek azzal, hogy hogyan lehetne a hallgatók figyelmét felkelteni és ez nyilván kihívás lesz az új rendszerben is. Mások a hallgatók. Nem rosszabbak, csak mások. Meg lehet próbálni olyan feladatokat adni nekik, amit kénytelenek megcsinálni, akár team-ben is, vagy felvetni problémákat, amiről gondolkodniuk kell…..
Egy kedves történetet még elmesélnék. Ugye mondtam, hogy a hallgatókat beszocializáltuk, ez azt jelentette, hogy nemcsak hogy nyílt nap volt, hanem gólyatáborokat is látogattunk. Ez fontos volt nekünk, ott találkoztak a felvett hallgatók először az egyetemmel, az egyetem képviselőivel. Aztán volt az ún. nulladik hét, ahol minden hallgató ott volt. Itt az egyetem bemutatása mellett szóba került az is, hogyan kell megszólítani az oktatókat, hogyan kell egyetemi ügyeket intézni, stb. Sok tanácsot kaptak itt az egyetemre vonatkozóan. A Hallgatói Önkormányzattal együttműködve a hallgató segítők, az instruktorok a környéket is megmutatták, hogy mit, hogy lehet intézni, hol van a könyvtár, hol van az informatikai épület. Az ő segítségükkel iratkoztak be, gépen vették föl a tárgyakat. Pár éve az unokámmal a játszótéren voltam, láttam ott két fiatal anyukát, kisgyerekekkel. Ismerősnek tűntek, gondoltam, taníthattam őket. Odajöttek hozzám. „Megismer, tanárnő?” Elmondták, hogy megfogadták a tanácsomat, amit mondtam a nulladik héten. Kérdem, melyik tanácsomat, annyi mindent mondtam. ,,Azt, hogy az egyetemi éveket használjuk ki arra is, hogy partnert keressünk magunknak:’ Lehet, hogy másra kevésbé emlékeztek, nem emlékeztek arra, amit statisztikából tanítottam nekik, de azt mondták, hogy ez egy fontos tanács volt és boldog házasságban élnek.”
Szomorúan tisztelgünk emléke előtt!