szerző: Seres Marcell
Idén február elején került megrendezésre a Kandó Klub téli egyetemének második kerekasztal-beszélgetése. A téma középpontjában az a kérdéskör állt, hogy a HR menedzserek és munkaadók hogyan látják a jelenlegi egyetemista generáció belépését a munkaerőpiacra. Milyen nehézségeket és feszültségeket látnak a munkaerőpiacon és hogy miként lehet majd ezeket megoldani? Az eseményen Márton Katalin (a Praktiker barkácsüzletlánc humán erőforrás igazgatója), Nagy Ádám (az OFA nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója) és Kerékgyártó Gábor (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vezető közgazdásza) beszélgetett. A beszélgetést Trautmann László vezette.
A beszélgetés a koronavírus okozta pandémia (COVID-19) miatt megváltozott munkaadói-munkavállalói (jog)viszonnyal és a hosszú távon egyelőre kevésbé érzékelhető hatásokkal kezdődött. Milyen szinten és formában érzékelték a vendégek a felmondási hullámokat és a tömeges kilépéseket a munkaerőpiacról? Tapintható volt-e a vállalkozói felvetésekben vagy a projektek sikerességében? Esetleg mennyire volt tömeges és lehet vagy kell-e ezzel foglalkozni?
A válaszadást Márton Katalin indította meg, aki tapasztalatai alapján nem érzékelt akkora felmondási hullámot, mint ahogyan az a korábbiakban elhangzott. Sőt, a munkavállalók inkább nagyobb fokú megbecsülést mutattak a munkahelyek és a szektor iránt, tekintettel, hogy a kereskedelmi szervezetek a korlátozások alatt is fennmaradhattak és bevételképesek lehettek. Szerinte létszámleépítésre többek között emiatt se fűződött semmi érdek vagy indok egyáltalán. Úgy véli, hogy itt két csoportot érdemes górcső alá venni: az egyik ilyen kiemelendő a fehér galléros munkavállalók. Ezen a területen sok erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy vonzóvá tegyék az X, Y és Alfa generáció fiataljai számára a munkahelyet. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a beosztottaknak még az olyan alternatív munkavégzési lehetőségeket is sikerült kiharcolniuk, mint a távmunka és a home office, amely meglátszik a fiatal munkatársak elégedettségi mutatóin is.
Kerékgyártó Gábor széleskörű kutatásaiból szerzett benyomását osztotta meg a hallgatósággal. Véleménye szerint a magyar gazdaságban a történelem során nem nagyon lehetett még ilyen elemeket megfigyelni. Ahhoz képest, hogy a magyar főváros ezidáig messze kimagaslott a bérszínvonalban, a közbiztonság területén és a lehetőségekben az ország többi részéhez viszonyítva, Budapestet és gazdaságát érintette a legjobban a vírus okozta válság a gazdasági mutatók szerint. Példaként hozta fel a munkanélküliségi adatokat, melyek messze kiemelkedtek belföldi szinten. Érdemes ehhez hozzáfűzni, hogy Budapest gazdaságának 2/3-a a szolgáltató szektorra épül és 10-15%-os az ipar aránya, miközben vidéken ez az arány pont fordított. Míg a falvas környezetben a mezőgazdaság dominál, a vidéki városokban jellemzően az ipari parkok és az azt körülvevő környezet az erős. Ezeket kevésbé érintette a válság. Ennek következményeképp a fővárosból megindult egyfajta kivándorlás, az egyetemi bezárások miatt pedig az online oktatásra való áttérés történt, ami miatt a lakáskiadási és kollégiumi piacon hatalmas hullámzások voltak az elmúlt 2 évben. Külön ki kell emelni a vendéglátást és az idegenforgalmat. Míg a külföldi turizmus a budapesti gazdaság szolgáltató szektorának egyik alappillérét jelentette, a határlezárások miatt a szállodaipar és éttermek drága minőséget nyújtó szereplői szinte teljesen piac nélkül maradtak. Kerékgyártó Gábor becslései szerint 90-95%-os visszaeséseket mutató hónapokról van szó, ami a teljes ellehetetlenülést eredményezte. Megjegyezte, hogy a vírus okozta válság sok témát hagyott maga után, mely elsüllyedt hajóroncsként várnak a feltárásra – akár egy kiemelkedő szakdolgozathoz is támpontot adhatnak. A munkaerő iránti kereslet tekintetében az elkövetkezendő 1-2 évben, a belföldi gazdaság a nemzetközi viszonylathoz képest jó helyzetben van és Budapesten érzékelhetően erős a visszapattanás. Ugyanakkor érzékelhetőek szervezeti változtatások, és ez iránti hajlandóság. Mint elmondta, nem elég figyelembe venni az agglomerációk közötti ingázást, hanem például a home office miatt is a budapesti „A” kategóriás ingatlanok tekintetében a piacon elképzelhető a visszaesés. Figyelni kell a co-working jelenségére, valamint a co-working-szerű irodakialakításra hibrid munkavégzéssel egybekötve. Bizonyos jövőkutatási eredmények alapján felmerülhet az is, hogy Pest megyében (ahol sok agglomerációs település van), co-workingek lesznek és a cégek a munkavállalójuknak a saját falujukba/kisvárosukba a co-workingbe fizetik be azt a két napot, amíg home officeba vannak és a maradék 3 napon pedig be kell menniük. Ez teljesen átrendezheti az irodai piacot, hiszen jelen pillanatban nehezen elképzelhető, hogy egy Pest környéki kistelepülésen életképes a co-working. A fenti esetben nagyon könnyen lehet, hogy a teljes közlekedési infrastruktúrában és az életminőségben új helyzet áll elő.
„A home office az nem lesz teljesen home office …. a munkafegyelem, munkanyugalom és koncentrálás nem biztos, hogy ugyanaz, mint egy irodai környezetben.”
A válaszadást Nagy Ádám folytatta, aki mindenekelőtt leszögezte, hogy az OFA, mint nonprofit szervezet, rendkívül heterogén munkaerőpiaci programok megvalósításában vesz részt és valósít meg. Bár véleménye szerint egy-egy mintát kiragadni és abból tendenciákat megállapítani nehézkes és felelőtlenség, az tisztán kivehető a makrogazdasági adatokból, hogy a korábban említett pandémia okozta gazdasági válságból az ország gyorsan és meggyőző teljesítménnyel tudott kilábalni, melyeket tűpontosan támasztanak alá az impozáns foglalkoztatottsági, munkanélküliségi és a 2021-es GDP adatok. A kérdésre reagálva ügyvezető igazgató úr azt felelte, hogy messze nem lehet beszélni akkora szintű felmondási hullámról, mint például az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában. Ha erősödött is a fluktuáció, akkor a szektor specifikusságról beszélhetünk vagy olyan munkavállalókról, akik felmondásukat követően azonnal elhelyezkedtek. Számára a kiindulási pontot azonban az általa igazgatott projektek jelentik, aminek példájaként említette a vendéglátással foglalkozó vállalkozásokat, ahonnan rengeteg méltányossági kérelem érkezett. Az OFA konstrukcióira karakteresen jellemző, hogy foglalkoztatási kötelezettségért cserébe a részvevő cégek részesülnek képzésben és szolgáltatásban, esetleg egyéb ösztönzőkben. A kérelmekre reagáltak programjaikkal, a jogi lehetőségeket figyelembe véve alternatív megoldási lehetőségeket tudtak felkínálni a pályázóknak – így teljesítve a szakpolitikai cél által megfogalmazott vállalásokat. Nagy Ádám pozitív példaként emelte ki továbbá a logisztikai piacra szánt „Gépjárművezető képzés munkaviszonyban állók számára” programot, melynek során gépjárművezetői képzések (C, C+E, D és GKI) valósulnak meg 4.000 fő számára, ami a munkáltatók együttműködésével történik. A hozzá beérkezett visszajelzések alapján viszont úgy látja, hogy még így is sokkal nagyobb igény lenne az állam rugalmasabb támogatására. Bízik abban, hogy a közeljövőben lesz majd lehetőség, hogy a korábbi tapasztalatainkkal és a járvány során levont következtetésekkel felvértezve adott esetben egy újabb, több ezres nagyságrendű kontingenst lehessen kiképezni a munkaerőpiacra.
A következő kérdéskör a humán erőforrás menedzsment eszköztárát járta körben, tekintettel, hogy a COVID-19 okozta gazdasági dekonjunktúra nagyon átalakította a munkavállalók hozzáállását. Ennek következtében milyen eszköztári változások, esetleg fejlődések mentek végbe? Mit tapasztaltak a műsor vendégei?
Kerékgyártó Gábor elmondása szerint amennyire érdekes és tanulságos volt ez az elmúlt 2 év, annyira ijesztő is. Személy szerint is érintették az utóhatások, legfőképpen a kijárási korlátozások vagy a megfertőződés lehetősége és a továbbadás gondolatából eredendő szorongás melyet később munkahelyi környezetében is megtapasztalt. Maga a hullámzó természetű járvány (lásd a 2021 nyarán történt lazítások), a tévhitek, a növekvő fertőzöttek száma és a szakmai segélykiáltások késztették arra, hogy kidolgozzon csapatával a vendéglátás és idegenforgalmi programot, melyet „mindennapi hősök” programnak neveztek el. Ennek keretében a rendészet, katasztrófavédelem és az egészségügy területén dolgozó munkavállalók vendéglátóipari szolgáltatásainak vásárlását támogatta a BKIK. A program elindítását a 3. hullám sajnos parkolópályára tette. Ám ennek ellenére optimista, hiszen annyi egyedi történet és egyedi eszköz merülhet föl a témában, ami egyébként további kutatási lehetőségek, hiszen ahány vállalkozási szervezet, annyiféleképp élte meg ezt az időszakot. A vezető közgazdász szerint Magyarország jól vizsgázott ebben is a többi társadalomban tapasztaltakhoz képest, tekintettel, hogy két szemben álló szöges álláspontot képviselő társadalmi réteg úgy tudott egymás mellett meglenni, hogy nagyobb társadalmi feszültségek nélkül élte túl Magyarország a recessziót.
Márton Katalin rámutatott, hogy a versenyszférában is hasonló jelenség volt észrevehető, hisz itt is a kisebb közösségek és a vezetők szerepe növekedett meg, az ő kezükben volt a HR eszköztár a mentális támogatáshoz. Meglátása szerint érdemes volt ebbe pénzt, időt és energiát belefektetni, hiszen ennek segítségével hatékony, diverz és családias hangulatú közösségek épültek a Praktikernél is, a COVID-19 okozta időszakban megmutatkozott az összetartás.
„Ha otthon kellett maradnia az egyik anyának a gyerekeivel az online oktatás bevezetése miatt, akkor azt meg tudták oldani, hogy az ugyan azon az osztályon dolgozó nem családos, fiatal férfi helyettesíteni tudja … Ha nincs egyfajta elkötelezettség a csapat legtöbb tagjában, akkor ez működésképtelen lett volna egy rendszerszintű-Praktikeres megoldással.”
Ugyanakkor kitért arra is, hogy a mentális egészség problémájára már a pandémia előtt is elkezdett felkészülni a HR. 25 éves szakmai tapasztalattal a háta mögött pontosan emlékszik arra, hogy mikor vált az időgazdálkodás, a lean szemlélet irányadóvá és nem utolsó sorban, hogy mikor kezdett a mentális háztartás és reziliencia bejönni a képbe. Ez alapján lehetőség volt elkezdeni akcióterveket készíteni és megoldásokat kínálni a munkavállalók részére. Így ez a problémakör már jóval a pandémia előtt beszivárgott a versenyszférába.
Nagy Ádám szerint az élet a teljes rendszert rákényszerítette arra, hogy reagáljon arra az extrém jelenségre, ami az elmúlt 2 évben történt. Másfelől viszont a munkáltatókkal történt folyamatos egyeztetésekből kiindulva, rendkívül vegyes a kép és szinte képtelenség egységesen nyilatkozni arról, hogy mi lett volna a jó megoldás. Annyi biztos, hogy munkáltatói és munkavállalói részről is hidegvérre, rugalmasságra (a gyors döntések és válaszreakciók miatt) és nem utolsó sorban toleranciára volt nagy szükség, hiszen embert próbáló időszak volt. Visszatekintve a pandémia kronológiai sorrendjére, Nagy Ádám szerint „különböző hullámokban különböző lélektanok találkoztak”. Míg az elején a teljes bizonytalanság és kilátástalanság volt jellemző, a központi üzenet pedig az otthoni munkavégzés bevezetésére irányult, ezek és a viselkedési minták a további hullámok során átalakultak. Érdekesnek találta, hogy a munkavállalók mennyire igénylik, hogy valamilyen rutin az életük szerves része legyen. Ennek a hiányára tudatosan kell felkészülni, mert a hirtelen életmód váltás nem vezet sehova. Vezetőként számára is az volt a tapasztalat, hogy az összetartás és az intenzív beszélgetés a leghatásosabb gyógymód, mely a jövőben nemcsak, hogy meg kell maradjon, mint követendő példa, de erősödnie is kell. Többek között erre is hivatott az OFA által elindított „Felelős Foglalkoztató” speciális program, melyet lassan hatodik éve töretlenül folytat a cég, és amelynek lényege a párbeszéd a magyar vállalkozásokkal, legyen szó multiról, állami szektorról vagy KKV-ról. A projekt kiemelt célja összegyűjteni és terjeszteni a pozitív HR gyakorlatokat, mintegy sorvezetést biztosítva ahhoz, hogy milyen újabb és újabb technikákkal lehet támogatni a munkavállalókat, amelyek bizonyítottan hozzá fognak járulni a vállalkozások eredményesebb teljesítésében. Bár ez egy lassú folyamat, de gyümölcsöző lehet hosszabb távon.
Márton Katalin erre reagálva hozzátette, hogy a mentális egészség tekintetében még egyelőre csak egy tanulási folyamatban vagyunk, és ez a pályázat jó lehetőséget ad nemcsak egyfajta megmérettetésre, hanem más résztvevők gyakorlatának megismerésére. Nem szégyen az egymástól való tanulás, hisz HR oldalról igenis van edukációs felelősség. Felidézte, hogy mennyi olyan esettel találkozott, ahol a munkavállalók egyszerűen képtelenek voltak érthetően megfogalmazni, hogy mi is a bajuk vagy nem is mertek segítséget kérni. A HR szerepe többet között, hogy az ilyen és ehhez hasonló gondokra nyújtson érzékenyítő megoldásokat, technikákat. Nem szabad elfelejteni, hogy pszichésen mennyire megfeszített és megterhelő időszak volt. A Praktikerben megnövekedett forgalmat szolgáltak ki csökkentett nyitvatartással. Véleménye szerint nagy tudatosságra vall, hogy a Praktikernél már évekkel korábban elkezdtek nagyobb hangsúlyt fektetni a szociális kompetenciákra és azoknak fejlesztésére a vezetők esetében.
„Mivel ő van ott a kollégákkal, neki kell felismernie az esetleges kilengéseket, kevésbé jó viselkedési mintákat, megfékeznie és kezelnie … Amit a vásárlók bár türelmetlenül, de nagyon korrektül kezelték és szerettek hozzánk járni!”
Nagy Ádám a legutóbbi Felelős Foglalkoztatói pályázat kapcsán készült adatfelvételekkel egészítette ki az előző hozzászólást, melyek alátámasztják, hogy a munkáltatók igenis egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy beosztottjaik egészségüket és annak megőrzését ösztönözzék (mind a mentális, mind a fizikait). Többek között emiatt is prognosztizálható a prevenció erősödése a HR szakmában, és nem lepődne meg, ha a szakpolitika is ebbe az irányba tenne lépéseket a jövőben!
A következő kérdéskör a technológiai megújulásra vonatkozott. Köztudott, hogy előbb-utóbb a fizikai munkának egy jelentős része kiválthatóvá fog válni. A kérdés arra irányult, hogy a szakmai munkatársakat hogyan lehet erre a témakörre felkészíteni, tekintettel, hogy minden új technológia bevezetése nagy kockázattal jár.
Márton Katalin rámutatott, hogy a Praktiker volt Magyarországon az első olyan cég, aki SAP felhő alapú komplett készletgazdálkodási modulját bevezette, lassan már több, mint egy éve. Az előző modulhoz képest itt az a nagy módosulás, hogy a fizikai munkavállalónak itt a rendszer működése mellett a logikát is meg kell tanulnia, vagyis, hogy milyen folyamatokon keresztül lehet eljutni például egy adott címke kinyomtatásáig. Szót ejtett továbbá az önkiszolgáló kasszák jelenségéről, melyet szintén nemrég vezettek be. Elmondása szerint a várthoz képest jobb volt a fogadtatása. Ennek kapcsán említette, hogy azt az álláspontot szokta képviselni, hogy 10 éven belül a pénztáros és eladói munkakör meg fog szűnni. Helyette azonban léteznek már most olyan alternatívák, mint például a kereskedelmi értékesítői terület, melynek lényege a kompetencia alapú, komplex gondolkodással bíró munkavállalók képzése, akik azokba a folyamatokba tudnak beilleszkedni, amit nem tudunk automatizált és digitalizált megoldásokkal kiváltani. Mint kiemelte, többek között ezért is tartja üdvözítőnek a szakpolitikának és a szakma átalakításnak azokat a lépéseit, amelyek a kompetenciára alapuló szakképzésekre épülnek, mert ez a kulcsa mindennek! Ezek a faktorok versenyképesség szempontjából már most elengedhetetlennek bizonyulnak a munkáltatók számára, hiszen nem mindegy, hogy egy onboarding folyamat mennyire gyorsan vihető véghez. Kiemelte business analyst szakmát, mint létfontosságút. Szerinte iszonyatosan hiányzik ma a munkaerő piacon az a munkavállaló, aki képes értelmezni az adatbázisokat és ez társul egy „baromi jó” kommunikációs készséggel, a bejövő impulzusok szakszerű megfogalmazásával, kezelésével.
Kerékgyártó Gábor szerint most még nem lehet megmondani, hogy hol tartanak a hazai kkv-k ebben a folyamatban. Nézőpontja szerint az ipari forradalom okozta technológiai robbanás amennyire tud perspektivikus lehetőséget mutatni, annyira tud ijesztő is lenni. Egyik oldalról szép jövőképnek tűnhet, hogy az emberre káros és unalmas munkahelyek és körülmények kiválthatóak automatizációval, azonban a másik oldalról jelenleg a teljes társadalom elosztási logikája, árazása és bérképzése ennek a munkafolyamatnak a piaci érvényesülésére épül. Utalt a korábban Nagy Ádám által megemlített gépjárművezetői képzésre, miszerint most mekkora mértékű sofőrhiányról beszélünk, így rövid távon hatalmas igény lenne ilyen képzésekre. Azonban Kaliforniában már az önvezető kamionok tömeges tesztelése zajlik, ezzel a példázattal is utalva arra, hogy most már nem is a technológiai elterjedés a kérdés, hanem a jogi és a társadalmi oldal az, ami még hiányos az elfogadáshoz. A korábban elhangzott felvetésre, miszerint milyen jövőirány javasolt a holnap munkavállalóinak, a rugalmasság meglétét a gondolkodásban, valamint a folyamatos piaci figyelmet nevezte meg.
Precedenseként a számvitelhez köthető könyvelés és kontrolling munkakört titulálta, melyre erős valószínűséget lát, hogy 10 év múlva a mesterséges intelligencia segítségével legalább 80-90%-a már kiváltható lesz.
Kerékgyártó Gábor szerint egyébként az innovációt a kreativitással lehetne helyettesíteni, melyben a KKV vállalkozók továbbra is páratlanok. Azonban fontos ennek továbbfejlesztése a fegyelmezettség és a jogtisztelet irányába.
Nagy Ádám szerint az egyre inkább eltűnőfélben lévő minőségi személyes kontaktus megléte még mindig kincsnek számít a munkaerőpiacon. Bár természetes jelenség, hogy szakmák eltűnnek vagy átalakulnak és tény, hogy a globalizáció miatt ez számottevően felgyorsult, a kérdés inkább az, hogy az olyan feladatokat ellátó társaság, mint az OFA Nonprofit Kft., milyen megbízatásokat tud átvállalni ebben a folyamatban. Mint fogalmazott, ehhez elengedhetetlen egy prognózis, megfelelő szakpolitikai támogatás és programalkotás, majd az érintett célcsoportok átképzése tréningek és ösztöndíjas programok segítségével nehogy túl gyorsan essen rá ez a teher a társadalomra. Abban egyetért, hogy a rugalmasság és a gyorsaság elengedhetetlen eszköz lesz, és elengedhetetlen az egyetemekkel való szoros együttműködés.
Az utolsó kérdéskör erre vonatkozott. Hogyan lehetne az egyetem-vállalat-állam együttműködést jobbá tenni, ami a tudás alapú gazdasághoz való felzárkózáshoz alapvető.
Márton Katalin szerint fontos az ökoszisztéma megteremtése Nagy lehetőséget lát a duális képzésekben és azok működésében, finomhangolásra még mindig szükség van. Vállalati oldalról azonban egyre inkább az előnyök érzékelhetőek és meglátása szerint, a duális képzésben résztvevő munkavállalók 70%-a a maradás mellett teszi le a voksát. Mint mondta, a kereskedelmet, mint szakmát „felturbózni, trendibbé és szexibbé varázsolni” kell, de emellett nem árt, ha a vállalatok és az iskola a fiatalok számára ideális jövőképet is tud kínálni.
Kerékgyártó Gábor szerint a BKIK igyekszik minél aktívabb szerepet betölteni, legfőképpen a kisebb vállalkozások esetén, hiszen a nagyobbak így is kellő érdekérvényesítéssel bírnak és könnyebben találnak megfelelő egyetemi kapcsolatokat. Szemléltetésül megemlítésre került a Győrben található Audi Hungaria Zrt. és a Széchenyi István Egyetem szoros együttműködésének gyümölcse, az Audi Hungaria Járműmérnöki Kar vagy a kecskeméti Mercedes-gyár és a kecskeméti Neumann János Egyetem GAMF Műszaki és Informatikai Kar Anyagtechnológia Tanszéke. Nem utolsó sorban pedig a Távközlési és Médiainformatikai tanszék a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, az ERICSSON MAGYARORSZÁG Kft. jóvoltából. Ebből következik, hogy a folytonos verseny segítheti a fiatal tehetségek bevonzását és megtartását. Ezzel szemben a KKV szektor lemaradásban van és többek között emiatt is célja a kamarának egy stabil híd megteremtése. Állami szerepvállalásra ebben az esetben továbbra is szükség lesz. Kiemelt célnak tartja továbbá a hazai és fővárosi szempontból a közepes fejlettségi csapdából történő kitörést, vagyis mostantól saját tudást kell generálni és azt értékesíteni a nemzetközi piacokon, hiszen az eddig bevállalt úgynevezett „összeszerelő üzem ország” szerepet már kimerítette a magyar piac. Igazán nagyot akkor tud ugrani a magyar gazdaság, ha magyar tőkével párosítva a magyar fiatalok gondolata magyar termékben becsomagolva jut a világpiacra. Mint elmondta: „Ez egy nagy nemzeti feladat, hogy ezt az együttműködést megoldjuk”. Bár mind a három szereplőre szükség van, azonban leginkább a magyar vállalkozásoknál kellene egyfajta kultúraváltás.
A kerekasztal-beszélgetést Nagy Ádám zárta gondolataival, aki az utolsó kérdéskört több aspektusból kívánta megközelíteni. Egyfelől nélkülözhetetlennek és szükségszerűnek tartja az együttműködést, valamit rendkívül örömteli számára, hogy az elmúlt 2 év során egyre több felsőoktatási intézménnyel kezdődött meg együttműködés. Másfelől ő és kollégái szerint az a fajta kreatív lendület és tudásbázis, ami be tud áramlani az egyetemekről nélkülözhetetlen. Az OFA minden HR és foglalkoztatáspolitika iránt érdeklődőt szeretettel vár akár szakmai gyakorlat keretein belül, akár más formában. Amiben legfőképp számítanak a tudományos együttműködés tekintetében, az a projekt tervezés, mely véleménye szerint a közel jövőben jobban fel fog értékelődni, hiszen különböző kutatásokból felállított diagnózisokkal foglalkoztatáspolitikai programtervet lehet összeállítani, majd a szakpolitika felé előterjeszteni és végül de nem utolsó sorban megvalósítani. Az OFA rugalmassága nagy lehetőség ebben a tekintetben.