szerző: Szabó Dorottya
A humánerőforrás hosszú távú gazdasági növekedésben betöltött alapvető szerepére már legalább a Solow-féle növekedési modell[1] felhívta a közgazdászok figyelmét. A fejlődésgazdaságtan kutatói azóta rengeteg empirikus elemzéssel álltak elő, voltak akik a földrajz[2], mások az intézmények[3] szerepét találták meghatározónak, de vannak kutatások, amik alapján a humán-erőforrás[4] szolgál a növekedés elsőszámú motorjául. Ha a fontossági sorrend tekintetében nincs is egyetértés, akörül nemigen van vita, hogy a humánerőforrás hatással van egy ország fejlettségi szintjére.
A koronavírus járvány hatására a gazdaságok rengeteg ponton szenvedtek sérülést, nincs ez másképp a humánerőforrás tekintetében sem. A munkanélküliségi ráta kisebb-nagyobb mértékben[5] megugrott a világ minden táján a járvány kitörésekor, mára pedig ellepte a sajtót a Great Resignation-ként elhíresült jelenség, ami igazán szokatlan munkaerőpiaci helyzethez vezetett[6] az Egyesült Államokban. A jelenség nem csak a nyugatot érte el, miközben az amerikaiak jobb munkahelyek után kezdtek keresgélni, vagy nyugdíjba vonultak, addig Kínában 2021-ben felütötte fejét a tangping[7] mozgalom, ami arra szólítja fel a túlhajszolt társadalmat, hogy lépjenek ki a mókuskerékből, és élvezzék az életet a karrierépítés helyett. A járvány munkaerőpiaci hatásai kétségtelenül nagyon fontosak a munkaerőfelhasználás és annak állapota szempontjából, azonban nem ez az egyetlen, ami miatt aggódnunk kellene.
Az UNESCO felmérése[8] szerint a járvány 2020-as globális tetőzésekor a világ tanulóinak 94%-át érintették az iskolabezárásokkal kapcsolatos intézkedések, amik valamilyen mértékben az országok többségében legalább 30 hétig érvényben voltak[9]. Az online oktatásra sok intézmény nem volt felkészülve, így rengeteg tanulónak esett ki több hét a tanulmányaiból, mások az online oktatás nehézségeivel küzdöttek meg, megint mások a digitális szakadék azon oldalán álltak, ahol a gyermekek nem férnek hozzá a digitális eszközök, ezek a kihívások pedig a tanulással eltöltött átlagos idő csökkenéséhez vezettek. A témában eddig készített tanulmányok azt mutatják, hogy a közoktatásban tanulók teszteredményei általánosságban romlottak az iskolabezárások hatására[10].
A jelenlegi átlagos tanulási idő csökkenése, illetve a romló teszteredmények azt jelentik, hogy a jövő munkaereje a korábbi trendhez képest kevésbé lesz képzett, veszít hatékonyságából, ami hatással van a gazdasági teljesítményre is. Az OECD még 2020-ban publikált egy tanulmányt[11], melyben átlagosan évi 1,5%-os, a tanulási folyamatokban beállt zavarokhoz köthető GDP veszteséget prognosztizált az évszázad fennmaradó részére.
A Federal Reserve Bank of San Francisco elemzése[12] kevésbé borúlátó. Megállapítják ugyan, hogy az iskolabezárások következtében a gyermekek a járvány előtti trendhez képest alacsonyabb szintű élethosszig tartó oktatásban részesülhetnek (pl. alacsonyabb a felsőoktatásban tanulók 25 év múlva várható aránya), de ennek következtében átlagosan csupán 0,25%-os veszteséget jeleznek előre az éves gazdasági teljesítmény szintjében a következő 70 évre az Egyesült Államokban. Az OECD által prognosztizált értékhez képest a 0,25% kevésnek tűnik, de a szerzők óva intenek attól, hogy ne tartsuk szignifikánsnak a veszteséget.
A tanulással eltöltött idő csökkenése mellett az is problémát okozhat, hogy az iskolabezárások következtében a gyermekek kiestek a természetes szocializációs környezetükből. Ez a legfiatalabbak számára megnehezítheti, hogy a későbbiekben természetesnek véljék a tanulási folyamat során elkerülhetetlen interakciókat, csapatban való együttműködést, a szocializációs és érzelmi dimenzióban beállt zavarokat azonban még nagyobb kihívás számszerűsíteni.
Ami az oktatás finanszírozását illeti, a Világbank és az UNESCO közös elemzése szerint[13] a fejlett országok 33%-a, a fejlődő országoknak pedig a 65%-a csökkentette az oktatásra költött kiadásait. Ennek a kiadáscsökkentésnek a várható hatásait nehéz lenne megbecsülni, azonban egy tanulmány[14] szerint a pénzügyi válság okán az oktatás finanszírozásában beálló csökkenés hatására romlottak a diákok teszteredményei, a felsőoktatásban résztvevők aránya pedig 3%-ponttal csökkent, ez pedig intő példaként szolgálhat a jelenlegi helyzetben.
A járvány oktatáson keresztül begyűrűző, gazdasági növekedésre tett hatása tehát nehezen jósolható meg, de az bizonyos, hogy a hosszú távú hatások kezelése legalább olyan fontos, mint a rövid távú kihívások megoldása. A vállalatoknak és munkaerőpiaci közvetítőknek fel kell készülniük arra, hogy a szóban forgó generációt esetleg más eszközökkel kell integrálniuk a munkaerőpiacra. A jelenlegi helyzet egyúttal arra is lehetőséget adhat, hogy az oktatási rendszerek és intézmények megújuljanak, ellenállóbbá és inkluzívabbá váljanak, ami segíthet abban, hogy egy fenntartható gazdasági rendszernek megfelelő készségekkel és képességekkel ruházza fel tanulóit.
[1] Solow, R. M. (1956). A contribution to the theory of economic growth. The quarterly journal of economics, 70(1), 65-94.
[2] Gallup, J. L., Sachs, J. D., & Mellinger, A. D. (1999). Geography and economic development. International regional science review, 22(2), 179-232.
[3] Acemoglu, D., Johnson, S., & Robinson, J. A. (2001). The colonial origins of comparative development: An empirical investigation. American economic review, 91(5), 1369-1401.
[4] Glaeser, E. L., La Porta, R., Lopez-de-Silanes, F., & Shleifer, A. (2004). Do institutions cause growth?. Journal of economic Growth, 9(3), 271-303.
[5] Az OECD országok munkanélküliségi rátája 2020 I. és II. negyedéve között átlagosan 3,2%-ponttal nőtt. https://data.oecd.org/unemp/unemployment-rate.htm
[6] https://www.washingtonpost.com/business/2021/12/29/job-market-2021/
[7] https://www.bbc.com/news/world-asia-china-57348406
[8] https://en.unesco.org/news/secretary-general-warns-education-catastrophe-pointing-unesco-estimate-24-million-learners-0
[9] https://en.unesco.org/covid19/educationresponse
[10] Donnelly, R., & Patrinos, H. A. (2021). Learning loss during COVID-19: An early systematic review. Prospects, 1-9.
[11] Hanushek, E. A., & Woessmann, L. (2020). The Economic Impacts of Learning Losses. OECD Education Working Papers, No. 225. OECD Publishing.
[12] Fernald, J., Li, H., & Ochse, M. (2021). Future output loss from COVID-induced school closures. FRBSF Economic Letter
[13] https://www.worldbank.org/en/topic/education/publication/education-finance-watch-2021
[14] Jackson, C. K., Wigger, C., & Xiong, H. (2021). Do school spending cuts matter? Evidence from the Great Recession. American Economic Journal: Economic Policy, 13(2), 304-35.