szerző: Vida Cecília
Az elemzés a rendelkezésre álló adatok alapján a kapcsolatot keresi a szakképzés területi eloszlásának sajátosságai és a járások társadalmi-, gazdasági fejlettségi mutatói között. Járásonként rendelkezésre álló fejlettségi adatokat a GVI, 2017-es adatok(Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet, https://gvi.hu/kutatas/608/fejlodo-es-leszakado-jarasok-2017) összeveti az Oktatási Hivatal által biztosított 2019/2020-as tanév szakképzési adataival, járásonként az egyes szakképzéssel foglalkozó intézmények, a szakképző iskolák, szakközépiskolák, szakgimnáziumok számával és az azokban szakmát tanuló diákok létszámával.
A szakképzés járások szerinti jellemzőinek és a járások fejlettségi mutatóinak kapcsolata
Forrás: OH 2019/2020-as tanévben szakképzésben résztvevők adatai, GVI járások fejlettségi mutatói 2017.
A táblázat korrelációanalízis segítségével vizsgálta a járások szakképzéshez kapcsolódó adatainak, (a szakmát tanuló diákok számának alakulását iskolatípusonként és az iskolák számának alakulását) és a járások társadalmi, gazdasági fejlettségének a kapcsolatát. Az eredmények erős, szoros kapcsolatot mutatnak, ha az eredmény 100% és 70% közötti, közepes erősségű kapcsolatot jeleznek 35-70% között, 35% alatt gyenge, elhanyagolható kapcsolat kimutatható.
A fenti táblázat szerint a szakképzés adatai a járások gazdasági fejlettségét jellemző adatok közül számottevő erős kapcsolatot a lakónépesség számának alakulásával mutattak. Az iskolák száma a nagyobb népsűrűségű településeken élők arányával is kapcsolatot mutatott még, illetve az internet előfizetők számának alakulásával is figyelhető meg kapcsolat. Vélhetően a nagyobb lakosságszámú településeken érdemes iskolát működtetni. Az internet előfizetések és a szakképzésben tanulók kapcsolatát magyarázza a fiatalok digitális kultúra iránti nyitottsága, a tanuláshoz, tájékozódáshoz használt internet igénye.
Fordított arányú közepes erősségű kapcsolatot mutat a szakképzésben tanulók számának és a megyeszékhely járás központtól való távolsága, azaz az adatok szerint, minél távolabb van a járástól a megyeszékhely, annál többen tanulnak helyben, a szakgimnáziumban (-43,3%) vagy a helyi szakközépiskolában (-38,4%). Ezt a kapcsolatot azt mutatja, hogy a fiataloknak a távoli általános gimnáziumi képzés helyett inkább választanak egy helyi szakgimnáziumi képzést. A napi bejárás olyan terhet jelent a fiataloknak, amit nem szívesen vállalnak.
A járások gazdasági fejlettségét jellemző más mutatók, vállalkozások száma, energiafogyasztás, közműellátottság, településfejlesztési támogatások, fiatalodási index és a szakképzés jelenléte között más területeken nem volt számottevő kapcsolat kimutatható.
Az elemzés a gazdaság és a szakképzés kapcsolatát vizsgálja, ennek során speciális területeket az agrárszakképzés és az egészségügyi szakképzés területi elhelyezkedésének jellemzőit is részletesebben elemzi. Az agrár szakképzés területi elhelyezkedésének vizsgálatát indokolja, hogy a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdaság bruttó nemzeti termék értéke nem egyenletesen oszlik meg regionálisan. Ehhez kapcsolódó kérdés, hogy az agrárszakképzés mennyire igazodik ezekhez a GDP-ben látható különbségekhez? Az ábra a regionális agrár termelés és az agrár szakképzésben tanulók száma közötti kapcsolatot mutatja.
A regionális agrár termelés és az agrár szakképzésben tanulók száma közötti kapcsolat, 2019
Az ábra alapján látható, hogy az agrár szakmákat tanulók száma a Dél-Alföldi régióban volt a legmagasabb (X tengely) és ebben a régióban volt a legmagasabb a mezőgazdaság által előállított GDP is. Hasonló volt az Alföld másik részén az Észak-alföldi régióban megtermelt GDP nagysága is, azonban az Észak-alföldi régióban a szakképzésben résztvevők száma közel harmadával kisebb volt, mint a Dél-alföldi régióban. A Dél-dunántúli régió az Észak-Alföldhöz hasonló tendenciát mutatott. Az ábrán látható trend vonal az egységnyi GDP nagyság és ahhoz kapcsolódó agrár szakképzésben tanulók számát mutatja. Az Észak-magyarországi régió a trendvonal alatt helyezkedik el, a negyedik helyen állt az agrár szakmát tanulók számát tekintve, de a regionális gazdasági teljesítménye elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól.
Összességében az 1. ábra alapján elmondható, hogy az agrártermelés szempontjából legjelentősebb három régióban (Dél-Alföld, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl) volt a legjelentősebb a hazai agrár szakképzésben résztvevők száma. Észak-magyarországi régióban a szakképzésben résztvevő diákok nagy száma ellenére az agrár termelés GDP szintje elmarad az országos átlagtól, a régió agrár szakképzéseinek egy része munkaerőpiaci integrációs programok, (Híd Programok részszakképzései).
A szakképzés egy másik oldalát, a szakképzés és a felsőoktatás kapcsolatát próbálja feltárni egy másik ábra. Járási szinten az egészségügyi szakmákat tanulók aránya szoros kapcsolatot mutatott a népesség számának az alakulásával. Az ábra arra keresi a választ, hogy a hazai orvos- és egészségügyi szakemberképzésben nagy hagyományokkal rendelkező régiókban (Dél-Alföldön, Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar; Észak-Alföldön Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar; Dél-Dunántúl, a Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar). A felsőfokú szakemberképzést támogatja-e a középfokú szakképzés?
A regionális népesség és az egészségügyi szakképzésben tanulók száma közötti kapcsolat, 2019.
A fenti ábrán látható az egyes régiók népességének és az egészségügyi szakképzésben tanulók arányának alakulása. Az ábrán látható, a két adatsor közötti lineáris kapcsolatot megjelenítő egyenes szerint a népesség és az egészségügyi szakmát tanulók között szoros összefüggés van, R2= 0,85. Az adatok szerint Magyarországon átlagosan 1200 lakosra jut egy középfokú egészségügyi szakmát tanuló, ápoló, egészségügyi asszisztens, csecsemő- és gyermekápoló, fizioterápiás asszisztens, mentőápoló, gyógymasszőr, gyógyszertári-, fogászati asszisztens, klinikai laboratóriumi szakasszisztens.
Elemzési kérdés volt, hogy a tradicionális felsőfokú orvosi-, egészségügyi oktatási, egyetemi központokban magasabb-e az egészségügyi szakképzésben résztvevők száma? Létezik-e képzési piramis, amelyre a felsőfokú tradíciók támaszkodhatnak. Az ábra alapján látható, hogy az Észak-alföldi (debreceni) középfokú egészségügyi szakképzésben tanulók aránya némileg, 12,7%-kal, magasabb volt az országos regionális aránynál. Hasonlóan a Dél-alföldi, (szegedi) egészségügyi szakképzésben résztvevők aránya 15,4%-kal volt magasabb az országos átlagos aránynál, a Dél-dunántúli régióban is meghaladta az egészségügyi középfokú szakképzésben résztvevők aránya némileg az országos átlagos tendenciát. Az észak-magyarországi régióban nincs tradicionális orvosi képzés, évtizedes kutatási háttér, azonban jelentős a felsőfokú nővér és ápolási szakember képzés. A népességarányos egészségügyi szakképzésben a nyugat-dunántúli és a közép-dunántúli régió elmaradt az országos képzési gyakorlat mögött, ennek lehet oka a régióban hiányzó felsőfokú ágazati képzés, orvosi egyetemi képzés hiánya.