szerző: Vida Cecília
A 15-24 éves fiatalok munkaerőpiaci jellemzői összetettek. Ebben a korcsoportba tartozó fiatalok egy része tanul, másik része dolgozik és sokan tartósan a két pozíció között vannak, oda-vissza mozognak vagy éppen nem tanulnak, nem dolgoznak (NEET fiatalok).
forrás: http://acinemanias.com/cimke.php?keres=euphoria
Az 1. ábra a fiatal felnőttek közül a foglalkoztatottak arányának alakulását mutatja a regionális hasonlóságokat mutató visegrádi országokban és a hazai oktatási-, szakképzési stratégiákban példának tekintett Ausztriában, Németországban, Finnországban és az EU-27 tagállam átlagában. A 15-24 évesek között a foglalkoztatottak számának alakulását 2010 és 2020 között vizsgálta az elemzés.
Az ábráról látható, hogy a fiatalok foglalkoztatottsága regionális azonosságokat mutat. A visegrádi országokban a 15-24 évesek foglalkoztatottsága 19-26% közötti szintről, 2019-re fokozatosan 25-32%-ra emelkedett. Az elemzett évtized alatt Magyarországon a korosztály foglalkoztatottsága 19%-ról 30%-ra emelkedett, majd a koronavírus-járvány hatására 2020-ra 28%-ra csökkent. A kiemelt többi országban Ausztriában, Németországban, Finnországban a 15-24 éves fiatalok foglalkoztatottsága a V4-országok átlagánál magasabb volt az időszak alatt. Ausztriában volt a legmagasabb a fiatalok foglalkoztatottsága 54% és 50% között mozgott, az időszak alatt csökkent, Németországban 45-48% között volt a dolgozó fiatalok aránya, enyhén emelkedett, Finnországban 38-ról 44%-ra emelkedett, a járvány miatt 40%-ra visszaesett.
1. ábra: A 15-24 éves népességből a foglalkoztatottak aránya 2010-2020
Forrás: Eurostat, Employment and activity by sex and age – annual data [LFSI_EMP_A__custom_2162737]
Az egyre hosszabb tanulási-, képzési idő miatt Európában a 15-24 éves korosztály mintegy harmada dolgozik csak, a fiatalok többsége inaktív, tanul vagy NEET fiatal, nem is tanul, nem is dolgozik. Az elhúzódó tanulmányok egyre későbbi munkán keresztüli társadalmi integrációval, felelősséggel járnak. A tanulás és munka kapcsolata a 2000-es évek elején jelentős távolságba került, amely visszafordítása, egymáshoz közelítése főleg a szakképzésen keresztül lassan elindult. Az európai országok átlagában a 15-24 évesek foglalkoztatása 31%-ról, (2010) 33%-ra emelkedett, majd a járványhelyzet miatt a kiindulási szintre csökkent.
A 2. ábra bemutatja egy-egy országban a 15-24 éves korosztály legmagasabb végzettség szerinti megoszlását (alsó sáv) és a dolgozó fiatalok képzettség szerinti megoszlását is (felső sáv). A dolgozó fiatalok végzettség szerinti megoszlása mellett fennmaradók között bemutatja a nem tanuló fiatalok (NEET) fiatalok arányát is, így jobban meghatározható a korosztályon belül a csak tanulók aránya.
A korosztály végzettségét tekintve a fiatalok többsége életkoránál fogva csak az alapfokú, 8-osztályos befejezett végzettséggel rendelkezett, arányuk 40% és 51% között mozgott. A középfokú végzettséggel rendelkezők aránya ennél valamivel kisebb sávban mozgott 40-48% között alakult. A felsőfokú végzettségűek aránya a visegrádi országokban és a kiemelt országok közül Németországban és Finnországban is alacsony volt 3-7% között alakult. Azonban az osztrák és az EU-27 átlag ennél jóval magasabb felsőfokú végzettségű fiatalt mutat. Ennek oka is a képzési rendszer sajátosságaira vezethető vissza. Az uniós tagállamokban, az osztrák képzési rendszerben, felsőfokú részszakmai képzések meghatározó szerepét mutatja. Ezek a képzések jellemzően 1-2 évesek, 120-200 kreditesek az ISCED-5 kategóriának felelnek meg. Térségünkben és a magyar felsőoktatásban ezek a képzések kevésbé elterjedtek, a hazai szakképzés átalakításával a technikusi kibővített képzések is ebbe a kategóriába kerülnek.
2.ábra: A 15-24 éves fiatalok képzettség és foglalkoztatottság szerinti megoszlása, 2020-ban
Forrás: Eurostat, Employment and activity by sex and age – annual data [LFSI_EMP_A__custom_2162737], Employment by educational attainment level (1998-2020) – annual data
A foglalkoztatottakat tekintve (2. ábra, felső sáv) a dolgozó fiatalok között az alapfokú végzettségűek aránya számottevő eltérést mutat, amely eltérés az iskolarendszerek különbségéből adódik. Az osztrák, német, finn szakképzési rendszerben a tanulók a képzési helyhez kötött munkaviszony mellett szerzik meg közép- vagy felsőfokú szakképzettségüket. Ezt mutatja, hogy a foglalkoztatottak között a 8 osztállyal rendelkező dolgozó fiatalok aránya 10-16% volt 2020-ban, számottevően magasabb, mint a visegrádi országok hasonló adata, ami 1-4% között mozgott.
A hazai szakképzési rendszer átalakítása során részben ezt a gyakorlatot tervezik átvenni a 2020/2021. tanévtől, az általános szakmai ismeretek megszerzése (9-10. évfolyam) után a tanulók munkaviszonnyal, munkabérrel, juttatásokkal kapcsolódnak a szakképzési helyükhöz, a vállalkozásokhoz.
A 3. ábra a hazai dolgozó fiatalok végzettség szerinti megoszlását mutatja. Látható, hogy az időszak alatt a 15-24 éves korosztályba tartozó mintegy egy millió fiatalból a dolgozók száma 220 ezerről (2010) 300 ezer főre emelkedett. A 8 osztállyal vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők száma az időszak alatt enyhén emelkedett, a felsőfokú végzettséggel dolgozók aránya stagnált. A dolgozó fiatalok többségét a középfokú végzettséggel rendelkezők tették ki.
3. ábra: A 15-24 éves foglalkoztatottak számának alakulása végzettség szerint 2010-2020
Forrás: Employment by educational attainment level (1998-2020) – annual data [LFSI_EDUC_A_H]
A fiatalok foglalkoztatásának különbségei a szakképzés és a vállalkozások kapcsolatából is adódnak. Az Eurostat ötévente részletesebb felmérést készít az országok szakképzésének jellemzőiről, ezek alapján rendelkezésre állnak a 2015. évi sajátosságok. A 4. ábra az egyes vállalkozáscsoportok szakképzésben való részvételét mutatja (adott szegmensbe tartozó összes vállalkozás 100%).
4.ábra: A szakképzésben résztvevő kis-, középvállalkozások és nagyvállalatok köre, 2015-ben
Forrás: Eurostat, Enterprises employing IVT participants by size class – % of all enterprises
Az ábrán látható, hogy az osztrák és német vállalkozások milyen szoros kapcsolatban álltak a szakképző intézményekkel. A német vállalkozások többsége, a kisvállalkozások 59%-a, a középvállalkozások 73%-a, a 250 fő feletti nagyvállalatok 94%-a oktatási, szakképzési helyszín volt. Az osztrák nagyvállalatok 81%-a hasonló szerepet vállalat a középfokú-, felsőfokú szakképzésben.
A visegrádi országok vállalkozáscsoportjainak egyedi adatai azt mutatják, hogy a magas nagyvállalati képzési érintettség (Csehország 55%, Szlovákia 47%) önmagában nem jelent magasabb fiatal foglalkoztatottságot. Magyarországon a vállalkozások részvétele a szakképzésben elmaradt a visegrádi országok átlagától és az európai átlagtól is. A magyar kisvállalkozások 12%-a, a középvállalkozások 19%-a, a nagyvállalatok 32%-a vett részt 2015-ben a szakmai képzésekben.
Az adatok szerint a magyar 30-34 éves fiatal felnőttek többsége, 55%-a középfokú végzettséggel rendelkezik, ebből a középfokú vagy magasabb (technikusi) szakképzettsége volt 2020-ban a fiatalok megközelítőleg 29%-ának. A hazai humántőke jövőbeli értékét, ezért alapvetően meghatározza ezeknek a fiataloknak a szaktudása, ismereteik, munkához való hozzáállásuk. A vállalkozásokon keresztül a fiatalok munkaerőpiaci integrációja, motivációik erősebbek lehetnek, a legfrissebb ismeretek elsajátítása segítheti elhelyezkedésüket. A vállalkozásoknak lendületet adhat a fiatalok képzése során a friss szemlélet, digitális kultúra, amit a fiatalok hordoznak. A kölcsönös tudásátadás lehetősége a szakképzés során mindenki nyeresége lehet.
A fiatalok munkaerőpiaci lehetőségeinek egy másik oldalát mutatja a felsőoktatás kutatás-fejlesztésben való részvételének meghatározása. Az egyetemi tudáscentrumok részvétele az alapkutatásokban, gazdasági szervezetekkel közös innovációs lehetőségek kidolgozásában szintén a gazdaság és az oktatási intézmények együttműködéséről ad képet, a felsőoktatás tudásátadásának szintjét jellemzi.
A gazdaság fejlettségének, innovációs erejének egyik mérőszáma a GDP-arányos K+F kiadások alakulása, ennek alakulását mutatja 2019-ben az 5.ábra.
5. ábra: A GDP-arányos K+F kiadások alakulása a világ vezető gazdaságaiban beleértve a V4 országokat, 2019
Forrás: Eurostat, GERD by sector of performance [rd_e_gerdtot]
Az 5. ábráról látható, hogy Magyarország a GDP-arányos K+F kiadások tekintetében a világ középmezőnyében van, a visegrádi országok között a második Csehország után az 1,48%-os mutatóval. A K+F kiadásokat a statisztika tovább bontja szektoronként, azaz meghatározható, hogy a kutatás-fejlesztési kiadásokat a vállalkozások, üzleti szféra, a kormányzat, az egyetemek vagy magánszemélyek adták-e ki. Az egyetemek jelentősége a nemzetgazdasági kutatás-fejlesztési kiadásokban jelentős, ezért bár sok helyen a kormányzat, más esetben az üzleti szféra támogatja az egyetemi kutatásokat mégis kiemelten megfigyelt adatok.
A 6. ábra az elemzett országok K+F kiadásait egységnek tekintve, azon belül az egyes szektorok finanszírozási kiadásainak arányát mutatja. Látható az ábráról, hogy világszerte a K+F kiadások meghatározó részét az üzleti szféra finanszírozza. A magánfinanszírozás Amerikán és Dél-Koreán kívül elenyésző. Az állami szerepvállalásnál azonban erősebb az egyetemi tudásbázisok szerepe a kutatásokban, fejlesztésekben. A lengyel gazdaság 2015 óta tartó lendületében a K+F kiadások sajátos egyetemi tudáscentrumokba irányított részének, a gazdaság igényeire hangolt egyetemi kutatóközpontoknak is szerepe lehet. A V4 országok közül Szlovákiában is jelentős a K+F kiadásokon belül az egyetemi szektor szerepe, de ott a kormányzati finanszírozás is jelentős részarányt tesz ki.
6. ábra: Adott ország K+F kiadásainak megoszlása fejlesztési szektoronként, 2019-ben
Forrás: Eurostat, GERD by sector of performance [rd_e_gerdtot]
Az egyetemi szféra GDP-arányos K+F kiadásainak abszolút nagyságát mutatja a 7.ábra. Az elemzett országok között az egyetemi K+F-kiadások GDP-arányos nagysága alapján kiemelkednek az európai északi államok, Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország és Svájc.
7. ábra: Az egyetemek és a kormányzati szektor GDP-arányos K+F kiadásainak alakulása, 2019
Forrás: Eurostat, GERD by sector of performance [rd_e_gerdtot]
A visegrádi országok közül az egyetemek K+F kiadásai tekintetében kiemelkedik Lengyelország és Csehország a GDP-arányos 0,47%-os és 0,42%-os kiadási aránnyal. Magyarország és Szlovákia ennek felét, GDP-arányosan 0,21%-ot fordított ezekre a kutatásokra.
Az egyetemek K+F kiadásainak évtizedes tendenciáját mutatja a 8.ábra. Látható, hogy az elemzett országok többségében az egyetemi szféra K+F kiadásainak alakulása tartós tendenciákat követ. Finnországban, Ausztriában állandó szinten maradt, Németországban és Lengyelországban emelkedett. A többi visegrádi országban az egyetemi szféra K+F kiadásai hullámzó tendenciát mutattak a GDP-arányában.
8.ábra: Az egyetemi tudásközpontok K+F kiadásainak alakulása a V4-országokban és Ausztriában
Forrás: Eurostat, GERD by sector of performance [rd_e_gerdtot]