Forrás: Protecting women is missing from pandemic management measures in India
Ashwini Deshpande (2020), Quartz India
szerző: Süle Ákos
A járvány újabb és újabb hullámai alatt a kormányok drasztikus intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy a fertőzések számát visszaszorítsák. Ezek a háborús készültséget idéző rendelkezések azonban a társadalom különböző rétegeire eltérő hatást fejtenek ki.
Természetesen ezek a jelenségek vagy „mellékhatások” nem kerülhetők el (főleg Indiában, ahol 43 millióan fertőződtek meg a vírussal és 517 ezren hunytak el miatta, tehát a drasztikus kormányzati intézkedések garantálhatóak), de ennek ellenére fontos, hogy szót ejtsünk róluk. Fontos megvizsgálni a kormányzati intézkedések negatív hatásait, hogy amikor legközelebb ilyen vagy ehhez hasonló drákói lépéseket kell tenni, akkor káros hatásaikat mitigáljuk, amennyire lehetséges.
Az indiai társadalomban az egyik ilyen hatás például az volt, hogy a szociális távolságtartást az nem feltétlen fizikai távolságtartásként értelmezték, hanem arra használják, hogy igazolják az „érinthetetlenek” kaszt tagjainak még radikálisabb kiközösítését. Egy másik példa a rasszista támadások az északkeleti indiaiakkal szemben, akik külsőre hasonlóságot mutatnak a kínaiakhoz. Innentől kezdve pedig már csak egy kis lépés kiközösíteni őket is annál az oknál fogva, hogy biztosan ők is részt vettek a koronavírus járvány kirobbantásában.
Egy másik társadalmi csoport, akiket különösen károsan érint ez az időszak, a nők. A háztartási erőszak aránya nem csak Indiában növekedett meg, hanem az USA-ban, az Egyesült Királyságban és Kínában is. Ennek oka valószínűleg a bezártság, és az abból adódó frusztrációk, amiket egyesek partnerükön keresztül vezettek le. Emellett további nehezítő tényező, hogy a háztartási erőszak leginkább a szegényebb rétegekhez van társítva, ezért az ellene való kormányzati fellépés Indiában nem szerepel a prioritások között.
A karantén, online tanulás és otthoni munkavégzés következtében a ház körüli teendők is megnövekedtek. Annak ellenére, hogy férfiak és nők, apukák és anyukák egyaránt otthon kényszerültek tartózkodni, az ilyen típusú munkák nagy része a nőkre maradt. Ez egyenlőtlenül nagy terhet helyez rájuk, főleg azok számára, akik otthoni tennivalóik mellett pénzt is keresnek. Hatványozottan releváns ez a trend Indiában, ahol – egy 2014-es felmérés alapján – a nem fizetett úgynevezett gondozói munkák aránya 9:1 a nők javára. Ennek egy mellékhatása, hogy a koronavírus járvány okozta leépítések során valószínűbb, hogy a nőket fogják elbocsátani, mivel nekik a házimunkában amúgy is aktívabb szerepet kell vállalniuk, tehát könnyebben nélkülözhetők.
Az elmúlt időszak tapasztalataiból tanulva a jövőben hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a lezárások, különböző intézkedések nőkre, és egyéb társadalmi rétegekre vonatkozó hatásai csökkenjenek. A házimunka megosztása végül mindig az otthon falai között fog eldőlni, de ha a kormányzati intézkedések jobban elismerik a nők gazdasági erejét, akkor a magánszféra döntései is kedvezőbbek lehetnek számukra. Ahogy a társadalmakban egyre nagyobb szerepe van a tudásnak és a tudástőkének, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a népesség jelentős része ne legyen képes fizetett munkát végezni, mert ebből a globális társadalom csakis károsulhat.