szerző: Szabó Dorottya
Az OECD munkatársai 2022 januárjában publikáltak egy tanulmányt a munkaerőmegtakarító technológiák és a foglalkoztatottság kapcsolatáról. Bár a téma első hallásra talán unalomig ismételt kérdéseket vet fel, a tudományos életben is inkább vélemények keringenek az akadémikusok között, semmint valós tudás arról, hogy milyen hatása lesz a jövőben a robotizációnak és a mesterséges intelligenciának mint általános célú technológiáknak a foglalkoztatás szerkezetére és szintjére. A véleményekről viszont mind tudjuk, hogy milyenek, van is erre egy szép magyar hasonlatunk, de a profán megnyilatkozások elkerülése végett inkább keressük meg ennek a hasonlatnak a magaskultúráig nyúló gyökereit. Már legalább a preszókratikus filozófusok óta tudjuk, hogy a vélemény egyfajta ellentéte a tudásnak – Parmenidész az utóbbit egyenesen az istenek kiváltságának tekintette, nekünk, halandóknak csupán a tudományos gondolkodás örömét hagyta meg, ami bármennyire nemes, végtére is tökéletlen –, de ennek a szembenállásnak a természetét talán Platón tárta fel először igazán részletesen. Doxa (vélemény) és epistēmē (tudás) ellentéte azóta is meghatározó problémája a nyugati filozófiának.
Szóval meglehetősen sok véleményt hallhatunk arról, hogyan fog munkahelyeket megszűntetni és emberek százezreit munkanélküliségbe sodorni a robotizáció és a mesterséges intelligencia. Ezek a vélemények vészharangokat kongatnak, amely vészharangok egyfajta pavlovi reflexet váltanak ki jellemzően a kékgalléros munkavállalókból, akikben újra és újra felszínre törnek a luddista hajlamok. Ezzel szemben sokan amellett érvelnek, hogy bár valóban megszűnhetnek egyes munkakörök, cserébe az új alapokon nyugvó gazdasági rendszerünk ezer és ezerféle lehetőséget teremt a munkaerőpiacon is. A képlet tehát egyszerű: sok munkakör megszűnik, de még több megteremtődik, így aztán mindenki jól jár, de főként a nagybetűs Ember, aki sohasem adta fel azt az álmát, hogy egyszer visszatér a paradicsomi létbe, ahol az élete a munka rabigájától, az arca pedig verejtéktől mentes, mégis van kenyere.
Szerencsére a vélemények mellett a tudományos diskurzusnak van pár parmenidészi értelemben vett törekvése az isteninek a megközelítésére – feltéve, ha az ökonometriai eszközöket tartjuk az isteni felé vezető út turistajelzéseinek -, így a témában már készült több kvantitatív elemzés is. Ezek alapján elmondható, hogy van, aki az automatizáció pozitív hatásást mutatta ki a helyi foglalkoztatásra[1], mivel a feldolgozóiparban megszűnő munkahelyeket a szolgáltatószektorban tapasztalható munkahelybővülés több, mint kompenzálja. Van, aki az alacsony képzettségűek bére és az automatizáció között pozitív kapcsolatot talált[2]. Mások a robotizáció foglalkoztatásra és bérekre tett negatív hatását tárták fel[3], megint mások a veszélyeztetett foglalkoztatottak[4], vagy munkakörök[5][6] arányát igyekeztek megbecsülni. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az ökonometriai vizsgálódások sem adtak egyelőre egyértelmű választ, vagy hogy az ökonometriai eszköztárat alkalmazók sem voltak képesek eddig a sárgaköves útra lépni ezen a meglehetősen bonyolult terepen.
Az OECD tanulmányában a szerzők természetes nyelvfeldolgozás segítségével próbálták feltárni a robotizáció és a foglalkoztatás kapcsolatát. A természetes nyelvfeldolgozás a nyelvészet, a számítástechnika és a mesterséges intelligencia közös, roppant izgalmas részterülete, ami a számítógépek, illetve az emberi nyelv kölcsönhatásait vizsgálja. Az elemzéshez az Európai Szabadalmi Hivatal 1978 óta beadott, több mint 6 millió szabadalmának szövegét használták fel, melyek közül egyrészt a szabadalmak kódalapú klasszifikációja, másrészt a „robot” szótő előfordulása alapján válogatták ki a robotizációhoz kötődő szabadalmakat. A következő lépésben azokat a szabadalmakat válogatták ki, melyek a leírásuk alapján munkaerőmegtakarító technológiák kifejlesztését célozták. Az ilyen szabadalmakat szintén különböző, munka-/költség-/idő-/emberi erőforrás megtakarításra utaló szőtövek együttes előfordulása alapján definiálták.
Ha már nyelvészet: a robot szó eredetéről valószínűleg mindenki hallott már, akit egy kicsit is érdekel a munkaerőpiac, vagy a robotizáció világa, így azzal talán nem mondunk újat, hogy a szó szláv eredetű, jelentése szolgaság, kényszermunka. Az már talán már valamivel kevésbé ismert, hogy a robot szó először a két világháború közt alkotó cseh író, Karel Čapek drámájában fordult elő, amelyben leegyszerűsített, hatékony, de érzelemmentes, eredeti gondolkodásra képtelen embereket, úgynevezett robotokat gyártanak. A dráma központi kérdése természetesen az, hogy milyen következményekkel jár a robotok ember által való kizsákmányolása. A megoldást nem lövöm le a spoilerezés vádjának elkerülésének érdekében.
Az időbeli megoszlás azt mutatja, hogy bár a szabadalmak száma összességében jelentős növekedésnek indultak, különösen az elmúlt évtizedben, a munkaerőmegtakarító szabadalmak aránya meglehetősen stabil 1978 óta. Ez azt jelenti, hogy munkaerőmegtakarító célkitűzés nem újkeletű jelenség a technológiai innovációk mögött – már hogy is lehetne az, amikor a Paradicsomból történt kiűzetésünk óta a visszautat keressük? – sokkal inkább egy állandó törekvés.
A tanulmány szerzői a munkaerőmegtakarító szabadalmakat összekötötték egyedi cégadatokkal, amik alapján először feltárták ezen szabadalmak földrajzi előfordulását.
A munkaerőmegtakarító szabadalmak földrajzi elhelyezkedése a robotikai szabadalmak arányában
Forrás: OECD, 2022 https://www.oecd-ilibrary.org/science-and-technology/labour-saving-technologies-and-employment-levels_9ce86ca5-en?fbclid=IwAR1Ig28FzSnQ3ualtYZ4N-asgjp1cH-2a8MIdvsuCZn4rf7XUj9mWF7oK7o
A térképen látható, hogy Japánban, Izraelben, az USA-ban, Indiában, Kínában, illetve Brazíliában is 20% feletti a munkaerőmegtakarító szabadalmak aránya a robotikai szabadalmakhoz viszonyítva. A munkaerőmegtakarító szabadalmak abszolút megoszlása egyébként azt mutatja, hogy a legtöbb ilyen szabadalom az USA-ban, illetve Japánban koncentrálódik, Európában pedig Olaszország a felelős a legtöbb ilyen szabadalomért. Az elöregedő társadalmak fényében sem Japán, sem Olaszország vezető szerepe nem meglepő.
Ami a munkaerőmegtakarító szabadalmak ágazati megoszlását illeti, a tanulmányból kiderül, hogy a legtöbb ilyen szabadalom a high-tech és ipari robotgyártó cégekhez tartozik, illetve nehézgépek és szállítóeszközök gyártóihoz. Az eredmények azt sugallják. hogy elsősorban robotgyártók, nem a saját termelési folyamataikba adaptálók fektetnek pénzt ilyesfajta technológia kifejlesztésébe.
A veszélyeztetett munkakörökre vonatkozó vizsgálódások eredményei azt mutatják, hogy elsősorban a szállítmányozás, a járműtisztítók, az üzlethelységekben és raktárakban végzett különböző munkakörök, a gépészet és autóipar, és egyéb nehézipari ágazatok, a ruhaipar, a logisztikai ágazat, illetve az állattenyésztés és az azzal kapcsolatos munkakörök vannak kitéve a robotizációnak.
Ezek alapján a szerzők azt is meg tudták állapítani, mely OECD országokban a legmagasabb az aránya a veszélyeztetett munkaköröknek a foglalkoztatottak arányában. A dobogós helyeket Chile, Mexikó és Magyarország érdemelte ki, hazánkban a munkaerő nagyjából 17%-a van kitéve a robotizáció jelentette veszélynek. Mindezek ellenére a tanulmány szerzői nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a robotizációnak szignifikáns negatív hatása lesz a jövőben a foglalkoztatottság szintjére.
Ahhoz, hogy az esetlegesen megszűnő munkaköröket más munkakörökkel helyettesítsük, elengedhetetlen, hogy a munkaerőpiaci változásoknak megfelelően az oktatási rendszereinkben is megtervezzük és megvalósítsuk a szükséges reformokat. Bár sem ez, sem a fentiekben idézett tanulmányok nem tudnak biztosat mondani arról, miként változik pontosan a munkaerőpiac képe, hiszen – bár ez jelentős mértékben egy technológiai kérdés – a kereslet és a kínálat tényezőit nem szabad figyelmen kívül hagynunk akkor sem, ha a technológiai változás bizonyos szinten mindig tereli ezeket a preferenciákat. Az eddigi tapasztalatok feltárása alapján azonban előreláthatjuk a jövőbeli folyamatok valószínű irányait, amiket proaktív módon kell kezelnünk, ennek pedig az oktatás egy kulcstényezője. Ahhoz, hogy az emberiség visszataláljon egy kvázi-paradicsomi létbe, ahol a munka nem véres verejtéket, monoton szolgaságot jelent, hanem a társadalmi részvétel egy méltányos és igazságos módját, meg kell tanítanunk a munkaerővel rendelkező egyéneket arra, hogyan találják meg az odavezető utat.
[1] Mann, K., & Püttmann, L. (2018). Benign effects of automation: New evidence from patent texts. Available at SSRN 2959584.
[2] Dechezleprêtre, A., Hémous, D., Olsen, M., & Zanella, C. (2019). Automating labor: evidence from firm-level patent data. Available at SSRN 3508783.
[3] Acemoglu, D., & Restrepo, P. (2020). Robots and jobs: Evidence from US labor markets. Journal of Political Economy, 128(6), 2188-2244.
[4] Frey, C. B., & Osborne, M. A. (2017). The future of employment: How susceptible are jobs to computerisation?. Technological forecasting and social change, 114, 254-280.
[5] Arntz, M., Gregory, T., & Zierahn, U. (2016). The risk of automation for jobs in OECD countries: A comparative analysis.
[6] Nedelkoska, Ljubica and Glenda Quintini (2018). Automation, skills use and training