szerző: Kovács Eszter, doktorandusz, Budapesti Corvinus Egyetem
A sokkok természete jelentősen meghatározza a globális ellátási láncokban (GSCs) okozott fennakadások mértékét. Normális időszakokban a GSC-ket érő sokkok földrajzilag és/vagy szektorálisan koncentrálódnak a közvetlen hatások szempontjából, később globális méretűvé alakulhatnak. Válságok esetén az újabb turbulenciák megjelenése azonban nehezíti a helyreállás folyamatát.
Az elmúlt két évben a világgazdaságban tapasztalt rendszerszintű zavarok azt a benyomást keltik, hogy a globális ellátási folyamatok fokozottan kockázatosak. A Covid-19 világjárvány okozta fennakadások, az éghajlattal kapcsolatos események, a geopolitikai feszültségek, az orosz-ukrán konfliktus és egyedi hatások is nehezítik az értékláncokban tapasztalt törések helyreállását. Ahogy a gazdaság szereplői újragondolják a globális ellátási rendszereket, figyelembe kell venniük földrajzi, geopolitikai, logisztikai, és fenntarthatósági szempontokat is.
Milyen makrogazdasági hatásokat generáltak a közelmúltban lezajlódó események?
2019 decemberétől az elsőként Kínában bejelentett lezárások és gyárleállások hamar egyensúlyhiányt okoztak a kereslet (a világ többi része) és a kínálat (Kínából érkező) között. A vírus terjedése miatt 2020 elején a globális gazdaság is leállt, mely a kiskereskedelmet, a turizmust, a vendéglátást és a szolgáltató szektorokat érintette a legnagyobb mértékben. A háztartásoknál és a vállalatoknál jelentkező bevételkiesést a kormányok ösztönző programokkal és támogatásokkal próbálták kompenzálni. A hullámok közötti korlátozó intézkedések feloldásával a termelés csak részlegesen rendeződött vissza a válság előtti szinthez képest. A regenerálódást nagyban lassították az újabb lezárások, az egyedi esetek, (extrém hideg Amerikában, tűzeset Japánban, aszály Tajvanon, Szuezi-csatorna eltömődése) a munkaerő szűkössége, és a nyersanyag -és alkatrészhiány. A távmunka következtében megnőtt a kereslet az elektronikai termékek iránt, másrészt a fogyasztás eltolódott a szolgáltatásoktól az áruk felé. A feldolgozóipari termékeknél jelentkező globális kereslet erőteljes fellendülése viszont nem párosult az árukínálat azonos növekedésével. A kínálat kereslethez való korrigálását az alkatrészek, de különösen a félvezetők terén jelentkező hiány nehezítette. A háztartások a diszkrecionális kiadások jelentős részéből óvatossági megtakarításokat halmoztak fel. Az online vásárlások soha nem látott szintekre emelkedtek. A logisztikai hálózatok működését nehezítette a szállítóeszközök szűkössége, a konténer és a munkaerő hiánya, valamint a kikötők torlódása.
A koronavírus-járvány következményeit felerősítették az orosz-ukrán konfliktus által generált bizonytalanságok. A február végén kezdődő háború a nyersanyagok, az energiahordozók és a mezőgazdasági termékek piacán fejtette ki azonnali hatását az árak emelkedésén keresztül. A globális élelmiszeripar az orosz és ukrán mezőgazdasági termékekre (búza, kukorica, árpa, napraforgó) (UNCTAD, 2022) erősen támaszkodik. Súlyosbítja a problémát, hogy a nyersanyagok (titán, palládium, nikkel, alumínium, platina, vas, ritkaföldfém tartozékok, kénszármazékok) (UNCTAD, 2022) szűkössége megakasztja az alkatrészek előállítását, így meghosszabbodik a termelési idő Továbbá, hogy az európai országok jelentősen kitettek az energiahordozóknak (kőolaj, földgáz, szén) (UNCTAD, 2022). A nagyvállalatok kivonulása Oroszországból kereslet és kínálati oldalon is érezteti hatását. A globális szállítmányozást nagyban megnehezíti a tengeri útvonalak, a vasúti pálya és a légi folyósók teljes lezárása vagy korlátozott működése a háborús területeken. Mindezekből adódóan emelkedhetnek a vállalatok működési költségei és állandósulhatnak a magasabb árak. A háború és az Oroszország ellen alkalmazott szankciók potenciálisan meghosszabbítják a globális szállítás helyreállását.
A Kínában márciusban jelentkező legújabb járványhullám következtében a gyárak leállították a termelést. A korlátozások miatt a szállítás szinte teljesen felfüggesztésre került. A már meglévő áruk folyamatosan halmozódnak a kikötőben és a raktárakban, ami fokozza a szállítási problémákat (1. ábra).
ábra. A globális ellátási láncokat érő kockázatok és azok lehetséges konfigurációja
Forrás: saját szerkesztés
Hogyan teljesítenek a globális ellátási láncok?
Annak ellenére, hogy a globális értékláncokban tapasztalt feszültségek a közelmúltban enyhültek, az orosz-ukrán konfliktus a kockázatok ismételt növekedését eredményezte. A zavarokat súlyosbítja a koronavírus-járvány újabb hulláma, melyek a termelési folyamatokban további fennakadásokat okoz és az ellátási válság elhúzódhat.
A legtöbb ellátási láncot értintő zavar megfeleltethető a Sheffi és Rice (2005) által felvázolt korlátozott földrajzi kiterjedésű és idejű tipikus törési profilnak. Ezzel ellentétben áll a világjárvány kitöréséhez köthető törés, mely globális szintű, elhúzódó hatásokat generált a termelési folyamatokban, és számos jelentős megrázkódtatást okozott a logisztikai rendszerekben. A szállítási idő több, mint nyolcszorosára nőtt a járvány kitörése előtti értékhez képest, míg a raktározási, a készlet -és fuvarköltéségek továbbra is magas szinten tartózkodnak. A Covid megjelenését követően a globális ellátási lánc súrlódás index erőteljesen megugrott a Kínában, az Európában és az Egyesült Államokban tapasztalt kezdeti lezárások miatt, ami 2020 nyarára nagyrészt korrigálódott. Az index 2020 telén a járvány újabb hulláma következtében drámai ütemben megugrott és ezzel történelmi csúcsot ért el (2. ábra). Korábbi elemzések az enyhülést 2022-re várták (Elia et al. 2021, Berthou-Stumpner 2022), azonban az orosz-ukrán háború és az újabb járványhullám miatt felerősödhetnek a súrlódások és elhúzódhat a törések oldódása. A rendszerszintű megrázkódtatások fennmaradását további két másik veszélyforrás is táplálja: az éghajlatváltozás és a geostratégiai feszültségek.
- ábra. A globális ellátási lánc súrlódás index (GSCPI) alakulása
Megjegyzés: A mutató 27 indikátor segítségével próbálja megragadni a globális ellátási láncokat érintő zavarok mértékét.
Forrás: saját szerkesztés a Federal Reserve Bank of New York adatai alapján
Mennyire kockázatosak a globális ellátási láncok?
Minden termelési struktúra kockázatot hordoz, de a külföldről történő inputok beszerzésével az idegen sokkok bejuthatnak és a hazai tevékenységek kiszolgáltatottá válhatnak. A globális ellátási láncokban való részvétel nagyobb piaci differenciálódást eredményez, mely tompítja a helyileg kialakult válságokat, azonban növeli a globális sokkhatásoknak való kitettséget. (Baldwin-Freeman 2021)
Válsághelyzetben a globális ellátási láncok megszakadhatnak, ezáltal a termelési folyamatok bizonytalan ideig késhetnek. Ha ez stratégiai iparágakat érint, akkor a nemzetgazdaságok önellátása veszélybe kerülhet. Az élelmiszeripari fennakadások kockáztatják az alapvető szükségletek kielégítését. A K+F+I-re erősen támaszkodó iparágakban az értékteremtési tevékenységek töredezettek és az előállítás részfolyamat szerint koncentrálódik. A magas hozzáadott értékű feladatok jelentős részét az Egyesült Államokban szakosodott vállalatok végzik. Az alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő tevékenységeket Ázsiába szervezik ki.
Mit tanulhatunk?
Az értékláncokban jelentkező súrlódások végleges megszűnésére nincs optimális és egységes módszer, azonban kulcsfontosságú az egyszerűsítés és a rugalmasság. Hosszú távú átalakítással csökkenthetők az ellátási folyamatok sérülékenységei, miközben ellenálló képességük növekszik. Ez a fajta szemléletmód jelentheti a logisztikai tevékenységek automatizálását, a digitalizációba való befektetések minél nagyobb bevonását, násrészt Ázsia szerepének csökkentését. A termelés visszaszervezése révén lokálisabbá válik a beszerzés és az iparági koncentráció mérséklése diverzifikálja az ellátási bázist. A jövő számára a legnagyobb tanulságok közül néhány az új vezetői gondolkodásra összpontosít. Az információáramlás gyorsasága, hatékonyságának javítása, a reakcióidő rövidítése és az üzleti modellek újrakalibrálása hozzájárulhatnak az üzletmenet-folytonosság nagyobb stabilitásához. A beszállítói kör bővítése és láthatósága, a biztonsági készletek felhalmozása, és a termékskála növelése mind segíthetnek a jövőbeli kockázatoknak való kitettség csökkentésében. Végül a globális ösztönzők és a munkaerő továbbképzése növelheti a vállalati hatékonyságot.
Források:
Baldwin, R. & Freeman, R. (2021). Risks and global supply chains: what we know and what we need to know. Staff Working Paper No. 942, Bank of England.
Berthou, A. & Stumpner, S. (2022). Trade under Lockdown, Banque de France Working Paper No. 867
Sheffi, Y. & Rice, J. B. (2005). A supply chain view of the resilient enterprise. MIT Sloan Management REview, 2005:47,1.
Elia, S., Fratocchi, L., Barbieri, P., Boffelli & A. Kalchschmidt, M. (2021). Post-pandemic reconfiguration from global to domestic and regional value chains: the role of industrial policies. UNCTAD, Transnational Cooperations, 28:2.
UNCTAD (2022). The impact on trade and development of the war in Ukraine. Rapid assessment.