szerző: Szabó Dorottya
A honlapon a szerző újabb bejegyzését olvashatják, amit szíves figyelmükbe ajánlunk.
“…orandum est út sit mens sana in corpore sano…”
A tudásalapú gazdaságra való átállás évtizedek óta zajlik a fejlett országokban, ez az átállás pedig különböző társadalmi folyamatokat is indukált, illetve indukál a mai napig. A digitalizációt mára már mint általános célú technológiát tartják számon, a közgazdászok pedig évek óta nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a digitalizáció elterjedésének (potenciális) gazdasági hatásait vizsgálják. Talán az egyik legtöbbek által kutatott téma a digitalizáció és az automatizáció hatása a munkaerőpiacra, ami kétségkívül igen fontos társadalmi kérdés, nem csak azért, hogy az esetlegesen felmerülő problémákat utólag kezelhessük gazdaságpolitikai eszközökkel, hanem azért is, hogy lehetőség nyíljon a munkaerőpiac proaktív módon való megszervezésére.
A digitalizáció tehát mára már a mindennapjaink részévé vált, a munkakörök nagy részében pedig elengedhetetlenné vált, hogy a munkavállalók digitális ismeretekkel rendelkezzenek. Ehhez képest a mesterséges intelligencia (AI) egy valamivel ritkábban használt „buzzword”, és a közvélemény talán valamivel óvatosabban bánik az AI társadalmi hatásainak megvitatásával. Az AI több olyan adatalapú technológia összességeként definiálható, melyek a lehetővé teszik a gépek számára az önálló észlelést, az észleltek dekódolását, az önálló tanulást és cselekvést. Az AI tehát természetében új jelenség a termelési folyamatban, hiszen mindeddig a technológiai fejlődés alapvetően a fizikai munka kiváltását szolgálta, míg az AI az ember kognitív képességeinek fokozását, vagy esetlegesen annak leváltását teszi lehetővé.
Az OECD egy tanulmányában[1] 23 OECD ország 2012-2019 között rögzített adatai alapján vizsgálta a mesterséges intelligencia hatását különböző munkakörökben. A foglalkozások AI-nak való kitettségét egy olyan index alapján határozták meg a szerzők, ami egyrészt a mesterséges intelligencia adott készségekben/alkalmazásokban való fejlődését tükrözi, másrészt pedig azt, hogy a különböző foglalkozások milyen mértékben kapcsolódnak az adott készségekhez/alkalmazásokhoz[2]. A tanulmányból kiderül, hogy az AI a 2010-2015 közti időszakban az információrendezés, a memorizálás, valamint az észlelési sebesség területén érte el a legnagyobb fejlődést.
Az 1. ábrán a különböző foglalkozások relatív kitettségének sorrendje látható. A dobogóra az üzleti szakemberek, a menedzserek és a vezérigazgatók kerültek, „előkelő” helyet foglalnak még el a mérnöki szakemberek és a jogi, társadalmi és kulturális szakemberek is. Ezek mind fehérgalléros munkakörök, amikről az AI megjelenése előtt azt gondoltuk, hogy soha nem lesznek gépek által kiegészíthetők, vagy éppen helyettesíthetők.
1. ábra: A foglalkozások AI-nak való kitettsége
Forrás: Georgieff, A. – R. Hyee (2021)
Az 2. ábrán a különböző országok átlagos kitettsége látható. Az eredmények azt mutatják, hogy bár a foglalkozások között nagyobb az eltérés, mint az országok között, az észak-európai országok munkavállalói kitettebbek a mesterséges intelligencia terjedésének, mint a közép-európaiak, ami nem tűnik meglepő eredménynek a különböző gazdasági szerkezeteket figyelembe véve. Látható, hogy Csehország kivételével a térségünk az átlagos kitettségnél kisebb indexszel rendelkezik. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a térség gazdasági szerkezete még kevésbé alkalmas az AI implementálására. Ennek megoldása a vállalatok digitalizációjának és az AI-fejlesztések ösztönzésében, a mesterséges intelligencia motorjaiként szolgáló adatgyűjtésnek és adatminőségnek a javításában, valamint az AI kezeléséhez szükséges ismeretek elsajátításának oktatási rendszeren keresztül való ösztönzésében rejlhet. A térség relatíve alacsony kitettség-indexe másrészt azt is jelenti, hogy az AI elterjedésének már egy korábbi szakaszában rendelkezünk olyan kutatások eredményeivel, amelyekkel az észak-európai országok ugyanezen a szinten nem rendelkeztek, így proaktívabb megközelítést alkalmazhatunk a munkaerőpiacon esetlegesen felmerülő problémák kiküszöbölésére.
2. ábra: Az egyes országok átlagos AI-nek való kitettsége
Forrás: Georgieff, A. – R. Hyee (2021)
A szerzők a tanulmányban megállapítják, hogy az AI-nak való nagyobb kitettség nagyobb foglalkozásbővüléssel járt együtt a 2012-2019 közti időszakban azon foglalkozások esetében, melyeknél magas a számítógéphasználat szintje[3]. Fontos azonban megemlíteni, hogy a vizsgált periódus alapvetően a pénzügyi válságból való kilábalás időszaka volt, így foglalkoztatásbővülés jellemezte az OECD tagállamokat szinte minden foglalkozás esetében[4]. Ez az eredmény azt sugallja, hogy azok a magasan képzett munkavállalók, akiknek erősebb digitális készségeik vannak, könnyebben alkalmaznak mesterséges intelligenciát a munkájuk során, illetve hogy a mesterséges intelligenciának egyelőre inkább kiegészítő, nem pedig helyettesítő jellege van ezekben a munkakörökben.
Kiemelendő még, hogy a szerzők negatív kapcsolatot találtak az AI-nak való kitettség, illetve a munkaórák száma között azon foglalkozások esetében, melyeknél alacsony a számítógéphasználat szintje[5]. Ezekben a foglalkozásokban nőtt a részmunkaidős munkavállalók arány a vizsgált időszakban, ami a teljes kép alapján nem munkavállalói preferencia, inkább kényszer a munkavállalók számára.
A fenti két eredmény összeségében azt sugallja, hogy az AI-nak való kitettség pozitív hatással (pl. újabb munkakörök megjelenése, nagyobb munkakereslet) a digitális készségekkel rendelkező munkavállalókra, azonban negatív hatása van azokra a munkakörökre, melyek nem igényelnek számítógéphasználatot. Ezen eredmények alapján elmondható, hogy a digitális készségek elsajátításának ösztönzése kiemelt jelentőségű, és elengedhetetlen az oktatási rendszerbe való integrálása annak érdekében, hogy teret adjunk a mesterséges intelligencia terjedésének, és ugyanakkor a munkaerőpiac képes legyen alkalmazkodni a termelési folyamat ezen változásaihoz.
[1] Georgieff, A. and R. Hyee (2021), “Artificial intelligence and employment: New cross-country evidence”, OECD Social, Employment and Migration Working Papers, No. 265, OECD Publishing, Paris, https://doi.org/10.1787/c2c1d276-en.
[2] Az index értéke relatív kitettséget mutat, önmagában nem értelmezhető. A technikai részletek a tanulmányban olvashatók.
[3] Menedzserek, üzleti szakemberek, jogi szakemberek, oktatási szakemberek, stb.
[4] Az átlagos foglalkoztatásbővülés csak 4 foglalkozás esetében volt negatív: irodai segédmunkások, mezőgazdasági szakmunkások, kézműves és nyomdaipari munkások, illetve fém- és gépipari munkások
[5] Mezőgazdasági munkások, összeszerelők, élelmiszeripari dolgozók, takarítók, személyes szolgáltatást nyújtók stb.