szerző: Szabó Dorottya
Akim Tamiroff Sancho Panza szerepében.
Az Eurofound május elején publikálta átfogó éves jelentését[1] az európai élet- és munkakörülmények minőségéről a 2021-es évre vonatkozóan. Az idei jelentésben külön fejezetet szántak a fiatalok élet- és munkakörülményeiben végbement változások bemutatására, ami önmagában is sokatmondó.
A jelentésben kiemelik, hogy a válságidőszakok mindig fokozott mértékben sújtják a fiatal munkavállalókat, mivel tipikusan olyan ágazatokban és olyan munkaszerződéssel dolgoznak, melyek jobban ki vannak téve a makrogazdasági sokkoknak. A következő ábra azt mutatja meg, hogy az előző évi azonos negyedévhez képest miként változott a foglalkoztatottság szintje, a heti ledolgozott órák száma, illetve az ideiglenes szabadságra küldöttek aránya korcsoport és nem szerint.
Az ábráról leolvasható, hogy a 15-24 éves korosztályban jelentős mértékben csökkent a foglalkoztatottak aránya, illetve az ideiglenes szabadságra küldés is nagyobb mértékben sújtotta ezt a korosztályt, mint az idősebb korcsoportokat. Ami a heti ledolgozott munkaórákat illeti, a kiemelt korosztály esetében csökkent a legkevésbé ez a mutató, ami mögött az állhat, hogy a fiatalokra jellemzőbb, hogy részmunkaidős állásokban dolgoznak (2019-es adatok szerint a 15-29 évesek 49,5%-a dolgozott részmunkaidőben, míg ez a ráta minden munkavállalóra mindössze 15% volt), illetve az ő esetükben a munkaadók nagyobb arányban döntöttek az elbocsátás mellett a munkaidő csökkentése helyett.
Amellett, hogy valószínűleg a munkáltatók kevésbé ragaszkodnak a kevésbé tapasztalt munkaerőhöz, azaz a fiatal munkavállalókhoz, a válságoknak való nagyobb kitettség mögött az is áll, hogy a 15-29 éves korosztály erősen felülreprezentált azokban az ágazatokban, amikre jelentős hatást gyakorolhatnak a makrogazdasági sokkok, kiváltképp egy járvány típusú sokk. Ez a korosztály nagyobb arányban dolgozik a vendéglátásban, nagy- és kiskereskedelmi szektorban, illetve a művészet, szórakozás és rekreációs tevékenységek ágazatában, mint a 30+ munkavállalók teljes csoportja. A vendéglátásban a 15-29 éves korcsoportba eső munkavállalók 13%-a dolgozott, míg a 30+-os munkavállók mindössze 5%-a dolgozott ebben a szektorban 2019-ben. Ennek fényében nem meglepő, hogy a vendéglátást súlyosan érintő járvány megszorongatta ezt a korosztályt a munkaerőpiacon.
A jelentés tovább kiemeli, hogy a járvány alatt jelentősen csökkent a fiatal korosztályok jólléte. Az Eurofound kérdőívekből származó adatai szerint 2021 tavaszán a 18-29 éves korosztályban a munkanélküliek 50%-a, a hallgatók 29%-a, a foglalkoztatottaknak pedig a 27%-a érezte magát kirekesztettnek a társadalomból. Annak ellenére pedig, hogy az ilyen jellegű kérdőívek szerint a fiatal korosztályok jellemzően elégedettebbek az életükkel, mint idősebb társaik, a járvány jelentős hatással volt a fiatalok érzékelt életminőségére, az életükkel való elégedettségükre. 2016-os adatok[2] alapján egy 1-10-es skálán a fiatalok átlagosan 7.4-re értékelték jóllétüket, míg a teljes populáció esetében ez az érték 7.0 volt. Az Eurofound 2021 tavaszi adatai azt mutatják, hogy a fiatal korosztályban ez az átlag 6.3-ra csökkent. Már 2020 tavaszán is csak 6.4 volt az átlag, ami 2020 nyarára 6.9-re kúszott, valószínűsíthetően a korlátozások ideiglenes feloldása okán. A depresszió kockázatának kitett fiatalok aránya 65%-ra nőtt 2021 tavaszára, ami 2020 tavaszához képest 11%-pontos növekedés. 2021-ben a depresszió kockázatának kitettek aránya rendre 61% és 48% volt a 30-49 éves korosztályban, illetve a 70+ korosztályban, ami jelentősen magasabb az EQLS által 2016-ban mért, teljes populációra kiterjedő 22%-nál. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a mentális egészség szempontjából minden korosztályt erősen sújtott a járvány.
A kérdőíves felmérés egy másik meglehetősen érdekes eredménye, hogy annak ellenére, hogy a fiatalok esetében átlagosan nagyobb a kormányzatba vetett bizalom szintje egy 1-10-es skálán, a járvány alatt jelentősen csökkent az átlag ebben a korosztályban is. 2020 tavaszán még 5.3 volt az átlag, 2021 tavaszára viszont 4.2-re csökkent. Ezzel szemben az EU-ba vetett bizalom nem mutatott különbséget a két időpontban.
Mindezek fényében talán nem meglepő, hogy a Z generáció karrierstabilitásra, illetve a mentális egészségük biztosítására vágyik a munkaerőpiacon az iCIMS (humánerőforrás- és toborzási szoftvercég) felmérése alapján[3]. Az is kiemelendő, hogy a megkérdezettek 41%-nak fontos, hogy az általa támogatott szociális ügy mellett a leendő vállalata is aktívan kiálljon.
A fentiek alapján kirajzolódó kép azt mutatja, hogy a járvány gazdasági és mentális egészségügyi hatásai által erősen sújtott, húszas éveiben járó korosztály stabilitásra és biztos munkakörülményekre vágyik. A munkájuk nem csupán a jövedelem okán fontos számukra, hanem a társadalmi részvétel, a szociális problémák melletti kiállás szempontjából is. Az utóbbi jelenség szorosan összekapcsolódhat a nemzeti kormányba vetett bizalom alacsony szintjével, és jelentheti azt, hogy a fiatalok inkább a vállalataiktól várják az aktív társadalmi felelősségvállalást, semmint a kormányuktól. Ez azért is lehet így, mivel a vállalatoknak jelentős hatásuk lehet lokális problémák kezelésére, ezt pedig jól kiegészíti az EU-ba vetett nagyobb bizalmi szint, ami pedig a nemzeteken átívelő problémákra képes legalábbis rávilágítani. Ebben az esetben azonban szükségesnek tűnik az állami szerepvállalás, illetve a vállalat-állam-egyén viszonyának újragondolása, egy olyan viszonyrendszer kialakítása, ami képes egzisztenciális stabilitást nyújtani az állampolgárok számára, és a megfelelő szinergiák által megoldást nyújtani égető szociális problémákra, ami pedig lehetővé teszi az egyén számára, hogy a társadalmi folyamatok aktív részesévé váljon.
[1] Eurofound (2022), Living and working in Europe 2021, Publications Office of the European Union, Luxembourg. https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef22029en.pdf
[2] European Quality of Life Survey
[3] https://www.axios.com/2022/05/18/gen-z-work-career-mental-health-crypto