szerző: Lits Levente
A művészet és a társadalom kapcsolatának feltérképezése pontos számok alapján mindenkor rendkívül alapos, értett határok közé szorítkozott. A művészet „piacai” képlékeny határok között mozognak, amit jól érzékeltet az artmagazin.hu-n Gondoskodás, mint társadalmi munka és a hétköznapi élet performansza címmel[1] megjelentetett írás. Tehát könnyen lehet művészetet csinálni, művésszé válni (legalább annyira nehéz is), és hasonlóképpen a pillanatban szűnik meg felemelésében és megragadhatóságában, hiszen a gondoskodás a munka felszabadításában vagy az azzal történő végérvényes leszámolásban válhat értékrendivé és ekképp a művészet formájává.
Mindezekből fakadóan lehet különös és egyben egyértelmű megközelítési irány, hogy ne mi ítéljünk önkényes határok mentén, hanem Robert Shillert is követve (Narratív közgazdaságtan, 2020, HVG Könyvek) a társadalom vélekedéséből és az egyes foglalkozásokhoz tartozó megítélésekből építkezzen fel egy elemzés, ami nem a művészet tényleges teréről értekezik, ahogyan azt elvárnánk, hanem éppen arról, hogy mit jelent társadalmunk számára a művészek jelenléte, hogy mit él meg a jelenlétéből, azaz miként értelmezi a találkozást. Találkozunk-e így végső soron kiáltásukkal[2]? Hiszen a művészetnek az is kulcsmozzanata, hogy miként találkozhatunk vele, és habár tisztában kell lenni a társadalom korlátoltságával és a kifejezetten foglalkozások és nem cselekvések körét firtató kérdéseink is erre irányulnak (az egzisztenciára és nem aktusra/gesztusra), mégis realizmusunk, tehát a feslett leleplezésével képessé válhatunk a beszédre.
Mielőtt azonban a művészek társadalommal összevetett korrelációinak nexusaira térnék, a közgazdászszakma éllovasának, a bankelnök megítélésének értelmezésére és értelmezettségére tennék javaslatot a KSH 2016-os mikrocenzusának fényében.
Bankelnök és a közgazdászok megítélése
A Központi Statisztikai Hivatal 2016-ban elkészítette mikrocenzus felmérését a foglalkozások presztízshierarchiájára vonatkozóan, melynek értelmezéséből született A foglalkozások presztízse című dokumentum (Csányi & Giczi, 2018)[3]. A szöveg társadalomra vetített releváns következtetéseit összegzem, megfigyelem a közgazdászok különböző csoportokban mért presztízsének lehetséges összefüggéseit, majd a 175 szakmából az általam kiválasztott 15[4] (szűkítetten 11[5]) művészeti szakmaként definiált foglalkozás korrelációs mátrixának függvényében további következtetéseket vonok le. A foglalkozások kiválasztása során a közfelfogást igyekeztem követni.
Releváns következtetései Csányi és Giczi munkájának kettőfelé választható, egyfelől a korrelációs mátrix bemutatása és értelmezése fontos számunkra, másfelől a foglalkozások megítélésekor kirajzolódó hierarchia különbözőségeit veszik számba lakhely, kor, nem és legmagasabb végzettség szerint. Az utóbbi adatok közül csak pár megfigyelést emelnék ki a közgazdász szakmát érintő eseteiből, effektíve a bankelnök megítélését a jogi (pl. bíró, főügyész), egészségügyi (pl. kórházigazgató, sebész), illetve oktatási (pl. egyetemi rektor, egyetemi oktató) szektorhoz képest. A következő táblázatban a csoportok vélekedését úgy fogom megjeleníteni, hogy az egyes foglalkozási csoportok képviselőit sorrendben írom. A számérték a foglalkozás megnevezése mögött zárójelben azt mutatja, hogy a felsorolt foglalkozási csoportok hány helyet foglalnak el az első nyolcban. Egy példával élve, ha a sorrend kórházigazgató, sebész, bankelnök, bíró, akkor az oszlop értékei rendre: EÜ (2), G (1), J (1))
Ábra 1.: Foglalkozáspresztízs-sorrend különböző csoportokban (saját szerkesztés, KSH)
Elsőként szembetűnő, hogy a gazdasági terület három csoportnál nem jelenik meg a legmagasabb presztízsű szakmák tekintetében, ezek a budapestiek, a férfiak és a felsőfokú végzettségűek. Tehát azoknál nem jelennek meg, akiket a „nem kiszolgáltatottak” vagy legalábbis a „nem érzik magukat kiszolgáltatottnak” csoportjaként jellemeznénk. A végzettség csökkenésével a gazdaság előtérbe kerül, ahogyan a nem budapestiek is jobban preferálják ezt a foglalkozástípust, és a nők is. De talán így értelmezhetjük a korcsoport szerinti felosztásban betöltött szerepét is a bankelnök tekintélyének, hiszen a munkaerőpiacon aktív csoport esetében az egészségügy, az oktatás és a jog mögé szorítkozik a kérdéses terület. Érdekes még a rendvédelmi foglalkozások megjelenése a fiatalok, illetve a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők körében. A magasabb végzettséggel az oktatást kezdik el jobban elismerni és nő az egészségügyi foglalkozások aránya is a legelismertebb foglalkozások között, ami hasonlóan nő a korral is. A vélekedések mögött a társadalom „kiszolgáltatottjainak logikája” jelenik meg. A gazdaság és a jog alapvető szabályozói feladatain túl nem jelenik meg leképezésükben, így először a gazdaság szorul vissza, utána pedig a jog az oktatás stabil megítélése mellett, amit az egészségügy kiteljesedése tetőz be. A budapestiek esetében még a diplomácia is megjelenik, tehát a globalizációban történő részvétel szakmai igénye, vagy az attól való függése.
Művészek a társadalom árnyékában
A másik módszertani eszközöm a korrelációs mátrix, melyeket a következőkben ábrázoltam. A két mátrixban a 175 foglalkozás, tehát teljes mérés, és a 15 általam is művészeti szakmának tartott foglalkozás (pl. fényképész, festőművész, költő, rendező) szerepel. A zárójelekben míg az előbbinél a 175-ös korreláció és a 15-ös különbségét, addig az utóbbinál a 15-ös korreláció egy szűkített 11 művészeti foglalkozást tömörítő korrelációval vett különbségét írtam le. Az zárójelekben szereplő értékek kifejezett célja annak bemutatása, hogy mennyivel magasabbak vagy alacsonyabbak a kisebb csoportok értékei a másik korrelációs mátrix azonos dimenzióiban kapott értékeinél. (Tehát ha pozitív érték szerepel a zárójelben, akkor annyival kisebb a szűkebb csoport adott helyen szereplő értéke a bővebbnél, hiszen a mátrix a két mátrix értékeit a következőképpen jeleníti meg: A(A-B). Egy példával élve, ha a 175 foglalkozás esetében a presztízs és a kereslet összefüggése 0,77, és a 15 foglalkozásos művészetes csoporté az adott esetben 0,28-at, akkor a következőképp fog kinézni a képlet szerint: 0,77 (0,49))
Ábra 2.: Presztízs és dimenzióinak korrelációs mátrixa az összes foglalkozás és a művészeti szakmák különbségére vonatkozóan (saját szerkesztés, KSH)
Erős összefüggés és közel determinisztikus kapcsolat áll fenn a presztízs és a tudás (0,95), vagy akár a hatalom között (0,91). Egyébként a korábban említett elemzésben kiemelték, hogy eltolódás figyelhető meg a társadalom egészét tekintve e kettő dimenzió között. Az elmúlt 20 év politikai forgatagában leértékelődött a hatalom a tudással szembe, feltételezhető, hogy a tudástól hosszútávon társadalmi stabilitást remélnek, míg a pillanatnyi hatalom önmagában nem reprezentál hasonló presztízst. Ettől függetlenül szoros az összefüggés, ahogyan a divattal (0,81) és a keresettel is (0,77), melyek egymással szintén összefüggnek (0,83), hasonlóan a hatalom és tudás (0,81), illetve a hatalom és divat (0,8) között beszélhetünk korrelációról. A kereset viszont a lakosság szerint nem függ össze a társadalmi hasznossággal (0,14), ami kiábrándító, valóságos, amikor a tudás alapú társadalom modelljét megtámasztó módon a tudás hatalmat és elismertséget, tekintélyt feltételez. (Csányi & Giczi, 2018, 3. lábjegyz.)
A művészek tizenötének korrelációjától jellemzően a kereset és más dimenziók kapcsán tér el. A kereset a művészek esetében nem függ össze a presztízzsel (0,27), a hasznossággal (0,0), ahogyan a tudással sem (0,08). A divat pedig gyengén korrelál a hasznossággal (0,33) és a tudással esetükben (0,27). Az alábbi ábra ennek folytatása tulajdonképpen, azonban itt a zárójelben a szűkített 11 foglalkozást tömörítő csoport korrelációját vontam ki a tizenötök korrelációiból. Az eltérések értelmezése itt a korábbi állításokat súlyosbítja. A divattal minden még kevésbé korrelál, tehát a divatosság se a presztízzsel, se a hasznossággal, se a hatalommal, se a tudással nem függ össze, ahogyan a hasznosság sem függ erősen össze ebben a korrelációban semelyikkel és a tudás sem igazán. A szűkítés ekképp azt mutatja meg nekünk, hogy a presztízs a tudással és a hatalommal függ össze csupán a művészeti szcénában, és a divatosság meg a hatalom a keresettel, ami egészen érdekes állapotokról árulkodik. A művészeti foglalkozások terén jóval erősebb a társadalmi hasznosságot és a tudást háttérbeszorító működés, a keresetet pedig szinte csak a divatosság és a hatalom magyarázza, amibe, ha belegondolunk valahol érthető elképzelés, mindazonáltal a műtárgypiac árazási mechanizmusai egyszerre magyarázhatják és egyszerre termelhetik ki magát az elképzelést.
Ábra 3.: Művészek presztízs és dimenzióinak korrelációs mátrixa (saját szerkesztés, KSH)
Helyzet és helyezett
Az elemzés összegzéseképp elmondható, hogy eltérően vélekednek a társadalmat „jobban” meghatározó területek képviselőiről az egyes csoportok presztízsüket tekintve. Az „alapvető” területek képviselői más sorrendben sorakoznak fel a különböző csoportfelbontás alapján készített mérésekben, tehát hogy a rendvédelemtől egészen a diplomáciáig halad előre a „fejlettség”. Míg az időben a tudás irányába mozduló össztársadalmi elképzelés jelent meg dominánsabban, addig a művészeket leginkább a hagyományos értelemben vett kapitalistáknak látják, ahol az anyagi megbecsültség egyetlen útját a hatalom és a divatosság tendenciáinak meglovagolása. Habár a tudásnak kiemelt szerepe van mindkét csoportban, az egészben és a részben is (társadalom, művészek), csak nehézségek árán és leginkább háttérhez kötötten lehet megszerezni azt a ma Magyarországán, ami visszafogja az ezirányú felzárkózást[6]. (Mivel a tudásnak kiemelt szerepe van a felzárkóztatásban.)
Érdemes lehet végig gondolnunk, hogy miért becsüli meg a társadalom inkább az egészségügyet és az oktatást, miért látja a jólét beteljesítőinek az adott szakmákat. Miközben a másik két terület (jog, gazdaság) jelenti számunkra a kortárs tudományok területén leginkább az igazság keresésének potenciálját. Talán a realizmus okozta véget ért gazdaságelmélet és véget ért jogelmélet elgondolása állhat e mögött?
Az elemzés másik tanulsága, hogy a művészeti szakmák nem képesek elbeszélni szerepüket a világ formálásában, ami aggasztó jelenség és a művészet áruvá silányításának következményeként jelentkezik kudarcuk. Az pedig, hogy a tudás nem jelentősen függ össze a társadalmi hasznossággal a tudás hierarchiájának és kognitív térképünknek tragédiája, hiszen ahogy már egy korábban írásomban is idéztem: „A kognitív térkép nemcsak a téri környezet egyes elemeihez kapcsolódó tudást tartalmazza, hanem a társadalmi tér szabályait is: például hogy az egyén hol mit tehet, a nemekre vagy egyes helyekre milyen viselkedési elvárások vonatkoznak stb.” (Reszegi Katalin: A kognitív térkép és a névhasználat, 2019)
[1] Popvics Viktória cikke egy 2021-es posztfeminista kiállítás tárgyalása végett beszélt a gondoskodás beágyazottságáról, illetve a művészetként történő megjelenéséről. https://www.artmagazin.hu/articles/cikk/gondoskodas_mint_tarsadalmi_munka_es_a_hetkoznapi_elet_performansza
[2] A kiáltás egy Arisztotelészi gondolatot hivatott megidézni, melyben az értékrendben, a közösség határát jelöli a hírnök szavának határa, mely után Hayek szerint a bővített rend megköveteli a piacot. Ennek meghaladása kapcsán szólít fel Trautmann László a kiáltás kiterjesztésére. http://epa.oszk.hu/01700/01739/00009/eszmelet_EPA01739_24.item936.htm
[3] Csányi, G. és Giczi, J. 13. A foglalkozások presztízse. Mikrocenzus 2016. Budapest, 2018 https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mikrocenzus2016/mikrocenzus_2016_13.pdf
[4] Egyes szakmákat értelemszerűen több megnevezésével is közelítették: artista, zsonglőr, bűvész, balett-táncos, ékszerész, órás, fényképész, festőművész, filmkritikus, grafikus, író, költő, lakodalmas zenész, lakberendező, rockzenész, popzenész, stylist, stílustanácsadó, színész, sztriptíz táncos, zeneszerző
[5] A szűkítés oka az egyes szakmák sajátos társadalmi helyzete, így nem kerültek a szűkebb 11-be: ékszerész, órás, lakodalmas zenész, rockzenész, popzenész, sztriptíz táncos
[6] Az átlagos szegénységből az átlagos jövedelemig eljutni Magyarországon 7 generáció, míg Dániában mindössze kettő. https://merce.hu/2018/06/16/hetediziglen-szegenyseg-magyarorszagon-het-generacio-alatt-torhet-ki-egy-csalad-a-szegenysegbol/