Startupok Budapesten – egy kutatás tapasztalatai

szerző: Póta Krisztián

Anthony van Dyck: Daidalosz és Ikarosz, 1615-1625, forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Anthony_van_Dyck_-Daedalus_and_Icarus-_Google_Art_Project.jpg

Több egyetem közös szervezésében zajlott le a Duna Kupa, amiben magyar részről a BME és a BCE vett részt, és ennek a versenynek a tapasztalatai inspirálták egy kutatást arról, hogy miként lehetne az innovációt Budapesten jobban ösztönözni és a különböző szereplőknek (állam, egyetem, hallgató, akcelerátor) milyen szerepük van ebben. Körülbelül egy tucat mélyinterjú készült, ami nem fedi teljesen a budapesti ökoszisztémát, de az alapvető jellegzetességeket és a felmerülő problémákat jól mutatja.

Budapesten nagy mennyiségű tudás összpontosul, amit leginkább az egyetemi szféra testesít meg. Azonban ez nincs kellően kihasználva. Az egyetemi struktúrák sokszor túl merevek ahhoz, hogy az innovációs folyamatokba becsatlakozhassanak és a tudást hasznosítva különféle innováció formájában ezek az ötletek és lehetőségek kikerüljenek az egyetem falai közül. Ráadásul a hallgatók is nagyobb arányban vállalnak munkát multinacionális vállalatoknál, ahol a legtöbbször kevés saját ötleten dolgozhatnak, hanem inkább egy rendszerhez kapcsolódva csak fogaskerekek lesznek.

A tudás alapú társadalomra való átállás korunk egyik gazdaságpolitikájának egyik fő kérdése. Sajnos Magyarország ilyen szempontból is le van maradva, mivel nálunk sokszor még a hangoztatott irány a munka alapú társadalom. A munka fogalma persze nem független a tudástól, de a XX. század technológiatörténetének és gazdaságtörténetének végső soron az a tapasztalata, hogy a munka csak annyiban őrizhető meg, amennyiben a tudást segíti. A mechanikus, lélektelen, rutin munka legfeljebb mint gyakorlási elem jöhet szóba, de nem úgy, mint az értékteremtés forrása.  A tudás központivá válásához elengedhetetlen az oktatás minőségének fejlesztése. Ez nem csak a közoktatás átalakítását jelenti, hanem felsőoktatási és a felnőttképzési rendszerek újragondolását is, továbbá a szakképzésre külön hangsúlyt fektetve.

Az interjúkból leszűrt tapasztalat sajnos az, hogy az innovációs folyamatok nem működnek hatékonyan; nincsenek meg azok a csatornák, ahol a kezdő vállalkozók segítséget kaphatnának; valamint az állam furcsa módon jelenik meg ebben a folyamatban. (https://g7.hu/kozelet/20220525/annyi-penzt-ontott-az-allam-a-magyar-startup-okoszisztemara-hogy-az-megfulladt/) Az egyetemeken nem fordítanak kellő hangsúlyt a projekt alapú tárgyakra, a hagyományos frontális oktatás van előtérben, ami nem segíti az új ötletek létrejöttét. Természetesen vannak kivételek, de ez elenyésző ahhoz, hogy rendszerszintű változás történhessen.

Frissen végzett mérnökökkel beszélgetve merült fel az a probléma, hogy a gazdasági tárgyak nincsenek a képzésbe integrálva. Kötelező módon egy félévet tanulnak mikro- és makroökonómiát, de vállalkozási ismereteket nem nagyon. Ráadásul ahogy az egyikük megfogalmazta: “A műszaki tárgyak mellett a többi tárgyat legtöbben töltő tárgyként kezelik és minimális energiával teljesítik” . Itt nem csak a hallgatók attitűdjével van baj, hanem általában a műszaki tárgyakat oktatók sem tekintik fontosnak a műszaki ismereteken túl bármilyen gazdasági vagy jogi ismeret elsajátítását. Ha már jogról beszélünk fontos megemlíteni, hogy jogi segítséget nem nagyon kapnak a startuperek és nehezen tudnak ezzel a kérdéssel mit kezdeni.

A vállalkozói kedv is sajnos nagyon alacsony. Egy-egy évfolyamban a hallgatók csupán 2-3 százaléka gondolkodik vállalkozásindításban. Nem lehet hallgatókat az egyetemen kényszeríteni vállalkozni, de ezt az arány valamilyen módon biztosan növelni kell. Módja lehet, ha megismerkednek vállalkozókkal, vagy úgy egyáltalán a kkv szektorral és nem csak abban gondolkodnak, hogy egy multinacionális vállalathoz elmennek dolgozni. Ehhez bizalmat kell építeni mind az ökoszisztéma mind a gazdaságpolitika felé, ami egy hosszantartó folyamat lesz látva a jelenlegi helyzetet.

Akcelerátorok rámutattak arra, hogy a soft skillek megléte legalább olyan fontos, mint a hard skill. “A soft skill lesz az új hard skill” – fogalmazott egyikőjük. A tudásalapú társadalom alapfeltétele az interdiszciplináris tudás és munkavégzés. Ehhez szükség van arra, hogy egy jogász tudjon egy mérnökkel, vagy egy mérnök egy közgazdásszal beszélgetni. Ebben is van hova fejlődnünk. Sajnos ennek itthon még platformja sincs, mivel az egyetemek tudományáganként tagozódnak Budapesten, így a különböző területek közt kevés az átjárás és emiatt a kooperáció is. Természetesen nem az a megoldás, hogy vonjuk össze az egyetemeket, de az egyetemek közötti kooperáció oktatói és hallgatói szinten megkerülhetetlen. Ez lassú, sziszifuszi munka, amit azonban nem lehet megspórolni.

Sajnos évszázados örökségünk az üzleti-gazdálkodási modellek, a jogtudatosság és a műszaki kultúra egyenlőtlensége. Világszínvonalú teljesítmények születnek üzleti siker nélkül sok esetben azért, mert a jogi megoldásokat nem alkalmazzuk, és ezt a piaci ellenfelek kíméletlenül kihasználják. A tudásalapú gazdaságban ez az egyenetlenség súlyosan rombolja a hatékonyságot és a teljesítményelvet, amit a piaci szereplők jelentős része már felismert. Megváltoztatása a teljesítményelv következetes érvényesítésén múlik, a kiskapuk és ügyeskedések bezárásán és a befogadáson és a kirekesztéssel szemben. Ezt üzenik nekünk a jövendő vállalkozók.  

Szólj hozzá!