A szebb jövő felé – Piketty az egyenlőségről

szerző: Szabó Bálint

Szabadság, egyenlőség, testvériség – Az avignoni városháza felirata (forrás: https://www.flickr.com/photos/ell-r-brown/5818921695)

A 2022-es Centre For Economic Policy Research párizsi tanulmánysorozatának keretében Thomas Piketty-t interjúvolta Tim Philips. A beszélgetést a VoxTalks Economics tette közzé 2022 júniusában (https://voxeu.org/vox-talks/piketty-equality). Thomas Piketty a Paris School of Economics tanára és A tőke a 21. században szerzőjeként ismert leginkább. Ezzel a monumentális, erőteljesen empirikus adatokon alapuló könyvével sikerült beszédtémává tennie az egyenlőtlenségek kérdését közgazdászok körében.

A beszélgetés témája a szerző A Brief History of Equality (Az egyenlőség rövid története) című új könyve, ami mindössze 288 oldalban próbálja szintetizálni a 704 oldalas A tőke a 21. században, és a 1150 oldalas Tőke és ideológia című műveinek gondolatait, ezzel megközelíthetőbbé téve nem csak közgazdászok számára.

Piketty központi mondanivalója a beszélgetés során, hogy történelmi távlatokban nézve az egyenlőtlenségek csökkennek, mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban. Míg Franciaországban 1920-ban a felső 1% a vagyon 55%-a felett rendelkezett, addig 2020-ban ez 25%-ra volt csak tehető. A legfontosabb szerepet ebben az intézményrendszerek konstans megreformálása jelentette, főleg a fiskális és oktatási rendszer átalakulását emeli ki Piketty. A szerző azért tartja ezt fontosnak kiemelni, mivel a jelenlegi közbeszédben sok szó esik az egyenlőtlenségek növekedéséről, az egyre nagyobb társadalmi polarizációról, a kilátástalanságról. Ezt egyébként Piketty ábrái is alátámasztják, a francia dicsőséges 30 év után a jóléti államok korának leköszönésekor és a neoliberalizmusba való átmenet korszakától fogva az egyenlőtlenségek igencsak növekednek – az 1980-as évek közepén a felső 1%  a vagyon 18%-a felett rendelkezett csak. Persze erre mondhatjuk, hogy az 7% különbség nem eget rengető 2020-hoz képest. Itt fontos kiemelni, hogy a társadalom alsó 50%-a csupán a vagyon 6%-ával rendelkezett 2020-ban Franciaországban. Piketty azonban pont ezért tartja fontosnak a pozitív gondolkodásmódot, és hangsúlyozza hogy az intézményrendszerek megreformálásánál jó úton haladunk, hosszú távon ez vezet az egyenlőtlenségek csökkenéséhez és a társadalmi prosperitás növekedéséhez. Erre természetesen idézhetjük Keynes méltán elhíresült mondását: „Hosszútávon mindnyájan halottak vagyunk”.

Piketty kiemeli, hogy a közgazdaságtudományt nem önmaga buborékában kell szemlélnünk. Az egyenlőtlenségek kérdése egy komplex gazdasági, szociológiai és történelmi kérdés, ahol ha csupán modellek felírásával akarjuk magyarázni az egyenlőtlenségeket, az zsákutcába vezet. A legjobb amit tehetünk a pragmatikusság, a  történelmi trendek megfigyelése, az adatok komparatív összehasonlítása. A cél így nem is az általános társadalmi egyetértés elérése. A történelemből olyan alternatívákat tanulhatunk, amelyek segíthetnek felülemelkedni a krízishelyzeteken. Ezekben a válsághelyzetekben ugyanis nincs egyetlen mindenekfelett álló gazdasági vagy politikai döntés, amely önmagában segíthet – „A történelemkönyv felnyitása a jövőről való beszélgetés lehetőségeit nyitja fel” – fogalmaz Piketty.

A beszélgetésből kiderül, hogy annak ellenére hogy Piketty optimizmussal tekint a jövőre, szerinte is vannak olyan területek, ahol az egyenlőtlenségeket nem sikerült számottevően csökkenteni. Ilyen például a pénz szerepe a politikai befolyásszerzésben, többek között a média és a think-tankek befolyásolásán keresztül. Piketty szerint a politikai részvétel egyenlőségére egy olyan rendszer jelenthet megoldást a jövőben, ahol minden szavazó ugyanolyan összeggel tudja csak támogatni a saját képviselőjét.

A másik ilyen az oktatás, ahol történelmi távlatokból szemlélve ugyan a jelenlegi felsőoktatási intézményrendszer sokkal kevésbé elitistább, mint akárcsak a 100 évvel ezelőtti, azonban a szülők anyagi háttere még mindig egy erősen meghatározó tényező abban, hogy a gyereke tud-e egyetemre járni vagy sem. (A szülők jövedelmi percentilise és az egyetemi felvételi ráta között az USA-ban Piketty lényegében függvényszerű kapcsolatot állapított meg.) A lehetőségek egyenlősége ugyan elméletben tetszetős koncepció, azonban a politikai elit által a gyakorlatban ez értelemszerűen mégsem valósul meg, ami szintén óriási probléma.

A beszélgetés végén Piketty kitér arra, hogy 2018-ban a francia kormány a megemelt karbonadó bevételét arra használta, hogy a csökkentett vagyonadóból kieső bevételeket pótólja, amire a sárgamellényesek érthető módon felháborodással és tüntetéssel válaszoltak. A tanulság egyrészt ebből az, hogy egy következetes karbonadónál a bevételek teljes egészét környezeti célokra használja fel az állam. Másrészt pedig Piketty szerint a karbonadó akkor következetes, ha progresszív. Azaz az energiafogyasztás első kis részét semmilyen, vagy nagyon kis adóteherrel sújtja, míg az azutáni fogyasztást egyre nagyobb és nagyobb karbonadóval sújtja, ezzel ösztönözve a fogyasztás csökkentését. Piketty szerint ez elsőre radikálisnak tűnhet, akárcsak a modern progresszív adórendszer,  azonban el kell döntenünk, hogy komolyan akarjuk-e venni a jelen problémáit.

Források:

Piketty on equality: VoxTalk Economics: https://voxeu.org/vox-talks/piketty-equality

Piketty: Technical appendix of the book « A Brief History of Equality » http://piketty.pse.ens.fr/files/Piketty2022FiguresTables.pdf

Szólj hozzá!