szerző: Balogh Attila
A cikkben Roger Koppl 2018-as könyvét, az Expert Failure-t mutatom be és vizsgálom a szakértők vélt vagy valós kudarcát a COVID-19 járvány utáni periódusban. A cikk központi kérdése, hogy hogyan lehet elkerülni a technokráciát és megvalósítani a tudásalapú társadalmat?
Az elmúlt évek eseményeinek tükrében talán senkit sem lep meg, hogy tematizálódott a szakértők felülvizsgálatának igénye. Kissé megelőzve a trendet, Roger Koppl, az amerikai Syracuse-i Egyetem közgazdaságtani iskolájának professzora, könyvet írt a témában még 2018-ban. Expert Failure című munkájában sorra veszi azokat az érveket és lehetőségeket a szakemberek kudarclehetőségeivel kapcsolatban, amik mára kibuktak és küszködik vele a közgazdász szakma a többi tudományág képviselőivel együtt.
Könyve Leonard Read I, Pencil-jének tanulsága szellemében íródott, miszerint egyedül nem tudnánk elkészíteni egy ceruzát sem, szükség van kooperációra. Ennek szellemiségében igyekszik a könyvben hangsúlyozni a szakértők kooperációjának szükségét egymással, illetve a laikussokkal. A kooperáció ellenében kiemeli a szakértők egyoldalú uralmának (a továbbiakban erre a jelenségre technokráciaként utalok) árnyoldalait is, hiszen az számára éppolyan elrettentő, mint a szakértők teljes hiánya. A kettős kooperáció, egymással és laikusokkal egyaránt jelentheti a két szélsőség közt az ún. aurea mediocritast, az arany középutat, amely elvezethet minket a tudásalapú társadalomba.
A technokrácia jelen állapotának lefestésével kezdi elméleteinek bemutatását. Kiemel pár esetet a közelmúltból, amikor az amerikai és angol gyámügy valamilyen okból elhamarkodott ítéletet hozott a gyermekek kiemeléséről a családból, nem engedélyezték azok visszahelyezését a szülőkhöz. Az esetek mögött véleménye szerint a legtöbbször a szakértői elfogultság állt, azonban néha rávilágít a korrupcióra is, mint lehetséges motivációra. Az esetek bemutatása a szakértők túlzott hatalmát kívánja illusztrálni a technokráciában – innen már csak egy lépés a társadalommérnökösködés gondolatvilága. A könyvön végig vonul az eugenika kérdésköre és úgy érvel ellene, mint a társadalmat felülről meghatározó irányelv ellen. Koppl számára az eugenika jelenti a technokrácia kikristályosodott formáját, amikor egy maroknyi elit szakértő döntheti el, hogy ki jogosult utódnemzésre, s már születése pillanatában eldönthetik valakinek a sorsát.
Az érdekes felvetések után gyakorlati megoldásokat is kínál, fejezeteket átívelő elemzéssel. Elemzése során visszanyúl a szókratészi körhöz – Szókratészhez, Platónhoz és Arisztotelészhez – rámutatva módszertanaik előnyeire és hibáira. Hibáik közül szerinte a legsúlyosabb a totalitásra való törekvés. Meglátása szerint az ókortól fogva egészen a mai napig néhány szakértő hajlamos afféle hangyabolyként tekinteni a társadalomra. Ez a szemlélet arra sarkalja a szakértőt, hogy magát attól mereven elválasztva, elidegenítve kezelve abszolútumokban gondolkozzon, kizárva a fentebb már említett kooperáció lehetőségét.
Javaslatcsomagját azzal kezdi, hogy újradefiniálja a szakértő fogalmát. A szakértő alatt ő azt érti, aki a szakértelme felhasználásáért pénzt kap. Nagyon fontos, hogy adás-vételként tekint a szakértelem felhasználására, szolgáltatást lát benne, hiszen így a szakértő és a laikus kapcsolata megbízó-ügynök kapcsolatává változik. Ha pedig ezek a piaci szabályok érvényesülnek kapcsolatukban, akkor a felek nem törekednek [ideális esetben] egymás megtévesztésére és szigorú alá-fölérendeltség kialakítására, hanem a probléma hatékony megoldását célozzák.
Ezt az elméletét fejti ki jobban Koppl azáltal, hogy revitalizálja Hayek spontán rendjét és elkülöníti az egyszerű piaci versenytől. Többek közt a korábban hivatkozott I, Pencil című munkára támaszkodva fejti ki, hogy a spontán rend alatt egy racionális társadalmi munkamegosztást ért, amiben a termelés sikeressége és hatékonysága a szétszórt tudás összegyűjtésén múlik. (Elvégre egymagunk nem tudnánk ceruzát gyártani, de a társadalmi munkamegosztással igen.) A spontán rendben mindenki egy adott társadalmi igényre vagy jelenségre reagál legjobb tudása szerint, megtalálva a társadalmilag és egyénileg legjobb megoldást.
Koppl Hayek elméletét annyiban fejleszti tovább, hogy a jól működő verseny biztosításaként szeretné, ha az individuum a jól tájékozott polgár szerepkörébe kerülne. Ha a laikus nem is rendelkezik azzal a szakértelemmel, amivel az általa megbízott szakértő, a laikusok által fenntartott fórumok segíthetik a döntéshozásban. Erre illusztrációként hozza fel az amerikai fogyasztók által gyakorta lapozott Consumer Reports nevű magazint, amiben a fogyasztók visszajeleznek a vásárolt termékekről, így informálva egymást a jó vagy rossz vásárlásokról. A modern világban az internet segítségével pár kattintást segítségével megtudhatunk bármit bármiről, így elősegítve a jól informáltságot.
A szakértői oldalon is lehet fékeket felállítani. A rendszerben ez például a szakmai etika, a reflexivitás és a vita intézménye. A szakmai ethosz létrehozása, ápolása Koppl szerint nagyon fontos; a küldetéstudat és a világos célkitűzések, etikai kódexek a szakmában vetett bizalmat segíthetik elő mindkét oldalról. A reflexivitást egy-egy döntés meghozása után tehetik meg a szakértők, akár önállóan akár diskurzust folytatva. A lényeg, hogy megtörténjen a visszacsatolás a döntéshozó számára. A szakmát nem utolsó sorban a szakmai vita építi. A különböző elképzelések, ideák így versenghetnek egymással, elősegítve a legjobb választást. A szakértők egyfajta piaci szereplőként való értelmezése segíthet feloldani a szakértők kudarcát, megteremteni a bizalmat bennük és nem mellesleg lerakni a tudásalapú társadalom alapköveit. Az érdeklődőknek érdemes lehet elolvasni a hamarosan magyarul is megjelenő könyvet az MCC gondozásában, ami a Szakértői kudarc címet fogja viselni.