szerző: Szabó Dorottya
A BBC Business Daily podcast sorozatának egyik vendége Haley Rosen volt a múlt hét folyamán. Haley Rosen egykori profi futballistakén vágott bele egy digitális médiacég megalapításába, amely alapvető információk, statisztikák, meccseredmények elérhetőségét biztosítja különböző női sportágak területén. Miután Rosen lezárta a profi sportolói karrierjét, továbbra is követni akarta a női futballvilág eseményeit, azonban nem létezett olyan platform, ami egyszerű hozzáférést biztosított volna a különböző ligákkal kapcsolatos információkhoz, miközben a férfi sportok világában az ember több tucatnyi ilyen felület közül válogathat. Rosen ezt a piaci rést felfedezve vágott bele befektetésébe.
Rosen hosszan beszélt arról, miért gondolja, hogy a női sportok pozitív, a férfi sportokkal egyenértékű megítélésén alapvetően a médialefedettség fejlesztésével segíthetünk. Véleménye szerint a férfi sportolók kapcsán kialakult szurkolói mechanizmus – a kedvenc sportolóink kiválasztása a sportpályán a teljesítménye és eredményei alapján, majd a sportoló mint a pályán kívüli ember iránti érdeklődés kialakulása – nem működik a női sportolók esetében. Ennek oka az, hogy a sokkal szűkebb médialefedettség nem teszi lehetővé számunkra, hogy elég információval rendezzünk a női sportolók játékstílusáról, mentalitásáról, általánosságban a teljesítményéről. Amíg nem kapunk egy teljesebb képet ezekről a sportolókról, nem tudunk szurkolókká válni, pedig Rosen véleménye szerint nincs kisebb kereslet szurkolói oldalról a női sportok iránt, mint a férfi sportok iránt, egyszerűen csak másokat kell megszólítani, mások kíváncsiak a női focira, kosárlabdára stb, mint a férfiak által űzött megfelelőikre. Emögött csupán az áll, hogy a női sport sok szempontból más, mint a férfi, és véleményem szerint a női sportok marketingjét sokszor ott rontják el, hogy általában arról akarják meggyőzni a szurkolókat, hogy a nők tudnak ugyanúgy játszani, mint a férfiak. Ahhoz, hogy a női sport a megfelelő fogyasztókat, szurkolókat tudja megszólítani, arra van szükség, hogy azokat az értékeket emeljék ki, amik a női sportot jellemzik, ne pedig a férfiak által képviselt értékeket próbálják kisebb-nagyobb a nőkre erőszakolni.
Személyes tapasztalataim csak a futballvilágból származnak, de tökéletesen összhangban vannak Rosen véleményével és meglátásaival. Amikor elkezdtem kölyökként, lányként nemigen volt lehetőségem vidéken lánycsapatra találni, így a női futballvilágba csak 13-14 évesen csöppentem bele. Emlékszem, hogy a Ferencváros akkori női csapata még meglehetősen mostoha körülmények között edzett és készült a hétvégi meccsekre, az elmúlt 10-15 évben azonban hatalmas változáson ment keresztül a magyar női futball finanszírozása és megítélése egyaránt, és habár a változás fokozatos volt és korábban elkezdődött, azt gondolom, hogy a valódi változást az hozta, hogy a bajnokság legfontosabb mérkőzéseit elkezdték közvetíteni.
Amint az elsőosztályú bajnokság, és a kupasorozat döntőit közvetíteni kezdték a televízióban, az emberek szélesebb köre kapott képet arról, mit várhat egy női futballmérkőzéstől. Nehezen vitatható, hogy a női futball jóval lassabb és kevésbé dinamikus, mint a férfi, a játékosok általánosságban fizikálisan gyengébbek, ami nem csak a futás sebességében, az ütközések erejében, hanem a játék képében is sokszor megmutatkozik. Kevesebb Beckham-féle félpályás, könnyed átívelésnek lehetünk tanúi egy női mérkőzésen, ez nem vitás, de ezért is fektetett nagyobb hangsúlyt az edzőnk a rövidpasszos, gyors játék gyakorlására ahelyett, hogy indításokra specializált volna minket. Mindez nem jelenti azt, hogy a női foci kevésbé volna értékes, mint a férfi, magának az összehasonlításnak sincs igen értelme. A szurkolók – akik a TV-közvetítéseknek hála egyre többen vannak – más értékeket méltatnak a játékosokban. A női futball szurkolói szeretik, hogy a játékosokra kevésbé jellemző, hogy megpróbálnák manipulálni a bíró döntését azzal, hogy eltúlzott mozdulatokkal vetnék földre magukat egy durvább belépő után. Általánosságban talán elmondható, hogy a női meccseken a játékosok ritkábban szaggatják meg a játékot olyan szabadrúgásokkal, amiket nem is igazán előzött meg szabálytalanság, és ez felfogható értékként. Számtalan különbséget felsorolhatnánk, a lényeg viszont az, hogy a női sport egyszerűen más, mint a férfi, és ennek megfelelően kell megközelítenünk a női sportolókat.
A magyar női futball médiában való megjelenése a meccsekre kijáró szurkolók számának növekedésén túl azt is eredményezte, hogy sportolóként megtapasztaltuk, milyen érzés, hogy idegen emberek szólítanak meg minket, akik valamikor láttak minket játszani. A sportólói erőfeszítéseink elismerése egyszer csak túlterjeszkedett a szűken vett női futballvilágon, és már nem csak azoktól kaptunk visszajelzéseket, akik a közvetlen közelünkben voltak játékosként, edzőként, valamilyen szakemberként, hanem az „utca emberétől” is. Ennek a típusú elismerésnek teljesítményfokozó szerepe van, és szinte biztos vagyok benne, hogy azok az egykori csapattársaim, akik mára egy kisebb, de stabil szurkolói támogatottságot tudhatnak maguk mögött – nemcsak mint egy adott klub játékosa, hanem mint bármelyik klub játékosa, ami között hatalmas különbség van, és ami egyértelmű elmozdulás a klubszurkolástól az egyes játékosok melletti szurkolói elköteleződés irányába – rengeteg erőt merítenek ezeknek az idegen embereknek a szeretetéből.
A női sportok népszerűsítése tehát valóban a médialefedettség fejlesztésével kezdődik, ami lehetővé teszi, hogy az emberek megismerjék a női sportok értékeit és arcait, és megszeressék azokat. Egy kedves barátom egyszer úgy fogalmazott, hogy „a foci a legfontosabb nem fontos dolog ezen a világon”, ez az aforizma azonban kiterjeszthető általánosságban a sportokra. A női sportok ismertségének és pozitív megítélésének elősegítése nemcsak l’art pour l’art fontos, hanem azért is, mert a sportoknak fontos politikai és szociális szerepe van a társadalmainkban. A sportoknak többek között nevelési szerepe van, társadalmi kohéziót és mobilitást segíthet elő, ezen szerepei okán pedig közös társadalmi érdekünk, hogy a női sportok ne a férfi sportok árnyékában kullogjanak.